Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)

1954-02-05 / 5. szám

Februáry 4, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 13 A filmipar válsága A hollywoodi filmgyártás művészi válsága már jőné- hány esztendeje olyan mére­teket öltött, hogy azt még a tárgyilagos polgári kritika sem hallgathatja el. E mű­vészi züllés jelemzésére mon­dotta Chaplin,— “Hollywood­ban nem filmeket, csinálnak, hanem pénzt csinálnak filmek segítségével”. De most kide­rült, hogy bizonyos idő utánj a rossz film — rossz üzletté j is válik. A napokban zajlott le Hollywoodban a 8000 szi- j nészt, rendezőt tömörítő ame­rikai filmszövetség évi kong- [ resszusa. Ezen a többi közötti megállapították, hogy a film­gyárak termelése 30 esztendő óta nem volt olyan alacsony, mint az idén. A stúdiók sorra csukják be kapuikat, tízezré­vel bocsájtják el alkalmazot­taikat. A technikai személy­zet 50 százaléka már munka- nélkülivé vált, a legismertebb filmsztárok Angliában, Fran­ciaországban, Olaszország­ban, Mexikóban, Dél-Ameri- kában keresnek elhelyezke­dést. A filmcézárok persze két­ségbeesetten kutatják a “bu­siness”, az üzlet ijesztő mé­retű hanyatlásának okait. A televízió konkurenciára pa­naszkodnak, uj technikai el­járások után kapkod n a k, újabb trükkökön, reklámokon törik a fejüket, de nem mer­nek a valósággal szembenéz­ni. Nem ismerik el, mert nem ismerhetik el, hogy nem mód­szerbeli, szakmai, technikai,! problémák tornyosulnak elé- jük, hanem a legmélyebb, J alapvető politikai, művészi kérdésekkel kell számolniok. Nem egy filmjük bukott meg. Nem is a filmművészet álta­lában — ahogy azt egyesek elhitetni próbálják. Maga Hollywood, a kultúra holly­woodi lezüllesztése jutott csődbe. A közönség az egész vilá­gon fellázadt a hollywoodi stilus, a hollywoodi kultur- gyalázat ellen. A legaljasabb vadállati ösztönöket felkor­bácsoló “storyk” Ugyanúgy nem kellenek a franciáknak, olaszoknak, angoloknak, mint az átlagos amerikainak. Nagyot tévedtek azok az amerikai üzletemberek, akik néhány esztendővel ezelőtt olyan csalóka ábrándokba ringatták magukat, hogy hol­mi kereskedelmi szerződések megkötésével, gyárak leszere­lésével, ingatag színészek, szakemberek elcsábításával nemcsak a nyugateurópai filmipart, hanem az emberek lelkét is megköthetik. A né­pek lelkiismerete nem vásá­rolható meg. Még azok a tö­megek is, amelyeket átmene­tileg elszédithetett a szokatr lan reklám, a különböző üz­leti fogások, növekvő undor­ral utasítják vissza a holly­woodi moslékot. Minden tisz­tességes ember saját jóizlése, otthona tisztasága, gyerme­kei emberséges nevelése ellen irányuló megrényletnek te­kinti a filmgyártás termékei­nek javarészét. De még az egyre szaporodó nyílt tiltako­zásoknál is hangosabban be­szélnek azok a, statisztikák, amelyek azt bizonyítják, hogy Hollywooddal szemben a bojkottnak, a passzív ellen­állásnak valóságos nemzetkö­zi méretű tömegmozgalma bontakozik ki. így például Franciaország­ban hivatalos statisztikák szerint 1946-47-ben még a mozilátogatók 62 százaléka nézett meg amerikai filme­ket. 1951-52-ben ez az arány már 30 százalékra csőként, ugyanebben az időben a fran­cia filmek látogatottsága 30- ról 60 százalékra növekedett. Magában az Egyesült Álla­mokban öt esztendő alatt fe­lére csökkent a mozik látoga­tóinak száma. Angliában és Franciaországban közel száz­millióval kevesebb a néző, mint öt esztendővel ezelőtt volt. A csőd anyagi kihatásá­nak felmérésére elegendő egy adatot is megemlíteni: az amerikai mozik bevétele 1952-ben az 1946-osnak egy- nyolcadára esett vissza! A közönség ítéletet mondott a fiimsei ejt fölött. Az egy­szerű emberek százmiliói ál­lást foglaltak abban a harc- man, amely az alkotás szabad­ságáért, a művészet fejlődés- séért, az igazi realista, a nép­hez közelálló kultúráért fo­lyik. Sztálingrádra emlékeztetik a berlini konferenciát NEW YORK. — A szovjet hadseregnek a második világhá­borúban Sztálingrádnál aratott győzelmét üdvözölte a tizen­egyedik évforduló alkalmával á Szovjet-Amerikai Barátság ve­zetősége nevében dr. John A. Kingsbury elnök és felszólítot­ta a Berlinben jelenleg tanács­kozó négy nemzet államférfiad;, hogy “találják meg az egyetér­tés útját, amelyen megvalósit- hátnák az emberiség sóvárgá­sát egy békés világ után.” Amerikai tudósifás a magyarországi /iszonyokról Az Associated Press nevű hírszolgálat utján budapesti keltezéssel figyelemreméltó beszámoló jelent meg számos amerikai újságban, többek között a newyorki Herald Tribune vasárnap, január 31- iki számában. Egy két hidegháborús pro­paganda kijelentéstől elte­kintve, a beszámoló elléggé tárgyilagos. Egyes részletei olvasóink érdeklődésére is számot tarthatnak. Nem az­ért, mert számunkra valami újat mondanának, hanem azért, mert, az amerikai üzleti sajtó ilyen jellegű beismeré­seket ritkán hoz a népi de­mokratikus Magyarországról. íme néhány részlet: “A javulás a fogyasztási cikkekkel való ellátásban fi­gyelemreméltó, úgy a meny- nyiséget, mint a minőséget il­letően. Élelmiszerek tekipte- tében Magyarország sohasem állt t,ul rosszul (kivéve köz­vetlenül a felszabadulás utáni időket —Szerk.). De az uj gazdasági program bejelen­tése után a magyar nehéz­ipar felfedezte, hogy trakto­rok és teherautók nem teszik a háziasszonyokat boldogok­ká. A sajtó igy most tele van bejelentésekkel, hogy a gyá­rak egyre több fazékakat és serpenyőket, diódarálokat és ruhákat fognak készíteni. Még lukszuscikkekről is le­het beszélni, bár ez a széles tömegeket alig érinti. Ma­gyarországon sohasem volt elég finom minőségű papír. De karácsony táján számos állami üzletben finom minő­ségű ünnepi csomagoló papirt lehetett kapni, ami az előző években hihetetlen volt. Mig tavaly a bérházak fű­tési ellátása gyenge volt, az idén kellemesen be vannak fütve, annak ellenére, hogy az idén sokkal keményebb volt a tél, és nagyobb a hó. ami a szén termelésében és szállításában sok fennakadást okozott,,...” A mozikban sok olasz, francia, mexikói, angol és osztrák filmet játszanak. Előszó egy megiratlan könyvhöz Irta: MÁTRAI BETEGH BÉLA (Budapest) il 111111 It 111II11111111 il 111111111 ■ 1111111111111111,11 (11 M1, 11MM, |,,,, 1111,, 11,1,, 11111,111,, I H111 > 1111111111111 M111111111111111 ■ 1111111111111 Feszült, figyelemmel kezd- i tem a napokban forgatni egy j csinosan bekötött, rendkívül I érdekes kis könyvet, amely j még nincs megírva. Csak a fejezetcímei vannak meg. De azok oly sokatmondóak és sokatigérőek, hogy a lázas iz- ! galom a könyv iránt nem cso- j dálható. A várakozást felcsi­gázó. címek igy hangzanak: í Január 1. péntek, Január 2. [ szombat, Január 3. vasárnap. Beljebb a könyvben fokozodó j feszültségről beszélnek a cí­mek: Május 11 kedd, Májusi 12. szerda.... Majd Junius 18. péntek. Aztán: Augusztus 4. ' szerda. Igen érdekesnek ígér­kezik a November 28. vasár- j nap cimü fejezet is. Ahány , oldal annyi meglepetés, | ahány cim, annyi rejtély és j várakozástkeltő Ígéret. A könyv igazán meterien van : felépítve, a fejlődés benne í egyenes vonalú és töretlen, í Bizonyosnak veszem, hogy a Szeptember 9. csütörtök­iben gazdagabb és többrétű I lesz a tartalom, mint az Ápri­lis 12. hétfő-ben, annál az J egyszerű oknál fogva, mert j több a cselekménybeli előz­ménye. A könyvben soha j semmi nem ismétlődik s igy í soha nem válik unalmassá: | a kedd, amely május 25-re ! esik, egészen másmilyen lesz, mint az a k edd, amelyik ok­tóber 5-re, s megint más. mint a november 16-ra eső. A mü szerkezete az időre épült, ezért olyan szilárd. S a válto­zásra is épült, ezért oly váltp- zatos. A mü, noha még váz­lat csupán, tökéletes alkotás­nak mondható. I Bár puha bőrkötése azokra a bibliofil könyvpéldányokra emlékeztet, amelyeket az em­ber kedvenc verseskötetei­ként a kezeügyében, az olva­sóasztalán tart, s a formája