Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-02-11 / 6. szám
£ AMERIKAI MAGYAR SZÓ February 11, 19-54 Hirmagyarázat és kritika MI REJLIK DULLES AGYAFÚRTSÁGA MÖGÖTT? Az a mód, ahogy Molotov feltette a kérdést a berlini külügyminiszteri konferencián, hogy USA, Anglia és Franciaország jelenlevő képviselői egyyetértenek-e abban, hogy az első és második világháborút a német militarizmus támadása idézte elő, még John Foster Dullest is beismerésre bírta. Ezt a tényt tagadni valóban lehetetlenség is volna. Azonban miközben agyafúrt válaszában Dulles elismerte ezt, úgy csürte-csavarta, hogy mégis a német nép, az európai és a világbéke lovagjának tűnjön fel. Ugyanis nyomatékosan sürgette a szovjet népet, ne ismételje meg a versailles-i békekötés baklövését, ne próbálja ismét felduzzasztani Németország erejét, hanem ehelyett “fogadja jó szivvel és támogassa áz uj Németország vágyát, hogy levezető utat találjon energiái számára, amely a zabolátlan nacionalizmusnál jobban megoldja Németország, Európa és, tegyük hozzá, az egész világ szükségleteit.” Gyönyörű szavak! Ugyanezek a szavak szolgáltak alibi gyanánt az első világháborút követő Dawes- és Young-tervekhez, holott Lenin és a fiatal szovjet köztársaság már akkor “a béke elrablójának” bélyegezték meg a versaillesi béke- szerződést, miközben a Morganok, a Rockefellerek és a Meilonok nagyban helyeseltek az “uj” Németország energiái számára' szükséges “uj” levezető útnak! Dulles most meg akarja ismételni ezt a véres, végzetes komédiát és ezzel kikerülhetetlenül előkészíti egy újabb katasztrófa útját. Az amerikai szervezett munkások igazabb helyzetképet kaptak egyik vezérüktől, aki ugyan nem barátja a szovjetnek, sőt szívesebben veszi, ha Dulles barátjának tekintenék. Ez az ember George Meany, az AFL elnöke, aki az AFL múlt szeptembe 21-iki st.louisi konvencióján a következőket mondotta: “Jól tudjuk, honnan jön a nyomás a nyugatnémet szakszervezetek felett gyakorolt ellenőrzésért. Ugyanazoktól a nagyiparosoktól jön, akik a nagy német trösztök élén álltak, akik Hitler mellé sorakoztak és akik ennek végeredményeképpen lehetővé tették a második világháborút és Németország városainak szörnyű elpusztítását...” Majd szinte véletlenül a honi berkekre pillantva, hozzátette: “Washingtonban olyan helyzetet látunk, amelyben roppant fontos emberi értékeket süllyesztenek el a mohó kevesek anyagi jólétének kedvéért.” Ez a szakszervezeti szempont, amelyet még eg.v Meany is kénytelen kifejezésre juttatni, rámutat Dulles igazi céljaira. Mint hazánk mohó heveseinek jelképe és gyakorlott képviselője, Dulles azon tevékenykedik, hogy Nyugat-Németor- szágban is visszaállítsa a mohó kevesek uralmát és európai fölényét. De mégse hisszük, hogy valaha is sikerülni fog neki meggyőzni a szovjet népet, vagy a cseheket, vagy a lengyeleket, vagy kár a franciákat és az olaszokat, hogy ne féljenek semmit a Kruppok és Schachtok visszahelyezésétől, hogy azok nem fogják hatalmukkal befolyásolni Európa életét vagy halálát, a világbéke vagy világháború sorsát. Ezt a szakszervezeti szempontot kell kidomborítani a Wall-streeti propaganda áradatával szemben, mert ez a szempont felel meg népünk többsége országos érdekeinek. Vallásszabadság Magyarországon A “lélektani hadviselés” washingtoni mesterei, abbeli igyekezetükben, hogy a népi demokrácia országait minél kedvezőtlenebb színekben tüntessék fel az amerikai nép előtt, néha nevetséges baklövéseket követnek el. Ilyen baklövésnek tekinthető az a mondanivaló, amit Eisenhower elnök szájába adtak a magyar- országi vallásszabadság kérdéséről — pontosan azon a héten, amikor a jelenlegi rendszert ugyan csak gyűlölő reakciós katolikus lap, a “Magyarok Vasárnapja” is megszólalt e kérdésben. Figyeljük meg, hogy cáfolja meg az egyik propagandaforrás a másikat. íme Eisenhower elnök kijelentésének idevonatkozó részlete: “A Mindszentv kardinális elleni eljárás igazságtalan mivolta ismerős az amerikai nép előtt. Az ellene való támadást a magyarországi vallásszabadságra mért csapásnak tekintik, elvtelen kísérletnek a szellemi és erkölcsi befolyások megsemmisítésére abban az országban.”-Ugyanazon a héten hozta a Magyarok Vasárnapja a következő hirt: “A svédországi ‘Magyar Hírnök’ jelenti: XII. Pius pápa encikliáját december 8-án a budapesti Szent István bazilikában, kedden este 6 órakor, főpapi mise keretében olvasták fel a magyar püspöki karnak ez alkalommal kiadott közös pásztorlevelével együtt. A pápai iratot dr. Czapik Gyula egri érsek mint a püspökikari tanácskozások ezidő szerinti elnöke hirdette ki. Az érsek Endrey Mihály egri segédpüspök, Nemes József pápai káplán kíséretében érkezett meg a bazilikába. A fényárban úszó bazilika főkupolája alatt az egyházi méltóságokból, lel- készkedő papságból és papnövendékekből álló nagy papi asszisztencia fogadta az érseket, aki az ‘Ecce Sacerdos Magnus’ hangjai mellett vonult be a zsúfolásig megtelt hatalmas templomba.” A Bazilikába 15,000 ember fér be egyszerre. Hát ime igy néz ki — még az ellenséges, katolikus sajtó beismerései szerint is — a vallásszabadság kérdése Magyarországon, amelyet Eisenhower elnök tanácsadói össze akarnak fűzni a Mindszenty ügyével. Az egyiknek a másikhoz semmi köze. A “nyugati” hatalmak, ha mernek beletekinteni saját történelmükbe, láthatják és tudhatják, hogy volt idő, amikor ők is folytattak bünpereket saját püspökeik és érsekeik ellen. Nem egyszer ÉPPEN a vallásszabadság és egyéb szabadság- jogok védelme érdekében. Atombomba: Demokles kard az egész világ fölött Érdekes cikk jelent meg a “N. Y. Herald Tribune” január 31-iki vasárnapi számában Joseph és Stewart Alsop rovatirók tollából. A ujságiró- fivérek két cikkről számolnak be, melyet két .állítólag szovjet katonai hirmagyarázó irt, magukra vonva US-ban azoknak a figyelmét, akik “szovjet rejtélyek kibogozásában képezték ki magukat.” Az Alsop-fivérek rendkívül tárgyilagos és szenvtelenhangu írásoknak jellemzik az első cikket, amely az “Izvesztiá”-ban jelent meg és voltaképpen John Foster Dulles január 12-iki beszédére válaszol. Dulles ebben a beszédben az Eisen- hower-kormány hivatalos felfogását tükröztette s azt fejtegette, hogy az amerikai védelem és külpolitika tervezésében egyre nagyobb súlyt vetnek aa atomfegyverek használatára. A szovjet hirmagyarázó “tartalékos tábornok” aláírásával ellátott cikke viszont azt fejtegeti, hogy háború esetén az amerikai világrész *is sebezhetővé válna, mert az óceán megszűnne védelmi övezetként szolgálni. “A repülésben, a lökhajtásos fegyverekben és a tengeralattjárókban eszközölt modern tökéletesítések, írja a szovjet cikkíró, lehetővé teszik, hogy sokezer mérföld távolságra is pusztító csapásokat lehet mérni”, hiszen tengeralattjárókról atombombákat lehet lövelni tengerparti városokra lökhajtásos repülőgépek igénybevételével. A másik cikket, amely az előbbihez hasonlóan, írják az Alsopok, szenvtelen hangon íródott, egy keletnémetországi Egbert von Frankenberg nevű hajóskapitány irta, és némelyest pontosabb megjelöléseket használt. Frankenberg ugyanis “elektronikusan irányított légelháritó ágyulövedékek- ről és hasonló meglepetésekről” ir és figyelmeztet arra, hogy “Szovjet nagyrádiuszu bombavetők minden pontot el tudnak érni az ellenség honi zónáiban”, majd azzal a meghökkentő mondattal fejezi be, hogy “tovább fejlesztették az Atlanti- óceánohtuli hadműveletekhez szükséges irányított kettős rakétarepülőt.” Ennek a mondatnak igazi jelentése a következő: A második világháború befejezése előtt dolgoztak már német tudósok olyan rakétarepülőn, amely két részből áll. Mihelyt az egyik kifogy a repülőerőből, a másik veszi át és folytatja a repülést. Ezt a gépet A-10-nek nevezték. Elméletileg ezek segítségével New Yorkot is bombázni lehetne európai légi támaszpontokról. A német tudósok szovjet fogságba estek és az amerikai kémszervezet szerint lehetséges, hogy terveik is a szovjet kezébe jutottak. E pillanatban nem tudjuk, mi szándék vezette az Alsop-fivéreket cikkük közlésével. Lehet, hogy ilyen adatokkal fokozni akarják a hangulatot, hogy ne engedjék meg a védelmi kiadások csökkentését. Bármi legyen is az okuk erre, mi a magunk részéről csak azt ismételhetjük, amit már nem egyizben kifejtettünk, hogy az atomfegvver- kezés fokozása világveszélyt rejt magában. Maga Eisenhower elnök is azt hangoztatta tavaly december 8-iki beszédében, hogy a modern atomfegyverek olyan veszélyt hordoznak magukban, amely az egész emberi civilizációt fenyegeti, és hogy atomháborúban egyik fél sem győzhet. Szerintünk tehát a világveszély elhárítására legcélszerűbb mód az atomfegyverek használatának betiltása, a nemzefközi fegyverkezési verseny megállítása, a fegyvergyártás csökkentése, a békés szándékú tárgyalások a zöldasztal körül. Az atomkort ne a világ rombadöntésével, hanem azzal kezdjék el, hogy a minden eddig ismert energiát felülmúló atomenergiával a békés és a polgári szükségletek fokozatos kielégítésén munkálkodjanak. Marie Richardson esete Amikor egyik legnagyobb fia, Lincoln születésnapját ünnepli az amerikai nép, a legtöbb érzőszi- vü, becsületes amerikai polgár újból átértékeli Lincoln legnagyobb történelmi teljesítményét, amellyel örök időre beírta nevét a történelem aranylapjaiba és minden amerikai szivébe: hazánk egységének megőrzésére és a néger nép felszabadítására gondolunk. Közhellyé vált a nlegállapitás, hogy bár hivatalosan a néger nép felszabadult elnyomatásuk távolról sem sziint meg. Napjainkban egyik kiemelkedő igazolása e megállapításnak az a bosszúálló, kegyetlen módszer, amellyel egy nagyszerű, harcos néger lányt élete legszebb éveire, hét hosszú esztendőre börtönbe akarnak vetni csak azért, mert önfeiáldo- zóan, hősiesen, becsületesen küzdött megalázott, elnyomott néger polgártársai érdekében. Ez a néger lány, Miss Marie Richardson. Mivel a reakció nem mer egy ilyen, közmegbecsülésnek örvendő néger közéleti vezetőt “törvényes” indokolás .nélkül elnémitani és élő halálra ítélni, hát keresnek és találnak a törvények tengerében egy kihágást, melynek alapján “elitélhetik”. És ezt Miss Richardson esetében megtalálták, egy fizetett besúgó tanúvallomásában, aki kijelentette, hogy Miss Richardson hamisan állította egy kérdőíven, hogy nem kommunista. Ezért a “bűnért” derékbe akarják törni egy nagyszerű, egész életében mindig másokért küz- üo natal nő életét. Miss Richardson ügye a Legfelsőbb Törvényszék előtt van. Mindenki tudja, mit jelent, amikor egy ilyen ügyet egészen a Legfelső Törvényszékig kell megfellebbezni. Rendkívül nagy összegekbe kerül az ilyesmi. De ha a becsületes, hazafias amerikaiak nem fellebbeznének meg ilyen ügyeket, akkor a reakciósok százszámra hurcolnának börtönbe olyanokat, akiknek nem áll módjukban a költséges jogi védelem. Miss Richardson ügyével tehát más százakat és ezreket védünk. Adjunk meg minden támogatást Miss Richard - sonnak. Aki teheti; küldje pénzbeli hozzájárulását a védelméhez Miss Richardson családjához e címre: Miss Marie Richardson, 1638 Florida Ave., N. W. Washington, D. C. Fontos konferencia Az igazságügyminisztérium kérlelhetetlenül fokozza a bevándoroltak ellen folyó zaklató és megfélemlítő kampányát. Úgy nem-polgárokat, mint honosított állampolgárokat, családjaikat, rokonaikat és ismerőseiket faggatják az igazságügyminisztérium közegei. Leveleket küldözgetnek szét ‘hivatalos ügyben”, lakásaikban és munkahelyeiken keresik fel az embereket azon ürügy alatt, hogy állampolgárságukra vonatkozó információkat akarnak. Azt tanácsoljuk, hogy semmiféle ilyen kérdésre
