Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-04-22 / 15. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 April 22, 1954 AZ OPPENlHEiMER-ÜGY HÁTTERÉBEN Irta: /. F. Stone Az Oppenheimer-ügyből levonható főkövetkeztetés az, hogy a nemzet beteg. Ha egy korábbi vallásos korszakról volna szó, azt lehetne mondani, hogy ugvlátszik, átok ülte meg a népet, amely elsőizben merte más emberi lények ellen hassnálni az atom rettenetes erejét. A bizonytalanság érzése kapott lábra köreinkben, amióta felfedeztük azt a fegyvert, amely csaknem tökéletes biztonsággal kecsegtetett. Azon a napon, amikor nyilvánosságra hozták az Oppen- heimer-dokumentumokat, a washingtoni “Evening Star” a legközelebbi borzalomról, a kobaltbombáról irt vezércikkében kijelentette, hogy az a tény, hogy a kobaltbomba “a világ végét jelentheti”, ugyanakkor “alapos biztosíték is arra nézve, hogy ez nem fog sose megtörténni.” Ez azonban attól is függ — ezzel zárul a cikk —, hogy nemzetek és kormányaik nem fognak-e dühöngő őrültekké válni, mint Sámson, és öngyilkosságot elkövetni azzal, hogy magukra rántják a civilizáció tartó oszlopait.” Függ továbbá attól is, hogy más tudósok is »elég vakmerőek lesznek-e, hogy miután Oppenheimer keresztülvergődött a gyötrelmeken, azon ‘erkölcsi okok’ alapján fognak ellenvetésekkel élni, amelyek az ellene felhozott vádakban oly baljóslatúnak tűnnek fel. Szövetségeseinknek most már komolyan tekintetbe kell venniük politikánk kóros állapotát. Az a nemzet, amely a történelem legnagyobb pusztító erejét tartja kezében, maga is. páni rettegéc hatalmába esett, ez pedig valószínűtlenné tesz minden észszerű politikát. Az atombomba előállítása terén senki sem végzett nagyobb munkát, mint az a tudós, akit most a támadások érnek s e támadások mögött két erőt lehet kifürkészni. Az egyik, amelyikben benne van az FBI és McCarthy, az amerikai fasizmus felé igyekszik. A másik a légierő felől mutatkozik, főleg a stratégiai légi parancsnokság felől, az uj háborúról táplált apokaliptikus (végité- letszerü) elgondolásával. A palackbazárt skorpiók elmélete A dr. Oppenheimer és a stratégiai légiparancsnokság közt felmerült vitás kérdés alapvető. Ezt mint politikát érdemes megvitatni, nem pedig mint valami kémekről szóló melodrámát megrendezni. Alapját képezi dr. Oppenheimer hires “Atomfegyverek és amerikai politika” cimü cikke a “Foreign Affairs” tavaly júliusi számában. Ebben a cikkében az Egyesült Államokat és a Szovjetuniót “egy »palackba zárt két skorpióhoz” hasonlította, “amelyek meg tudják ugyan ölni egymást, de csak saját életük kockáztatásával.” Ez a vitás kérdés található meg abban a cikkben is, amely McCarthyt még tavaly tavasszal erre az uj lehetőségre felpiszkálta. A névtelenül megjelent cikket Charles J. V. Murphy irta a “Fortune” magazin tavaly májusi számában a következő címmel: “Titkos harc a hidrogénbombáért: Dr. Oppenheimer kitartó kampányának története a U. S. katonai stratégia megmásitására.” A légierő sugalmazására Íródott. A kérdés veleje ez: a túlerejű légitámadás wagneri fény pompájától meg kell-e vonni a nemzeti pénzforrást s az ellenség hasonlótermészetü támadása elleni védelem . kiépítésére kell-e fordítani. (Egyszerűen: a támadásra költsük-e a billiókat vagy a védelemre?) Ezzel kapcsolatban dr. Oppenheimer a “Foreign Áffairs”-ben a következőket irta: “A légvédelmi parancsnokság egy magasrangu tisztje kijelentette, hogy célunk a támadó erőnk megvédésére irányuló kísérlet, nem az ország megvédése az elvünk, mert hiszen ez oly hatalmas egy feladat, amely zavarólag hatna megtorló képességünkre.” Az ezzel kapcsolatos kérdés, amelyet a “Fortune” magazin irt meg, az, vájjon nem lesz mind a két fél kénytelen lemondani a stratégiai légi hadviselésről s ily- módon “visszatérnének a régimódi harctérhez.” Ez aztán derékbe törné a stratégiai légiparancsnokság pályafutását és megfosztaná a kényelmes puffogtatás örömeitől. A “Fortune” cikke szerint egy bizonyos pontnál dr. Oppenheimer valóságos “robbanás okozott, amikor burkoltan arra célzott, hogy a légierő egész elmélete polgári lakosok lemészárlására van építve.” Valóban érdekes volna megtudni, miféle titkos szerkezet segítségével tenne kárt a hidrogénbomba kizárólag egyenruhás emberekben. Mi enyhítené a világfeszültséget? A “Fortune” felpanaszolta, hogy “dr. Oppenheimer és hivei nem bíznak a katonai feltevésben, hogy a stratégiai légiparancsnokság, mint a tömegpusztítás fegyvere, a szovjet támadás elijesztésére szolgáló eszköz. Ehelyett azt képzelik, hogy" ha a Kremlinben félelmet keltenek, az csak az ellenatomfegyverek gyártását fogja ösztönözni. Azzal érvelnek, hogy ez Nyugat-Európában aggályokat támaszt és hogy ha mindkét fél lemondana a támadásra szolgáló atomfegyverekről, az lényegesen hozzájárulna a világfeszültség enyhítéséhez.” Ez volt hát az a meggondolás, amely dr. Op- penheimert a hidrogénbomba elleni állásfoglalásra vezette. Ez az az eretnekség, amiért őt most el akarják pusztítani. A “Fortune“ célzást tesz rá, hogy Eisenhowér, talán azért, mert ő á szárazföldi hadsereg embere, rokohszertvvel fogadta dr. Oppenheimer nézeteit. A légierő végül is visszavert minden elgondolást, amely fontosságát megcsorbit-hatta volna, azonban Eisenhower még a múlt év végén is az Egyei (Folytatás a 7-ik oldalon) "Ebből sem lesz bíboros...” E régi magyar mondást eredetileg azokra a gyermekekre alkalmazták, akik az iskolában szellemi hátrama- radottságot árultak el. Ezúttal azonban egészen más értelemben használjuk. * * * Bemard J. Sheil chicagói püspök a múlt hét péntekjén vendégszónok volt a CIO automobilipari munkások szak- szervezetének országos nevelésügyi értekezletén és olyasvalamit tett, amit senki nem várt egy vezetőhelyet elfoglaló katolikus főpaptól. Sheil püspök beszédében megtámadta Jospeh McCarthy wis- consini szenátort, valamint annak követőit, akik Hitler módszerének alkalmazásával, a kommunizmus elleni harc hangoztatásával meg akarják semmisíteni az amerikai demokráciát, Sheil püspök az első katolikus egyházi vezető, aki hangot emelt McCarthy ellen s ámbár beszédét mély hallgatás követte a katolikus főpapi karban, annál nagyobb vizshangot keltett az egész országban. Sheil püspök azzal kezdte beszédét, hogy ő maga» is támogatója a kommunizmus elelleni harcnak, azonban nem az olyannak, mely a “Hitler, féle, erkölcstelen módszereket alkalmazza”, mint az “ifjabb wisconsini szenátor” és követői, akik nem Amerika érdekeit szolgálják, hanem egyet« len céljuk csupán az, hogy saját személyüket helyezzék előtérbe. A boszorkányüldözés következtében, — mondotta Sheil püspök, Amerika olyan helyzetbe került, mtlyben a hivatalos kormánypolitika kritizálását “jóformán azonosítják a hazaárulással.” “Az én felfogásom szerint” hangoztatta a püspök, “minden vonalon válaszolnia kell a kommunizmus kihívására annak az embernek, aki valóban kommunistaellenes. Elsősorban arra kell törekednie, hogy úgy itthon, mint külföldön olyan helyzet legyen, mely nem nyújt termékeny talajt a kommunizmus számára. Az ilyen embernek arra kell fordítania érdeklődését, arra kell igyekeznie, hogy az embereknek munkája legyen, elegendő étele, hogy becsületes lakásokban éljenek és módjukban legyen emberhez méltó nevelésben részesíteni gyermekeiket. “Az ilyen ember célkitűzése széleskörű kell legyen. Érdeklődésének ki kell terjednie arra, hogy intézkedések történjenek, melyek alapján a szegény népek is részesednek a gazdagok részéről. Arra kell törekednie, hogy szűnjenek a korlátok, melyek elválasztják az embereket: a nemzeteket elválasztó korlátok, a vallási korlátok, az osztályokat elválasztó korlátók, Arra kell törekednie, hogy elsősorban megjavítsa saját kis szögletét a világban s meg kell tennie mindent, hogy mások se szenvedjenek szükséget.” A püspök kijelentette, hogy Valószínűnek látszik, hogy a brooklyni plébános nem nyilatkozott volna volna fö- lötteseinek megkérdezése nélkül s párhuzamot vonva a katolikus egyház hivatalos álláspontját képviselő Spellman bíboros és Sheil püspök között, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a Mc. Carthyról elnevezett amerikai fasiszta politika ellen» tiltakozó Sheil püspöknek kevés esélye van rá, hogy valaha is bíborossá léptetik elő. Sheil, chicagói rom. kát. püspök tisztelettel adózik sok kongresszusi bizottság iránt, de nem az olyanok iránt, melyek ellentétben állnak a demokratikus eljárással, majd rátért a “wisconsini ifjabb szenátor” és társai működésére s megkérdezte: “Vájjon nagyobb biztonságban vagyunk azáltal, hogy Marshall tábornokot árulóként bélyegezték meg? Nem vagyunk nagyobb biztonságban, de kevésbbé tiszteletreméltókká lettünk.” “Vájjon nagyobb biztonságban vagyunk azáltal, hogy a hivatalos politika kritizálását jóformán azonosítják; az árulással? Nem vagyunk. Vájjon kevésbbé kell félnünk, mert egy vizsgáló bizottság elnöke s tanácsa megfélemlíti az embereket? Én magam erősen kétlem. “Vájjon Amerika biztonságosabb hely lett számunkra és gyermekeink számára, amiért villámháborut indítottak külügyminisztériumunk tekintélye ellen ? Nagyobb biztonságban vagyunk, mert kiváló tisztikarunkat megtámadták? Vagy nagyobb biztonságban vagyunk, mert uj mélypontot ért el az a törekvés, hogy nevekkel bélyegezzenek meg mindenkit, aki politikai ellenvéleményt hangoztat? Megint csak azt mondom, hogy nem vagyunk.” Sheil püspök beszédével kapcsolatban a katolikus főpapok megtagadtak minden nyilatkozatot a sajtó számára. Egy héttel a chicagói püspök beszéde előtt Spellman new yorki biborosérsek lelkesen tapsolta McCarthyt, aki a katolikus rendőrök egy- ! házi szervezete által rendezett áldozó-reggeli diszven- dégsége volt. * A katholikus egyház képviselői részéről az egyetlen vélemény Edward Lodge Curran, a brooklyni St. Joseph Church plébánosának ajkáról hangzott el. A plébános megtámadta Sheil püspököt, majd nyilatkozatot adott,, melyben örömét fejezte ki “amiért az amerikai katolikus papság egyetlen más tagja sem csatlakozott Sheil püspökhöz McCarthy kritizá- lásában.” A külföld Morton Sobellért. A küföld élénk érdeklődéssel kiséri azt az erőfeszítést amelyet a Rosenberg-ügyben elitéit Morton Sobell számára igazságot követelő bizottság fejt ki a perújítás érdekében. Kiváló külföldi személyiségek százával Írnak leveleket Morton Sobell feleségének, köztük tudósok, ügyvédek, törvényhozók, tanárok, szakszervezeti emberek és nemzetközi szervezetek. így többek közt J. A. Newth angol tudós a következőket irta: “Szilárd meggyőződésem, hogy a tárgyalást hisztériás elfogultság légkörében folytatták le és ennek tulajdonítható Sobell elitélése. A 30- évi fegyházbüntetést aligha lehet másnak nevezni, mint ember-, telennek. Akiben igazságérzet lakozik, támogatni fogja Sobell perújításra irányuló követelését.” — Eileen Jeater asszony Angliából többek közt a következőket irtai “Az angol konzervatív pári) tagja vagyok és Sir Winston Churchill mögött állok. Mint konzervatív egyén is hiszek az egyéni lelkiismeret szabadságában és fájlalok minden kísérletet, amikor vecsületea politikai meggyőződésükért üldöznek embereket. Az' én hazámban nem üldözik azokat az embereket, akik népszerűtlen elveket vallanak.” Paul Villard francia ügyvéd pedig a következőképpen ir: “Elképzelem, mily rettenetes lehet önnek és gyermekeinek, hogy férjétől el van szakítva, aki a modern igazságszolgáltatás egyik legtragikusabb botlásainak áldozata. Engedje meg, hogy kifejezzem csodálatomat az ön és férje bátorságáért. Mi itt nagyon is jól tudjuk, hogy Sobell ‘megszerezhette’ volna szabadságát ,ha hamisan esküszik, amint Ethel és Julius is megmenekülhetett volna a haláltól, ha elfogadták volna a felajánlt piszkos alkut.” Öreg ember, nem vén ember LOUISVILLE, Ky. — John L. Beard, aki ép e héten ünnepli 100-ik születésnapját, nőül vette Mrs. Mertie Welch-et. A boldog menyasszony, aki 69 éves, 17 évig volt Beard házvezetőnője. Beard, aki még négy évvel ezelőtt egy városi szemetes teherautón dolgozott, jelenleg’ őrszolgálatot teljesít az Ohio folyö gátján.
