Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-06-10 / 22. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ June 10, 1954 DEÁK ZOLTÁN: UTIJEGYZETEK . . . akik megértik lapunk szerepét az amerikai hitlerizmus veszélye elleni küzdelemben ... és akik NEM! Lcrincz testvér Chicagóban 50 dollárt nyújtott át készpénzben: “Júliusban leszek 79 éves. Hát én igy ünnepelem a születésnapomat, már egy kicsit előre, hogy hozzájárulok lapunk fenntartásához.” És szemei derűsen, melegen, bölcsen mosolyogtak rám. Hálás szeretettel szorítottam meg kemény munkás kezét. A mi embereink igy ünnepük születésnapjukat. ★ A mindnyájunk által szeretett, tisztelt ld. Nagy András testvérünket, sajnos kórházi ágyon kellett viszontlátnom. East Chicagóban. Jaj, nagyon beteg a mi Nagy munkástár- snnk! Oxigén csőn keresztül lélegzett. Mihelyt meglátott, a lapról kezdett beszélni és ettől a témától nem is távozott, bár két óra hosszat voltam szobájában. “Némelyek azt mondják, minek már magyar újság — mondta nagy- nehézséggel lélegezve, miközben időnkint csuKiás rázta meg testét. Én azt mondom, hogy amíg Amerikában magyar nyelven uszítanak háborúra, amig magyar nyelven gyalázzák szülőhazánkat, addig meg kell jelenni a mi sajtónknak, hogy beszéljen az igazság nevében:” És utána arról beszélt, hogy betegsége alatt ki legyen Gary és Hammond lapképviselője. Gonddal, szeretettel latolgatta az egyes munkástársak kvalifikációját. Ajánlott is valakit Gary-re. De nem Hammondra. Hammond az övé. Majd ha felépül, megint nekifekszik a munkának. Mert lapunkat építeni, támogatni kell. Alig várom az órát, a pillanatot, hogy halljam, hogy az én drága Nagy bácsim, mesterem, tanítóm a munkásosztály szeretetében, megbecsülő sében, ismét “átvette” a magyar munkássajtó képviseletét Hammond, Indianában. — Ügy legyen. ★ Erdei bácsi a maga 80 egynéhány esztendejével a válla- in, fiatalos könnyedséggel libegett fel a clevelandi W. S. Munkás Otthon 3-ik emeletére. Előadás előtt elbeszélgettünk. Néhány keresetlen, egyszerű mondatban tisztább helyzetképet adott nekem a világ állapotáról, mintha 20 kötetet olvastam volna. A mi korunkban történtek az első alapvető változások az emberiség történetében. Az osztályok viszonyában eddig sohasem állt be változás. — 1776-ban elűztük az angolokat, de a föld, a földbirtokosé maradt, a rabszolga rabszolga, a munkás munkás maradt. A polgárháborúban felszabadult a jobbágy, de megmaradt a nagybirtokrendszer. A jobbágy politikailag szabaddá lett, de anyagi helyzete alig változott, vagy éppenséggel rosszabb lett. A mi napjainkban nemcsak a népek, hanem a föld és a termelőeszközök is szabaddá lesznek. És ennek a folyamat- nek nem fognak tudni ellentÉs Erdei bácsi bizalomteljesen rámmosolygott. “. . . és akik NEMT Detroiti üzletember barátom felemelt egy vastag kötet számlát íróasztaláról és felsóhajtott: — Látja, Deák munkástárs: ez mind esedékes a következő néhány hét alatt. Rengeteg a fizetnivalóm. Ezért nem tudok annyit adni a lapnak, de majd talán néhány nőnap múlva. Amióta emlékszem, évek óta mindig ezzel fogadott és ezzel bocsátott el ez a különben derék barátunk. Mindig nyomták a számlák. Mindig toltak fontosabb teendői. De különös módon, ahányszor nála jártam, üzlete és alkalmazottainak száma mindig nagyobb volt. Egy vevő jelent meg a láthatáron. Az üzletember barátom még mindig maga szereli kiszolgálni fontosabb velőit. így hát hirtelen zsebébe nyúlt, kivett belőle egy 20 lollárost, íróasztalára vetette ás szó nélkül ott hagyott. Hogy olvasóink megérthessék érzelmeimet, előre kell jocsáj tanom, hogy ennek a nunkástársnak annyit jeleneit ez a 20 dollár, mint más- íak 20 cent. Az az olvasónk, iki havi 47 dollár nyugdíjból negtakarit 5 dollárt és ódáid ja sajtónk védelmére, az isszehasonlithatatlanul nagyobb áldozatot hoz lapunkat, a békéért, a hitlerizmus Jleni küzdelemért, mint az a arátunk. Ha hirtelen természetű ember lennék, ha érzel- neimet követtem volna visz- zadobtam volna neki a 20 lollárt. De arra gondoltam, íogy az a 20 dollár nem az n pénzem, az már a lapbi- ottságé és a lap kiadójáé. És trra gondoltam, hogy az a 20 lollár is meg fogja könnyíteni ami valóban áldozatkész, jreg barátaink munkáját. És gy a megszégyenítéstől égő orcákkal felvettem a 20 dollárt, megköszöntem neki jóakaratát és távoztam. Ne értsenek félre olvasóink, mi nem aszerint osztályozzuk barátainkat, hogy ki mennyit ad. Van nekünk száz és száz olvasónk, akinek 50 centes vagy egy dolláros adománya előtt mélységes tisztelettel hajlok meg. De amikor egy olyan barátunk becsüli alá lapunk fontosságát, akinek jó sorsa, vagy a konjunktúra félmillió dolláros üzletet 50,000 dolláros házat, 2,000 dolláros vakációt tesz lehetővé, akkor elkerülhetetlenül arra gondoDeák Zoltán lók, hogy te jóságos ég, hát ezek az emberek már mind elfelejtették a hitlerizmus leckéjét, ezek már elfelejtették az európai zsidóság sorsából levont tanulságot, ezek már ismét fillérekkel akarják letudni kötelességüket azok iránt, akik küzdenek népünk érdekeiért, életéért, az ő életükért, gyermekeik jövőjéért? Hát nekünk is keresztül kell menni Európa népének tragédiáján? Ez az, ami miatt égő orcákkal, gyötrődő kételyekkel hagytam ott ez a maga módján különben jóakaratu, jóhiszemű, de irtó rövid emléke- zőthetségü kedves detroiti barátom üzletét! ★ Ez meg Chicagóban történt. Egyik ottani barátunknak szép, jólmenö nőiruha gyára van. Valami 20—25 néger munkásnőt alkalmaz. “Jaj, kedves Deák barátom, olyan nehezen kell dolgoznom, hogy törleszthessem adósságomat! jízek a néger munkásnők olyan lusták, any- nyira közömbösek, annyira nem törődnek semmivel! Mindenre nekem kell felfigyelnem. Olyan fáradt vagyok emiatt.” Előző este e barátunk lakásában voltam látogatóban. Házát 40,000 dollárért vette. Padlói szőnyegekkel borítva, minden bútordarabja • egy-egy érték. Gyönyörű zongora, vázák. “Látom kedves barátom — mondtam neki — l^tom, hogy Önnek mily nehezen kell dolgoznia, mert azok a néger lányok annyira lusták. Csak egy kérdésemre válaszoljon drága barátom. Tegyük fel, hogy magának kellett volna ebben az üzemben tiz évig AZÉRT A BÉRÉRT dolgoznia, amennyit maga fizet ezeknek a “lusta” néger lányoknak, nőknek, anyáknak. Gondolja, hogy magának ma 40,000 dolláros háza volna tele perzsa . szőnyegekkel, 19. századbeli olasz festők festményeivel? Vagy talán ezek a “nemtörődöm” néger és más munkásnők tették magának lehetővé azt, hogy jómódban jusson. És a maga hálája azoknak, akik a maga jómódját lehetővé tették, az, hogy az első adott alkalommal cse- püli őket!” “Magát lelkiismerettel áldotta — vagy átkozta — meg a sors, különben nem volna kapcsolata a haladó mozgalommal és én nem állnék most itt maga előtt a korholó próféta szerepében.” “De a lelkiismeret irgalmatlan és hajthatatlan biró. A lelkiismeret kötelességet ró ránk és magas követelményei — Detroiti tudósítónktól — Ha júniusban nem is, de júliusban és augusztusban még fokozódni fog a munkanélküliség Michigan államban, jelenti nem csekély aggodalommal a kormányzó által kinevezett Emergency Industrial Comission. Hurley, a bizottság titkára, bejelentette, hogy az eladatlan autók nagy készlete, valamint a jövő évi autótípusokra való előkészület ismét ezreket fog munkanélkülivé tenni. A munkanélküliek száma 300 ezerre emelkedhetik, mielőtt valami javulásra lehet kilátás, jegyzi meg Mr. Hurley. Jelenleg “csak” 208,000 a munkanélküliFicsorné a kórházban A Magyar Szó szerkesztősége és az Országos Lapbizottság sajnálattal értesült arról, hogy a leglelkesebb detroiti munkásasszonyok egyike, sajtónk leghűségesebb barátja Ficsor Flóriánná orvosi műtétre kórházba ment. Ezúton fejezzük ki szivünk hő kívánságát, hogy a mi szeretett és tisztelt Ficsor munkástársnőnk teljesen felépülve hagyj á el a kórházat és folytathassa áldásos munkálkodását sajtónk és a munkásság minden jó és igaz ügye érdekében. Farmer Mihály a kórházban A Magyar Szó szerkesztősége és az Országos Lapbizottság sajnálattal értesült arról, hogy Buffalo, N. Y.-i olvasótáborunk áldozatkész tagja, Farmer Mihály régi sérüléséből kifolyólag kórházi kezelésre szorul. Ezúton fejezzük ki abbeli kívánságunkat, hogy a mi szeretett Mihály barátunk minél hamarabb és teljesen felépülve hagyhassa el ■a kórházat. vannak. Az egyik legfontosabb követelménye az, hogy haladó embernek meg kell tisztítania lelkét minden faji előítélettől. ‘Sajnos, hogy erre kell felhívnom az ön figyelmét, aki már oly régóta olvassa sajtónkat. ★ Clevelandon felkerestem egy derék munkástársat. Floridába készül menni. Házát eladta. Büszkén mutatta meg szép nagy rövidhullámú rádióját. “Szeretem Budapestet hallgatni — mondta — 600 dollárért vettem.” “Munkástárs, mondtam neki, maga 600 dollárt költött ezért a rádióért, hogy hallhassa a magyarországi híreket. De a mi lapunkra csak 5 dollárt adott. Pedig a mi lapunk van olyan jó “vevőkészülék”, mint a maga rádiója. A mi lapunkból nemcsak maga, hanem 10,000 más amerikai magyar értesül az óhazai eseményekről, de ami még annál is fontosabb Amerika népének minden életkérdéséről. És a hallgatóinak nem 600 dollárjába kerül hanem csak 7 dollárjába. De a deficitjének fedezésére, maga csak 5 dollárt adott, mig a saját kényelmére szolgáló rádióra 600 dollárt költött. Gondolja, hogy öntudatos emberhez méltó magatartás ez?” Megígérte, hogy 50 dollárt fog küldeni a laphoz. Majd meglátjuk. ek száma az államban, melyből 132,000 Detroitra jut. Újabban Benton Harborban, Adrianban és Grand Rapidsban is válságosra fordult a munkanélküliségi helyzet. A kereskedelemügyi minisztérium kimutatása szerint az eladatlan autók száma 612000 volt májusban. Hurley szerint javulás csak akkor fog bekövetkezni, ha a vásárlóközönség felvásárolja ezeket az eladatlan autókat. A kérdés természetesen az, hogy ha ennyi eladatlan kocsi maradt egy olyan esztendő után, 1953, amikor csak 2 millió volt a munkanélküliek száma az országban, hogyan lehet feltételezni, hogy el tudják adni a kocsikat 1954-ben, amikor 5 milliónál is több a munkanélküliek száma? Baber Márton meghalt 1952 junius 10-én Cleveland, O.-ban. * * * Junius 12-én volt egy esztendeje, hogy Detroitban elhunyt az amerika imagyar munkásság, az amerikai dolgozó osztály hűséges fia, a munkássajtó önzetlen, lelkes, bőkezű támogatója, a mi szeretett Süveges bácsink. Emléke örökké szivünkbe van zárva. Ezúton tolmácsolják az együttérzésüket özvegyének Süveges Gábornénak. kiolvastad MAS ÍS TAJMSJLHAT BELŐLE! állni, se atombombával, se hidrogénbombával, se fasizmussal, se mccarthyz-mussal. ■ Tisztelettel meghívjuk New York és kör- 5 p nyéke magyarságát junius 13-án, vasár- ■ | nap egész nap, a hagyományos [ KELETI ÜÉPÜNNEPÉLYRE [ £ az INTERNATIONAL PARKBAN, 814 E'ast 225-ik utca, Bronx, N. Y. S Magyar bazár. Programm. Zene. Tánc. S ■ ÚTIRÁNY: A IRT Lexington Ave. White Plains Road fel- ■ £ iratu vonattal a 225-ik utcai állomásig, onnan jobbra két \ £ rövid blockot sétálni. ’lEBBBEEEEEEEBBBEEEEEBEBEBBBEEBBBBBEBBBflBBBBBEBBBZ Nehéz nyárnak néz elébe Befreit
