Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)

1954-09-09 / 35. szám

September 9, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 A BORZALMAKAT VIZSGÁLÓ BIZOTTSÁG VAGY A KERSTEN-REVií Ezzel a cimmel irt nagyszabású cikket Carey McWil­liams, a “The Nation” liberális hetilap szerkesztőségi igaz­gatója a folyóirat szeptember 4-iki számában a Hajmássy Hona és a magyar “bizottmány” tagjainak vallomásairól a Kersten szenátor vezetése alatt álló szenátusi albizottság előtt. Múlt számunkban hoztuk sa­ját tudósítónk beszámolóját ezek­ről a kihallgatásokról “Munkában a Bizottmány” cimmel és külön ér­deklődésre tarthat számot' az, hogy hogyan látta és Ítélte meg egy ki­váló amerikai újságíró azt az ese­ményt, amelyről lapunk is sok te­kintetben azonos véleményt mon­dott. McWilliams látványosság szem­pontjából a szenzációhajszoló Mc- Carthy-bizottság kihallgatásai mel­lé állítja ez esetet s a következő­képpen jellemzi: “Más bizottságok is rendeznek drámai és nagyhangú előadásokat, de a Kersten-csoport nyers melodrámában specializálja magát, vérrel és kínzások­kal, megbecstelenitéssel és gyilkossággal. Grófok, grófnők, sőt még egy vagy két király is megjelent már előtte. Szép- hangú hölgyek tanúskodtak, akik spanyolfal mögé rejtőz­ködnek, amely eltakarja őket, kivéve jóvágásu lábszáraikat. Már régóta kiváncsi voltam a bizottság munkájára, igy hát beültem az albizottság kihallgatására, amelyet Alvin Bent­ley képviselő folytatott Magyarországra vonatkozóan és az­zal a meggyőződéssel távoztam, hogy a bizottságot agyafúr­tan eszelték ki, irányítása pedig ügyes és fortélyos. “A bizottságnak érdekes története van. Eredetileg mint a balti bizottságot ismerték, vagy még helyesebben a Lit­vániának, Latviának és Észtországnak a Szovjetunióba tör­tént bekebelezését kivizsgáló válogatott bizottságot. A kép­viselőház annyira jóizünek tartotta első ideiglenes jelenté­sét, hogy kiterjesztette hatáskörét, hogy felölelje az összes többi, a világkommunizmus által közvetve vagy közvetlenül ellenőrzött körzeteket is. “A multheti kihallgatáson felvonultak válogatott ma­gyar menekültek a megszokott budapesti eleganciával, behí­zelgő modorukkal és tettetett szolgálatkészségükkel, eldarál­ták a kommunista kínzás, elnyomás, megerőszakolás, lopás, vegyes bűnök és vétségek kollektiv mendemondáját, ame­lyek egyikét sem követték el amerikai állampolgárok ellen, sem amerikai földön s amelyek semmiképpen sem tartoz­nak az amerikai igazságszolgáltatás körébe. A tanuk leg­többje volt magyar hivatalos közeg: parlamenti képviselők miniszterek, kormánytisztviselők, rendőrkémek, “jogtudó­sok”, telve gyűlölettel, elkeseredéssel és egész érthető sóvár­gással az után, hogy visszahelyezzék őket régi magas állá­saikba. Az embernek az volt az érzése, hogy egy afféle szám­űzetésben levő kormányt lát maga előtt, amely számlálgat ja a napokat, amikor ismét visszatérhet a hatalomra. De volt valami szenvedelmes is körülöttük, amint ez kétség ki vül észlelhető minden száműzött és menekült körül, akii még mindig úgy érzik, hogy el kellene ismerni őket annak amik egykor voltak, de ma már nem azok. A kihallgatáso kát a sajtó részletesen ismertette, de a tárgyalóterem több nyíre üres volt s a menekültek a kitagadottak szolidaritásá ban összekapcsolták reményeiket, álmaikat és gyűlölködő seiket, vágyódva a régi Budapest után és egymás szaván figyelve.” McWilliams külön foglalkozik Massey Ilonával és két ségbe vonja vallomásának megbízhatóságát’. Ugyanezt tesz a szenzációs Madame X-el is, aki a spanyolfal mögül vallót s azt állította, hogy esete nem volt szokatlan. Az iró a követ kező meeupírvzést fűzi hozzá: “Természetesen semmifél Belpolitikai szemle HÍREK Esnek a takarékbetétek Egyre több amerikai nyúl takarékbetétjéhez, váltja be kötvényeit és biztosítási köt­vényeit, jelenti a “Wall Street Journal.” Ez a tőkés lap azt Írja, hogy bankárok és éltebiztosi- tási tisztviselők aggállyal tel­nek el az irányzat miatt. Egy newyorki takarékbank egyik főtisztviselője a következő­ket mondta: “Idén eddig 5,000 takarékbetétes vette ki minden pénzét. Ez kétszer annyi, mint volt 1953-ban.” Egy másik* bankár azt mondja, hogy a helyzet még nem súlyos, “de ha a kivevő- j sek a jelenlegi tempóban fo-[ kozódnak ,nagy lukat vágnak a befektetés céljait szolgáló újabb összegeinkben.” Egy életbiztosítási igazgató, a következő kijelentést tette a W.S.J.