Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-04-22 / 15. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ April 22, 1954 1 KÖZGAZDASÁG 1 ^ :: -------------------=S/ Mi lett az egyensúlyozott költségvetésből? Az 1952-es választási kampányban Eisenhower és a republikánus jelöltek egyik fő Ígérete volt az úgynevezett egyensúlyozott költségvetés. Az Ígéret abban állt, hogy a republikánus kormány gondoskodni fog róla, hogy az államadósság ne növekedjen minden évben, de csökkenteni fogja azt s ugyanakkor az adókat is leszállítja. Az Ígéret alapja az volt. hogy a kormány biztosítja a békés prosperitást, gondoskodik róla, hogy ne legyen nagy munkanélküliség. Még a nagyipar közgazdászai is pontosan előrelátták, hogy a koreai béke helyreállításával elkerülhetetlenné válik a gazdasági visszaesés, amennyiben a fegyverkezés és a hidegháború folytatódik, de az amerikai szavazók többségét sikerült félrevezetni az ígéretekkel. A kormányt a monopólium képviselői vették kezükbe, azonban a nemzeti költség- vetést nem hozták egyensúlyba, pedig az Eisenhower legelső' teendője az volt, hogy lenyesse a költségvetés minden olyan tételét, ami a nép jólétét és szükségletét szolgálta, amit a Truman-kormány a látszat kedvéért meghagyott a szak- szervezeti vezetők követelésére. Néhány hónappal Eisenhower hatalomrajutása, illetve azonnal a koreai fegyverszünet után megkezdődött az országban a közgazdasági'visszaesés, melynek elkerüléséről az elnök biztosította az amerikai népet. Ez év januárjában, a Kongresszushoz intézett átiratban az elnök már nem beszélt a nemzeti költségvetés azonnali egyensúlyba való hozataláról, hanem felhatalmazást kért az államadósság növelésére. Az átirat azt hangoztatta, hogy az 1954-es költségvetési évben, mely június 30-án fejeződik be, a kormány 3.3 milliárd dolláros deficitet vár, a jövő évben 2.9 milliárdot s reméli, hogy 1956-ban egyensúlyba lehet hozni a költség- vetést. , Az elnök a kormány közgazdasági tanácsadóinak számítására alapozta átiratát, amiről a haladószellemti közgazdászok azonnal kijelentették, hogy lehetetlenség s amit később a jobboldali vezetés alatt álló szakszervezetek közgazdászai is megerősítettek. A kormány tanácsadóit alkotó nagyipari közgazdászok azt remélték, hogy a munkanélküliek táborát sikerülni fog 2 és félmillióban állandósítani. Ez a számítás teljesen a kép- »zeletre alapult. Most már kiderült, hogy az elnök közgazdasági tanácsadói bakot lőttek. Céljuk az volt, hogy félrevezessék a népet s félrevezették önmagukat is. Miközben az elnök kifelé azt hangoztatta s hangoztatja ma is, hogy nincs szükség kormányközbelépésre, illetve közmunkák megindítására, a munkanélküliség közel hat millióra emelkedett s minden megnyugtató kormány jóslat ellenére további emelkedés várható. A kormány most már nem hangoztatja' a költségvetés egyensúlyozását s Eisenhower egyenesen szembehelyezkedik minden adóleszállitással, miután a nép többsége morzsát, míg a nagyipar milliárdokat kapott a Kongresszustól. A vásárlóerő ennek következtében csökken, ahélyett, hogy emelkedne s az elégedetlenség, elsősorban, valamint a jövőtől való félelem növekedik, elsősorban a munkásság, valamint a farmerek között. Ezért most már az AFL vezetői is, akik közül többen Eisenhower megválasztását támogatták, kénytelenek enyhe figyelmeztetés alakjában felszólítani a milliomosok kormányát, hogy gondoskodjon a munkanélküliség csökkentéséről, részben közmunkákkal, másrészt a munkanélküli segély összegének felemelésével. Ugyanezt már régóta követelik a független