Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)

1954-04-22 / 15. szám

April 22, 1954

AMERIKAI MAGYAR SZA

13>

Szemtanú Indokínában

i Irta: Joseph Starobin

Az alábbiakban részletek közlését kezdjük meg

i

Joseph Starobin haladó amerikai újságíró vietnami utijegyzeteiből. Starobin volt az első amerikai újságíró, aki á szabad Vietnamba utazott. Útirajza könyvben összefoglalva, angol nyelven május 6-án jelenik meg “EYEWITNESS IN IN- DO-CHINA” címmel Cameron & Cahn kiadásában, 109 Greenwich Ave., New York 14, N. Y.

A könyv ára vászonkötésben $3 lesz. Rendeléseket felvesz a Magyar Szó is.

TEHERAUTÓNK előgördül utmenti rejtekhelyéről és az éjszaka beállta után rögtön megkezdi útját délkelet felé. Az egész autót, a szélvédőt és elöl a motorházat zöld álcázó gallyak halmaza borítja, a fényszórót fémlemezek fedik el, úgyhogy csak egy keskeny fénypászta hull a sáros útra. A kocsi olyannak tűnik, mint valami történelemelőtti szörnyeteg. Hosszú órákon át halad igy, egyik kerékvágásból a másikba zöttyenve, s zilálva mássza meg a hegyeket, melyekről köd emelkedik a felhős ég felé. Alant mély, fekete völgyek húzódnak. A telihold kibújik a felhők közül, a vezető aggódva hajol ki fülkéjéből. Szombat éjszaka van, s én a sanfranciscoi Fisherman’s Wharfon vagy a párizsi Boulevard St. Germainen sétáló emberekre gondolok. Milyen szerencsések azok, hogy a telihold láttán nem kell félniük az égből bombákat hajitó repülőgépektől.

Hirtelen meg kell állnunk egy fegyveres, kezében bambuszfáklyát tartó katona zászlójelére. Egyik utitársairi, Lé Thann, máris leugrott a kocsiról. A csinos olajbarna arcú Lé Thann igazi vietnami típus. Polósapkát visel és fehér selyemsálat keki nagykabátja alatt.

Nyolc esztendővel ezelőtt egy síksági faluból Hanoiba került tanoncnak egy vaskereskedésbe. Két hónappal azután, hogy elbocsátották azokat a tanoncokat, akik fizetést mertek kérni, kitört az

1945-ös augusztusi forradalom. A tizenhatéves ifjú akkor még nem hallott Ho Si Minhről. 1946 decemberében, amikor Ho köztársasága kiszorult Hanoiból, sokezer társához hasonlóan, ő is idejött a hegyekbe. Ismeri az utak minden kanyarulatát, s a mészkőhegyek minden barlangját.

— Időnként kötekedek vele:

— Egy huszonnégyéves fiatalembernek már gondolnia kell arra, hogy megnősüljön — mondogatom. — Nem szép dolog, hogy egy olyan jóképű legény, mint maga, ilyen félvállról veszi az ellenállásban részvevő lányokat.

Néhányat pislog, miközben finőm arcára mosoly derül.

—i Majd ha győztünk, akkor lesz itt az ideje annak, hogy ilyesmire gondoljak — mondja.

— De hiszen a háború sokáig fog tartani — erősködöm. — Ho elnök arra tanít, hogy még hosszú, hosszú harc áll előttünk.

— Várni fogok — válaszolja Lé Thann.

Másik utitársunk a vietnamiaknak egy más

típusát képviseli, az ellenállásnak más szemszögéből nézve jellegzetes alak. A 42 éves, barna- borii, középtermetű Lüng az ország középső részéből, Trung Bóból (Annán vietnami neve) való. Tekintete kutatóan, megbántottail mélyed az előtte állóba, hiszen sok mindent látott'és tapasztalt az alatt az öt év alatt, amig börtönben sínylődött Bangkokban, ahol még a harmincas években -résztvett az ottani vietnamiak forradalmi tevékenységében.

— Valamennyien megjártuk ezt az utat — mondja, s ez minden, amit erről a témáról ki lehet huzni, belőle.

Felesége és két gyerfneKe valahol délen él, • több mint egy esztendeje nem látta már őket, Megmutatta a fényképeket. Ha utunk közben valamit változtatnunk kell az útirányon, vagy ha bármilyen 'más "probléma 'merül fel, utoljára ö ad tanácsot, s rendszerint azt fogadjuk el, amit ő mond.

— Miért álltunk meg- — kérdeztem, amikor - már az utmenti kunyhóban ülünk. Valaki egy tábori telefonkészülék' körül szorgoskodik, odébb két katona alszik. Álmukban egymás kezét fogják. másik kezükben pedig a puskát szorítják.

— Bombák — mondja Lüng. — Jódarabig gyalog kell majd mennünk. Bizonyára előttünk is van egy várakozó autó.

Tőlünk jobbra hatalmas, vízzel telt bombatölcsérek vannak, amelyeket 250 kilós bombák szakítottak a hegyoldalba. A fele utat még sár bontja, s a talaj minden lépésnél enged a talpunk

alatt. Bokáig süppedünk az agyagba: egyik fa- rönkről a másikra ugrálunk. A velünk szemben levő hegyoldalon csak a csupasz fatörzsek merednek az égnek; a fák csúcsát, lombját és ágait napalmbombák pusztították el. A francia repülők ugyanis előszeretettel gyújtják fel az utkanyaru- latokat szegélyező erdőket, hogy tisztábban láthassák a célt.

Amint az emelkedő hajtűkanyarok • mentén gyalogolunk felfelé, megpillantom a vietnamiak első nagyobb csoportját: ez ismét valami nj dolog. Kis, filigrán alakok, férfiak s nők százai dolgoznak, fejükön fordított tányérhoz hasonló szalmakalap, öltözetük sötétbarna ing és sötétkék nadrág, úgyhogy alig lehet megkülönböztetni őket a barnás-vöröses talajtól, noha világítanak az elszórtan égő tüzek. Az az érzése az embernek, hogy hegyi manók sürögnek-forognak a hegyoldalon csákánnyal és ásóval a kezükben. Megtöltik kosarunkat kővel és földdel, s terhüket odahordják az utkanyarhoz, mely szinte kiugrik- a mélyen elterülő, homálybavesző völgy fölé.

Néhányan egy hatalmas sziklát törnek darabokra az ut közepén, mások az apró "'köveket egyengetik el az úttesten, hogy betöltsék a keréknyomokat. Egy csoport fiatal lány, fejükön sötétbarna turbán, jóízűen nevet azon, hogy 20 ember vonszol egy fát, melynek gyökerei bele- akaszkodtak a talajba; egyikük késsel próbálja elvagdalni a gyökereket, a kés hasonlít ahhoz a szerszámhoz, amilyet Kubában a cukornád vágásához használnak. Az emberek ütemes kiáltásokkal nagyokat rántanak a fán, de a megátalkodott gyökerek csak nem engednek. A fel-felhangzó ének különös visszhangot kelt a hűvös éjszakában.

Ezek a parasztok, akikről beszélünk, a thó nemzetiséghez tartoznak. Minden éjjel kijönnek az utat javítani. Mint később mondbtták, legalább ötven ember kell ahhoz, hogy egy éjszaka helyrehozzák egyetlen bomba rombolásait. De itt többszázan dolgoztak. Olyan ez a jelenet, mintha valami más bolygón, a holdbéli hegyek között játszódnék le.

Abbahagyják a munkát és alaposan megnéznek bennünket, amikor elhaladunk mellettük. Önkénytelenül is összehúzom magam, mert az az érzésem, hogy ezek a barnaruhás, hurbános alakok, ezek a hallgatag, olajbarna arcok vádlóan néznek rám...

Azon a területen utazunk át, melyet a franciák Tonkinnak, a vietnamiak Bak Bónak neveznek. A tájék jellege olyan, mintha Uj-Anglia Délkelet- Franeiaország és az olaszországi Piemont keveréke lenne. Ez a rész, ahol a rizsföldek mélyen behatolnak a völgyekbe, s ahol a fennsíkokon gabona terem, Viet Bak néven ismeretes.

Délkelet felé, többszáz kilométer hosszúságban dombvidék húzódik, majd a hanoi-hajfongi delta következik, yégiil a tenger. A Vörös-folyó és legfontosabb mellékfolyója, a Fehér-folyó, abból a hegyvidékből ereszkedik alá, mely a kínai Jünnan tartomány, Burma és Patet Lao határainak érintkezésénél terül el. A "Vörös-folyótól délre húzódik a Fekete-folvó és a Má-folyó, amelyek kisebb deltával torkollnak a tengerbe.

Ezeken a felföldeken hozzávetőlegesen egymillió lakos él, főleg nemzeti kisebbségek — thók, meók, és manók. Nyugatra terül el a thaj nép által lakott terület — Tonkin északnyugati sarkában — amelynek mintegy 250,000 thaj néphez tartozó lakosát az elmúlt élőszón és telén szabadították fel. E terület mögött van Patet Lao, majd még tovább, dél és délkelet felé terül el a tulajdonképpeni Thajföld.

A delták vidékén hat-hétmillió ember él, körülbelül 7,000 településen, akkora háromszögben összetömörülve, melynek minden oldala körülbelül 100 kilométer hosszú. Ezután következik a partvidék csikja, melyet a franciák Annámnak neveznek, hagyományos központjai Hűé és Turan; a keskeny partmenti sáv és a Patet Laóból kiinduló Annami Ivordillerák hegyei között elterülő fennsíkon a moi törzsek élnek.

Messze délre, 1,500 mérföldre tőlünk terül el Nem Bo (ahogy a franciák nevezik: Kokinkina) termékeny rizsföldjeivel és gumiültetvényeivel. Ott folyik" át a Mekong, mely a szaigoni deltát alkotja. Ezen a vidéken ugyancsak hat-hétmillió ember lakik. Nam Bóval Kambodzsa (régi, igazi nevén Khmer) határos, amely viszont Thajföld- del érintkezik.

A HUSZONHÁROMMILLIÓ lelket számláló vietnami nép kétharmada tehát a hánoi és a szai«

:> I

goni deltában él. Az ellenállás szive itt van Viet Bakban, azon a területen, amelyen most átutazunk.

Az ország népe túlnyomórészt mezőgazdasággal foglalkozik* a falvak életét az évszakok határozzák meg. Két hónapon át kisebb-nagyobb megszakításokkal, szinte állandóan zuhog az eső. Az utak legnagyobb része járhataltnná válik, a megduzzadt folyókon nehezen lehet átkelni, a a hidakat elsodorja az ár. Még az állandóbb jellegű, fából készült hidak is, amilyenen átkelünk, használhatatlanokká válnak. A harcok, a kisebb partizánhadmüveletek kivételével, alábbhagynak a következő őszi és téli száraz évszakig. Vietnam az eső, az áradás, néha pedig az aszály országa.

Ebben a párás, nedves országban nem gyullad meg a gyufa, a papír átnedvesedik, s a dohány órák alatt megpenészesedik. A fagyos szglek és a köd időszaka után tikkasztó forróság következik. A városlakóknak, akik idejöttek a dombok közé és az erdőkbe, hogy megmeneküljenek az ellenség üldözésétől és felkészüljenek a harcra ellene, még egy állandó ellenségük van .— £ malária.

Ebben az orsezágban nemcsak a nappal lett az éjszaka és az éjszaka a nappal; itt az embernek az időről alkotott fogalmát is egészen meg kell változtatnia.

— Mi nem órákban vagy napokban számolunk, hanem hetekben —- szokta mondogatni Lung barátom szemrehányóan, valahányszor türelmetlenkedtem az utazás miatt. Az emberek ritkán beszélnek hónapokról vagy évekről: mindig hadjá- í’atokat emlegetnek. 1950-ben zajlott le az a hadjárat, melynek során megtisztították Kuanghszi tartomány határát. Kao Bangtól Lang Sönig. 1951 végén és 1952 elején volt a hoabinni hadjárat (lloa Binn Hanoitól délkeletre, a Trung Boba vezető utak menténk van.) 1952 végén indították a thaj területen az északnyugati hadjáratot. Az 1945 augusztusi forradalomról úgy beszélnek az emberek, mintha csak nemrég történt volna: azt mondják, “az augusztusi forradalom” vagy csak egyszerűen “augusztus.”

Ebben az országéban a rizs a legfőbb táplálék: a rizsföldeket sáros mezsgyék osztják parcellákra. Éjszaka békák hada brekeg, millió állatszem villog a sötétben, s buzgón cirpel a tücsöksereg. Amikor a sűrű erdőben megyünk és megállunk egy-egy pataknál, hogy a lovak igyanak, minden faág lengő huroknak, s minden, bokor kigyófé- szeknek tűnik. A fákon majmok tanyáznak.- Délebbre tigrisek is vannak.

A síkságon megterem némi gabona és kukorica, a dombok között teát, kávét, borsot termesztenek, délen pedig, mint ismeretes, gumit. A deltákban levő városok közelében antracitbányák, a dombvidéken régi ónbányák vannak, a hegyekben pedig hatalmas kenyérfák és keményfaerdők találhatók.

Itt, Viet Bakban bambusz is terem, amely legalább olyan fontos fegyvere az ellenállásnak, mint a rizs. Bambuszrudakból két ember két nap alatt fel tud építeni egy kitűnő kunyhót, s ha a bambuszt felvágják, kitűnő anyagot szolgáltat a lécből készült falak, ágyak és asztalok számára. A bambuszt tüzelőnek is használják, bambuszcsöveken vezetik a patakok vizét mosás céljaira, bambuszból készítenek ivóedényeket, fáklyákat az éjjeli menetelésekhez, bambuszrudakon szállítják a lőszerrel és rizzsel megrakott kosarakat. Megfelelően preparált bambuszból épitik a köny- nyii tutajokat és csónakokat a folyókon való átkeléshez. '

— Hát igen... ez a mi elnöki palotánk. . .

nem fehér, mint washingtoni, hanem zöld —• mondotta egyszer tiszteletreméltó Ton Duk Thang, a Lien-Viet Front vezetője vidáman, Ho elnökre pillantva, amikor egy vacsorán együttvoltam velük. _

Mingl hosszabb időt töltöttem és minél többet utaztam ebben az országban, annál jobban tudtam értékelni e bambusz- és pálmaerdők jelentőségét: a hőskölteménybe illő ellenállás a harcosok, az értelmiségiek és a munkások tízezeréit vonzotta ide Viet Bakba, ahol ők maguk vágták az ösvényeket a vadonba, irtották a hegyoldalakat boritó erdőket, ahol most rizs és zöldség terem. Itt éltek, házasodtak, tanultak és dolgoztak; s mindenekelőtt — harcoltak. Amit Jenán és az északnyugati felszabadított területek jelentettek a kínai forradalom számára, ugyanazt jelentik a vietbaki erdők és hegyek Vietnam számára.

(Folytatása következik) * ;