Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-03-11 / 10. szám
L J2, AMERIKAI StAGYAR SZö March 11, 1954 A NYOMOR HIÉNÁI Irta: SZEVIN ANNA Már jó ideje itt vagyok ezen a világon és jó egypár depressziót megértem. Bizonyos jelekből én már előre meg tudom állapítani, ha depresszió közeledik. Mint ahogy meg lehet állapítani a tavasz közeledtét. A fák rügyeznek, a fűszálak kezdenek kibújni a földből, a szürkeséget lassanként szép zöld váltja fel, a gyermekek vígan ugrándoznak a parkokban... Ezekből a jelekből mindenki megállapíthatja, hogy jön a tavasz, amikor az emberekben is vidámabb hangulatok ébredeznek. A depresszió ezzel szemben abban is különbözik a tavasztól, hogy nem hoz vidámságot, bár elég hangos ahhoz, hogy észrevegyük. A depresszió speciális rügyei az utcákon láthatók: itt- ott felbukkan egy-egy üzlet, ahol jósnők csalogatják az embereket, hogy megmondják nekik, mit hoz a jövendő. Hogy ilyenkor miért szaporodnak meg ezek az üzletek, annak több oka is van. Először ilyenkor a jósnők is többen vannak munka nélkül, tehát visszatérnek a régi foglalkozásukhoz. Másodszor oly sok üres üzlet van, hogy könnyűszerrel lehet kapni a jóslás céljaira. A 10-centes áruházakban sokkal több horoszkópot adnak el, mint máskor. Az újságokban több olyan hirdetés van, amelyben munkát keresnek állástalanok. Ha azonban választ kapnak, hogy jelentkezzenek munkára, odasietnek, de mire odaérnek, az állást már betöltötték. Ennek mindig a munkakereső az oka, miért nem kelt fel korábban. Ilyenkor — depresszió idején — tiz-husz dollárért két- három hét alatt uj mesterséget lehet tanulni. Miért? Mert ha van elég munka (vagyis nincs depresszió), hiába keresel munkát, hiába bizonygatod, hogy szakmunkása vagy annak a munkának, sokáig dolgoztál a szakmában, az állást nem kapod meg, a szavadra pedig nem sokat hederitenek. Ha azonban kijárod ezeket a két-három hetes kurzusokat, téged felvesznek még akkor is, ha azelőtt a szinét se láttad az ilyen munkának. De ne legyél meglepve, ha két-három hét •múlva elküldenek, mert — másnak is kell most az a munka, — depresszió van! Drágaság van ? Dehogy! Csak te nem értesz hozzá, nem tudsz jól számolni, még akkor sem, ha már harminc éve vezeted háztartásodat. Bebeszélik neked a hirdetések, hogy nem értesz a beosztáshoz (Home economy). A hirdetések hihetetlen kevés összegből olyan ropogós heti étlapot állítanak elő neked, amilyen kevés pénze mindenkinek van. . . Nem világos? Tegnap hallgattam a rádiót. Néha még ebből is lehet tanulni, ha hiszel a bemondónak, akinek igy mondták ezt be. Azt mondja, hogy van ott valahol egy üzlet, ahol 40 dollárért annyi élelmiszert vásárolhatsz be, amennyi egy hónapig elég egy kis család részére, csak el kell raktározni. .. Lecsavartam a rádiót, mert eszembe jutott, hogy ezt a mesét már hallottam egyszer hirdetés alakjában. Eszerint ugyanabban az üzletben, ahol az élelmiszert be kell vásárolni, ■kell egy villanyos jégszekrényt is vásárolni, amelyben vidáman eláll az élelmiszer egv egész hónapig. Az egész potom- ság: 500 dollárért meg lehet kapni. 500 dollár! De hiszen akinek ennyi pénze van jégszekrényre, annak nincs szüksége ' am, hogy jégszekrényben tartogassa az eledelét egy hónapig, hanem elmegy frisset enni oda, ahova akar. Ha pedig nincs valakinek pénze, kell is annak 500 dolláros jégszekrény! Fontosabb kifizetnivalói vannak.. . De nem ez a fontos, hanem az, hogy ha nincs az embernek keresete, akkor még azt a meglevő pár dollárját is kihúzzák a zsebéből. A jósnő egy kevés pénzért tovább butítja az embereket, mert minél később eszmélnek öntudatra, annál könnyebb a butaságért és tudatlanságért vámot szedni tőlük... A nyomor hiénái a szegény emberek nyomorán híznak kövérre. ESTE ESŐBEN BANDUKOL A HAJLÉKTALAN CSALAD Ember legyen a talpán és helyén legyen a szive annak a gépkocsivezetőnek, aki este 10 órakor meg mert volna állni a, zuhogó esőben, hogy Wilson Par-ban, Easton közelében a Butler utca sarkán ácsorgó és hüvelyit j jukkái felkéredzkedő tár s a ságot autójába beengedje. Két magas szikár, kopott férfi állt ott. Ázott sapka a fejükön. Vékony gyűrött nadrág szárai látszanak ki ódivatú, nyütt, könnyű felöltőjük alól. Lábukon otromba, fer- déretaposott bakancs. Beesett arcukon éhség és kétség- beesés. 33 év körül lehetnek. »Az egyik egy kétesztendős zoknis fiúcskát tart a balkarján. A másik egy fogantyus papirzsacskót, amelyet asszonyok használnak élelmiszer-, I bevásárlásra, lógat balkezében. Lábánál két hasonló pa- pirzsák ázik a kocsiút csutakjában. Ezekben van minden ingóságuk, fehénemüjük s egyebük. Közvetlen közelükben a járdán egy fiatalasz- szony álldogál, karján egy egyéves, sapkás kisfiúval. Mellette egy hóruhába öltözött négyéves fiúcska... Gépkocsivezetők nem vették fel őket. A két férfi ijesztő volt, de máskülönben is sokan voltak. Egy-egy sarkot tovább baktattak, kullogtak az esős estében, amig egy rendőr meg nem állította őket. Az asszonyt a három aprósággal az Üdvhadsereg szállásolta el. a két férfit pe- \ dig a jóléti hivatal éji szállásán... Mi járatban voltak a szerencsétlenek? Newark N.J.- ből indultak el azzal a szándékkal, hogy autókra kérődz- ködve, hiteh-hikolva, visszatérnek, visszavándorolnak Columbus Ohioba, ahonnan néhány héttel ezelőtt hasonló szenvedések utján, reménnyel telve vergődtek el Newarkra. Míst aztán letörve, éhezve vissza, mert “üldözte őket a balszerencse”, mondja a fiatal anya, Az első éjszakát Eáston Penna-ban töltötték ! s azt tervezték, hogy eljutnak | Harrisburgba s onnan tovább vándorlásuk végcélja, hazafelé, ahol aligha vár rájuk egyéb, mint régi nyomorúságuk, amely elkergette. Mi az ? Két életerős ember, j két fivér, nem tudja ellátni a kisded családot és magukat? ügylátszik nem. Foglalkozásuk ? Épitőmunkások. Hogyan? Hisz az a legjobb szakmák közé tartozik! Igaz, j de csak akkor, ha van munka, ha inuk szakadtáig dolgozhatnak. Csakhogy ez a két fivér két munkanélküli volt. Nem volt munkájuk, mertj nincs elég építkezés. Mjért is! ípitkeznének, 'amikor atom-! bombára kell a pénz! Az egyik fivért Robert Fritchlernek, a másikat Edward L. Shoe-nak hívják, íeni tudjuk miért. Itt sziilet- ek-e vagy bevándoroltak? Vzt se tudjuk. Csak azt tudok, hogy életük virágjában egyik városjból a másikba vándorolnak és nem találnak munkát. Munkanélküli segélyeiket bizonyára felélték már. Azok számára, akik a happy endinget kedvelik, eláruljuk, hogy akadt egy derék kis üzletember, aki amikor megtudta sanyarú helyzetüket, gyűjtést rendezett a számukra és egyik alkalmazottját a kormány kerék mellé ültetve, autójába rakta a szomorú társaságot és elszállította valamennyit Colombus, Ohioba. A valóságos befejezése a történetnek nem ez. Columbusban is meg kell élni valahogy a két életerős embernek, a 24 éves, egyébként csinos fiatalasszonynak és a három kisfiúnak, aki siránkozás nélkül viseli el szülei keserves sorsát. A történetnek nincs vége, mert ki tudja, még hányán vergődnek hasonló helyzetben az országban, akiket nem kap fel a sajtó fényszórója, hanem az ismeretlen nyomor homályában tengődnek. A történetnek csak az hozhatna háppy endinget, ha ez .a hatalmas gyönyörű ország, amelyet egy maroknyi Wal-streeti monopólium ugylátszik kisajátít magának, a békebeli normális élet útjára térne, mindenki dolgozna, az ország népe számára termelnének, mindenkinek adnának munkaalkalmat, aki dolgozni akar, építenének iskolákat, kórházakat, lakóházakat úgy, mint illik, és természetes... De hogy lehet, hogy mindez a természetes dolog olyan fantasztikusnak, a lehetetlenség világába tartozónak látszik? Ez az, ami igazán fantasztikus. Ha nem a fegyverkezésbe ölnének minden pénzt, hanem a nép érdekét tekintenék, — ha normális külföldi kereskedelmi kapcsolatokat tartanának fent, amint ez máskor is szokás volt, — ha az élet szükségleteit vennék alapul, nem pedig a Wall Street kie- légitethetetlen profitszomjá- nak szükségleteit, akkor nem kellene éhezni többgyermekes családoknak, nem kellene munka nélkül tönkre menni becsületes, dolgozni kívánó és munkaszerető család- !apáknak. ' SZABADSÁGJOGAINK VÉDELMÉÉRT 1 — A Magyar Védelmi Bizottság hírei — | s ___________________________________________r A SZAKSZERVEZETEK Védelmi Bizottsága március 6-án, szombaton délután tartotta meg fontos gyűlését a Cornish Arms Hotelban, amely gyűlésen körülbelül 50 szak- szervezeti tag vett részt. E bizottság — jelentette a gyűlés elnöke eredetileg Weinstock Lajos védelmi bizottsága volt, de mivelhogy állandóan növekszik azoknak a szakszervezeti vezetők és munkások száma, akik deportálás vagy polgárpapir elvesztés előtt állanak, ezért ez a bizottság átalakult, a Szakszervezetek Védelmi Bizottságává, hogy biztosítani tudják a védelmet minden szakszervezethez tartozó munkásnak, akiket a deportálás veszélyével fenyegetnek. E gyűlésen felszólalt Constantin Radzie, aki 41 éve van Amerikában, 15 éve polgár, aktiv tagja a festők szervezetének és ezért akarják megfosztani polgárjogaitól. ★ BENJEMIN SALTZMAN, akinek két fia harcolt a II. világháborúban, az idősebb fia hősi halált hajt a fasizmus elleni harcban. Ő maga szakszervézetében a gengszterek elleni harcban vett részt. Ez adott okot a Walter-McCarran- törvény szerint, hogy deportálásra Ítéljék. ★ LUSZTIG IMRE, a magyarszármazásu munkásvezér, aki 28 éve polgár, a U. E. Unió egyik alakitó tagja és országos szervezője. Gyönyörű beszédében visszaverte azokat az alaptalan vádakat, amely vádak alapján meg akarják fosztani állampidgárságától. ★ WEINSTOCK LAJOS, aki a Smith-törvény alapján 3 évre van elitélve —- amely Ítélet most' fellebbezés alatt van — ugyanakkor a polgárpapir visszavonására is bírósági eljárás indid* meg. Egyre több azoknak a szakszervezeti vezetőknek á száma, akik a Walter-MeCarran-törvény ellen és a Lehman-Celler Bili mellett foglalnak állást — mondta Wein- stock Lajos —, mert kezdik belátni azt, hogy a Taft-Hart- ley, a Smith- és" a Walter-McCarran-törvények,v nemcsak a kommunisták ellen, hanem elsősorban a szakszervezetek ösz- szetörésére törekszenek. ★ MÁRCIUS 19-én, péntek este 8.30 órai kezdettel beszámolót tartanak a “Magyar Védelmi Bizottság” és a Bronxi Női Csoport delegátusai, a Magyar Házban, 2141 Southern Blvd. alatt, akik résztvettek a február 27-én tartott New York Committee for the Protection of Foreign Born konferenciáján. Kérjük a munkástársakat, hogy saját érdekükben minél nagyobb Számban jöjjenek el erre a beszámolóra, ahol a konferencia határozatairól és úgy a polgárok, mint nem-polgárok jogairól lesznek felvilágosítva. k A newbrunswicki jóbarátok a mai napig 52 dollár 50 centtel járultak a Magyar Védelmi Bizottság támogatásához. ★ A miamii jcbarátók Sz. Karola áltál 65 dollár 50 centet küldtek a védelmi "bizottság részére, amely összegeket éviinél köszönettel nyugtázzuk. Ki fiyet a profitlakomáért? (Lásd jelentésűnket Ct profitkimutatásáról)
