Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)

1954-03-18 / 11. szám

M&reh Í8, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ ARCCAL A HOLNAP FELÉ DR POGÁNY BÉLA ROVATA A közoktatás mccarthyzálása Az olvasóközönség már megszokta, hogy a “Daily News” első oldalán általában véve három téma váltogatja egymást: 1. a hideg- és meleg háborús uszítás; 2. a baloldali elemek elleni izgatás; 3. a bűnügyek, a nemiség és durva erőszak tényeinek kiteregetése. — Ezek a témakörök természetesen az egész lapot behálózzák és megadják neki a boulevardlap és a reakciós sajtó százszázalékos jellegét. Az utóbbi időben azonban uj téma virult ki a “Daily News” hasábjain. Hatalmas cikksorozatban foglalkozik a newyorki iskola- és nevelési rendszer kérdéseivel. A szokat­lan téma kicsendül a lap számaiból, mert ime Végre, azt hin- *né az ember: — a kultúra-is kap egy kis helyet a kétmillió példányszámú, hírhedt sajtótermék oldalain. És az olvasó­nak be kell látnia, hogy a “News” ez alkalommal egy óriási jelentőségű, roppant bonyolult témára bukkant: a közokta­tásra. amely minden államrendszernek, akár demokratikus, akár fasiszta, egyik életfontosságú problémája, a szeme világa. ... _ .... '■•.i.., > A Tényleges bajok Az iskolarendszerünkkel valóban bajok, vannak és sok­sok tekintetben súlyos kritikát érdemel. A haladószellernü sajtó lankadatlanul tiltakozik az ellen, hogy a szövetségi kormányok különösen a hidegháborús éra óta az adófizetők töméntelen billió dől árjait fordítják hadikészülődésekre és hadifelszerelésre, mig a közoktatás és kultúra cé.jait szol­gáló költségvetést szinte a semmire lefaragják, ennélfogva nem épitenek iskolákat és távolról sem fedezik a szaporodó tanulóifjúság szükségleteit, hiányosan szerelik és tartják karban az iskolákat, rosszul fizetik és különmunkával agyonterhelik a tanitókat, tanítónőket, és politikai szem­pontból eszközük a kinevezéseket és előléptetéseket. A ha- ladószellemü sajtó támadja az egyházi hierarchia egyre erős- bödő betolakodását és tiltakozik ellene. Haladószellernü pedagógusok és szakemberek a városi nevelési tanács reakciós érzelmű tagjainak: bankároknak vállalati igazgatóknak, iparmágnásoknak, nagykereskedők- nak és jobboldali politikusoknak üzleti beavatkozását, spe­kulációit, faji elfogultságát, antiszemitizmusát és a mc- carthysta szellem térhódítását tartják iskolarendszerünk le- züllése főokának. Kifogásolják a tankönyvek összeállításá­nak elfogultságait és bizonyos haladásellenes, tudomány­talan anyagkezelését. Ezek a bírálók igen helyesen azért harcolnak, hogy az ország és a város demokratikus hagyo­mányainak és az oktatás legfőbb tudományos szempontjai­nak megfelelően kizárólag a tanerők szaktudását, erkölcsi feddhetetlenségét, eredményes tanári múltját és teljesítő­képességét tekintsék irányadónak. Earl Conrad kritikája Az iskolák belső életével kapcsolatos kritikák közül ki­emelkedik az a kötet, amelyet néhány évvel ezelőtt Earl Conrad irt “The Public School Scandal” címmel. Főleg azt kárhoztatja benne, hogy a tanítást futószalag-módszer alap­ján bonyolítják le és az oktatás és vizsgáztatás gépies eljá­rások szerint folyik, amelyek közt kihull a tanulóifjúság oly mérhetetlenül fontos, derekas, emberies értéke. Sok a tanu­ló, kevés a tanerő, kevés az iskola és a tanterem, néhol há­rom síitában is robog a tahitás üzeme, amely a nagyipar szükségleteinek céljaira alkalmas jó átlagtanulónak kedvez, de a gyengébbeket kiveti a gépezetből s éppenolyan teher­tételnek, nyűgnek tekinti, mint a zseniális kivételeket, akik­kel nem tud mit csinálni. Earl Conrad,- akárcsak a többi haladószellernü bíráló arra törekszik, hogy az egykor