Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-02-25 / 8. szám
A “NATIONAL GUARDIAN’’ NYILATKOZATA j A National Guardian c, hetilap szerkesztősége, amely; mindvégig küzdött a Rosenberg-házaspár jogi védelmén és j ártatlanságuk bebizonyításán, éppúgy mint elárvult gyermekeik gondozásán, a Rosenberg-gyermekek elleni legújabb merénylet után nyilatkozatot adott ki. A megrázó erejű nyilatkozatból közöljük az alanti részleteket: “Az emberiség elleni hideg háború szerzői... elfogták a Rosenbefg-gyermekeket, Ethel és Julius Rosenberg “sze- mefényeit”. Céljuk az, hogy meggyülöltessék e gyermekekkel szüleik emlékét és azt a szeretetet a nép iránt, ami ekét embert betöltötte. Amidőn azok az “amerikaiak”, akik ezt tették, elkövették e cselekedetüket, elfoglalták helyüket minden idők rossz szellemei között. “Mi, akik átéltük a Rosenbergék mártiromságát, tudtuk, hogy azok, akik elrendelték halálukat érzéketlenek úgy irgalom, mint józan belátás tekintetében. És mégis reményVol. III. No. 8. Thursday, Feb. 25, 1954 NEW YORK, N. Y. Egyes szám ára 15c Piiblished Weekly by the Hungarian Word Inc., 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. Entered as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952-at-the P.O. of N.Y., N.Y. under the Act of March 2, 1879. ...... .......=*' Ismét lesujtüfe reakió ökle a Rosenberg-árvákra! Egy év alatt háromszor fosztják meg őket gondviselőjüktől! nak alapján jártak el. Planken biró azonnal kiadta az utasítást, hogy az árvákat távolítsák el jelenlegi gyám- i szülőiktől, Meeropoléktól, aki-! két a gyermekek "Mommy“-1 nak és “Daddy”-nek nevez-1 nek, holott ezeket a drága ne- j veket Ethel és Julius óta sohasem használták senkire, i Emanuel Bloch, Rosenbergék volt védőügyvédje, nagyon J szerette az árvákat és állandóan látogatta őket. A gyermekek még Blochot sem ne-1 vezték Daddynek. Planken biró utasítása értelmében öt ember, városi detektívek és a jóléti ügyosztály emberei, szálltak ki Meeropolék lakásán, este 7 órakor, amikor az árvák vacsoráztak és lefekvés előtt fürödni készültek. Csak ekkor tudták meg tőlük a gyermekek, hogy Bloch meghalt. Meeropolék odatelefonálták Miss Gloria Agrin-t, Emanuel Blóch ügyvédtársát, aki a késői óra miatt csak telefonon tudta elérni Panken bírót és kiészközölte, hogy legalább másnap reggelig hagyják otthonukban az árvákat. A legkülönösebb a dolog- lálták szembe magukat. Ez a kegyetlenség túltesz mindazon a szenvedésen, amelyen eddigelé keresztül kellett menniök. Mennyi krokodilkönnyet hullajtanak hatóságok és a kalmársajtó lapjai gyermekek szomorú sorsa fölött! Azok fölött, akik oly gyakran bennégnek nyomortanyákon! Azok felett, akik családi körülményeiknél fogva elzüllenek vagy pedig már zsenge korukban kijelöli végzetük, a társadalmi rend, arra, hogy bűnözőkké váljanak (minden húsz közül egy, ahogyan multheti számunkban megírtuk.) De ugylátszik mindez nem elég. Ha nem megy másképpen, akkor. hatósági utón próbálkoznak, hogy mártir- szülők árváira sújtsanak le az üldözés olyan kegyetlenségével, amelyet csak a féktelen bosszúvágy, a szülőkre rákent “bűnök” megtorlásában ban, hogy pbnt a gyermekek elleni kegyetlenséget megakadályozó szervezetet használta fel a hatósági manőverezés. A gyermekek elhurcolásának ez a példátlanul kegyetlen módja valóban megdob bentő. Most, hogy a meghaj szolt gyermekek, akik elvesz Antiszemita falragaszok MOLINE, 111. — A Quad-City körzetben vagy 35 üzlet kirakatüvegére