Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)

1954-06-03 / 21. szám

June 3, 1954. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 CSASZNI LÁSZLÓ százados­nak. Békéscsaba. Kedves legkisebbik fiam! Nektek az a hivatástok, hogy védj étek azt, amit a testvéreid építenek. Hűsége­sen és semmitől se félve őriz­zétek azokat a kis facsemeté­ket, amiket a Gizi és Annus ültetnek, az aknát, amit Tóni épit, a Robi terveit. Legyetek jó katonák, hogy a Jossi meg a Lajos ,meg az egész bá- nyászság nyugodtan dolgoz­hasson. Védjétek a Mamát és egész népünket. Csókolunk: Anyád apád és a többiek. ★ CSASZNI ANTALnak Kom­ló, a Mélyépítő Vállalat veze­tője Nagyon ritkán hallok felő­led. Nem jó ez. írjatok gyak­rabban. Hogy megy sorotok? írd sürgősen azt is, hogy a kevesebb kivétellel a búza és sarat most, a kongresszusi héten. A Jossiék jól állnak. Elsők Tatabányán. Te nem maradhatsz el. Neked, a leg­idősebbnek, példát kell mutat­ni. Azt se felejtsd el, hogy a régi világban majdnem tiz évig egyhuzamban munka nélkül voltál. Anyád szive mindig összefacsarodott, ha hozzánk jöttél, hogy csupa csont és bőr voltál. írjál, fiam, sürgősen. Ölelnek' a Tatabányán maradt Csaszniak ¥ CSÁSZNI JÁNOS százados­nak Tatabánya fBánhida).. Kedves katona fiam! Hát te vájjon hogyan ün­nepelhetnél? Azt hiszem, azt a tanácsot adhatom, hogy a kezed alá kerülő munkás- és parasztgyerekeket neveljed becsületes, hazaszerető em­berré — olyanná, mint ami­lyenné anyátok igyekezett ti­teket nevelni. ölellek: Apád ¥ BEKE JÁNOSNÉ szül. Csasz- ni Gizellának Kedves kislányom! {Hiá­ba van 17 éves fiad. Nekem csak kislányom maradsz.) A napokban a 14-es akna körül sétáltam és láttam a munkátokat. A fiatal fenyő- és juharcsemeték, amit ültet­tetek — úgy néz ki, megered­nek*. (Azért még sokat kell gondozni őket, hogy el ne ga- zosodjanak.) Nagyon okos dolog, hogy azt a sok ezer csemetét elültettétek. Ez a mi városunk úgyis sok erdőt ki- pusztitott növekedése közben. Kedves fiam Jossi! Értesültem róla, hogy a kongresszusi hét első napján aknátok az első lett. Azt is mondják, hogy a három mű­szak közül az első az, ame­lyiknek a munkáját a Csasz- ni aknász irányítja... Drága fiam, a mamával együtt na­gyon büszkék vagyunk rád, de el ne bizd magad. Az ak­nászon nagyon nagy felelőség van. A bányász dolgozni akar de hányszor nincs üres csil­le, nincs fa, nem jön a lőmes- ter. Akkor csak káromkodik... Vigyázz rá, hogy nálad ilyes­mi sohase forduljon elő. Apád- KILENC GYERMEKÉHEZ .CSASZNI JÓZSEF aknász-, nak Tatabánya, Keselő-akna CSASZNI ANTAL KILENC LEVELE Mikor én 1899-ben az első ta­tabányai aknán dolgozni kezdtem a város helyén még nagy, sürü erdőség volt. Csak a nagyirodánál az öregtelep néhány háza volt meg még. Úgy fejlődött azután Tata­bánya a mai várossá... Jobb is lesz a levegő, ha újra több lesz itt az erdő. (Meg aztán bányafának is jó.) Csókol Apád ¥ CSASZNI FERENC, Tatabá­nya, Újtelep, Barossuti trafik Anyáddal sokat gondolunk rád ezekben a napokban. Ez a szeszélyes idő biztos nem tesz jót a lábaidnak... Én a- zért is gondoltam rád, hogy most, amikor bányásztársaid becsületből és virtusból nagy­szerű eredményeket érnek el, te— a két botoddal nem áll­hatsz melléjük... Pedig vala­mikor a te kezedben sem állt rosszul a csákány és a lapát. Azt gondolom, azért te is sokat segíthetsz. Beszélj a régi bányászsorsról az embe­reknek. Mondd el mindenki­nek, hogy azelőtt a bányászt nem vették emberszámba. Ha megrokkant, kidobták. Ha már nem tudott huzni, akkor annyit se ért, mint a vak bányaló... A múltra emlékez­ve, hadd szeressék meg job­ban a bányászok ezt a szabad országot. Ölelünk, csókolunk: Apád (á mama is.) k CSASZNI RÓBERT osztály- vezető főmérnöknek Budapest , nehézipari minisz­térium. Kedves Robi fiam! Mióta visszajöttél a Szov­jetunióból, oly keveset tudok a munkádról. Hiába no, a vá­járnak, az aknásznak a mun­káját ismerem. Még az akna­vezető mérnökén is eligazo­dom, de a kutatómérnök dol­ga az már úgy látszik bonyo­lultabb. De azért mégis sze­retném tudni, mit tesztek ti ott a minisztéruimban a kongresszusi hét sikeréért. Csókolunk mindannyian, j ¥ 4L KATONA JóZSEFNÉ szül. Csaszni Annának Tatabánya, állami gazdaság Kedves Anna lányom! Most uj helyen vagy, nővé­reddel egy vállalatnál. Na­gyon kérünk a mamával —■ i becsüld meg magad. Légy ! szorgalmas. Hadd lehessünk rád is büszkék, mint a test­véreidre. Téged, férjedet is csóko­lunk: Apád, Anyád. fr CSASZNI LAJOS pártiitkár elvtársnak, Tatabánya, 7-eS akna. Kedves Lali fiam! Hát a Jossiék a Keselőn megelőztek benneteket. De nemcsak ők. A 11-es akna is. Én nem hagynám a 7-es akna jóhirét. Gondolj arra is, hogy a mi családunkat erős szá­lak fűzik ehhez ‘ az öreg ak­nához. Hallom, most az iszapolás­nál dolgozol. Az nagyon fon­tos. De én nem erről, hanem a pártmunkádról akarok Írni. Nagy bizalom ért az év elején azzal, hogy megválasztottak titkárnak. Vájjon megfelelsz- i e ennek a bizalomnak ? Tani- 1 tod-e, neveled-e az embereket, I vagy csak dirigálsz nekik ? Úgy gondolom, nem lehet könnyű ez a párttitkári mun­kád. De lásd, mennyit küszkö­dött szegény Anyád is, mig felnevelt benneteket. Az em­berekhez türelem és szeretet kell... Azt hiszem, nagyon szép ez a te munkád. . Ölellek: Apád. Feltárulja piramis.. \ (Folytatás a 10-ik oldalról) Kifosztott királysírok Az említett szakértők szerint a felfedezés ko­losszális jelentőségű. Fontossága abban rejlik, hogy magábanfoglalja a Oheops korának bútor­zatát és szerszámait. Anyjának, Hetep-Heresnek, 1925-ben egy tárna mélyén talált sírhelyén kívül egyetlen más ilyen egyiptomi kriptát sem kímél­tek meg a sirfosztogatók. Minden más piramist többizben is kiraboltak a világ első forradalma óta, amely megdöntötte a hatodik egyiptomi di­nasztiát Kr. e. 2,500-ban. A sirhajók építését már a történelemelőtti időkben megkezdték. Sok formában ástak ki már ilyeneket a föld alól. A legpompásabb darabokat Cheops ideje körül épí­tették, tartalmukat azonban mind a mai napig csak találgatások alapján képzelték el. Cheops sirhajójának felfedezését fontosabbnak tartják Malakhék, mint magának Cheops sírjá­nak megtalálását. A sir maga, feltevésük szerint, az óriás piramis délnyugati sarkán fekszik. Az első benyomások El Malakh elmondja, hogyan pillantotta meg a hajót: “Először valami fapadozatot láttam magam előtt, legalább is annak tűnt. Lehunytam szeme- . met, hogy hozzászokjék a sötétséghez. Egy máso­dik benyomás ragadott meg. Párák úsztak a le­vegőben, a szent fából áradó illatok, ez ősrégi idők szent fájának illata. A fa illatába tömjén illata volt keveredve. Halvány és rejtelmes volt, mint székesegyházak illata. Újra kinyitottam szememet és ime szegek nélkül egymásba illesz­tett deszkákat láttam magam előtt, olyanokat, mint a hajók fedélzetén. Akkor láttam csak, hogy a folyosó falai oválalakuak voltak, mint amilyen a hajók törzse. Két faevező feküdt az alattam levő fedélzeten, egy nagyobbnak a társaságában: az volt a kormányevező. A homályban aztán ki­vettem az összecsavart lenköteleket. Egyesek úgy voltak kirakva, hogy vallásos, szimbolikus alak­zatokat ábrázoljanak. A fedélzet egy részét len- •vászonból készült lepedők takarták. Szemben ve­lem a falon egy vörös jelet láttam, nem hierogli­fát, hanem egy varázs jelet.” Aztán letekintett a hajó oldalán és ott látta a másik öt fedélközt, amelyek vagy öt hüvelvknyire végződtek a hajótörzstől, valószínűleg azért, mert az évrezredek alatt a finom fa összezsugorodott. A folyosó tetején oszlopokra támasztva sorakoz­tak a mészkőtáblák. El Malakh azt mondja, hogy azt remélte, hogy talál ott Cheops-szobrokat is és egy urnát, mely­ben lesznek Cheops bebalzsamozott belső szer­vei. Az alsóbb fedélközökön reméli megtalálni Cheops tulajdontárgyainak példányait és királyi voltának jelképeit, azonfelül szobrokat és údvari kegyelmeinek maradványait. Az ó-egyiptomi lélek regéje A régészek örömére, mondta Malakh, az egyip­tomi fáraók abban a hitben éltek, hogy “halálod után magaddal viheted” vagyonodat. Azt hitték, hogy a léleknek kell, hogy legyen múmiája vagy Szobra, mint anyagi lakhelye és hogy a lélek egy hajó “szellemkép formájában”, amelynek anyagi törzse egy megmozdíthatatlan hegyi szikla, az égbe vitorlázhat. Arégész azt mondja, biztos abban, hogy a fo­lyosóban van még egy hajó, ezek az éj naphajói. A régi hit szerint a lélek a halhatatlanok karaván jában utazva kiséri a napot napi körforgásában. Minden léleknek két hajóra volt szüksége, az egyik fent vitorlázott nappal a felső ivén, a másik pedig a föld alatt evezett éjjelente. A szegény fellahnak (földműves, kisparaszt) csak egy kis agyaghajója volt. Cheopsnak, aki maga építette a történelem leghatalmasabb sírját, dúsan felszerelt és illatszerezett gályái valának, nagyszámú legénységgel együtt. A piramis mellett ,Mrom üres naphajó törzse fekszik, amelyet már régen kifosztottak a sir- rablók és vert a vihar. Ezek nappal járó hajók, mondja Malakh. Létezésüket tudomásul vették az archeológusok és kísérletet sem tettek, hogy újabbakat találjanak e legújabb, sziiíte véletle­nül történt felfedezésig. A királysírok alkonya A későbbi egyiptomi uralkodók felhagytak a fennhéjázó piramisokkal és sírjaikat Luxornál a sziklák közé rejtették. A sírbolt falaira már csak ráfestették a siri gályákat, ahonnan a rab­lók már nem vihették el a kétdimenziós bútoro­kat és felszerelést. Bajos művelet lett volna. De még ez sem mentette meg őket, mert a kiskorú Tutankhamen király tizennyolcadik dinasztiás sírját is kirabolták részben, még mielőtt a sir romjai teljesen elborították volna. Jó ideig el fog még tartani, mig az uj lelet minden részletét átkutatják és áttanulmányoz­zák. Minden darabkáját sorra lefényképezik és megvizsgálják. Egyelőre újra lezárták a sirhe- lyet és állig felfegyverzett örök vigyáznak rá. Érdekes, hogy az, ami talán Egyiptom laggazda- gabb -régészeti felfedezésének bizonyulhat, ott hevert úgyszólván minden hóditó, minden turista és minden államférfi lábai alatt, anélkül, hogy tudtak volna róla, beleértve Nagy Sándort. Kari Iíaedekert és John Foster Dullest, valamint a legtöbb sirfosztogatót.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom