Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-04-22 / 15. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ April 22, 1954 _2 A SZOVJET VJ “TITKOS FEGYVERE” A bőség szaruja Ha eddig még nem tudtuk volna, hogy miben is áll a “szabad világot” fenyegető vörös “összeesküvés”, most már nem mondhatjuk, hogy nem tudjuk. Elolvastuk Henry J. Taylor cikkét, mely teljes négy oldalt tölt meg az ország igen sok lupja vasárnapi mellékletként szétosztott “This Week” cimü kiadványban. Most már mindent tu- dupk s el kell hinnünk, amit vasunk. Elvégre is az ország egyik legjobban feljátszott kozgadasági Írója és úgynevezett rádiókommentátora mondja, akit még az U.S. Steel társaság is érdemesnek tart rá, hogy a rádión alkalmazza, mint “népfelvilágosi- tót.” Kiderül Taylor cikkéből, hogy az Európa meghódítására irányuló, uj “vörös ösze- szeésküvés”, mely mindennél fenyegetőbb, abban áll, hogy a Szovjetunió rohamosan emeli népei életszínvonalát. Nem tréfa ez. Itt a pontos fordítás: “Sztálin alatt Oroszország a háború utáni szovjet termelés 60 százalékát fegyverkezésre fordította. Malenkov a főhangsulyt a fogyasztási cikkek termelésére fordítja. Ez pedig, akár hiszik, akár nem, valószínűleg a huszadik század ezen felének legfe- nyégetőbb fejleménye. Előszűr azért, mert a fogyasztási »cikkek termelésének növelése magasabb életszínvonalra vezethet Oroszországban, aminek propagandahatását széles körökben kiaknázhatják a vasfüggöny felnyitásával. Másodszor azért, mert a fogyasztási cikkel való kereskedelmet úgy manipulálhatják, hogy azzal uralhatják, vagy szétrombolhatják Európa szabad országainak gazdaságát és Európa világpiacát.” Mint az idézetből kitűnik: a Szovjetunió mindenképpen “fenyegeti” a szabad világot”. Ha nehézipari termelését növeli, ami szükséges a gépek gyártása mellett a fegyvergyártáshoz, akkor is “fenyeget”, ha a békés termelést növeli, illetve népeinek életszínvonalát emeli, azzal is. “fenyeget”. (Mindebből az következik, hogy a “szabad világra” nézve az egyetlen megoldás ha a Szovjetunió elpárolog!) A legújabb “titkos fegyverek<” Taylor leleplezi cikkében a Szovjetunió legújabb, titkos fegyvereit. Nem az atombomba és hidrogénbomba ezek a fegyverek, hanem a szovjet arany és a technika hatalmas méretű fejlődése. Taylor kétségbeesetten megállapítja, hogy a Szovjetuniónak módjában van, hogy készpénzért mindent megvásároljon, amire csak szüksége van. A Szovjetunió a világ második, de lehetséges, hogy az első aranytermelő országa. — Írja, majd azzal folytatja, hogy igen sok szakértő szerint több aranya van felhalmozva, mint az Egyesült Államoknak, a kentuckyi Fort Knox páncélkamráiban. Taylor figyelmeztetet, hogy helytelen politika a Szovjetunió és a szocialista országok termelőképességének alábecslése. (Ez az általános szokássá vált a hivatalos propagandát visszatükröző U.S. ^ajtóban.) “Kegyetlen, de letagadhatatlan tény,” írja, “hogy a háború óta olyan ipari fejlődés ment végbe a Szovjetunióban, ami nemcsak orosz mértékkel mérve hatalmas, de a mienkhez viszonyítva is.” Ez a hatalmas technikai és ipari fejlődés a másik “titkos fegyver” az arany mellett. Taylor felfedi, hogy a szovjet repülőgépek, tankok, rá- rádiók és a legbonyolultabb műszerek is, minden szempontból vehetik a versenyt a nyugati ipar legjobb termékeivel. A Wall Street ^hangulatát visszatükröző Taylor kevésbé nyugtalankodna,ha a Szovjetunió f e g y v e rgyártásra. használná fel technikai felkészültséget és elhanyagolná népei életszinvonalát. A ve- 1 szedelmes valami azonban az, hogy a nép életszivonala emelkedik s ugyanakkor az USSR olyan dolgokat hajlandó szállítani, a nyugateurópai országoknak, melyekből, a hivatalos propaganda szerint erős hiányokat szenved. így például olaj hiányban kellene, hogy szenvedjen s ugyanak kor a nemrég Moszkvában járt angol üzletemberekkel szerződést kötött, melynek értelmében finomított olajat hajlandó szállítani Angliába, hogy az európai piacon értékesítsék. (Micsoda szemtelen támadás ez részéről!) De ami még rosszabb, a finomított olaj mellett hajlandó Diesel motorokat, vasat, acélt, mangánt, petróleumot, alumíniumot, hatalmas kazánokat, csapágyakat, mügumit, vegyszereket és rengeteg mennyiségű búzát, valamint teát szállitani. A legnagyobb baj, mint Taylor cikkéből kitűnik, az a tény, hogy a Szovjetunió és Subscription rate in New York, N. Y„ U. S. A., Canada $7.00 Foreign $8.00 per year Published weekly by the Hungarian Word Inc. 84 130 E. 16th St., New York 3, N. Y - AL 4-0387 a szocialista országok összes gazda sági célkitűzéseiket (terveiket) meg tudják valósítani, mig a válságoktól soha megnemszabaduló nyugati országok újabb és újabb nehézségekkel találják szemben magukat. Természetesen Taylor nem fejezi ezt ki ilyen nyíltsággal, azonban részleges összehasonlítást tesz a Szovjetunió és ?. nyugati országok ipari fejlődése között, a háború óta és olyan szomorúnak találja a mérleget, hogy retteg a jövőtől, ha a világban valóban helyreáll a a béke. Félelmét méginkább fokozza a nyugateurópai országok azo törekvése, hogy megszabaduljanak Amerika ölelésétől, mely megfojtja közgazdaságukat és fokozottabb kereskedelmet akarnak a szocialista országokkal, tudva, hogy azok minden termés- fclöslegüket fel tudják vásárolni s hogy ez a kereskedelem kölcsönösen szolgálná a népek javát és ugyanakkor a béke ügyét is. Ez az, amitől az US Steel ás más nagyipari társaságok kedvenc kommentátora megborzong. Ezért felszólítja a nyugateurópai országokat, hogy egyesül jenek a szocialista országok ellen, ahelyett, hogy fokoznák velük a kereskedelmi kapcsolatot. Azt hangoztatja, hogy a kereskede- !em fokozására és a békére irányuló törekvés uj “támadást” jelent a Szovjetunió részéről, mely “Európa meghódítására” irányul. Miután a “fegyveres szovjet támadást” nem sikerült beadni a világ népeinek, úgy látszik, hogy a Wall Street “lángelméi” szükségét látják egy uj propagandavonalnak. Most már a szocialista országok gazdasági fejlődése s népeik életszínvonalának emelése jelenti a “támadást”. A cél ugyanaz maradt: minden eszközzel megakadályozni a békés versenyt, melyben a szocializmus győzne a hosszú távlatban. A propagandavonal nagyon együgyü valami, ami legfeljebb az agyondolgozott amerikai tömegek egy részének sikerül ideiglenesen beadni, de nem az európaiaknak. Ugylátszik, hogy a Wall Street egyes lapjai is látják ezen uj propagandavonal együgyüségét. A háborús propaganda egyik renegát magyar ügynökét, Nagy Ferencet a múlt héten Tokióba küldték, hogy a nyugati “barátsággal” egyre inkább elégedetlenkedő tömegek előtt vázolja a “szovjet támadás” veszélyét. N. F. el is mondta mindazt, amire betanították, figyelmeztette tokiói hallgatóit, hogy a világ hatalmas- méretű, uj “szovjet támadással” áll szemben s ez a támadás a szovjet népek életszínvonalának emelése. Úgy látszik, hogy N. F. és Taylor urakat egyszerre “világosították fel.” A N;Y. World Telegram elA SZAMOK BESZÉLNEK írja: Eörsi Béla \ nagytőke kívánsága a gazdasági válság? • “Kérem önöket, ne beszéljenek a munkanélküliségről és t közelgő gazdasági válságról, mert csak a pánikról beszélők xlézik elő a nagy munkanélküliséget.” Ez a buta kispolgár felfogása. Pedig, ha tudná, hogy i nagytőke maga idézi elő a gazdasági válságot, bizony ordítana. Ez a gazdasági válság részben a nagytőke akarata ás kívánságának eredménye. Itt a bizonyíték. A tőzsde értékei emelkednek. Ép a nagyipar részvényeinek árfolyama emelkedik. A részvények emelkedése rendszerint a várható haszon emelkedésének reményén alapszik. A tőkés ma azt hiszi, hogy a nagy részvénytársaságoknak több hasznuk lesz és több osztalékot fizethetnek, mint eddig. Hisz ez lehetetlen, mondja a józan ész. A munkanélküli tömeg nélkülöz, szenved és rövidesen nyomorogni fog, tehát vásárlóképessége csökken. Hogy lehet, hogy a tőkének a haszon emelkedését remélik? ők hisznek abban, hogy a nagyiparnak haszna lesz a munkanélküliségből, mert nem kell majd fizetni túlórát, le tudja törni a munkabért és talán letöri a munkásszervezeteket is. Ebben igen nagy hasznot látnak. Ők joggal hisznek abban, az állandóan fenyegető gazdasági válság következtében a kongresszus a gazdagokat és nagy részvénytársaságokat és ipart terhelő adókat elengedi. Ez az oka, hogy az áruadó 50 százalékkal való lefokozásának törvény beiktatása idején a tőzsde papírjainak árfolyama felemelkedett. Most még a részvénytársasági adó csökkenése jön — azután a nagytőke lakodalma megtartható a munkanélküliek nyomora mellett. Az ipari és mezőgazdasági munkásság nem várhat semmi komoly segélyt a kormánytól és a kongresszustól. A nagytőke felhasználja a gazdasági válságot, de csak a saját céljaira, amely homlokegyenest ellenkezik a munkásság érdekeivel. Mi lesz a munkássággal? Az amerikai munkások jellemző tulajdonsága a mozgékonyság. Ha valahol nem tetszik nekik az élet és nem sikerül jobb életlehetőséget találni, összepakolják cókmókjaikat, s elindulnak autójukkal a nagyvilágba. Azelőtt az ipari munkások nagy részének még volt a talajfölddel összeköttetése. Szülei, vagy testvéreinek egyike még farmon élt és vissza lehetett menni egy kis pihenésre és kis biztonság érzésre. Ez a régi kapocs megszűnt és ha fennállna, nem sokat jelentene. A régi farmon mindig elkelt egy dolgos kéz. Ajnai farm gépesítve van és nincs szükség semmiféle más munkaerőre. Amellett a gazdasági válság ép a mezőgazdaságban észlelhető a legjobban, hisz a látszólagos túltermelés komoly bajt okoz a tőkehiányban szenvedő közép- és kis farmereknek. így eltekintve attól, hogy a városi proletárság már a várjfls szülötte és elszakadt a termőföldtől, a városi munka- nélküli kevés jót fog látni a falusi proletár életében. Először is a városi lakos jobb lakásviszonyokhoz van szokva, jobb iskolákhoz és sokkal jobb életnívóhoz. A falu házai — 1950-ben — olyan rossz állapotban voltak, amit a városi ember el sem tud képzelni és természetesen az emigráns nagybirtokos magyar politikusok könnyen tévednek, ha a gazdag városi emberek modern lakásait ismerik csak. így beszélnek a számok: A falusi lakásoknak 21 százaléka tűzveszélyes, vagy nagy eső, vihar ellen védetlen. A lakások 10 százaléka túlzsúfolt 60 százalékában nincs vízvezeték bevezetve 71 százalékában nincs fürdőszoba, vagy zuhany, vagy lakáson belüli illemhely . A falusi házak 7 százalékának még udvarában sincs illemhely. Ez az igazi falusi Amerika (legalább is az 50-es esztendőkben) és ez várna a városból menekülő ipari és kereskedelmi munkanélküliekre. Esetleg rossz lakást kaphatnának ,de megélhetést semmi esetre sem. Jó tanács A Detroit News egyik rovatirója Fred Tew, megállapítva, hogy igen sok ember úgy Amerikában, mint külföldön, céltalannak tartja a polgári légvédelmi szolgálat fenntartását — miután a hidrogénbomba elől ső kiadásában közölte a sajtóügynökség tudósítását a tokiói “figyelmeztetésről”, a lap további három kiadásából azonban már hiányzott a beszámoló. Nyilvánvaló, hogy még a vastagbőrü W.T. is szégyelte a hülyeséget. nincs menekülés — azt a tanácsot adja a közönségnek, hogy talán jó volna a szervezet nevét “polgári védelemről” “polgári megmenekülési” szervezetre változtatni és akkor a nép jobban érdekelve wüna benne. “Lehet ugyan, hogy Detroit elpusztulna — hangzik Tew ur jótanácsa — sokan meghalnának, de ez nem jelenti, hogy Detroitnak vége lesz.” Különben is egy ilyen védelmi szervezet iőfeladata csak a bombázás után kezdődne, a sérültek és betegek ápolásával.” De persze sehol egy szó arról, hogy talán a legjobb védelem az volna, ha betiltanák az atom és hidrogénfegyvereket. AMERIKAI
