Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-04-22 / 15. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ April 22, 1954 l■■■■■■■»■■■■■■■■■■■■■■■■l■■■■■■"aaaaaa«aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa2aS Olvasóink írják... ] j EGY RÉGI VÉRES SZTRÁJK EMLÉKEI Tisztelt Szerkesztőség! A newyorki dokkmunkások sztrájkjával kapcsolatban a napokban az itteni helybeli lap egy fényképét közölt, amelyen látható, amikor egy fiatal fiú egy nálánál jóval magasabb rendőrt három másik rendőr jelenlétében megtámad... Munkástársam, voltál-e már piketvonalon ? Mert én voltam. Tudom, mi az. Én ott voltam az 1931- iki bányászsztrájknál. A Ri- cheyville, Pa,-i bányát pike- teltük. Itt történt, hogy egy reggel, amikor a piketvonal- hoz értünk, az állami ut mindkét oldalán magas deszkakerítést találtunk a bányatelep bejáratától a bányáig, amely az ut másik oldalán volt. Az ut felett egy hid vezetett keresztül. Ezen a hídon jártak be a sztrájktörők, a szkebek, dolgozni. A deszkakerítés mindkét végén felfegyverzett sárga kutyák álltak, de szabad utat engedtek a telepre, ahol a bányatársaság emberei, a sheriff, sárga kutyák stb. acsorogtak. Az ut, a kapu, arra volt jó, hegy a később, az összetűzésnél földre rogyott bányászokat ide huzigálták be, ahol már várta őket a mentőkocsi. Ez ugyanis szent és sérthetetlen terület volt, ahova sztrájkoló bányász nem tehette a lábát. Ezen a reggelen tehát elkezdtük a körben járást és kiáltozva igyekeztünk lebeszélni szándékukról azokat, akik a fejünk felett a hídon mentek a munkába. Egyszerre csak könnyfakasztó gázbombát dobtak közénk a deszkakerítés két végén álldogáló sárga kutyák, majd vadak módjára közibénk ugráltak a fegyveres fogdmegek és íitöttek- vertek bennünket, ahol csak értek. Azokat, akik leroskadtak a földre, azonnal behuzigálták a bányatársaság területére, felrakták a mentőkocsikra és lőhalálában elvitték az 52 mérföldnyi távolságra fekvő Pittsburghba.... Két magányos bányász soha többé nem tért vissza közénk és ma sem tudjuk, mi történt velük. Nálunk, sztrájkoló bányászoknál, nemcsak fegyver, hanem még egy szál •gyufa sem volt. Mi, akik megmenekültünk, bányásztársaink vérével áztatott ruháinkban autókra ugráltunk • és a szomszédos bányatelepre száguldtunk. Fellármáztuk a • világot és kiáltoztunk min- mindefelé: “Ölik a bányászokat Ri• cheyville-ben!” őrült gyors rohanás kelet• kezett ekkor. A felriasztott ' emberek velünk együtt rohantak vissza, de amire oda- értünk, már senkit sem találtunk ott... Oh, sokat lehetne ■ írni ezekről a véres harcokról!..., A sztrájkot a végén ilyen eszközökkel leverték. A bábányászság mérhetetlen károkat szenvedett. Hónapok múlva aztán megkezdődtek a törvényszéki tárgyalások. No de mit gondolnak: kik voltak a vádlottak, kik ültek a vádlottak padján? Nem azok, akik a védtelen bányászokat félholtra verték, hanem azok a bányászok, akik berepesztett, meglékelt koponyával hónapokig nyomták a kórházi ágyat' és ültek ártatlanul a börtönben. Egy 16 éves leányka két évi fegyházat kapott, mert megvert egy állami lovasrendőrt. Amikor ez az alak megmutatta a fejét, a sebhelyet, ahol a leány állítólag betörte, olyan volt, mint egy nagy marhatok. Egy 15 éves fiúnak a hátgerincét lőtték át s ettől örökre megbénult — mert az apja harcolt a bányászszervezetért.... A bányászok rettenetes nyomorának csak feledhetetlen nagy elnökünk, Franklin Delano Roosevelt, vetett véget, amikor megadta a jogot a szervezkedésre. Azóta tűntek csak el a bányabejáratokból a messze világitó lámpák, a fényszórók és a sárga kutyák velük együtt. A bánvászok lépésről- lépésre kivívták a szakszervezethez tarttozás jogát és kezdtek emberi életet élni. Most azonban megint fekete felhők tornyosulnak a bányászok feje felett: ezt úgy hívják, hogy — munka- nélküliség. Munkástársi tisztelettel Egy öreg bányász Árcsökkenés az óhazában Részlet egy óhazai levélből, melyet egy clevelandi olvasónk kapott Budapesten élő fivérétől: Kedves bátyám! “Úgy van bz nálam is, hogy nem túl erős oldalam a levélírás. őszintén szólva egy kis hanyagság is közrejátszott, hogy csak most válaszolok Bátyám februárban kapott levelére. Most azonban azon leszek, hogy pótoljam az elmulasztottakat. “....magkapott Bátyám levelének a befejező része, melyben azt irta: kívánok boldog újévet és jó egészséget az összes magyar munkás testvéreimnek, hogy még szebbé és jobbá építsék fel a magyar hazát. Minden magyar hazafi nevében írhatom bátyámnak, nagyon jólesett ez a kívánság és azon vagyunk és leszünk a jövőben is, hogy teljesítsük a gyakorlatban is azt. Azon vagyunk, hogy az itt élő emberek mind szebben és mind boldogabban éljenek. Biztosan olvasott Bátyám az újabb árleszállításról, amely a hús és zsir- féléket éritntette igén jelentős formában, nagy megtakarítást könnyebbséget jelent minden családnak. Én kiszámítottam, hogy az én négytagú családomnak ez az árleszállítás 60-70 forint megtakarítást jelent havonta”. Két igaz barátunk a lapért Vannak olyan munkástársak, akik egymaguk képesek szép adománnyal hozzájárulni a lap- kampány sikeréhez. Mások viszont azt a régi és eredményes, de nehéz módszert választják, hogy gyűjtenek, még pedig a szó eredeti és tiszta értelmében GYŰJTENEK a lap javára. Felkeresik munkástársaikat, ismerőseiket, barátaikat és a lap megjelenésének fontosságát hangoztatva, kérik hozzájárulásaikat. így gyűjt a lapra, a mi gyűjtési bajnokunk, Szántó Karola, így gyűjt New Yorkban — a sok között — két nagyszerű laptámogatónk, Petri Miklós és Rose Keller. Mindkét munkástársunk egyéni kollektálás alapján szerzett támogatást lapunknak Petri munkástárs $5.25-öt, Rose Keller $10.50-et. Fogadják megbecsülésünket és hálás köszöne- tünk fáradozásaikért. Humort kér a lapba Tisztelt Szerkesztőség! Az életnek harc az ára, mondja a költő és ez vonatkozik lapunkra is. Habár lapunk jó, de nem olyan jó, hogy azon ne lehetne javítani. Ezért én megkockáztatok egy pár javaslatot a lap érdekében. Természetesen, ha nem látnák jónak, nem muszáj elfogadni, én nem számitok érte egy vasat sem, igy hát nem vész kárba semmi. Persze nem olyan könnyű megírni, hogy mit is gondolok. Szűk látókör — széles látókör? Nem, ez nem fedi, amit én gondolok. Többoldalú lapot, ez talán jobb, de nehogy félreértsenek. Én nem az oldalak számát akarom felemelni, hanem mondjuk úgy, hogy több arcú lapot akarok. De ne gondolja senki, hogy én a lap tartalmát akarom többfelé vágni. Szó sem róla, csak azt akarom, hogy legyen a lapban egy humoros oldal, amin nevethet az ember, hogy egy kicsit elfelejtse ennek a világnak a bajait. Persze nekem van még több ilyen javaslatom, de, mint mondtam, nem olyan könnyű azt leírni. Nem tudom, más is igy van-e ezzel, vagy csak én. ~ Y. Áldozatkészség Tisztelt Szerkesztőség! Egy helybeli magyar újságban olvastam, hogy az itteni egyház egyik tagja egy közel 2000 dollár értékű orgonát vett a templomnak. önkéntelenül is arra gondoltam, hogy hol tartanánk mi, ha a mi olvasótáborunk — már tudniillik azok, kik megengedhetik maguknak — olyan áldozatkészen támogatnák sajtónkat, mint ahogy egyes egyháztagok áldoznak a maguk meggyőződéséért. Sajnos, én nem egy embert ismerek, akik, ha a lap támogatása végett megközelítem őket mindjárt azzal válaszolnak, hogy ‘na már megint koldul a lap érdekében?” Mikor fog a munkásság öntudatra ébredni? Tisztelettel: Cs. A. New Jersey LAPUNKÉRT Jóbarát, L. I. $20 Chicago kvótájára $100 John Serfőző, San Lorenzo, Cal. 3 dollár Joe Farkas, Meadville, Pa. F. G. 6 dollár 6 hónapra Joe Farkas, adom. $2 Sipos István, adom. $2 Egy jóbarát, adom. $1 Astoria, Freidenfeld által $125 S. Hoi^áth, Norwalk $3 Prekop János $3 Dosay Antonette $5 Frank Ruman, Winnipeg $3 Columbus kvótájára $10 A Fenntartó Gárda hammondi csoportja: Nagy András $2 Ifj. Nagy András $2 Gyurkó József $2 Papp Péter $2 Papp Péter, márciusban kimaradt véletlenül $2 Dobay János $1 Szász Sándor $1 Préda János $1 Halmi Teréz $1 Harbori olvasó $1 Soós Imre $1 Egy olvasó $1 Egy jóbarát $1 Kish Gábor $1 Németh Anna $1 Mrs. Kochlacs $1 Egry István $1 Bodnár Ferenc $1 A hammondi otthon a kvótára 100 dollár áprilisi összejövetel bevételéből $15 Joe Ruszoly $13 Cleveland East kvótájára a márciusi ünepélyből $175 John Molnár $3 Rosner Sándor $10 Deák Zoltán $10 Rendkívüli Fenntartó Gárda $14 Fairfield-Bridgeport-Conn. Szörny Ferkó és Szörny néni $3 N. N., Perth Amboy kvótájára Ujamerikások Tisztelt Szerkesztőség! Van nekem egy pár ujame- rikás barátom, ők azt mondják, hogy ők nem szöktek és nem is menekültek, hanem a macskabajuszír Hitler hurcolta el munkatáborba, ők meg vannak elégedve az uj hazával, de ha lesz béke, azonnal mennek az óhazába, de nem “szabadítani”, hanem uj életet kezdeni. Tisztelettel, öreg munkás Április havában távoztak el közülünk az alábbi drága, barátaink : White Jenő 1952 április 24-én, Perris, Calif. 1953-ban Fábián József, Los Angeles, Calif. Berger Fred, Buffalo, N. Y. 1953 április 28-án. Zrinsky János, Allentown, Pa. 1953 április 24-én. ★ Dósai Kálmán emlékére, aki 1948-ban hagyta el hűn szerető feleségét, Antóniát. Eugene White emlékére Édes emlékként hordom drága nevedet szivemben. Aki nem csak hűn szerető férj és minta élettárs, hanem jóbarátok, ismerősök által is tisztelt és becsületes harcosa voltál a munkásmozgalomnak. Soha el nem múló szeretettel gondolok mindig rád. Mrs. Theresa White Perris, Calif. MÁRCIUSI ÜNNEPÉLY CLEVELANDON Március 28-án ünnepeltük az 1848-as magyar szabadságharc évfordulóját az East Sidei Munkás Otthonban szépszámú közönség jelenlétében. Báberné üdvözölte a jelenlevőket és rövid megnyitó beszéd után átadta a szót Cincár Gyulának, aki az akkori harcok jelentőségét ismertette meg, azt a szabadság- harcot, melyet a magyar nép mezére Kossuth Lajos vezetésével vívott. Utána egy gyönyörű színes film került bemutatásra, a “Ludas Matyi”. A film hőse, szintén az elnyomatás ellen harcolt és lázadt az ő módja szerint. Amint mondta: “addig is mig jobb eszköz nincs, olyannal harcol, amilyen van.” Voltak köztünk akik már látták ezt a szép magyar filmet, de érdemesnek találták újra végignézni. Az ünepélyen adakoztak a lap javára $132.50 ígéretekből $65 Delbóné, tudósitó 15 dollár George Herter $2 Mrs. M. Mező $3 O. Horváth $2 Cleveland West kvótájára $10 r KIOLVASTAD \TLZt: MAS IS TANULHAT BELŐLE! Figyelem! Cleveland! Figyelem! Cleveland és környéke magyarsága május 8-án, szombaton este TÁRSASVACSORA keretében ünnepli a clevelandi magyar munkásság szolgálatában eltöltött tevékenysége tiszteletére NAGY JÓZSEF és k. felesége 40-ik házassági évfordulóját az East Sidei Munkás Otthonban, 1123 Buckeye Road Ünnepi szónok FODOR NAGY ÁRPÁD New Yorkból Adomány 2 dollár. — Mindenkit szeretettel meghív a RENDEZŐSÉG