antiszemita cédulákat ragasztottak a hitleri Németország mintájára. A Davenport, Nagy márciusi ünnepély New Yorkban a Jugoszláv Hallban, március 14-én, délután 2 órai kezdettel. —Nagyszerű művészi Programm. Kiváló szónokok! — AMERIKAI kedtünk, hogy nem fogják ezt a végső lépést megtenni a Rosenberg család teljes likvidálása felé, különösen miután a gyermekek gyámja Block váratlanul elhunyt. “Mit mondjunk érzelmeinkről a két gyermek iránt?! Nem tudunk mást mondani, mint hogy annyira megszeret-' tiik őket, hogy szinte azt kívánjuk, hogy mindezek a bor-j zalmak inkább saját gyermekeinket érték volna mint őket! “1951 óta ismertük e gyermekeket, midőn egy karácso-'. nyi pártit rendeztünk számukra, hogy enyhítsük elhagya- tottságuk érzését. Velük éltünk szörnyű megpróbáltatásuk teljes ideje alatt, amely megpróbáltatás nagyságát az akkor még csak 7 éves Michael alig sejtette, a négy éves kis Robert pedig egyáltalán nem fogta fel. A kicsike már akkor félt más gyermekek közé menni, mindig csak az édesanyját kereste és védelmet keresve szaladt szegényke minden nő öléhez, aki gyöngéden és megértőén tekintett rája. “Velük voltunk amidőn Blochhal elmentek utolsó látogatásukra szüleikhez a Sing Singbe. Vártunk a börtön előtt, mig a gyermekek utolsó órájukat töltötték anyjukkal, apjukkal. Hallottuk, amint anyjuk régi gyermekdalokat énekelt nekik. És láttuk, amint kiléptek a börtön ajtaján Manny Bloch kezeibe fogódzkodva. Hallottuk, amint az ott várakozó fényképészek, a “szabad sajtó ’ képviselői elkezdtek ordítozni, hogy igy álljanak, úgy álljanak, majd “nyilatkozatokat” kértek tőlük, amig csak Robbi elkezdett sírni és Michael a zokogással küzdve bár, de kiöltötte rájuk nyelvét. “Láttuk őket első gyámszüleik lakásán New Jerseyben s sirtunk értük ama véres júniusi éjszakán amidőn szüleik kivégzésének hire a rádión volt, hajuk leborotválásától az áram megindításáig, illő módon feltálalva a Pepsi Cola és Packard automobilok hirdetései közzé. Tudtuk, hogy Michaelnek azóta rémlátomásai voltak, hogy azok, akik megölték szüleit őt is és kis öccsét is meg fogják ölni: Megdöbbenve figyeltünk fel, amidőn a hatóságok kiutasították őket a kis New Jersey falu iskolájából, mivel nem voltak “ottani lakosok!” És mennyire örültünk, amidőn megtudtuk, hogy újabb otthonukban boldogok, jól érzik magukat. De e boldogságuk is rövid ideig tartott. Rövid ideig szabadultak meg a lidérc- nyomásos álmuktól. Szerdán ismét rájuk törtek a borzalmak hadai — az “emberszeretet”, a “gyermekvédelem” nevében ! Csak még annyit, hogy mi sohasem csináltunk “politikai tökét” tragédiájukból. Ellenkezőleg, a hideg háború szörnyetegei azok, akik tőkét kovácsolnak az ügyből. Irattárunk be fogja bizonyítani, hogy nem tettünk semmi mást, mint azt, hogy igyekeztünk biztosítani ama boldogságnak egalább egy részét a Rosenberg-gyermekek számára, amelytől oly kegyetlenül megfosztották őket.” la. és a Rock Island és Moliné, 111. kirakataira ragasztott cédulákon a következő felírás volt: “Ezen üzlet tulajdonosa zsidó”. — Pecsét is volt olvasható a cédulákon, ezzel a körirattal: “Zsidóellenes hét feb. 21-től 28-ig.” A Rosenberg-árvákat hatósági rendeletre elhurcolták abból a meleg, családi környezetből, ahol éltek, Ann és Abel Meeropol-ék Riverside Drive-i lakásáról és e sorok írásakor még ismeretlen helyen tartják fogva. Meeropol ismert és jólkereső zeneszerző, aki müveit Lewis Allen művészi név alatt adja ki és akinek a Rosenberg-árvák korábbi gyámja, Emanuel Bloch adta át a gámságot, hogy otthont adjon a kisfiúknak. A politikai mártírhalált balt Rosenberg-házaspár tra médiája voltaképpen csak gyermekei sorsán keresztit mutatja meg sötét távlatait családi vonatkozásban is. Ar árvákat szüleik letartóztatása után rövid ideig Ethei édesanyjánál .szállásolták el, majd amikor Ethelt és Júliust a siralomházba szállították, a városi hatóságok vették magukhoz. Ezután Julius édesanyjával laktak egy darabig, innen kerültek Ben Bachékhoz Tom’s River, N. J.-be, itt éltek 18 hónapig és itt jártak iskolába. A hatósági üldözés azonban továbbfolyt a gyermekek ellen a szülők kivégzése után is. Nyomást gyakoroltak a helyi iskolaszékre, amely valamilyen piszlicsár megoko- lással múlt év októberében meg hagyta Buchéknak, hogy; a gyermekeket távolítsák el az iskolából. A gyámbizottság' intézkedésére kerültek az ár-j vák aztán Meeropolék családi körébe. A hatóságok most itt folytatják az üldözést. A Gyermekvédő Liga (an- j goi eredetiben kifejezőbb a j gyermekvédő szervezet neve: ! Society for the Prevention of Cruelty to Children. — A gyermekek elleni kegyetlenséget megakadályozó társaság! —) képviselői kérvénnyel fordultak a törvényszékhez, hogy idézze maga elé a 11- éves Michaelt és a 6 éves Robby-t a gondjukat viselő házaspárral együtt. A törvényszék bírája, Jacob Panken, “különös véletlen” folytán éppenugy zsidó, mint a Rosenberg-házaspár bírája és i vádlóügyészei is zsidók voltak. Panken biró utánanézett, hogy miért emeltek panaszt a Gyermekvédő Liga képviselői és megállapította, hogy a Department of Welfare, a jóléti ügyosztály, látta el őket titkos információkkal és azoktették szüleiket, elvesztették gyámjukat, egyik helyről a másikra vetődtek, kiestek az iskolából, végre nyugalmas otthonra leltek, ezzel az újabb páratlan kegyetlenséggel ta- harmad- és negyediziglen meg sem álló bosszúvágy indokol. Ez a bosszúvágy odáig megy, hogy tönkreteszik még azokat is, akik a gyermekek ellátására vállalkoznak. Blochot a három évig tartó per izgalmai ölték meg. Az előbbi .szállásadókat az FBI emberei hajszolták meg és most Meeropol karrierjének sem fog nyilván jót tenni, hogy a gyermekek elleni kegyetlenséget megakadályozó társaság cipelted oda a bíróság elé, mintha ő követett volna el kegyetlenséget és nem a Társaság. De még a Társaságot sem lehet igazán okolni. Valószínű, hogy a kegyetlenség elleni társaság is felsőbb hatósági kegyetlenségnek eszköze. Az igazi bűnösök azok a magas helyen, gonosz agytrösztben, jólfizetett állásokban leb- - zselő bajkeverők, ákik még magasabb utasításra kieszel- ' ték a módját, hogyan lehet j továbbkegyetlenkedni a véd- ! felen árvákkal... » Moszkvában nagy katonai felvonulással ünnepelték meg a Szovjet Hadsereg Napját február 23-án. Szo- kolovszki vezérkari főnök irt ez alkalommal az Izvesztiába, a- melyben amerikai reakciós köröket világuralmi törekvéssel vádolta. A nyugati hatalmak “erőpolitikájával” kapcsolatban egy orosz közmondást említett meg, mely úgy szól, hogy “Ne dörömbölj ostorral a szomszédod ajtaján, ha nem akarod, hogy bunkóval dörömböljenek a tiéden.” Robertson helyettes külügyminiszter a képviselőház költségvetési bizottsága előtt kijelentette, hogy Amerikának fenn kell tartani a katonai fenyegetést a Kínai Népköztársaság ellen, ‘ mindaddig, amig az össze nem omlik — amire egyelőre nincs sok kilátás “mivel a kínai kommunisták felszámolták ellenfeleiket.”
