Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-03-18 / 11. szám
March 18, 1954 a hatalmasokkal csatázott a maga módján,, szeme, keze, tréfája pontosan célbatalált, akár lengő fűzfavessző volt ez a cél kifeszitett ija előtt, akár egy keskeny rés a kevély lovagok milánói páncélingén. Akinek vagyonát-hatalmát éppen megso- kallotta, mindjárt meg is nyirbálta a maga zöld és eleven világában, tréfával, rajtaütéssel, társainak. a “daliás szabadlegényeknek” segítségével. Amit elvett a gazdagoktól, amivel megtréfálta a hatalmasokat, tanította az elnyomottakat. Ha máskép, ha a maga módján, de ugyanazt tette, mint a mi Ludas Matyink: igazságot szolgáltatott. Századok óta hervadhatatlan népszerűsége a legelevenebb bizonyíték rá, hogy ezt az igazságszolgáltatást mindent időkben mennyire szomjazták az emberek! • Alit árthat Robin Hood életének megismertetése egy amerikai gyereknek, mi az a “kártékony”, az a “nemkívánatos”, ami az angol középkor népi ideáljából, életéből, példájából árad? Még csak nem is történelmi’hősről van szó, politikai harcok hőséről, amilyen például Wat Tyler volt, akinek forradalmisága konkrét, pontosan körvonalazott, akinek programmja volt, mozgalmának ősz-' tálytartalma volt, aki mögött sok tízezres népi tömegek álltak. Robin Hood csak irodalmi hős. Milyen “kártékony” tanulságokat szűrhetnek le az amerikai gyerekek egy ilyen irodalmi hős életének megismeréséből? Talán ezt: cselekedni kell a többiért. Robin Hood Anglia legjobb íjásza volt a maga korában, de igazi emberi vonzerejét mégis az a jellemvonása adta, hogy törődött az emberekkel, elemi érdekükkel, elemi igazságukkal. -A gyerekeknek tetszik a jó Íjász is — minden egyéb tulajdonság nélkül —, de szeretni mégis csak azt az Íjászt szeretik, aki ugyanakkor a gyengébbekért harcoló hős is, mert ügyesség és vakmerőség, hogy úgy mondjuk, csak ebben a kombinációban hat igazán az ifjúságra. Hősiesség, igazságszolgáltatás nélkül Robin Hood csak kitűnő íjász maradt volna, nem hős. Népszerűségében az volt az igazán “népszerű”, hogy helyesen Ítélt és nagyszerűen tudott segíteni. Karcsú és könnyű, a szó szoros értelmében szeretetre “méltó” alakjának kiirtása a gyerekek múltbeli ismerősei közül nemcsak egy történelmi ismerettől s annak nyomán* támadó felismerésektől fosztja meg őket, de egész érlelődő emberségük fejlődése elől von el egy sugarat, amelynek még nincs pontos és a lényeget kifejező neve az ifjúságban, csak fénye, ereje és hatása van. Egy emberi ismeretséget rabol el tőlük — a szabad és bátor példaképet, akiért lelkesedni, a jó és igazságos embert, akit szeretni lehet. A mccarthyzmus ezt a hőst akarja kitiltani Amerikából. » Detektivregényeket gyilkosságokkal, vadállattal kegyetlenségekkel teli “comic” füzeteket olvashatnak az amerikai gyerekek, de népi legendákat nem. — Sheiioch Holmest, az elegáns és sima detektívet igen, de Robin Hoodot, a zoldzekés, vidám legényt nem. Vájjon miért? Mert a nagy detektív a maga sima és elegáns modorával mindig híven szolgálja a sima és elegáns uralkodó osztályok rendjét, mig a zöld íjász minden tette arról beszél: lehet ellenállni-, lehet lázadni, lehet harcolni minden igazságos ügyért a világon. Kedves volt a népnek s ez a kedvesség igen sok összetevőből áll, amelyek között nem az utolsó az őszinte érdeklődés a többi ember iránt, az egyes emberekből álló nép iránt — cselekvő és igazságos részvétel a jutalomban és a büntetésben. Az emberek mindigJíivánták az igazságos bírákat s ha nem kaptak, választottak maguknak olyanokat, akiknek ítéletével általában egyetértettek. A Robin Hoodról feljegyzett történetekben — hasonlóan a Mátyás királyról feljegyzett történetekhez — gyakran szerepel ez a mondat: “Mondd meg! De az igazat mondd! S aki az igazat mondta, azt mindig ■jutalom érte, soha büntetés — ezt szerette a «ép. A jók győzelmét szerette, az őszinteséget és a készséget szerette: segíteni kenyérrel és ruhával, tanáccsal és fegyverrel. Törődött velük: gondjaikkal, gyerekükkel, mindennapi életükkel — “nem tudta nézni”, ha rossz volt nekik. • Robin Hood is elhajózik tehát Amerikából a többi halhatatlan hőssel és szerzővel együtt, aki ugyancsak “nemkívánatos” érzelmeket és gondolatokat ébreszt az amerikai állampolgárok ifjú vagy idősebb nemzedékében. Persze, az amerikai gyerekek majd megkeresik maguknak másutt. Ha az iskolai olvasókönyvből kiirtották, annál szomjasabbah fognak kutatni utána más könyvekben. Meg is találják majd Mark Twain kisfiúi vagy Walter Scott lovagjai társaságában s a töbAMERIKA1 MAGYAR SZÓ hiek-nél is, akik szerették, Írtak róla, foglalkoztak vele. Az egész angol és amerikai irodalmat mégse lehet kitiltani az Egyesült Államokból. Az Írókat sem, a hősöket sem, az igazság iránti szomjúságot sem az írókban, a hősökben és az emberekben. Miért haragszik a Wall Street Guatemalára A “N. Y. Times” Guatemaláról szóló riportja, amelyet lapunk egy más helyén ismertetünk, kegyetlen élességgel vet fényt nemcsak Guatemalára, hanem a Wall Street szócsövéül szolgáló kalmársajtóra. Ezzel a cikkel ez a sajtó jobban leleplezi önmagát, mint ahogy arra legbőszebb ellenfelei képesek volnának. Minden mondatánál kilátszik nem a lóláb, hanem az elefántláb. Az a szenvedélyes kritika, amellyel ezt a kis, középamerikai országot illeti, hogy csak intézményeinek óriási társadalmi jelentőségét lecse- pülje, azt a félelmet takargatja, hogy valahogy meg ne tudja a mi országunk vagy a világ népe, mit jelent az igazi demokrácia egy országban- Mert ha megtudná az ország népe és va,ló mivoltában tudatára ébredne, esetleg hasonló követelésekkel állna elő és mi lenne akkor a Wall Street csápjai közt működő nagy vállalatok százmilliós profitjaival?! Miért is kritizálná a kalmársajtó ezt a kis demokratikus országot? Nyilván azért, mert ott valóban demokrácia van. A parasztok, vagyis az indián földművesek, akik eddig leírhatatlan ki- zsákmányoltságban és nyomorban küszködtek, most földet kapnak és mivel “szelíd és békeszerető nép”, boldogan élnének a számukra kiutalt íöldecskéjükön. Guatemala népe élvezi mindazokat a szabadságjogokat, amelyek egy ország demokráciáját demokráciává teszik. "Van szabad sajtója, a demokrácia támasza, talpkóve. Yran vallásszabadsága, teljes szólásszabadsága, nyoma sincs eretneküldözésnek, sem a központi hatalom ellen irányuló elégedetlenségnek, összeesküvésnek, lázadásnak. Van parlamentje az országnak. A nép szelíd, békeszerető és dolgos. Nem veszélyezteti szomszédait, nem veszélyezteti a Panama-csatornát^, nem veszélyezteti az északamerikai pénzügyi magánérdekeltségeket sem. Az államosított földbirtokokat aranyáron, becsületesen megfizeti, hogy a régi tulajdonosokat kárpótolja. A földreformot a törvény betűjének és szellemének szemmeltar- tásával hajtják végre. Sehol semmi felületet nem nyújt arra, hogy bárki is gonosz kritikával megtámadja. Példája lehetne minden igazi demokratikus országnak. És ime azt látjuk, hogy az a Wall Street, amely telekürtöli a világot a “szabadság” a “nemzetek szabad önrendelkezése”, az “emberi méltóság” és hasonló szép elvek szólamaival és csörteti a kardját, hogy ő ezt akarja, ezért kész fegyvert fogni és harcolni a világ bármely részén, Ázsiában és Európában, Koreában és Indo- Kinában, a gyarmatokon és Délamerikában, vér- beborult szemmel látja, amikor nem is messze határaitól egy ország a valóságban is arra az útra tér, azokat az elveket valósítja meg, amelyekért a Wall Street sajtója üti a nagydobot. Az álszenteskedés megdöbbentő nyíltsággal elárulja önmagát. Mert a kritika hevében, miközben semmi, de semmi kézzelfogható vádat nem kikerült felhoznia a kis demokrata ország ellen, egyre jobban és tovább tüzeli magát, amig a végén kiböki azt, ami a “tárgyilagos” kritika és támadás első pillanatától fogva szította, hogy ennek más vége nem lehet mint a “nyugati földgömb”, aminek a Wall Street önmagát felfújja, “egyoldalulag” lesz kénytelen erélyesen beleavatkozni Guatemala belső ügyeibe. Ez az “egyoldalú akció” az az elefántláb, amely kilóg a guatemalai jelentés minden sorából. Ez az “egyoldalú akció” az a brutális önvallomás, amellyel a Wall Street, imperializmusa elárulja, hogy ha abszolúte semmi ok sincs beavatkozásra, akkor is beavatkozik. Már ürügyre, látszatra, hajánál fogva előránci- gált érvre sincs szüksége. Csak egy vágya van- elnyomni minden olyan megmozdulást, amely a maga puszta létével megbírálja s leleplezi az imperialisták politikai és gazdasági módszereit. Nem a “szabadság”-ért, nem fellengős elvekért harcolnak az imperialisták, hanem profitjaikért, az egyre messzebbmenő terjeszkedésért. Guatemalát is csak azért nevezik a “fertőzés” gócának, mert attól rettegnek, hogy mi lesz, ha a többi délamerikai ország is követné Guatemalát az idegenek tulajdonában levő földek, bányák, olaj- medencék államosításában. Ezért szeretnék már a csirájában elfojtani a nemzeti önállóságnak é£ felszabadulásnak azb a» formáját, amelyet Guatemala, ez a szinte a határ közelében- fekvő nemzet, mintaképül magára öltött. Ez az elv vezette egyébként Wall Streetet alc- kor is, amikor Magyarországgal szemben ellenséges álláspontra helyezkedett. Magyarországon sem elvek ügyét védte, hanem az olajmezőket, amelyek felett az államosítás előtt rendelkezett. Retteg a Wall Street, hogy a “szabadság” palástja alatt a délamerikai államokban sem tehet- vehet tetszése szerint. A caracasi konferenciát is azért rendezték meg Venezuelában, mert szükségük volt, hogy egy fasiszta parancsuralom alatt élő ország légkörében szavalhassák el nem is olyan nagyon burkolt céljaikat. A caracasi konferenciára az amerikai delegátusok azzal a megbízással mentek, hogy a konferencia központi kérdésévé a “kommunizmus elleni védelmet” tegyék meg. Ezzel az agyoncsépelt és mindenre használt fogással szeretnék Délamerikában is elbóditani a fasisztabarát uralkodó csoportok mögött zajongó bérenceket, hogy általuk elfojtsák a délamerikai nemzetek önállóságra és függetlenségre törekvő népeit, amelyek máskülönben is szinte egységesek a “dollárdiplomácia” gyűlöletében. És ha Guatemala ügyét nem sikerült az előtérbe hozni, az már eleve is a vereség egy változata, amelyet a Wall Street szenvedett. Az uj Ki/ia legyőzhetetlen NEW YORK. — A pekingi kormány szilárd kézben tartja Kínát, jelentette ki Foster Hailey, a N. Y. Times deroiti munkatársa s volt Csendesóceáni tudósítója, a tanítók számára tartott tizedik évi előadás-sorozaton, amelyet a Times és a Nevelési Tanács védnöksége alatt rendeznek a Times Buildingban (március 14). Meg van győződve, mondotta, hogy “akár tetszik nekünk, akár nem, a kínai kommunista kormány Pekingben van és ott is marad” és kevés esély van rá, hogy megmenthessék, figyelmen kívül hagyva egy harmadik világháború lehetőségét.” Hailey röviden ismertette a vezető ázsiai országok helyzetét s azt a megjegyzést fűzte hozzá, hogy: “Nem vigasztaló kép ez számunkra, de meggyőződésem szerint ez felel meg a valóságnak.” Az Egyesült Államok ázsiai külpolitikájának megoldásaképpen egy hét pontból álló program- mot javasolt, amely az övé és nem a Times-é: “Tegyünk le arról az eszméről, hogy Csang Kaj-sek egy szép napon visszavezeti győztes hadseregét a kínai szárazföldre és megbuktatja a kommunistákat. Garantáljuk Formóza csorbitat- lanságát, de ne támogas uk háborús készülődéseit. — Ismerjük el a kommunista Kínát és vegyük fel az Egyesült Nemzetek sorába. -— Ismerjük el Japánt kétes szövetségesnek és csak a szigetei és belső biztonsága .védelméhez szükséges mértékben meg, ho"v njra fegyverkezzék. — Különítsük él egymástól az ázsiai országoknak nyújtott gazdasági és katonai segélyt, ne szabjunk feltételeket. — Engedjük meg, hogy a franciák, fegyverszünetét kössenek Indo- Kinával, amint yvilván maguk is ezt kívánják és nyíltan Ígérjük meg. hogy az orsmWot segit- jiik talpraállítani.----M’nt egyenlő felekkel tanácskozzunk az ázsiai népe?-: vezetői'. •! arm nézve, mi a teendő Ázsiában és kövessük javaslataikat. — Végül és mindene1 reletf, l'g-ün’: türelmesek és megértnek, amikor égvénileg tárgyalunk velük. Évszázad k fehér uralma a bizalmatlanság és keserűség maradványait hagyta maga után — s véleményen szerint jogosan — ezt pedig máról holnapra nem lehet eltüntetni, de ki lehet küszöbölni.” Az előadást követő vita és kérdések folyamán Ijailey újabb érvekkel támasztotta alá tételeit.-----------vJack Benny kikázasi£$a leányát Ötvenezer dollárt költött Jack Bpnny. a világhírű jazz-karmester fogadott leánva, a csinos 19 éves Joan lakodalmára Hollywoodban. A kalmársajtó örömmel kapta fel a vidám szenzációt, merthogy Benny olyan híres és oly sok hollywoodi híresség jelent meg az ünnepélyes fogadtatáson. Ott volt Groucho Marx, Danny Thomas, Bob Hope, George Burns, Gracie Allen,, Lucille Ball, Desi-Amaz és löd Wynn. A “Daily’News” azt irta, hogy a filmváros nem látott ilyen gondosan kidolgozott szertartást, nem látta hires és felékszerezett vendégek ilyen gyűjteményét Shirley Temple lakodalma óta, ami nyolc évvel ezelőtt (Folytatás a 10-i koldalon). , « 9