pro- gresszivnek induló, de később különféle mellékvágányokra és áli+takra tévedt John Dewey (1859—1952), amerikai fi­lozófus és pedagógus, a newyorki tanárképző intézet meg­alapítója, eszméinek alapján kiépített oktatási rendszert to- 1 vább tökéletesítsék, az emberiesség irányában javítsák és reformálják. A bajok a “News” izgatott képzeletében Vizsgáljuk meg azonban közelebbről, mit kifogásol a “Daily News”? Március 10-én a cikksorozat tizenegyedik folytatásában a következő mondattal kezdi: “A progresszív közoktatási rendszer, a balszárnyi gon­dolkodásnak ez a terméke, aláássa a newyorki nyilvános is­kolarendszert és a kommunisták kezére játssza — kiábrán­dult szülők és tanerők széles rétegeinek felfogása szerint.” A továbbiakban egy szülőt idéz, aki azt állítja, hogy.iskola- rendszerünk nem egyéb, mint “egy kommunista összees­küvés, hogy az amerikai ifjúság szellemét eltompitsa.” Sa­ját magyarázatképpen pedig azt fűzi hozzá: “Sok tanerő ma már úgy látja, hogy az iskolákat az ‘uj rend’ céljainak meg­. - . (Fnjyta.tas. a 12-ik oldalon) Óriási izgalom Olaszországban a Montesi botrány következtében 1 > Lemondott az olasz “J. Edgar Hoover”. — *Megingott a Scelba- rendőr kormány Olaszországban.— Bepillantás az olasz uralkodó körök erkölcsi fertőjébe. — A. gyilkos Montagna márki, aki tegnap még a nácik besúgója volt, ma pedig Wall Street spiclije. A N. Y. Times római tudó­sítója Arnaldo Cortesi, már­cius 11-i kelettel a Magyar Szó által egyizben már is­mertetett Montesi botrány ■ujabb' szenzációs fejleményei­ről küldött' szenzációs beszá­molót: a hallatlan botrány következményeként lemon­dott Signor Pavone, az olasz rendőrség, csendőrség rette­gett feje, Scelba kebelbarátja és első számú pandúrja. A Scelba- kormány ,egy* másik tagja, Piccione külügyminisz­ter fiának kapcsolatai miatt ie fog kelleni mondani min­den valószínűség szerint. Wall Street utolsó olasz reményé­nek, a Scelba-féle csendőr­kormánynak a helyzete is sú­lyosan megingott, pedig még csak a múlt héten kapta meg a bizalmi szavazatot a parla­mentben. Mi az az ügy, ami csaknem alapzatában megingatta az olasz politikai helyzetet? . Wilma Montesi halála Tavaly tavasszal történt. Április 11-ének szeles, ködös hajnalán az Ostiatól néhány kilométerre fekvő Tor Vaia- nica-nál a halászok a tenger­parton holtan találtak egy fiatal, feltűnően csinos, bar- nahaju, hiányosan öltözött nőt. A vizsgálat nyomban megállapította, hogy a leány, halála néhány Órával koráb­ban következhetett csak be s az orvosszakértő véleménye alapján balesetre, vagy ön- gyilkosságra gondoltak. Más­nap egy szerény római, keres­kedő ráismert a holttestben 21 éves leányára Wilma Mon- tesi-re, aki két nap óta el­tűnt a szülői házból. A rend­őrség hozzákezdett, ugyan a nyomozáshoz, de feltűnő siet­séggel befejezettnek nyilvá­nította az ügyet, hivatalosan leszögezve, hogy a leány ha­lálát baleset okozta: a ten­gerben fürdő Wilma elájult j és belefulladt a vízbe:. . Az külügyminiszter fiának szerepe Az olasz fővárosban azon­ban igen furcsa hírek kezdtek szállingózni. Az újságok több névtélen levelet kaptak, ame­lyek telve__ voltak gyanúsítá­sokkal és- vádaskodásokkal. Különösen sokat beszéltek eb­ben az időben Piccioni szere­péről az -ügyben. Az “arany- ifjú” Attilio Piccioni volt mi­niszterelnök és a Scelba-kor- mány jelenlegi külügyminisz­terének a fia. Több mint félév telt el Wil­ma Montesi halála óta, ami­kor október 25-én az Attua- lita cimü lapban Siívano Mű­tő főszerkesztő szenzációi) le­leplezéseket tett közzé. Muto cikkének a cime igy hangzott: “Az igazság Wilma Montesi haláláról”. A fiatal. 24 éves főszenkesztő ezzel a cikkel ün­nepelte lapja fennállásának egyéves évfordulóját. Muto a birtokában lévő bizonyitékol; és a beszerzett tanúvallomá­sok alapján kijelentette, hogy Wilma Montesi halálát nem a tengerbefulladás okozta. A leány április 10-én orgián vett részt, amelyet a róhtai társaság legnevesebb' arisz­tokratái és ismert közéleti szereplők rendeztek a fény­űzően berendezett ostiai Ca- pocotta-villában. A főszer­kesztő szerint a társaság kü­lönböző kicsapongások során olyan nagy mértékben fo­gyasztott kábítószert, hogy váratlanul elállt Wilma Mon­tesi szívverése, s a le^n.v meghalt. A gazdag ‘signori’-k rövid tanácskozás után elha­tározták, hogy eltüntetnek minden nyomot: hagysietve ugy-ahogy felöltöztették a le­ányt, majd holttestét botusz- kolták az egyik arisztokrata gépkocsijába és húsz kilomé­terre a villától, bedobták a tengerbe. Itt akadtak azután rá másnap a halászok. Montagna márki orgiái A cikk megjelenése után a rendőrség feljelentette Silva- no Mutót, hogy “hamis és tendenciózus híreket terjeszt amelyék alkalmasak, a köz­rend megzavarására.” 'Muto a vizsgálóbíró előtt kijelen­tette, hogy a neves “római társaság” feje Ugo Montagna di San Bartolomeo márki, az olasz főváros legfelsőbb tár­sadalmi köreinek ismert tag­ja, a pápa orvosának jóbarát- ja, volt. ő bérelte a Capocot- ta-villát, amelyben rendszere­sen tartottak orgiákat. A márki szintén beperelte a főszerkesztőt, Muto azon­ban a vizsgálóbíró tudomásá­ra hozta a rejtélyes éjszaka koronatanúinak: két rendkí­vül szép és' ismert fiatal ró­mai leánynak a nevét. Az egyik fiatal leány An­na Maria Moneta Caglio, — akinek a neve a “legjobb” ró­mai társaságokban “fekete párduc“ volt, ősrégi milánói nemesi családból származott. Apja gazdag közjegyző, aki korábban mitsem tudott leá­nya furcsa “karrierjéről” a 'római nagyvilági életben, a- melyben Anna Mariát Mon­tagna márki barátnőj eként tartottál?: számon. A leány i Muto főszerkesztő leleplezé- I sei után váratlanul eltűnt Ró- Ijnából: bevonult a firenzei zárdába, miután plébános fi­vérével alaposan “átbeszélte” az ügyet. A leány az egész esetet jegyzőkönyvben össze­foglalta és közjegyzőjénél le­tétbe helyezte,, A koronatanúk i t , rettegése i Amikor megtudta' hogy a vizsgálóbíró Rómába ; idézi, kijelentette, csak abban az esetben hajlandó a főváros­ba utazni, ha legalább három, detektívet személyes védőr- ségként mellé rendelnek. An­na Maria joggal fél ugyanis, hogy a rejtélyes éjszaka fő­szereplői tőle is igyekeznek megszabadulni, mielőtt vallo­mást tehetne. . A rendőrség valóban kirendelte a detektí- veket és a leány Rómába jö­vet hét és fél órán keresztül vallott zárt ajtók mögött. Egyetlen szó' sem szivárgott ki arról, hogy beszámolója mit tartalmazott... A másik koronatanú: Ad­riana Bosaccia, értesülve a vizsgálóbíró elé idézéséről, öngyilkossági kísérletet köve­tett el. Környezete szerint ! annyira rettegett a bosszútól, | hogy inkább az életét akarta ! eldobni magától, mintsem fel­tárja az ügy részleteit. A “zöldliaju” asszony, aki miatt egy Long Beach, Caiif.-i repü­lőgépgyárban csaknem teljesen megszűnt a munka. Az egész gyár személyzete mind odacső- dült Mrs. Ballinger — mert igy hívják — hajának csodálatára. Mrs. Ballinger ir nő és az írek nemzeti színe zöld. A gyárigaz­gatóságnak végül is haza kellett küldeni Mrs. Ballingert, hogy mossa ki hajából a zöld festé­ket, mert különben mi lesz a repülőgépgyártással. Mrs. Bal­linger kijelentette, hogy foga­dásból festette be hajat 52 ÉVE SZOLGÁLJA sajtónk az amerikai magyar munkásságot. Ne engedjük, hogy a döntő idők­ben elnémuljon szava. Adakoz­zunk a lap javára! Segítsünk i betölteni városunk kvótáját! 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom