Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)

1954-05-06 / 17. szám

SZENZÁCIÓS RIPORTSOROZAT! AMERIKAI ÚJSÁGÍRÓ INDOKÍNÁBAN! 13-IK OLDAL, Vol. III. No. 17. Thursday, May 6, 1954 NEW YORK, N. Y. Egyes szám ára 15c Published Weekly by the Hungarian Word Inc., 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. Entered as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 at the P.O. of N.Y., Act of March’ 2> 1879 .___ _______=— pWmJ) ' ---­ITT AZ IDŐ, MOST VAGY SOHA! Védjük meg hazánkat és az egész világot a H-bombás háború borzalmaitól. írjunk Eisenhower elnöknek, képviselő­inknek, helyi lapunknak és kérjük: 1. Nemzetközi konferenciát az atom- és hidrogénbom­bák betiltására 2. A világ minden politikai és gazdasági problémájának BÉKÉS utón való megoldását. A dnlles-i háborús politika hajótörése Genfben Az Országos Lapbizotlság felhívása lapunk olvasóihoz A Magyar Szó Országos Lapbizottsága és az Ügyvezető Bizottság az elmúlt hetek folyamán több ülésén foglalkozott lapunk fenntartási kampányával. Mint a lapunk fennállásá­ért felelős és az országos konferenciánkon demokratikus ala­pon megválasztott testület, kötelességünknek tartjuk lapunk minden olvasójának, barátjának, valamint minden intézmé­nyünk vezetőségének és tagságának figyelmét felhívni arra a tényre, hogy a fenntartási kampány lassú menete komo­lyan veszélyezteti lapunknak a jelenlegi méretekben való to­vábbi kiadását. . Tudatában vagyunk annak, hogy lapunk olvasói az el­múlt 12 hónap folyamán áldozatkészen támogatták sajtón­kat. Tudatában vagyunk annak is, hogy az utóbbi hónapok folyamán a gazdasági válság mélyülése számos magyar test­vérünk jövedelmét erősen csökkentette. Azt lis tekintetbe vesszük, Hogy számos olvasónk messzemenő támogatásban részesít számos más érdemes ügyet, amelyet a demokrácia védelméért folytatott harc tesz szükségessé. De mindezeket figyelembevéve mondhatjuk-e, hogy la­punk jelentősége, fontossága csökkent, hogy megengedhet­jük-e, hogy lapunk színvonalát, terjedelmét jelentékenyen csökkentsük? A í'eakció kicsavarta kezünkből a mi nagy társadalmi, kulturális, testvéri segélyző intézményünket. Ma már a Ma­gyar Szó maradt az utolsó nagy kulturális és társadalmi összekötő kapcsa a haladószellemii magyarságnak. Meg­engedhetjük-e, hogy ezt a nagy sajtófegyverünket a nem­törődömség, a közöny kicsavarja a kezünkből, ép akkor, amikor legjobban kezd beigazolódni irányvonalunk helyes­sége ? Lapunk rendületlenül küzdött az indokinai háborús ter­vek ellen és ime most láthatjuk, hogy az amerikai nép jó­formán egyöntetűen felsorakozott e helyes álláspont mellé* és (Folytatás a 8-ik oldalon) ^ Hétvég l levél írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. A Csu En Láj doktrína Nem bánom, ha kigunyolnak is a “hiúságomért” — nem tudok ellentállni a kisértésnek, hogy emlékeztessem a szives olvasót pár héttel ezelőtt megjelent cikkemnek egy paragrafusára, amelyben Dulles külügypiiniszter londoni és párizsi “fenyitő-expediciójának” a kudarcát megjövendöl­tem: “Mivel azonban az angol és francia kormányok — nyil­ván a saját népeik felháborodásától való féltükben — nem hajlandók Dullesék hidrogéngőzös, hatalomittas duhajkodá- saiban résztvenni, Dulles nagyhirtelen átrepült Európába, hogy a két renitens kormányt ráncbaszedje. Megjósolom: Dulles hosszú orral fog visszatérni útjáról és dühében eset­leg odáig is elmegy, hogy a genfi konferenciától távoltartja magát. Olyan konferencián, tudniillik, amely a megoldás út­ját egyengetné, a mi Dullesunk nem igen szeret résztvenni. ö csak az olyan összejöveteleken szeret szerepelni, amelyek­től remélhető, hogy további ékeket vernek a Nyugat és Ke­let közé...” (Magyar Szó, 1954 ápr. 15.) Duiles barátunk valóban hosszú orral és üres kézzel jött haza arról a kirándulásról, amelyről pedig mint nem­zeti és nemzeközi “hős” számított visszatérni. Bőröndjében hosszú pályafutásának legcsattahósabb pofonját hozta haza; olyan pofont, amitől az egész washingtoni külpolitikai gé­pezet megszédült és ő maga: a főgépész, a csak nemrég még oly kihivoan duhajkodó nagylegény, szánalmas és nevetséges (Folytatás a 8-ik oldalon) Magyar unióvezér a michigani boszorkány­hajsza ellen DETROIT. — A képviselöház Amerikaellenes bizottságának albizottsága levonult az autóvá­rosba, hogy mialatt az eretnek­üldözők főinkvizitora a televí­zión szerepel, addig őmaga süt­kérezzen a kétesértékü dicsőség sugaraiban. Ugyanakkor a Budd Wheel- szakszervezet magyarszármazásu elnöke, Pete Horváth, élesen tá­madta az eretneküldözőket egy gyűlésen, amelyen 500 néger és fehér munkás jelent meg. Szak- szervezetének fele munkását el­bocsátották állásából. A gyűlé­sen kijelentette, hogy az a vö­röshajsza, amelyet az Amerika­ellenes albizottság Kit Clardy michigani republikánus képvi­selővel az élén rendez, “moslék”, ami jellemző arra, amivel “az amerikai közönséget etetik ahe­lyett, hogy lakóházakat, kórhá­zakat, iskolákat s egyebeket építenének.” A Clardy által rendezett ki­hallgatásról a képviselő kive­zettette Milton Henry néger ügyvédet, a pontiad NAACP (négervédelmi szervezeti ügyé­szét, a beidézett Bolze Baxter, a michigani Labor Youth Lea­gue, elnökének védőügyvédjét, amiért az kétségbevonta az al­bizottság jogát védettje beidézé- sére. Beidézték kihallgatásra továb­bá dr. Gerald Harrisont, a Wayne-egyetem matematikai ta- n á r s egédét, Irving Steint, ugyanez egyetem tanárát, és Sidney W. Gradert, a Cary-inté- zet társadalomtudományi taná­rát. Mind a hárman az alkot­mány első, ötödik és hatodik függelékére hivatkozva, mely felhatalmazza a vádlottat a ta­nú szembesítésére, megtagadták a választ. ' Clardy egyheti inkvizíciója a szakszervezeti vezetők és értel­miségiek olyan heves tiltakozá­sát váltotta ki, amelyre az el­múlt években nem volt példa. Külpolitika — mesebeli alapon Dullesék genfi kudarcát kom­mentálva, Howard K. Smith, a Columbia Broadcasting Compa­ny európai tudósítója a követ­kező figyelemreméltó megjegy­zésekkel zárta beszámolóját: “Az Eisenhower kormány me­sékre alapozza külpolitikáját. Az egyik ilyen mese az, hogy Jaltában “nagy engedményeket” tettünk a Szovjetuniónak. És végül az, hogy Csang. Kaj-sek egy népszerű ázsiai vezér, mig Nehru egy hálátlan kommunis­ta társutas. “Ezek a mesék állandóan ösz- szeütköznek a való élet fényei­vel. Ép itt az ideje, hogy meg­tegyük azt a “keserves átértéke­lést’, amelyre Mr. Dulles egy iz- I ben célzást tett.” Lélegzetelállító fejleményeknek volt tanúja az emberi­ség az elmúlt napokban. A genfi konferencián az Eisen­hower féle “Cadillac-kormány” külpolitikáját olyan súlyos vereség érte, aminöt bábjának Csang Kaj-seknek bukása óta nem szenvedett el. Külügyminiszterünknek, Dullesnek, a konferencia egyik fő összehívójának mondvacsinált ürügy alatt (hogy tudniillik Washingtonban fontos teendők vár­ják) ott kellett hagyni ezt a történelmi jelentőségű konfe­renciát, amelyen Korea, Indokina, Ázsia békéje van napi­renden. Dulles csúfos futásának oka egyszerűen az, hogy a béke- szerető emberiség keresztülhúzta az indokinai háború kiter­jesztését célzó számításait. Mert Dulles a berlini konferen­cia óta (és természetesen már rég azelőtt is, de különösen Berlin óta) egy gondosan és titkosan kitervezett háborús játszmába kezdett. Nyitott szemmel tette Dulles kockára az emberiség békéjét — polgártársai tízmillióinak életét! E játszma lényege az volt. hogy a roskadozó, omladozó indokínai francia gyarmati uralom megmentését egyszerre a szabad világ megmentésének” főfeladatává tették. Soroza­tos kijelentéseivel, amelyeket nem egyszer alátámasztott maga az elnök és az alelnök nyilatkozata is, azt a benyomást keltette a közvéleményben, hogy Indokina Ázsia “kulcsa”, hogy ha Ho Si Min győz, akkor egész Ázsiát “elveszítjük”, sőt Japán is veszélybe kerül. És ezért Amerikának be kell avatkoznia az ottani háborúba. Pedig még március 5-én ezt a kijelentést tette Harold Stassen magarangu francia és angol katonai és politikai elő­kelőségekkel folytatott egy heti indokinai helyszíni tanács­kozás után: “Azzal a meggyőződéssel jöttem vissza a távolkeletről, hogy a szabadság erői notion nőnek és a kommunisták helyzete gyengül. Ez vonatkozik úgy a gazdasági, mint a katonai helyzetre.” Ez történt március 5-én. De már március 29-én Dulles megkezdte ezen álláspont megváltoztatását és az indokinai háborús hisztéria felszitá­sát. Hirtelen felfedezte, hogy “a kínai kommunisták felfo­kozták az indokínai agresszió támogatását.” Április 5-én már kijelentette, hogy az indokínai hely­zet “tele van veszéllyel”. És a N. Y. Times április 11-én ezt a jelentést hozta Washingtonból: “az a hir járja, hogy valószínűleg amerikai katonákat fognak Indokinába küldeni.” Előzőleg, a lap külpolitikai szakértője, Ann O’Hare Me Cormick, aki különben nagy tisztelője és támogatója Dulles­nek, ezt volt kénytelen írni: “Mr. Dulles roppant kockázatokat vesz.. . és a kilátá­sok tele vannak veszélyekkel.” A Christian Science Monitor diplomáciai levelezője, J. C. Harsch ezt irta aznap Dulles sakkhuzásairól: “Mr. Dulles totális győzelmet akar Indokínában. Az egységes akciót ki akarja kényszeríteni még akkor is, ha ez zátonyra vinné a genfi konferenciát és a szövetséges államo­(Folytatás az 5-ik oldalon) Május 1 a H-bomba elleni tüntetések napja Lásd .beszámolónkat a május 1-i tüntetésekről mai számunk 3-ik oldalán AMERIKAI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom