Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-03-25 / 12. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ March 25, 1954. m A Zoltán-utcai hadsereg története A szóbanforgó Zoltán-utca a szegedi Kálváriautca egyik külvárosi, egy saroktól a másikig húzódó mellékutcája volt. Egyik végét az éktelen elemi i&kola, a másik végét az éktelen Kendergyár ékesítették, közepén sár vagy portenger, két oldalán hepehupás, szűk téglajáró szaladt az árok és a deszkakerítés mögött szégyenkező, máskor meg kerítés nélkül szégyentelenkedő proli- bérházak között. Ezek szobakonyhás lyukakká darabolt, vályogozott, magasföldszintes házak voltak, melyeket azért neveztek így,, mert a lakások egymás fölé helyezve nyomkodták egymást; az alsó lakásba hat lépcsőn lement az ember, a felső pedig 4 lépcső volt fölfelé. Az is tett némi különbséget, hogy az alsó lakásokba a falon jött fel a viz, a felsőbb lakosztályokba ellenben a tetőn keresztül, de csak akkor, ha esett az eső. Ezért magasabb is volt a házbér. Mindjárt megemlitem, hogy e fényűző bérlak- osztályokat úgy felül, mint alul nem a kendergyári igazgatóság és részvényesek válogatott bizottsága lakta, noha ugylehet kívánatosnak találhatták volna, hogy igy közel szomszédságból szemmel tartsák a vállalati vagyont éjjel-nappal. Az igazság az, hogy akármennyire is akart volna, egyetlen igazgató vagy részvényes se talált volna üres lakást, de még üres ágyat se a Zoltán-utcá- ban, úgy teli volt ott minden kis lyuk, nagy lyuk mindenféle harmadrendű kendergyári tartozékkal, munkásokkal, családjaikkal, gyerekekkel, főbérlői, albérlői és ágyrajáró minőségben. Éjjelente, mintha a rozoga falak kidagadoztak volna, hogy azok között elfért a sok felnőtt és gyerek, reggelre a kapuk öntötték magukból a népeket, a nagyobbak mentek a munkába, a kisebbek a gyerekek pedig az udvarokra és utcákra. A jószerencse ugv adta, hogy a Zoltán-utca hosszában és keresztbe a gyerekeké lehetett — se a sártenger, se a porsivatag nem csábította a kocsisokat a behajtásra. De a gyerekek előtt se ppr. se sár nem volt akadály, ennyiben is előnyösebb az élete a mezítlábas jankónak a lakk- cipös gavallérral szemben. A rengeteg gyerekből a legapróbbak a kapuk aljában kuporogtak rongybabáikkal, vagy ház előtt a porban játszadoztak. A kicsit nagyobbak label áztak, vagy az árokparton fogócskáztak. Az utca közepe ellenben a 10—12 éves fiuk sport és atlétikai pályája volt, ezek nem gyerekeskedtek játékokkal, hanem gyorsfutási versenyeket rendeztek! magasugrást, vagy meszelőnyéllel rúdugrást gyakoroltak és rongylabdával egy kapura futballoztak. Ez volt a Zoltán-utcai sportkör, a legtöbb gyerek játékos életének utolsó állomása, írtért amint a 12-ik évüket egymásután betöltötték inas, kifutó és hasonló más jól fizetett állásokba léptek, kenyérkefesők lettek és ettől kezdve örültek, ha munka után elég erejük maradt az ágyba esni. Egy tavaszi napon az említett sportkörnek nevezetes látogatója akadt a szomszédos utcából: P.éter, egyik háziúr fia, aki nemcsak arról volt nevezetes, hogy télen-nyáron cipőt hordott, hanem tanítóképzőbe járt és valóságos 15 éves felnőtt volt és mindezen alapos okokból a Zoltán- utcai gyerekekről addig tudomást sem vett. Most azonban illő ámulattal mindnyájan a sportkör tagjai megcsudálhattuk, mert kegyeskedett közöttünk megjelenni és kezében két puskát tartót-. A puskákat maga készítette collos deszkából és értésünkre adta, hogy fásszinjükben valóságos asztalosszerszámjai vannak és nemcsak ilyen puska, hanem mindenféle katonai felszerelés elkészítésére megfelelő anyagokkal rendelkezik. Ezen kijelentés a sportkör tagjaiban a legnagyobb tiszteletet keltette. Ma, felnőtt ésszel nem látom be, hogy íni tette Péter puskáját olyan nagyszerűvé. Lőni persze nem lehetett vele, mert nem volt egyéb, mint egy collos deszka puskaalakra kivágva, ravasza meg töltésváltozása egy-egy szög volt, a csöve söprünyélként láthatott jobb napokat és heveder helyett spárga volt rajta. De 10—11 éves kritikai szemmel tekintve jobban formázta a katonai puskákat, mint azok az apró kis gyereknek való vásárfia puskák, melyeket a játékboltok árultak és elragadtatásunkat fokozta az a körülmény, hogy amig a boltok szigorúan csak készpénzügyleteket kötöttek, addig Péter kilátásba helyezett könnyű heti részletfizetéseket, nem is említve, hogy beszélt teljes katonai fölszerelésekről, hátizsákokról, igazi faszuronyokról, fakézigránátokról és hasonlókról, továbbá kilátásba helyezett egy nagyszerű szétszedhető géppuskát — egyszóval egy teljes hadsereg tökéletes felszerelését és Szegedi emlékek... Irta: BÓDOG ANDRÁS nagyarányú hadjáratokat, feltéve, hogy felcsapunk a hadsereg katonáinak és a felszerelést heti kétkrajcáros részletekben pontosan megfizetjük. , Mondhatom, a Zoltán-utcai mezítlábas sportkör ott és azon nyomban befejezte földi pályafutását, mind a nyolc tagja lelkesen hadsereggé alakult Péter, a hadianyagszállitó, tábornok lett egyhangúan. Aki pedig ezért megszólni akarná a Zoltán-utca mezítlábas közvitézeit, annak megemlitem, hogy az ilyen dolgok azelőtt is, azután is megtörténtek már sokkal nagyobb utcákban is, mint a szegedi Zoltán-utca volt, sokkalta érettebb és idősebb fiukkal és népekkel. Minthogy a jó katonának fapuska, fabornyu, faszurony jár fejenkint, túlsók számolást és katonához nem méltó viselkedést igényelt volna tisztázni a heti részletfizetések végét, Péter a hadianyagszállitó és tábornok feltételezett kötelessége volt megmondani, hogy mikor fizettünk eleget. (Erre azonban nem került a sor, pedig fizettünk eleget, de az vesse rám az első követ, aki erre nem talál más példát is a történelemben.) Azt tudtuk, hogy Péter apjának tudta és hozzájárulása nélkül nevezte ki az asztalosszerszámokat hadigyári termelőtökének a fásszinnel együtt, de hogy honnan vette a két puskához szükséges collos deszkát, az mindig is rejtély maradt. De minek ezt kutatni? Honnan a király a várát? a földbirtokos földbirtokát? a kendergyár a tőkét ?. .. vagy hogy a tárgynál maradjunk, Péter apja a bérházát?... Hát ugyanott, ahol Péter megszerezte-a két szál deszkát, melyből a mintapuskák kiszabattak, melyek segítségével tábornok lett és hadsereget alakított, amivel megteremtette a szükségletet és ezzel egy jövendőbeli virágzó uj üzletág és hadiipargyár alapjait vetette meg sajátmagával, mint tulajdonossal. (A 15 éves Péter ösztönösen-felismerhette a gazdasági rendszer törvényszerű körforgalmát. Péter, a tábornok, szükségletet alapított és Péter, a municiógyáros, készen állott a szükséglet kielégítésére. A dolog egyszerűbb, mint a kukoricakapálás. Az egykori sportkörből alakult hadsereg közvitézei már kevésbbé bizonyultak nagyvonalúnak a heti kétkrajcáros részletnek nevezett adó előteremtésében. Magatartásuk olykor az uralkodó gazdasági rendszer harapófogójába szorult kisember tétova kísérleteit mutatta, melyekkel inkább kevesebb, mint több sikerrel a rendszerhez próbál idomulni. Volt, aki sak esztendős reklám- eédulagyüjteményét, vagyonát és büszkeségét dobta piacra, igy történt az agyaggolyókkal, azaz glikkerekkel. Mindezek áraiban a tőzsdén nagy árhanyatlások következtek be, ami a Zoltán-utcai általános pénzszűke s a nagy árukínálat következménye volt. Ugyanez történt a munkapiacon is, az alkalmi munkalehetőségek, mint fabehordás, téglahordás ellenértéket, azok, akik munkaerejüket dobták piacra, nagy igyekezetükben nem merték előre kikötni, mire a szokásos bérek felére zsugorodtak. így például a háziúr elszabadult disznóinak megkeresése és behajtása kétkrajcáros árfolyamra szállt le' akármennyién is vettek részt a hajszában, az utcán legelésző két bárány egész délutáni szemmeltartása 1 krajcárral lett megfizetve. Egyszóval a munkavállalkozói piac nagyon keveset fizetett régi bevett szokás szerint. Ezzel szemben az itt-ott kínálkozó kereskedelmi üzlet jobban hozott. Egyik fiú felvásárolta délben a rikkancs megmaradt reggeli újságjait és azokon a város másik végében egy félóra alatt túladott 10 krajcár profittal, mert hangos szóval bár a valóságnak nem megfelelően úgy hirdette áruját a gyanútlan népeknek, hogy “Rendkívüli kiadás, kitört a francia forradalom”. Nem is mert a gyerek mutatkozni arrafelé hónapokig, megveréstől való félelmében, holott igazán csak azt tette, amit a legtekintélyesebb újságkiadók nap-nap után megtesznek, több mint 10 krajcár haszon kedvéért, de úgy lehet ösztönös érzéke megsúgta neki, hogy csalás és vállalkozói nyereség között a különbséget az elért profit mennyisége dönti el és semmi más. Egy másik fiú megdézsmálta egy Kálváriautcai nagytőkés galambjai részére felraktározott búzát, megpörkölte és az iskolában elárusította a pénzesebb osztálytársainak ezt a kivánatos csemegét. Nem sokáig tartott ez az üzlet sem, mert a galambtenyésztő gyanút fogott, amikor saját gyereke zsebpénzen vásárolt pörkölt búzát ropogtatva jött haza az iskolából, azonnal zár és lakat alá helyezte a kocsiszint, amelyben a buzászsák állott. Ha még mindehhez hozzávesszük azt az üzletet, amely a fél Móraváros selyemhernyó piacát egy időre tönkretette, akkor talán kellő képet teremtettek arról a helyzetről, melyet Péter fegyvergyára és hadikészülődései kezdeményeztek. Emberemlékezet óta a selyemhernyó ára a se- lyemkukar nagyságához igazodva 20, 10 vagy 5 darab egy krajcáros volt ez utóbbi áru egy héttel vagy úgy a gubódzás előtt. A selyemgubóból 3 darab volt 1 krajcár, mert abból három-négy hét múlva a pille kirágja magát, pár ezer petét rak, amelyekből a következő évben a kukacok kikelnek, miért is ez a befektetés gyümölcsözően jövedelmezhet. Ezzel szemben a gubónak, melyből a pille már kikelt, semmi haszna nem volt és a tőzsdén nem jegyezték. Ha ellenben valaki az értéktelen gubó belsejébe egy kis fát tett, aztán a lyukat kivágott kis gubódarabkákkal ügyesen beragasztotta, aztán áruba bocsáj tóttá ezeket tapasztalatlanabb kezdőknek, ezzel a vevő kárára ugyan, de nyereség mutatkozott, amely követve a pénzforgalom törvényszerűségét ugyancsak Péter gyárának pénztárába vándorolt. A becsapott vevőt az eladó később kárpótolta más utakon, mert Péter pénztára csa befelé működött, kifelé nem. Nem állítom, hogy az ilyesmi nagyon becsületes dolog volt, de igy történik az, amikor, mint mondtam, a kisemberke a gazdasági forgalom uralkodó módszereit utánozni- próbálja. Miközben igy, a felbomlott sportkör tagjainak élete a pénzért való becsületes és kevésbbé becsületes krajcárhajszolássá alakult, Péter minden szombaton pontosan megjelent a helyszínen, seregével haditanácsot tartott, amelynek tárgya a részletek beszedése volt; a pontos fizetőket megdicsérte, a késedelmeskedőket megrótta és szemükre vetette, hogy ők lesznek az okai, ha deszkára való pénz hijján a fegyverek leszállítása és a sereg kiképzése késedelmet fog szenvedni. Ennek pedig előre nem is látható végzetes következményei lesznek, habár ezeket nem részletezte, mert hadititkot képeztek, a kellő hatást mégis elérte, mert amiket mondott, annak füle- farka nem volt, de jól hangzott. Nem tudom, mi lett Péterből, amikor felnőtt, de nem lehetetlen, hogy nemzetközi tábornok iskolát nyitott, mert azóta sokat hallottam igazi tábornokokat beszélni, akik beszédük után ítélve Péter iskolájában tanulhattak. Dacára a szép beszédeknek, egy idő múltán a részletek kezdtek jobban és jobban elmaradozni. 4—5 puska és kézigránát, szurony ára mégis be volt már fizetve, ennek ellenére a sereg soha az eredeti két puskán kívül többet nem látott, de ezt Péter azzal indokolta, nem gyűlt össze elég pénz deszka nagykereskedelmi bevásárlására, kicsiben nem vásárolhat, mert a kész muníció ára nagybani árak alapján lett olyan olcsón megszabva. Ezzel szemben óvatosan megjegyezte, hogy a szomszédos fakereskedő hátsó kerítése nem kellene, hogy egy pár deszka megszerzésének akadálya legyen, ha az ilyesmire egy-két fiú vállalkozna, ő nem kérdezne részleteket és a deszkákat törlesztésbe átvenné. Erre nem akadt vállalkozó, miért is további néhány részlet dacára, több felszerelés nem készült, Péter meg az immár többszörösen tulfizetett két puskát se adta ki kezéből, csak szombatonkint csalogatónak egy pár órára, egyébként azokat a fegyvertárnak kinevezett műhelyben tartotta elzárva, illetve mint később megtudtuk, a kissé messzebbre fekvő Ne- mestakács-utcában egy másik hadsereget szervezett segítségükkel. Minthogy Péter tábornok csak szombatonkint látta közlegényeit, a dolog kezdett úgy feltűnni, mint ahogy tén.vvaló is volt, a hadsereg egyedül heti adózás célját szolgálta, miért is az elégedetlenség nőtt, a sereg a már régen kifizetett fegyvereket követelte legalább. A tábornok, mintha meg se hallotta volna ezt az anyagiaskodást, a helyzet magaslatára emelkedve kihirdette, hogy jövő szombaton hadgyakorlat lesz, ezt az ellenség kikémlelése és esetleges megtámadása fogják követni. Honnan tudta Péter a nagy tábornoki módszert, hogy belső elégedetlenséget legjobb háborúval ellensúlyozni, azt nehéz megmondani, de merjen valaki még kételkedni abban, hogy Péter tanítómester lehetett a jelen idők generálisainak. A nevezetes szombaton elsőizben történt, hogy Péter tábornok felállította hadseregét, ellátta azt a két puskával és két kis fadarabkával (ez uj do(Folytatás a 13-ik oldalon)