is meghitt és kézhezsimuló, mégis történelemkönyv. Sem­mivel sem alábbvaló azoknál a töb vaskos kötetre menő munkáknál, amelyek mond­juk, az ókort tartalmazzák, mindenestül. Sőt, merem ál­lítani, jelenleg jobban is ér­dekel azoknál mindenkit. A cime tárgyilagosan szűksza­vú, akár egy történelmi mo­nográfiáé: “1954”. Egyetlen fogyatékossága, amely azon­ban mellékes, szóra sem érde­mes, és igazán megbocsátha­tó, csupán az, hogy a mii megiratlan. Ettől a csekély­ségtől eltekintve, azonban tö­kéletes. Tökéletes, mert. mint már 3 m 1 i t e ttem, konstrukciója | teljesen szilárd. Nincs az a! hatalom, nem történhetik benne olyasmi, ami megvál- i ioztathatná például azt a' tényt, hogy junius 16-án, szerdán, pontosan 13 óra 061 perckor a könyv cselekménye j j szerint holdtöltének kell len- j I nie. Ebédidőben lesz holdölte, ami a Holdtól eléggé udva­riatlan celekedet, de ezen már nem lehet segíteni. E megmá­síthatatlan c s e lekménybeli i csomópont azonban lehetősé- j get ad egy sereg valószínű- sitésre. Valószínű például, hogy — bár a Hold délben telik meg, de a teliholdból azért, marad estére, sőt a kö­vetkező napokra is elegendő Népjólét — Wall Street kedvére — ezeken a májuseleji éjsza­kákon benépesednek a kerti u.tak s a szigeti sétányok, a városok melletti nagyerdők s a faluvégi füzesek szerel­mesekkel. Amiből pedig nem távoli s ugyancsak valószínű a következtetés, hogy a könyvben házasságok is tör­ténni fognak. Ugyancsak szi­lárd pontja a mü szerkezeté­nek, hogy Alajos-nap lesz benne junius 21-én és Lenke- nap jul. 23-án. Amiből való- szinüsithető, hogy e napon lesznek Alajosok, akik kap­nak ajándékba egy nyakken­dőt s lesznek Lenkék, akik dália-csokrot, esetleg még szerenádot is az ablak alatt. Ezenkívül némely Alajossal vagy Lenkével egyéb is meg- eshetik e napon, de a nyak­kendő és a csokor szinte biz­tosra vehető. Mert az előttünk fekvő mü­vet az is tökéletessé teszi, hogy szerkezete neme s a k rendkívül szilárd, hanem ugyanakkor rendkívül hajlé­kony is. Bővíthető és szűkít­hető, tetszés szerint. Keretei közé épugy beleillik egy imént alapított lakás, a maga néhány köbméternyi térfoga­tival, mint egy épülő nagyvá­ros, sok-sok négyzetkilomé­ternyi kiterjedésével. Épp olyan szorosan fogja körül egyetlen ember életét, amely­nek csak egyszálu története van, mint egy népét, vagy akár az emberiségét, melynek bonyolult, sokágú történelme. A mü valójában olyan dióhéj, amelybe belefér a világ, de ugyanakkor olyan megmérhe­tetlenül tág látóhatár is, amely mégis úgy feszül rá egyetlen ember testére, sor­sára, belső világára) mintha rászabták volna. Jut hely és idő benne arra, hogy felépül­jön egy uj vasútvonal, alagu­takkal és viaduktokkal, s meghitt családi vacsora, egy körtekompóttal. A könyvnek oly hatalmas a sodrása és az irama, mint minden valódi, nagy epikának: megférnek benne egész történelmi ese­ménysorozatok egymás mel­lett, anélkül, hogy az eposz részvevőjének egy pillanatra is az a türelmetlen érzése tá­madna, mi az ördögöt bíbelő­dik ekkora események mel­lett még azzal is, hogy a sze­replők 'egyikének-másikának náthája van, vagy összeve­szett a kollegájával, vagy nyert, a kötvénysorsoláson, vagy elfogadták és premizál­ták egy ötletét. Nem, a mű­ben amelyben bölcsők ringa- nak és koporsok indulnak a sir felé, a műben, amelyben városrészek emelődnek s egy uj váza kerül az asztalra, a miiben, amelyben az évszáza­dok váltakoznak és változik az ember hangulata is, mind ez a helyén van, mindez a ki­csi és mindez a nagy. Époly jelentőségük van világraszó­ló eseményeknek, mint an­nak, hogy egy asszonynak ki­perdül titokban a könnye. Különös mü ez, amelyet most lapozni kezdünk, különös, mert nagyon összetett és na­gyon egyszerű is egyben rejtélyesen is b o n y o 1 ódik, meg törvényszerűen is, láto­más is benne a világ, meg a valóság is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom