Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-03-25 / 12. szám
March 25, 1954. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 rányára a történelem folyását.” E megindokolás alapján végezték ki Ethelt és Júliust. A megindokolás ime semmivé vált, a halottakat viszont már semmi sem támaszthatja fel és a biró tragikus tévedését vagy elfogultságát vagy makacs tudatlanságát semmi sem teheti jóvá. Még erről a rossz bíróról is feltételezhetjük, hogy van lelkiismerete. Dr. Beckerley kijelentéseit valószínűleg ő is olvasta. Mit gondolhat, mit érezhet ez a biró, amikor a legilletékesebb fórum kijelentéseiben olvassa, saját Ítélete megindokolásának pozdorjávátörését? Érez-e lelkiimeretfur- dalást? Megjelenik-e lelki szemei előtt a siralomházban meggyötört szerelmes házaspár szomorú képe, a villanyszéken meggyilkolt két ártatlan szülő emléke, az ártatlanul meghajszolt két kis árva bus, felnőttes arcocskája? Tisztább az ut: egy mítosz szétfoszlott E minden kétséget teljesen kizáró, hiteles nyilatkozattal a hideg háború egy újabb mítosza (hitregéje) foszlott szét. A halálos ítélet megdöbbentő igazságtalansága, amely valóságos volt, mint a nap nemcsak az ország józanul gondolkodó tömegei, hanem szerte a világon távoli országokban élő népek előtt is, akik talán éppen a távolság miatt láthatták tisztább körvonalakban a Rosenberg-ügynek korunk többi jelenségeivel való összefüggését. Láthatták, hogy a hidegháború, amelynek a mccarthyzmus csupán egy nyersebben tudatosított kifejezése, korbácsolhatta be- . le a korszellemet az igazság ilyen tragikus megcsúfolásába. Az ország népe most még tisztábban láthatja, hogy a mccarthyzmus az egész nemzetet fenyegető veszély, mert a hidegháború és a mögötte menetelő tüzes háború réme egyazon magatartás, a monopóliumok imperializmusának egyazon magatartása, amely céljait csak a szellemek felhec- celésével és meghódításával véli elérhetni. S mindez azért, mert letértek a Roosevelt által kijelölt útról, amely a világ nagyhatalmainak békés együttműködéséhez vezethetett volna. Amióta a roosevelti célkitűzéseket megtagadták — s ezt már a Truman-kormány megkezdte — és tótágast állították az emberek gondokodását egy maroknyi, de roppant hatalmas monopólium érdekeinek kedvéért, azóta történnek a példátlan jogi igazságtalanságok, a meghurcolások, az üldözések, terjedt el a félelem, fokozódott a terror, a bebörtönzés, a deportálás, a jog és igazság le- tiprása, a törvényekkel űzött visszaélés, a közerkölcsök lezüllése, az egész világgal támadt konfliktusok kaósza, a háborús hisztéria, romlott le az életszínvonal^ nőtt a nyomor és egyre inkább sodródunk egy folytonosan mélyülő válság felé. A közélet tényeinek összefüggését mi sem mutatja jobban mint az, hogy a mccarthyzmus hajszája nem állt meg a baloldalnál, nem szorítkozott'a rágalmazással megbélyegzett politikai kisebbségre, hanem terjed tovább, mint' az árvíz és örvénybe rántja a munkásság szervezeteit, benyeli a középrétegeket, átcsap a demokraták legfelső képviselőire, sőt bele-belekap egyes republikánusokba, rohamot intéz a hadsereg ellen is, amikor pillanatnyi érdekei megkívánják. És amikor eljön az a nap, amikor az amerikai nép ráébred a mccarthyzmus mindent felgöngyölő katasztrófájára, fog igazán kitisztulni mesterséges eszközökkel elhomályosított szemében az egyetlen helyes mód, mellyel a veszélyt elháríthatja fejéről és az ut, melyet követnie kell: megtisztítani a közéletet a szennytől, visszatérni azokhoz a demokratikus hagyományokhoz, amelyeken történelmileg elindult és naggyá fejlődött. Az atomenergia bizottság fent elemzett hírével kapcsolatban a Rosenberg-ügyben Morton Sobell számára igazságot követelő országos bizottság azonnal nyilatkozatot bocsátott ki, amelyben felvetette a kérdést: “Hát akkor miért végezték ki a Rosenberg- házaspárt?” Ugyanakkor sürgetik a Sobell- ügy újratárgyalását. Mi történik Egyiptomban? Nagib egyiptomi miniszterelnök hirtelen eltávozása az állam éléről, majd a még hirtelenebb visszahozatala kétségkívül ingatag belpolitikai helyzetnek a megnyilvánulása. Egyelőre nem tudjuk elemezni az egymással versengő tiszti frakciók a Nasszer és a Nagib mögötti gazdasági és politikai mozgató erőket. A “Forradalmi Katonai Tanács” kebelében uralkodó valóságos helyzetre mindenesetre rávilágít az a tény, hogy a Faruk elleni puccsot a Gamal Abdel Nasszer alezredes vezetése alatt álló fiatal tiszti csoport hajtotta végre és az elmúlt 18 hónapban a hatalmat lényegében szintén ez a csoport tartotta a kezében. Nagib és a fiatal tisztek viszonyát egy francia szólásnjondással lehet jellemezni: “noiffe voulons un chef qui nous suit”, vagyis, hogy “olyan vezérre van szükségünk, aki minket követ.” A történtek megértéséhez és a való helyzet felismeréséhez nyilvánvalóan az angol-amerikai ellentétek vonalán lehetne eljutni, csakhogy ma még az imperialista pozícióharc jelenlegi állása a legutóbbi eseményekkel összefüggésben nem ismeretes. Annyit mindenesetre meg lehet állapítani, hogy amig például az Egyesült Államok egyrészről igyekszik közvetítőnek kijátszani magát az angol-egyiptomi viszály és a Szuezi-csator- naövezet kiürítése kérdésében, ugyanakkor szerződést ajánlott fel Egyiptomnak, amelynek értelmében amerikai fegyverekkel látja el az országot, még mielőtt Egyiptom rendezte volna az Angliával fennálló vitás kérdéseit. Ez amerikai eljárás ingerült hangú jegyzék küldésére késztette Londont. A jegyzék, miközben megállapítja, hogy a fegyverszállítások túlnőnek az “egyszerű közvetítő szerepen”, felszólítja az amerikai kormányt, hogy “Nyugat érdekében” szoros egyetértésben járjon el Nagy-Britanniával a Közép- Keleten. Mindent egybevetve, egyelőre csak annyit lehet megállapítani, hogy az%egyiptomi helyzet jellegzetes tünete annak a küzdelemnek, amelyet az angol és amerikai imperialisták folytatnak egymás ellen a Közel- és Közép-Keleten. A lóversenypályák svindlerei A lóverseny és az ügetőverseny olyan sport- tevékenység, amely körül úriemberek, nagyurak és kisemberek, legyenek azok nagyvilági, félvilági, vagy alvilági egyének, legyenek azok republikánusok, demokraták vagy gengszterek, egyaránt szabadon tevékenykedhetnek. Igaz, hogy rendes ember nem lóversenyezi el heti bérét, sem a közélet politikai és magánerkölcseinek őrei, sem a népbizalom és népképviselet letéteményesei általános elvi felfogásban nem szoktak ilyesmivel tevékenykedni, mindamellett sok társadalmilag elütő személy találkozott ebben a játékszenvedélyben. De igen sokféleképppen lehet játszani. A lóverseny- és ügetőpályák körül lezajlott és kipattant botrányban sok mindenféle alak szerepelt, feltűnő sok republikánus és demokrata'állami honatya. Ezek mind rettenetes hangosan harcoltak a baloldali politikai kisebbség ellen és igy akaratlanul is eszébe ötlik a derék honpolgároknak A1 Capone, a legendáshírű gengsztervezér egyik hires mondása: “A bolsevizmus már itt áll a küszöbön!” Érdekes, hogy ebben a pontban hány különböző társadalmi kiválóság találkozik. Helyszűke miatt még a puszta névsort is bajos lenne itt felsorolni azokról, akik a fentnevezett pályák részvényeivel ilyen vagy olyan viszonyban voltak. Az első helyen szerepel a legtöbb esetben Thomas J. Curran, a N. Y. countybeli republikánus vezér, aki ugyan “tisztázta” magát a felmerült vádak alól, azonban ami megtörtént, az megtörtént. Az ő személyével csak azért foglalkozunk, mert magyar vonatkozása is van. ö az a politikus, akit a newyorki reakciós magyarság szeret ünnepélyei alkalmával diszszónokul felkérni, igy például legutóbb ő tartott beszédet a Mindszenty- gyülésen. Curran a Moreland-bizottság vizsgálatai és kihallgatásai folyamán beismerte, hogy a felesége tizennyolc hónapon keresztül titokban őrizte az Algám-cég részvényeit. Ez a cég gondoskodott a yonkersi versenypálya, paradicsomáról rablók, politikusok és korrupt “munkásvezérek” számára. Curran azt is beismerje, hogy 10 ezer dollár tiszteletdijat kapott Thomas J. Toda- relli volt szövetségi ügyésztől csak azért, amiért bemutatta a westchesteri republikánus basának és volt főbírónak, William Bleakleynek. Todarelli az Algám ügyvédje vala és vallomása szerint Bleakleyt a “bemutatás” előtt már évek óta ismerte és nem volt szüksége “bemutatás”-ra. Mire kellett hát akkor a 10,000? Curran kezdeményezte azt a politikai szövetkezést a Tammanyval, amelynek eredményeképpen a három párt összefogott Vito Marcantonio megválasztása ellen és igy sikerült az ország egyetlen munkásérzelmü képviselője helyett behozni a kongresszusba a mccarthysták egyik legko- miszabbját, James J. Donovant. Curran volt a fő előmozdítója a Wilson-Pakula-törvénynek és több más kisebbségi pártok ellen irányuló törvénynek, lehetetlenné téve például, hogy az American Labor Party jelöltjei egy nagypárt támogatását megkapják a választásokon. Curran volt az, aki csatlakozott ahhoz a politikai összeesküvéshez (és sok kezdeményező ötlettel felerősítette), amely megsemmisítette az aránylagos képviselet demokratikus rendszerét. Aztán ott vannak John Crews, King-countybeli republikánus vezér, Frank Kenna, a queensi republikánus vezér, Pat E. Provenzano, felsőállami republikánus vezér, D. Mallory Stephens, volt Putnam-countybeli ügyrendi bizottsági republikánus elnök, Irving Bergman, Benjamin Fein- bergnek, a hírhedt Feinberg-féle gondolatcenzu- rás törvény szerzőjének ve je és mások, akik könnyű szerrel jutottak részvényekhez, könnyű pénzekhez és tiszteletdijakhoz, érvényesítve politikai tudásukat és befolyásukat, ismerve a dür- gést és a módokat és bizonyos, hogy számosán részt is vettek a Dewey kormányzó úgynevezett “kormányzati" erkölcsiség” elnevezésű politikai kampányában,’, amikor a kormányzőhelyettes börtönlátogatásai s az alvilággal való kapcsolatai kiderültek... Ezek kezében vannak törvényszékek, ezek befolyásolnak ítéleteket gyakran s ezek ítélkeznek politikai ellenfeleik felett. Nem jó arra gondolni, hogy az ilyenek rothasztják meg a közéletet és a közerkölcsöket, nem jó arra gondolni, hogy panamisták ítélkeznek becsületes, ártatlan emberek felett s nem jó arra gondolni, hogy hány gazság lapul a homályban, amire még nem vethette szemét a közvélemény! “Az uj idők szellői sohasem csapták meg, a munkások jogok utáni vágya, a sok millió Földnélküli János nyomorgó zsellér földéhsége sohasem hatoltak el szivéig és értelméig” — írja Herczeg Ferencről, most érkezett halálhíre alkalmából a Bethlehemi Híradó. Laptársunknak e megállapitása helytálló. A magunk részéről csak annyit teszünk hozzá, hogy helyes dolog az, amikor elitélünk valakit, aki egy-két nemzedékkel ezelőtt nem értette meg a jogokat követelő munkások, vagy földnélküli zsellérek vágyait, de még helyesebb, ha a magunk életében, a saját korunk viszonyai között is alkalmazzuk e nemes szempontokat. Mert ha nem, könnyen előfordulhat, hogy valaki 40—50 esztendő múlva ugyanazt fogja majd mondani a Bethelehemi Híradó — és sok más amerikai magyar újság mai szerkesztőiről és munkatársairól! Egy kicsit körülményes magyarázgatással ugyan, de mégis megfedi a Magyar Hírnök is McCarthy módszereit. íme a kritika, amely gyarló magyar nyelvezete ellenére megérdemli a figyelmünket és bizony “mirabile dictu” helyeslésünket: “Ugyanis mig (McCarthy módszere) egyrészt megzavarja a tényleges helyzetet tisztán nem látók józani Ítélőképességét, másrészt olyan dik- tatoriális elveket igyekszik meghonosítani az amerikai szabad élet működésében, amihez hasonló esetek voltak részbeni okai annak a két világkatasztrófának, miknek következményeit emberöltőkön keresztül még akkor is nehéz lenne kiheverni, ha egy újabb földrengető összeütközéstől nem kellene tartanunk.” Hiába, mégis mozog a föld! Amikor már a mai Magyar Hírnök is kritizálja McCarthyt, akkor még minden jóra fordulhat. Csak tovább a helyes utón kolléga, tartsa nyitva továbbra is szemeit, fog Ön találni más kritizálnivalót is a dolgok mai rendjéban. Hogy állunk a magyarszár- mazásu és, minden más becsületes bevándorlót megszégyenítő, másodrendű amerikaivá sülyesztő McCarran-törvény elítélésével ? “Felháborító módszerek” Duncan Sandys, közellátásügyi miniszter az angol parlamentben kijelentette, hogy Anglia támogatja a baktériumháboru eltiltására irányuló törekvéseket. Ez helyes is. De addig, amig ez meg nem történik, szükségesnek tartja a baktériumháboru elhárítására irányuló óvintézkedések: fenntartását “nehogy az ellenség ilyen felháborító módszerekkel támadjon meg bennünket.” Mert— tette hozzá gondolatban ez a finom úriember — mi csak “civilizált” módszerekkel szeretünk hadakozni. Mint például napalm bombákkal, amelyekkel nap-nap után gyújtjuk fel a maláj falvakat. Vagy a letartóztatott bennszülöttek füleinek levágásával, ahogy Kenyában védjük a “szabad világot.” á