Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-06-03 / 21. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZŐ June 3, 1954 (Folytatás a 9-ik oldalról) Ezt igazán nem lehet jószomszédi politikának nevezni. Ez a Monroe-elv “furkósbotos” elferdi- tése, ami megszegi mindazt az erőfeszítést, amelyet eddigelé kifejtettünk az amerikai országok egységének kidolgozására a nemzetek jogai kölcsönös tiszteletének alapján és a demokratikus intézmények megőrzésének érdekében. Mert még a szakszervezetek “hazafias” vezérei sem tagadhatják, hogy Nicaraguában Somoza diktatúrája betiltotta a szakszervezeti mozgalmat, mig a guatemalai kormány az ország munkásainak és parasztjainak biztosította azokat a jogokat, -«melyeket kereken megtagadott tőlük a United Fruit Co. és az Electric Bond and Share. Ha országunk népe szükségesnek tartotta, hogy közbelépjen a bűnös és nemzetellenes módszereknek Koreában és Indokínában, annyival több okunk most azt kérni a Fehér Háztól és a kongresszustól, hogy hagyjon fel ezzel a koreais és indokinás izgatással itt a tőszomszédságunkban is. ROBERT CAPA EMLÉKEZETE Robert Capa, a magyarszármazásu fotóriporter, haláláról a legnagyobb részvét hangján emlékezett az amerikai sajtó. Robert Capa minden tekintetben megérdemli azt a megdöbbenést és bánatot, ■amelyet tragikus halála kelt az emberek szivében. A fényképezés géniusza lángolt benne. Az úttörők, a felfedezők rettenthetetlen bátorsága lobogott ennek a fiatal zseninek a szivében s ez hajtotta őt a háborúk legveszedelmesebb helyeire, alpi, amint őmaga mondotta: “a hírek születnek.” Halálát is ez a haláltmegvető bátorság okozta, amikor rálépett az indokinai végzetes aknára, amely megölte. A világháború alatt is ott járt első helyen a felderítő osztagok előtt, a halál torkában. Volt eset, hogy saját katonáink lettek rá, mert azt hitték, az ellenséghez tartozik s me: t senki sem gondolta, hogy előbb akarja látni az események születését, mint a felderítő katonák. Az a képe, amelyet a spanyol polgárháború alatt készített, a drótsövényakadályon fennakadt katona lelógó holttestéről, megjelent az ország valamennyi lapjában. Ez az egy képe is elég lenne, hegy nevét halhatatlanná tegye. , A spanyol polgárháborúban mint Ernest Hemingway kísérője vett részt. Ez magyarázza meg, hogy az Abraham Lincoln-brigád veteránjai különös megilletődéssel emlékeznek meg Robert Capa haláláról: “A Lincoln-brigád veteránjai emlékeznek Cápára és fényképezőgépére a spanyol fronton”, jelentette ki a veteránszervezet szószólója. “Sokkal több amerikai fogja megőrizni annak a Spanyolországnak emlékét, amelyet Capa szemein keresztül láthatott: a Franco bombáival megrok- kantott és meggyilkolt férfiakat, nőket és gyermekeket, otthonaikat és templomaikat, amelyeket Múlt hét keddjén egy tudományos szenzáció rázta fel a világot, amely elfeledtette még a Mc Carthy szenátor és a hadsereg kölcsönös vádaskodásai körül hullámzó botrányt is. Egy egyiptomi archeológus (régész) Kamal el Malakh, a gizehi gúlák és az Alsó-Egyiptom körzetében folyó ásatási munkálatok igazgatója, átfúrt egy hat láb vastag mészkőfalat és behatolt az ötezer év előtti történelem egyik legsötétebb rejtelmeibe. A mészkőlap alatt egy földalatti folyosóra bukkant, amelyről azonnal feltételezte, hogy Cheops fáraónak, a gizehi nagy gúla építőjének, sírhelyéhez vezet. Ennek a nagy fáraónak múmiáját és kincseit még mindig ugyanis nem fedezték 'fel. A régészeti tudós kijelentette, hogy ha feltételezése igaznak bizonyul, akkor a lelet “túl fogja szárnyalni az összes eddigi egyiptomi régészeti ásatások felfedezéseit.” A kö-skarabeusz nyomán Ez a földalatti folyosó mintegy huszonöt yard- nyi távolságban párhuzamosan fut a nagy piramis déli oldalával. Minthogy ide még soha rablók, a királyi sírok fosztogatói, nem tették be lábukat, Malakh azt is remélte, hogy Egyiptom legnagyobb királyának földi maradványain kivül meg fogja találni meseszerü kincseit is. A folyosónak nyomára úgy jutott, hogy két évvel ezelőtt, egy kő-skarabeuszt találtak, amelynek hátára hieroglifákkal (ó-egyiptomi képírással) fel volt jegyezve a sirhely létezése. Ezt a skarabeuszt egy az ég magasságából zúztak porrá. A spanyolországi arcokat, a hősi férfiakat és nőket, akik talpra kelve harcoltak és elestek, mert nem akartak térdenállva élni.” Capa lefotografálta a háború történetéa Spanyolországban és “Death in the Making” (Ahol a halál születik) címmel 1938-ban könyvalakban is kiadta. A képek alá irt szövegével aztán szóban is adózott a spanyol nép hősiességének: “Együtt nőttek fel a falvakban, egymás mellett dolgoztak a műhelyekben, a laboratóriumokban, most pedig egymás mellett harcolnak, hogy megőrizhessék azt, ami már megnyertek... A vitás kérdés világos. Ez az ő harcuk, hogy megvédelmezzék otthonaikat, kultúrájukat, tulajdon életüket. .. ■■*«>,£! Az Emléknap (a Memorial Day) hódolata azok előtt az amerikai önkéntesek előtt, akik együttharcoltak és haltak meg a spanyol-nép oldalán és utána a második világháborúban; volt a tartalma annak a szabadtéri gyűlésnek, amelyet a veteránok rendeztek hétfőn a Brighton Beach és a Coney Island Avenuek sarkán. Howard Fast, a világhírű regényíró és a brigád' vezetői mondtak ünnepi beszédeket. Ötezer évvel ezelőtt Nem volt munkanélküliség Cheops idejében, amelyet egyes történetírók öt, mások meg hatezer évvel ezelőttre taksálnak. Cheops, akinek ó- egyiptomi neve Hufu vagy Khufu volt, a negyedik dinasztia fáraója, Egyiptom egyik leghatalmasabb uralkodója. A róla elnevezett óriási gizehi gúla 145 méter magas. A világ hét csodájának egyike, óriási kőtömbökből állították össze. Ezt a munkát persze nem őmaga végezte el. Százezer ember gürcölte össze véres verejtékkel. Nem tudjuk biztosan, hogy ezek rabszolgák voltak-e már akkor is, mint később, vagy pedig sza- bályszerüen behívták őket ezekre a közmunkákra, mint valami katonai szolgálatra. Százezer ember dolgozott rajta három hónapig egyfolytában, hogy aztán újabb százezer váltsa fel őket a munkában. Ezek fizetésére és eltartására rengeteg pénz kellett, de hogy hogyan szerezte meg a szükséges pénzt hozzá, azon főjjön az ő feje. Azt mondják, hogy a szükséges pénz előteremtésére még leánya becsületét is áruba bocsátotta, más források szerint ez azonban nem igaz. A múlt héten sirhajójának a felfedezése mindössze öt dollárnyi munkabérbe került, ez is mutatja, milyen sokat fejlődött az uralkodó osztály ennyi ezer esztendő óta. A piramis igazi csodája az, hogy bámulatos pontossággal illesztették össze a munkások a kőkockákat. Ma logarléccel sem tudnák precízebben megépíteni, sem minden malter vagy cement nélkül egyberakni. Mérnökeik és palléraik bizonyára nagy tekintélynek és jó béreknek örvendtek, ha talán az épitőmunkásai csak éhbérért dolgoztak is. Bármennyi kegyetlenség is rejtőzhetik a gulaépitéshez felhasznált munka mögött, minden jel szerint nem volt munkanélküliség a régi Egyiptomban. Ma, itt, fogadott hazánkban a Wall Street fáraóit nem nagyon izgatja, hogy a munkanélküliek száma az AFL becslése szerint ötmillió körül mozog. A mi fáraóink jóval gazdagabbak, mint az ó-egyiptomi fáraók voltak, de mégsem hajlandók gondoskodni a munkanélküliekről, pedig azok hajh! de szívesen közreműködnének sírhelyeik megépítésénél. Fáraóink inkább arra használják pénzüket, hegy táglelkiismeretü közgazdászokat alkalmaznak, akik kimutatják, hogy a munkanélküliek száma apad. Ezt olymódon mutatják ki, hogy azokat a munkanélkülieket, akik már felélték munkanélküli segélyeiket, törlik a munkanélküliek listájáról. Ezzel a bü- vészfogással ezek a munkanélküliek a hivatalos statisztikai kimutatások szerint eltűnnek, megsemmisülnek és eltűnésükkel a gazdasági pangást lábadozó állapotban levőnek lehet feltüntetni. Ez is mutatja, mennyire fejlődtünk, mert az ó-egyiptomi fáraók ilyen népámitáshoz nem folyamodta* 4 t ÄÄI® Hogy -Cheops jó király vclt-e, vagy sem, nem tudjuk. Egyesek szerint, beleértve az ó-görög Herodotuszt, a törénelemirás atyját, olyan rossz volt, hogy a nép még kétezer év múlva sem akarta kiejteni száján a nevét, mások szerint azonban a papok Khufut a nép jótevőjének tekintették és még a huszonhatodik dinasztia alatt is gyászszertartást rendeztek tiszteletére. De ha rossz is volt, még akkor is jobb lehetett, mint Wall-streeti fáraóink. > Verhovay-Rákóczi egyesülés? A Lours és vidéke c. hetilap arrer ír, hogy “már a verebek is csiripelik és széliében hosszában beszélik, hogy a Verhovay-Rákóczi egyesülésből mégis csak lesz valami. Mindkét testület igazgatósága elfogadta a tervezetet és nem tartják lehetetlennek, hogy a newyorki Verhovay napok alatt kölcsönös megbeszélésekre is sor kerül.” Nem tudjuk mi a tényállás e híradás mögött, de ha a Verhovay és a Rákóczi valóban tárgyal az egyesülésről, azt mi csak helyeselni tudjuk. Az egyesülés erősítené a biztosítás gazdasági alapzatát. Erre pedig az elkövetkező esztendők alatt igen nagy szükség lehet. Ha pedig e két szervezet egyesül, akkor nem tudjuk elképzelni, hogy a Bridgeporti Egyesület sokáig kivül tarthatná magát az amerikai magyarság eként kialakult nagy gazdasági közösségéből. * #!Ü| Mondanunk sem kell, hogy az egyesülés, ha valóban megtörténik, örökre eltünteti közéletünkből a “Verhovay” elnevezést, amelyet különben már az illető szervezet konferenciája el is fogadott. Mért késnék e kellemetlen foltu név sutba- dobásával ? negyedik dinasztia-korabeli sírban találta a nagy piramis keleti oldalán dr. Abdul Moneim Abu- bakr. A hieroglifák azt mondták, hogy ebben a sírban nyugszik “Cheops déli sírjának főpapja.” Ez volt a rejtély kulcsa. Malakh legutóbbi megbízatása az volt, hogy az óriási gúla külföldről érkező látogatói és turistái számára építsen egy utat a piramis köré. Maga az óriási piramis, amely tizenhárom akemyi területet foglal el több mint hárommillió köbyard, cementezés nélkül összerakott kőtömbjeivel,. egy domb sziklaágyán épült. Miközben a munkások az útnak kiszemelt területről ellapátolták az évezredek óta felhalmozódott, szélfutta homokot, vagy három héttel ezelőtt egy alacsony kőfalke- rités maradványaira akadtak. E kőkerítés vizsgálata közben fedezte fel Malakh, hogy alattuk gipsszel cementezett óriási mészkőlapok sorakoznak. A régészeti tudós eltűnődött e mészkőlapok értelme^ és célja felett és arra a megállapításra jutott, hogy ezek valószinüleg nem az alacsony kőfalkeritésnek alapzatát alkotják, hanem sokkal inkább egy földalatti folyosónak -a tetőzetét. A kőtömbök egyenként tizenöt láb hosszúak és 3—6 láb szélesek. Az, amelyet átfúrt, körülbelül hat láb vastag volt. A homokréteg eltávolítása után 120 ilyen mészkőtáblát találtak, szép sorban egymás mellé helyezve, összecementezve. A kőfalke- ritést nyilvánvalóan abból a célból építették, hogy elrejtsék valódi céljukat. Az említett kőlap átfúrásának munkabére mindössze 5 (öt) dollárt tett ki. Tömjénillatban úszó fölalatti hajó Amikor a nyílást eléggé kitágították, szerdán reggel a fiatal, harmincnégyéves régész, behatolt a folyosóba. Olyan óriási izgalom fogta el, hogy még villanylámpáját is elfelejtette magával vinni és csak egy tükröt tudott használni, hogy a napfény tükrözte.tésével kivehesse, mit rejt a folyosó mélye. Vele volt dr. Musztafa Amer és Mohammed Mahli, az előbbi az amerikai régészeti minisztérium főnöke, az utóbbi a főmérnöke. Amit ott találtak, arra igazán nem voltak elkészülve: egy finom illatszerrel behintett hajó volt az, amelyet a fáraó ötezer évvel ezelőtt építtetett, hogy az vigye lelkét az égbe. A hajót Cheops építtette és szereltette fel. Ott voltak az evezők és a kormánylapát, minden a pontos helyén, mintha csak készen állna az indulásra az egek felé. Lenkötelek voltak felcsavarva cölöpökre szabályszerűen. A hajó teste ötyenöt láb hosszú és a feltevés szerint valahol van még egy másik is, a párja. A hajónak legalább hat fedélköze van és mélységét kilenc yardra becsülik. Cheops a negyedik dinasztia második királya volt. Uralkodóháza az időszámítás előtti kb. 3,000 évtől kezdve százötven évig uralkodott. (Folytatás a 11-ik oldalon) Feltárul az óriási j) i ram is * ókori rejtélye