-nak: “Az év eleje ótal 20 százalékkal fel kellett j emelnünk a kötvényekre i adott kölcsönökkel és a köt­vények felmondásával foglal­kozó hivatalnokaink számát.” A lap szerint 1954 első fe­lében az ország biztosítótár­saságai 417.7 miliő dollárt adtak vissza kézpénzben köt­vényekért, ez pedig a tavalyi­hoz képest 22 százalékos emelkedést jelent. Ugyanak­kor 335 millió dollárt adtak kölcsön kötvényekre, 27 szá­zalékkal többet, mint egy év­vel ezelőtt. N .Y. államban júliusban 9,405-el apadt a rendes bank­számlák száma az állami ta­karékbankokban, holott ta­valy júliusban 243-al emelke­dett. A kincstár jelentése szerint júniusban 579 millió dollár értékű takarékkötvényt kel­lett viszavásárolni, 26 száza­lékkal többet, mint az előtte levő hónapban és 10 százalék­kal többet, mint tavaly. A kereskedelmi miniszté­rium, amely az egyéni taka­rékösszegeket felbecsüli,, a junius 30-án végződő három hónapra 19.7 billió dollárra teszi az országos számot. Ez 10 százalékos hanyatlást je­lent az előző évnegyedhez vi­szonyítva. “Az összes takarékösszegek még mindig emelkednek, de a pénzkivevések mélyen bele­vágnak a gyarapodás rátájá­ba, mondja a Wall Streel Journal. “Némely takarék- pénztári főtisztviselő nézete igyekvés nem történt megbízhatóságának kivizsgálására vagy árrá, hogy meséjének nyilvánvaló hézagait kitöltsékl Világos volt az egész kihallgatás alatt, hogy csak hangulatot akarnak kelteni, nem pedig leszűrni a tényeket. A legtöbb kérdés vagy célzatos volt, vagy olyan, hogy a választ a szá­jakba akarták rágni. .. Hogy úgy mondjam, az egész kihall­gatás merő propaganda volt. Nem azért, mintha a tények szükségszerűen hamisak voltak, hanem abban az értelemben, hogy a bizottság szemmellát,/hatóan inkább arra törekedett, hogy szent háborút szervezzen, mint arra, hogy összerakja az adatokból a kommunista támadás valóságnak megfelelő képét.”-Varga László budapesti ügyvéd vallomását boncolgatja ezután a cikk írója. Az illető a személyes szabadság, a poli­tikai szabadság és a szólásszabadság kérdéseiről elmélkedett* amelyeket szerinte Magyarországon megrövidítettek és úgy iparkodott beállítani, mintha ilyesmik azelőtt Magyarorszá­gon ismeretlenek lettek volna. McWilliams igy folytatja: “Pedig Magyarország már 1921-ben feladta a parlamen­ti ^kormányzatot és Horthyra nem úgy fognak emlékezni, mint a polgári szabadságjogok barátjára. Hitler 1938 májusa ban megmondta Horthynak, miféle haditervei vannak. Mit csináltak ezek a volt politikusok, akik most tanácsokat ad­nak nekünk keleteurópai politikánkra, akkor, amikor Ma­gyarország 1939 februárjában aláírta az antikomintern-pak- aumot és 1949 szeptemberében lecsatlakozott a tengelyhez? Az ember valahogy még megértené, hogy újjá akarják írni a történelmet, de az a kísérlet, ékesen szóló hallgatással, amely azt sugallmazza, hogy Horthy Magyarországa, “a középkor utolsó védbástyája”, “a grófok hazája”, nemzeti frontjaival, horogkeresztjével és más antiszemita frontjai­val, a parlamenti demokrácia mintaképe volt, túlságosan nagy és nehezen lenyelhető maszlag.” A magyarellenes kalandorkodás leleplezésén túl a cikk egyik kiemelkedő pontja az amerikai újságíró megállapítása: “A záróülésen kiderült, hogy a jelenlegi kihallgatásc/k igazi gyújtópontja a keresztény egyházak világtanácsának evanstoni gyűlése volt. Egyszer Bentley képviselő meg is je­gyezte, hogy a bizottság igyekszik minden lehető adatot összegyűjteni “az evanstoni emberekre vonatkozóan.” Ki­segítő kérdésekkel más jól betanított tanuk a távollevő Pé­ter János püspökön gyakorolták fegyvereiket, Írja McWil­liams, majd a következőképpen folytatja: “Később a Warwick-szállodában tartott sajtóértekezleten mozihiradósok s televíziósok felvevőgépe előtt felolvasott Bentley egy táviratot, amelyet"éppen akkor küldött el Be- reczky Albert püspökhöz, az evanstoni magyar