Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-02-11 / 6. szám
February 11, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Murray szenátor Montanából 'depresszióellenes’ törvényjavaslatot fog benyújtani a szenátusban. Javasolni fogja az országos bérminimumnak 75 centről §1.25-re való felemelését és a heti munkaidőnek 40 óráról 35 órára való leszállítását. Költözik a Packard-gyár A Packard autógyár Detroit- ból Utica, Mich.-be költözteti át motor- és tengelygyártó osztályait. Utica 25 mérföldre van Detroittól. Minden 20 amerikai közül egy elvesztette munkáját tavaly junius óta MIAMI BEACH. — Az American Federation of Labor kijelentette, hogy junius óta a gazdasági hanyatlás következtében minden húsz munkás közül egy — elvesztette állását. Az AFL vezetősége az itteni Monte Carlo szállodában tartotta télközépi összejövetelét e kellemes üdülőhelyen is természetesen és igen helyesen elsősorban a növekedő munkanélküliség kérdésével foglalkozott. A nagy munkásszervezet 10,300,000 munkást képvisel s ez alkalommal a fő vezetőség bizalmát fejezte ki abban, hogy az ország gazdasága “s zer vezetileg egészséges-!’, de nem marad ám ilyen, ha az Eisenhower- kormány nem tesz valamit a vásárlóerő alátámasztására. George Meany, az AFL el- j nöke, receptet is adott a ten-] nivalókra. Először is 1.25 dől-! lárra kellene felemelni a mi-] nimális órabért. A tanács fáj- j iajt, hogy Eisenhower ügyi döntött e kérdésben, hogy j várjunk mielőtt a kongresz- szus elé visszük ezt a kérd- dést addig, amig a gazdasági | helyzet, feljavul. Meany következő pontja a' munkanélküli segeiy felemelése és hosszabb ideig való) kiterjesztése. Harmadik pont-] ja iskolák, kórházak, jóléti berendezések fejlesztése, Valamint természeti kincseink fejlesztésének és megőrzésének megerősítése. Negyedszer: sürgeti közmunkák indítását, tervek készítését. | Ötödször: olcsóbérii lakóházak építését tanácsolja kis-1 ás közép jövedelmű családok ] számára. Hatodik pont: áz adóleszállitásra vonatkozólag úgy véli, hogy ezt nem sza-í bad úgy csinálni, hogy az or-í szág gazdasági helyzetét gyöngítse. A tanács egyébként, panaszkodott, hogy az adóengedmények a gazdagoknak .kedveznek, holott ugv ] kellene, hogy a 2,000 dollár évi keresetnél alacsonyabb jövedelemmel rendelkezők helyzetén javítsanak vele. Végül az 1946-os teljes munkásalkalmazási törvény végrehajtását kívánja, amelynek értelmében a kormánynak minden lehetőt meg kell tennie, hogy “előmozdítsa a legnagyobb- foku munkásalkalmazást, a termelést és a vásárlóerőt.’’ Boris Shishkin, az AFL fő gazdasági szakértője, értesítette a tanácsot, hogy az elmúlt hét hónap folyamán 3 millió 349000 munkaalkalommal lett kevesebb az ország- | ban, vagyis 5.3 százalékkal, ! pedig a lakosság szaporodásával arányosan lealább 400, 000-el kellett volna növekednie. “A mi nemzetgazdaságunknak terjeszkednie kell, — mondotta Meany — máskülönben visszaesünk. Mi meg I nem állhatunk.” Ezek voltak hát a szavak, ! most pedig lássuk a tetteket. j___________ Hivatalosan is elismerte a kormány, hogy Detroitban “lényeges” munka- nélküliség van és a detroiti cégek ezentúl előnyben részesúl- j nek majd a kormánymegrende- í lések kiosztásában. (Nehéz elhinni, hogy Wilson hadügynii- ! niszter, a GM elnöke nem osztott Detroitnak annyi megren- ] delest, amennyi csak belefért.) A munkanélküliek száma 121 I ezer a városban, az összmunkás- , ság 8 százaléka. I SZERZETT már «gy uj olvasót j a Magyar Szónak? A Magyar Szó minden száma a felvilágosítás kincsestára. — Adja szomszéd ja kezébe! il KARCOLATOK írja: Bódog /4nc/rás || A MEGKÖVESITETT RÓZSAK MIT JELENT HÁTRALÉKBAN LENNI A Magyar Szó Országos Lapbizottsága Kibővített Ülésének határozata: “1954 február hava hátralékosok havának nyilvánitassék.” E sorainkat ama 841 olvasóhoz intézzük, akik hátralékban vannak. Némelyek csak néhány hónappal, mások egy, két, sőt három évvel is el vannak maradva. Nem hisszük, hogy minden hátralékosunk tudatában van annak, mit jelent az: hátralékban lenni... Nyomdai munkásaink, szedőink, az év minden munkanapjának reggelén 5.30-kor kelnek, hogy idejében a nyomdában legyenek. Ott aztán hét-nyolc órán keresztül a kéziratra összpontosul tekintetük, pereg előttük a bonyolult gép, amelyet mellesleg karban is kell tartaniuk, nyáron szívják a forró s veszélyes ólomgőzt. Egy pillanatra nem vehetik le tekintetüket a gépről, mert a bonyolult gép zúz és tör, ha rosszul kezelik. Aztán tördelniük kell, majd fűrészelni az ólmot, formába rakni az ólomsorokat, emelni a 70—80 fontos rámákat. A nyomdateremben óriási kerekek között kell befűzni minden nap a papirt a gépbe, egyetlen rossz mozdulat, roncsolt kezeket vagy kioltott életet jelent. És ez így megy minden héten. Szerkesztőink minden nap újságok, jelentések, levelek százait, olvassák és sűrítik össze olyan formába, hogy az rövid érdekes formában érthető legyen olvasóink számára. Az ő munkaidejük 8 és 16 óra között váltakozik. A kiadóhivatal számol, levelez, összead, kivon, telefonál, számláz, pakkol, jegyez, címkét készít, kihord, bevisz, hogy a lap munkája simán menjen. Kint az országban, lelkes amerikai magyarok százai vonják meg nem egy esetben a falat kenyérre szükséges dollárt maguktól, mert tudják milyen súlyos dolog a mai világban munkáslapot csinálni. Más városokban tehetséges külmunkatársak fordítják szabad idejüket arra. hogy írásaikkal még jobbá, elevenebbé tegyék lapunkat. Ismét másutt munkások, munkásnők előadásokat, mulatságokat rendeznek, éjt nappallá tesznek, hogy előteremtsék a laphoz szükséges anyagiakat. Ennyi munka, erőfeszítés, önfeláldozás megy minden egyes lapszámba. így jut el a Magyar Szó az év minden hetében minden olvasónkhoz. Azokhoz is, akik hátralékban vannak! Minden héten emberek tucatjainak, százainak munkája, lelke, álma megy minden lapszámba és ez a lapszám kopogtat be MINDEN OLVASÓNKHOZ. Mi tudjuk, hogy ha minden hátralékosunk tudatában volna nemcsak annak, hogy mekkora keserves verejtékez munka megy bele minden egyes lapszámunkba, hanem annak, hogy mily mértékben teszi kockára az ő előfizetéseik elmaradása lapunk fennállását, akkor, nem hisszük, hogy maradna egy is, aki ezentúl is hátralékban kívánna lenni. Ezért irtuk e sorokat ily őszintén, és higyjék el olvasóink, minden feddó vagy hibáztató célzat nélkül, csupán emlékeztetőül. Sohasem volt nagyobb szükségünk arra, hogy minder előfizetőnk jótálló előfizetőnk legyen. Ugye kedves hátralékos olvasónk, te is beküldőd posta- fordultával az elmaradt összeget. Küldd egyenesen a címemre, hogy számon tudjam tar tani, hogy állunk a hátralékosokkal. Használd az alanti szelvényt. Köszönjük. Deák Zoltán Deák Zoltán c/o Magyar Szó 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Kedves Deák Testvér! Megértettem felszólításodat. Én is tudatában vagyok annak, hogy szükségetek van minden dollárra és centre. Itt küldöm az előfizetésért járó összeget. 5...................... Név:.....................................••............................................. Cim : ..........................• .......................................................... 7 * Persze, aki nem olvasta az előkelő és finom képes hetilapokat, vagy nem mozog a társadalmi magas és ennélfogvá kellemetes körökben, az nem is tud erről a nagy találmányról. Én magam úgy szereztem tudomást a dologról, hogy elolvastam hirdetését. “Holdvilág és rózsák télen”, mondta a nagy cim. A valódi és élő rózsákat valami nagyszerű uj plasztikus anyaggal bevonják és egy üveggolyóban elhelyezve vásárolhatók meg “világítással vagy anélkül”. Garantáltan megmaradnak legalább két évig. „ Ez a bevonási módszer “megállítja az idő könyörtelen folyását”, mondja a költő, aki a hirdetést megírta, az eljárás szabadalmaztatva van és “óvakodjunk olcsó utánzatoktól.” Az élő megkövesitett rózsák halhatatlan szépsége egy üvegburában. Kapható mindenütt, világítással vagy anélkül. Óvakodjunk olcsó utánzatoktól. A hirdetés szavát azonnal meg is fogadtam. Ezentúl elkerülöm azokat az olcsó utánzatokat, melynek a rózsatöveken kertekben nyílnak, kizárólag nyáron, olcsó rózsaparfüm • utánzat-illattal árasztják el a levegőt és néhány nap után elpusztulnak. [Megveszem az uj garantált halhatatlanságot üvegburában. Ha jól megy, bár szerény személyem messze esett a rózsa szépségétől, mégis megpróbálom bevonatni magamat az uj találmánnyal és belebujok egyr üvegburába, garantálva, kivilágítással vagy anélkül. Büszke voltam erre az ötletre, lám még senki sem gondolt rá. Szabadalmaztatnom kellene, gyárat felállítani, lehetőleg a déli államokban valahol, ahol munkaerő olcsó és szervezetlen, féloldalas hirdetéseket elhelyezni a lapokban :“Be- eses. személyét kis költségen bevonjuk az uj plasztikus anyaggal és elhelyezzük egy gyönyörű üvegben, garantáltan,, kivilágítással vagy anélkül. Az idők könyörtelen folyása megáll Önnél az üvegben. Óvakodjék az olcsó utánzatoktól.” Kezdtem is számolni, hogy mennyi sok pénzt is tudnék keresni ezzei a gyárral. Ha félig is ugv sikerülne, ahogy remélem, olyan nagy lesz a jövedelmem, hogy belekerülök a felsőbb kereseti csoportokba s akkor még adót se kell fizetnem. Erre is gondol az ember ilyenkor az év elején, az adófizetés szezonjában. Aztán puff neki, egyszerre mint amikor a hólyag kipukkan — nagy reményeim egyszerre semmivé foszlottak. Mint villámcsapás ért a gondolat, hogy ragyogó ötletem egyetlen krajcárt se ér. Nem mintha nem lehetne megcsinálni. Nem azért, mintha nem volna elég ember, akinek “becses személyét” érdemes volna behuzatni. Csak ráeszméltem arra, hogy az eljárás nem uj, hanem általánosságban jól ismert és állandóan gyakorolt dolog. Csinálják sok ideje mindenütt az országban és még hozzá díjtalanul. Garantálva és kivilágítással. Az üvegburát kivilágitják, a fejeket a sötétben hagyják. A gyártási eljárás itt folyik le mindenütt szemeink előtt, rendelet szerint. Nemcsak az emberek egész személyét lehet az uj anyaggal bevonni, hanem minden szervet kü- lön-kiilön. Micsoda nagyszerű példány képeidét juk az embereknek, akiknél ezt az eljárást a legnagyobb sikerrel kellett, hogy alkalmazzák. Szemeikre permetezték az átlátszó anyagot és semmitse látnak csak vöröset. Vagy mindent amit látnak, az vagy fehér vagy fekete, angyal vagy ördög. Angyal, ha a tükörben nézi saját magát és mindenki más a sötét gonoszság megtestesítője. Ezek sokszor fekete talárt viselnek. Akiknek garantáltan a szivét vonták be a megköve- sitő anyaggal, azokat hallhatjuk, amint habzó szájjal ordítják: “Hábarut, öld a bitangokat, bombát rájuk”, vagy ami egyre megy, finomkodóan dörzsölve kezeiket seppegik: “Az emberiség s szeretet nagy ideáljának megőrzése érdekében elkerülhetetlenül szükségessé válhat az emberiség felének gyengéd elpusztítása”. Amikor pedig az agyvelő szürke állományát, takarják be egy réteg lég- és gondolatmente- sitő anyaggal, akkor "az idők könyörtelen folyását sikerrel megállították” és az igy kezelt tanítókat veszélytelenül meg lehet tartani állásaikban. m De igazán nagyvonalúvá az teszi az eljárást, hogy a csodálatos anyagot felpermetezik a levegőbe, ahonnan fokozatos rétegekben rakódik az emberekre és tárgyakra. Ez a nagybani gyártás. Megkövesiti az Írott és mondott gondolatokat. A költők és irók saját külön elszigetelt üvegburáikba vonulnak vissza, mint megfélemlített csigák házaikba, ahol lélektanulmányozzák köldöküket, mert ez még az egyetlen meg nem gyanúsított foglalatoskodás. A festők képei elvon-_ tak, ami annyit tesz, hogy semmihez a világon nem hasonlítanak és attól jó, hogy semmit se jelentenek; ez is nagyon biztonságos a mai világban. A gondolkozók gondolkodás nélkül eltemetkeznek a XH-ik században, melyben divatozó éjjeli edényekről Írott tanulmányukban senki sem találhat kifogást. A tudósok laboratóriumában pálinkát főznek, mert ezéi't legföljebb a finánc torit ki a nyakukat, nem pedig a hóhér. A munkások szájkosarat öltenek magukra, ez a % egyetlen dolog, amiért a bíróság nem bírságolhatja el a unió pénzét és nem mér ki börtönt. Aki legszebben tud es- küdözni, hogy ő nem kommunista, »z munkásvezér lehet, tel(Folytatás a 14-ik oldalon) j