szakszervezetek, melyekhez most csatlakozott az AFL és a CIO is. Az AFL hivatalos lapja vezércikkében a következőket javasolja: “Tegyen a kormány azonnali lépéseket a minimális munkabér felemelésére s a munkanélküli biztosítás megjavítására. Indítson meg azonnal egy közmunka programmot, mely a társadalom javát szolgálja, építsen lakóházakat a kis és középjövedelmii családok számára és létesítsen egy becsületes adózási programmot.” A javalatot teljes egészében támogatjuk, azonban hozzátesszük, hogy mindabból semmi nem lesz, amig a béke politikáját nem ültetik a háborús politika helyébe. Az Eisenhower-kormány kénytelen némi engedményeket tenni a fokozódó követelésnek s Sinclair Weeks kereskedelmi miniszter azzal vigasztal, hogy a szocialista országokkal szembeni kereskedelmi tilalom enyhítése némileg növelni fogja a U. S. külkereskedelmét is. Ugyanakkor azonban a U. S. szempontjából legfontosabb Kinát kizárja abból. Miközben a kereskedelmi miniszter, főleg a nyugateurópai országok nyomására, nagyobb kereskedelmi kapcsolatot igér a szocialista országokkal, a washingtoni politikai események azt mutatják, hogy az Eisenhower-kormánynak a valóságban semmi programmja nincs a közgazdasági egyensúly békés biztosítására s mint a Truman-kormány tette a koreai háború megindításával, most indokinai háborúval akarják megoldani a válságot, ami biztosítaná a profitot a nagyipar számára s néhány százezerrel csökkentené a munkanélküliséget, több millió indokinai élete árán. MÁRCIUSBAN TOVÁBB NŐ A MUNKANÉLKÜLISÉG WASHINGTON. — A munkanélküliségre vonatkozó márciusi adatok azért érdemelnek különleges figyelmet, mert Eisenhower elnök a munkanélküliség márciusi helyzettől tette függővé, segítségére siet-e a munkásságnak vagy sem. A munkaügyi minisztérium most közzétette a helyzet ismertetésére vonatkozó adatokat és feltehető, hogy igyekezett szépitgetni a tényállást, ennek ellenére is be kellett ismernie, hogy a helyzet tovább rosszabbodott. Eszerint márciusban a nem mezőgazdasági munkaalkalmak száma 13,000-el esett és különösen a tartós javak gyártása, a szállítás és bányaipar területén folytatódott a múlt év októberében elindult esés, ami újabb meg újabb munkások elbocsátását jelenti. Márciusban azoknak a munkásoknak a száma, akik nem a mezőgazdaságban dolgoznak, 47.3 millió volt a februári 47.5 millióhoz képest, a csökkenés itt tehát 2.00,000. Ezzel szemben ez a szám egy évvel ezelőtt 48.7 millió volt. Márciusban rendszerint emelkedni szokott. Márciusban nem volt javulás A nem tartós javak gyártásában észlelt munkásalkalmazás úgyszólván változatlan volt, mert más iparágakban történt csökkenések semlegesítették a ruhaiparban ilyenkor szokásos évszaki javulást. Ez végeredményben mégiscsak azt jelenti, hogy nem jött létre a szokásos márciusi javulás a munkásalkalmazás tekintetében. A nem gyári iparágakban nem egységes a munkásalkalmazási irányzat. A szállító és bányaiparban február és március között hanyatlást könyvelnek el. Ez elsősorban annak a következménye, hogy a gyártási színvonalnak ezen a téren továbbsülyedtek. A legnagyobb csökkenést a barnaszénbányászatban észlelték. A szállitóiparban az egész évi esés 190,000 volt s ez ezt azt jelenti, hogy ennyi vasúti munkást bocsátottak el. Igaz, ezzel szemben más nem gyári területeken folytatólagos szilárdáságot mutatnak' ki. Az építési vállalatok bérlistáján márciusban némi emelkedést jegyeztek fel: a 2.3 millió munkaalkalom nagyon közel volt az év e szakában szokásos minden korábbi évben elért legmagasabb csúcsokhoz. Hasonló helyzet volt a pénzügyi és szolgálatokat teljesítő iparágakban, sőt e tekintetben csúcsmagasságot ért el. Márciusban a gyári termelőmunkás óránkénti keresménye átlagban 1.79 dollár volt a túlórával és a különféle juttatásokkal együtt. Ez 4 centtel magasabb, mint tavaly volt, tekinteten kívül hagyva a munkatempó fokozását és a munkané'kíiliek nagy számát, de még igy is azt lehet mondani, hogy az átlagos órabérekben a tavalyi ősz óta úgyszólván nem volt változás. Minthogy azonban a munkahét megrövidült, gyárimunkások heti keresete, amely márciusban 70.53 dollár volt, 35 centtel kevesebb volt, mint februárban és 1.40 dollárral kevesebb, mint egy évvel ezelőtt. Kína és Indokína, háború vagy béke? E címmel tart a National Guardian c. liberális hetilap nyilvános vitát New Yorkban az Adelphi Hallban (74 Fifth Avenue 13th St. közelében), április 23-án, pénteken 8.30 kezdettel. Az előadók között oly közismert, kiváló külpolitikai szakértők lesznek, mint Cedric Beiträge, a Guardian szerkesztője, Tabitha Petrán, Kumar Goshal és a Kwak házaspár. A koreai származású Mr. Kwak a második világháborúban a hadsereg felvilágosító osztályának főnöke volt a távolkeleten. Feleségével együtt régi ellenfelei voltak a japán imperialistáknak és Synghman Rheenek is. Ezért most mindketten deportálás alatt állnak. A rendkívül érdekesnek Ígérkező előadásra 1 dollár a beléptiül j. A General Motors jelenti, hogy 62 magasrangu tisztviselőjük több mint 11 millió dollárt kapott fizetésben és jutalomban (bonusz) az elmúlt év folyamán. (Ami jó 62 autógyári vezetőnek, az jó 20,000 autógyári munkásnak is?) Az április 10-én végződő héten 387,900 személy folyamodott első Ízben munka- nélküli segélyért az országban, jelenti a munkaügyi minisztérium. M unkanélküliek felvonulása Detroitban DEROIT. — Több mint 300 volt Dodge-gyári munkás vonult fel a detroiti városházára közmunkát sürgetve a város munkanélküli lakoosága számára. — Legtöbbje ilyen táblát vitt magával: “Munkát akarunk — nem ingyenkonyhát!” Panaszaikat Pat Quinn az autószakszervezet (UAW-CIO) 3. osztályának elnöke terjesztette a városi tanács elé, miközben a munkások némán ültek az előcsarnokban. Quinn rámutatott arra, hogy a Dodge gyár 32,000 munkása közül 20,000 munkanélkül van és ezeknek kb. két-harmada e hónapban kapja meg az utolsó munkanélküliségi segélyét. Sokak máris hátralékba estek lakbérük, vagy autótörlesztésük fizetésével. A városatyák némán hallgatták a panaszt és egy szóval sem válaszoltak. Előzőleg Miriani, a tanács elnöke azt ajánlotta Quinnek, hogy forduljon az állami gazdasági bizottsághoz' (State Economic Development Commission) és javasolja, hogy azok követeljenek a kormánytól több hadimunkát Michigan számára. A pápa a bombáról Folytatás az 1-ső aldalról) (pápa bombaellenes beszéde, ha nem erkölcsi elitélés? Mi mást jelenthet, mint erkölcsi elitélést, a pápa Ígérete, hogy fáradhatatlanul azon fog buzgólkodni, hogy betiltsák a tömegirtás fegyvereit? Miféle mellébeszélés ez még a pápai szózattal szemben is!? Vagy amikor a “Katolikus Magyarok Vasárnapja” április 4-én megírta, hogy Malenkov szovjet miniszterelnök kijelentette, hogy egy uj hidrogénbombás háború az emberi civilizációt elpusztítással fenyegeti, ezt így kommentálta: “Moszkva időért játszik, — mondjuk úgy, hogy háború nélkül akarja legyőzni a Nyugatot.” Vájjon a pápa is “időért játszik”, kedves Magyarok Vasárnapja?) Veszélyben a munkásság sztrájkjoga Hogy az amerikai nép milyen árat fizetne egy ilyen “megoldásért” — emberéletben is, arra még gondolni is rossz! L4_