delegátus tagjához, s amelyben felkérte, hogy ‘eskü alatt’ tegyen val­lomást akár a clevelandi, akár a chicagói bizottság előtt, van-e. vallásszabadság Magyarországon. Mert a jelenleg divó közszokás szerint a táviratot felolvasta a sajtó számára, még mielőtt Bereczky püspök azt megkaphatta volna. Mi ennek az értelme? — kérdezte Bentleytől egy újságíró. Az, felelte, Bentley, hogy rábírhatja a kormányt, vegye rá az Egyesült Nemzeteket, hogy tegyen lépéseket az egyházak világtanácsa ellen. Később beismerte azonban, hogy az ÖU tagú magyar delegáció négy tagja csakugyan nem más, mint aminek mondja magát: elismert egyházi vezetők.” Végül elmondja McWilliams, hogy Rév. Franklin Clark Fry, a világtanács központi bizottságának alelnöke a Beni- ley-távirat megérkezése után hogyan bírálta meg Bentley eljárását, aki még a tanács gyűlése előtti időben azt mondta neki, hogy a “vasfüggöny” mögötti delegációk tagjait nem fogják zaklatni Amerikában. A táviratról a következőket mondta: “teljesen igazolatlan, roppant helytelen, inkorrekt és minden jogalapot nélkülöző dolog azt kérni egy külföldi­től, hogy jelenjen meg a bizottság előtt.” Mindebből nyil­vánvaló, hogy Bentley be akart avatkozni a világtanács bel­ső ügyeibe, hogy a tanácskozásoknak rossz hírét költse. Sztrájk 12 acélgyárban PITTSBURGH. — Pennsyl- szei int még nagyobb lelassu-, vanjában, Marylandban és las van készülőben.” _ . ’ nir. ,, Texasban 8,600 ClO-acelmun­kás lépett sztrájkba 12 acél­üzemnél a helyi munkaszer­ződések körül felmerült viták következtében. A Reading, Braddock és az American Chain & Cable Co. két York, Pa.-i üzemének alkalmazott­jai, Monessen és Wilkes- Barre, Pa., Baltimore és Houston más üzemeinek mun­kásai csatlakoztak hozzájuk. 3,625-an sztrájkolnak. — Walworth Co. South Greens- burg, Pa.-i gyárában 1,500, Erie Forge and Steel Corp., Erie, Pa.-ban ugyancsak 1500, Pittsburghban az Oliver Iron & Steel Co. 850, a Rockwell Spring & Axle Co. New 750.000 munkás sztrájkol Brazíliában SAO PAOLO. — Brazília legnagyobb iparvárosában, Sao Paolóbon, és a közeli Port Santosban múlt csütörtökön óriási sztrájk tört ki, amely 750.000 munkást érintett. Béremelést és országos ár- rögzitést követeltek. A város kereskedelmi központjában megállt az élet. Santosban nem jelentek meg a lapok. A közszolgálatok zavartalanul működtek. 20,000 templom i a Szovjetunióban Az Evanstonban tartott protestáns világtanácskozásc- kon dr. Gustav W.Heinemann, esseni őrnagy, a németországi evangélikus egy háztanáes tí^gja, tett jelentést az egy­hazak helyzetéről a Szovjet­unióban. Heinemann tizenki- lencpapos utazást tett Moszk­vában, Kievben és Odesszá­ban. Evanstonban a keresz­tény egyházak világtanácsa gyülekezete előtt elmondta, hogy 20,000 ortodox temp­lom van a Szovjetunióban, eközül ötven Moszkvában és az istentiszteleteken mindig tömeges a látogatottság. Ha a szovjettel nem rokonszenve­ző német őrnagy ennyit is el­ismer. az sokat mond annak, aki ért a kevés szóból. A. skandináv országok , Kina mellett STOCKHOLM. — A skan­dináv országok külügyminisz­terei az izlandi Rejkjavikban tartott s szeptember elsején bezárult konferenciájukon egyhangúlag elfogadott nyi- lakozatot bocsátottak ki, amelyben sürgetik, hogy a Kínai Népköztársaságot ve­gyék fel az Egyesült, Nemze- j tek közé, mint a kínai nép képviselőjét. Az aranyifjuság nagyon szép dolog, de boldogságát az ember ott és akkor élvezi, amikor meg- i találja. Miss Lottie Mertz Zanes- I vilié, Ohióban 83 éves és csak most esküdött örök hűséget a 73 éves Charles Boyernak. W estinghouse- sztrájkok 20 városban PITTSBURGH. — A CIO- IUE Westinghouse-bizottsága bejelentette múlt csütörtö­kön, hogy 55,000 alkalmazott 20 város Westinghous.e Elec­tric üzemeiben szeptember hó 10-én abbahagyja a munkát, hacsak a vállalat megállapo­dásra nerr jut velük, miután a tárgyalások hónapok óta sikertelenek maradtak. Castle, Pa.-i üzemében 1,100 munkás sztrájkol. A sztráj­kok az uj munkaszerződések miatt törtek ki az alapvető acélipar munkásaival június­ban kötött megállapodások következtében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom