Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)

1954-03-11 / 10. szám

Az uj gazdaságpolitika M agyarországon (Tavaly júniusban bejelentett gazdaságpolitikai változások Magyarországon, amelyek értelmében csök­kentették az iparosítás ütemét és messzemenő ked­vezményeket adtak a középparasztságnak, lapunk Nem egy levelet kaptunk, amelyben a tőkésrendszer több olvasójában is kételyt, sőt aggodalmat keltettek, visszaállításának, de mindenesetre a népi demokrácia gyengülésének lehetőségére tettek célzást. Bár lapunk már több elméleti cikkben foglalkozott a magyarországi gazdaságpolitikai változások magya­rázatával, úgy érezzük, hogy az a cikk, amely a buda­pesti Szabad Nép február 9-iki számábasn jelent meg nagyszerűen összegezi és sok tekintetben- uj elméleti fényt vet az egész kérdésre. Egyben megnyugtató vá­laszt ad azoknak, akik a régi, népelnyomó tőkés­rendszer feltámadásának lehetőségei fölött aggódnak. E cikket rövidített szemelvényekben alant közöljük. — Szerk.) Népi demokráciánk a szocializmus építésének uj szakaszába lépett. Az uj szakasz gazdaság­politikájának fő célja: a dolgozó nép, mindenek­előtt a munkásosztály anyagi jólétének, kulturá­lis színvonalának fokozott emelése. Ennek leg­fontosabb feltétele: mezőgazdaságunk elmara­dottságának felszámolása. A szocialista iparosítás, mely az ország gazda­sági arculatát szinte hihetetlenül rövid idő alatt átformálta, *s hazánkat erős ipari országgá tette, túl gyors üteménél fogva szükségszerűen azzal járt, hogy ejhanyagoltuk á mezőgazdasági ter­melés fejlesztését. A mezőgazdasági beruházások viszonylagosan alacsony volta nagy mértékben akadályozta a termelőszövetkezetek, s különösen Uzsonnázó» győri vaggongyárban az egyénileg dolgozó parasztság termelésének se­gítését. 1952-ben a gépállomások mindössze 47 ezer normáliholdnak megfelelő talaj munkát vé­geztek az egyéni gazdálkodók számára. Műtrá­gyát egyénileg dolgozó parasztok Csak a szerző­déses termelés keretében kaptak. A dolgozó nép igényeinek emelkedéséből, a városi lakosság, az ipar növekedéséből eredő hatalmas élelmiszer- és nyersanyagszükségleteket — miközben a mező- ' gazdasági termelés lényegében változatlan ma­radt — elsősorban a beszolgáltatás túlzott eme­lésével igyekeztünk kielégíteni. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének túlfeszített üteme döntően abból a helytelen fel- . fogásból fakadt, mely szerint a kisárütermelő mezőgazdasággal nem lehet elérni, a munkásosz­tály, a dolgozó nép jobb ellátását, az ipar foko­zott nyersanyagellátását — nem lehet lényegesen előmozdítani az ipar és a mezőgazdaság közötti aránytalanság csökkentését. Lebecsültük a kis- árutermelő mezőgazdaságban még meglévő fej­lődési lehetőségeket, s túlbecsültük a kisáruter- melő mezőgazdaság megerősödésével együttjáró kapitalizálódási, kulákosodási veszélyt. Ebből a helytelen szemléletből szinte kézenfekvőén követ­kezett, hogy nem számolva megfelelően az egyé­nileg dolgozó parasztság tudatával, igényeivel, az egyéni gazdálkodáshoz való ragaszkodásával, tul- gyorsan akartuk felépíteni a szocializmust. Pártunk a gazdaságpolitikánkban elkövetett hibákat őszintén feltárta és már az elmúlt fél év alatt nagy lépéseket tett felszámolásukra. Gazdasági fejlődésünk eddigi útja, az iparosítás sikerei szilárd alapul szolgálnak az uj feladatok megoldásához, elsősorban a mezőgazdasági ter­melés fellendüléséhez. A mezőgazdasági termelés fejlesztéséről szóló pá^t- és kormányhatározat, a mezőgazdaság szocialista szektora termésered­ményeinek növelése mellett, egyidejűleg gondos­kodik az. egyénileg dolgozó parasztok termelésé­nek támogatásáról is. A termelési kapcsolatok széleskörű kiépítése az egyénileg gazdálkodó pa­rasztsággal, a beadási és adóterhek csökkentése, a beadás több évre, előre történő megállapítása, és ezekkel együtt a szabadpiaci forgalom jelentős kiszélesedése — mindezek fontos mozzanatai a “nép” helyes alkalmazásának. Ez a politika meg­erősíti a parasztság bizalmát a népi demokrácia iránt, uj ösztönzést ad a mezőgazdasági termelés növelésére, s egyúttal szilárd alapokra helyezi a szocializmus további építését a falun. Helyes­ségét a gyakorlat máris bebizonyította: dolgozó parasztságunk magáévá téve politikánk céljait, az elmúlt ősszel a felemelt kenyérgabona-vetés­tervet teljesítette, a tartlékterületekeket az utol­só holdig művelés alá vette. A Központi Vezetőség 1953 október 31-i hatá­rozata megállapítja, hogy további fejlődésünk döntő láncszeme a mezőgazdasági termelés fej­lesztése. Sokakban felvetődik az a kérdés: he­lyes-e, reális-e ez a célkitűzés, mikor az egyéni­leg gazdálkodók művelik meg termelőterületünk mintegy kétharmadát? A mai körülmények közt nekünk a közel két­harmadrészben kisparaszti mezőgazdasággal kell megvalósítanunk a párt- és kormányhatározatot. De képes-e az egyénileg dolgozó paraszt bővítet­ten újratermelni, vagyis évről évre nagyobb mennyiségű terméket előállítani? A kérdés meg­válaszolásánál elsősorban a történelmi körülmé­nyekből kell kiindulni. A kapitalizmus viszonyai között a dolgozó paraszt, akit nyom a földesül*, a kulák, az ipari tőkés, a tőkés állam igája, általá­ban — a dolgozó parasztság fő tömegeit tekint­ve — nem képes gazdaságának fejlesztésére, s a terméshozam növelésére. Sőt rendszeresen egy­szerű, azaz azonos fokon történő újratermelést sem tud megvalósítani, s termelési és eladási fel­tételeinek állandó romlása következtében a dol­gozó parasztság nagy tömegeiben proletárrá, nincstelenné válik. Más a helyzet a mi viszonya­ink között, ahol az egyénileg dolgozó parasztság­nak módja van és még inkább módja lesz, hogy újabb beruházásokkal növelje terméseredménye­it és gazdasága jövedelmezőségét. A szocialista állam segítsége folytán fokozottan alkalmazhat­ja a modern techhika vívmányait. Nem lehet két­séges, hogy a dolgozó parasztok földjén végzett gépi munka, a nagyobb mennyiségű műtrágya, a gyengeminőségü talajok megjavítása, a nemesí­tett vetőmag, a mezőgazdasági hitel ki kell has­son a paraszti parcellán termesztett növények . termésátlagára is. Természetesen a dolgozó pa­rasztság odaadó, szorgalmas, fegyelmezett mun­kája feltétele annak, hogy a segítség gyümölcsö­ző legyen. A parasztgazdaság fejlesztésének terhiészete- sen megvannak az elmaradott gazdasági formá­val járó korlátái. A szövetkezeti nagyüzem lehe­tőségei összehasonlíthatatlanul nagyobbak. Nyil­vánvaló tehát, hogy amig népgazdaságunk kettős alapon nyugszik —az iparban a szocialista nagy­üzemen, a mezőgazdaság nagyobb részében az elaprózott és elmaradt kisárütermelő gazdaságo­kon — addig az ipar és mezőgazdaság közötti aránytalanságot teljesen megszüntetni nem tud­juk. De a kisgazdaságok terméshozamának eme­lésével és egyidejűleg a szocialista nagyüzemek gyors ütemü megszilárdításával s fellendülésével képesek vagyunk a mai helyzeten nagy mérték­ben javítani: csökkenteni tudjuk az ipar és me­zőgazdaság közti aránytalanságot, sokkal jobban ki tudjuk majd elégíteni a dolgozó nép élelmiszer­szükségleteit, az ipar nyersanyagigényét. Továbbfejlődésünk fő kérdése: a dolgozók, a munkásosztály életszínvonalának emelése elvá- leszthatatlanul összefügg a mezőgazdasági ter­melés fejlesztésével. A nagyobb jólét elsősorban több zsírban, húsban, tojásban, jobb ellátásban testesül meg. Az életszínvonal tartós emelkedése csak a termelés állandó fejlődésével valósítható meg. Sziiklátókörőségre vall, ha valaki azt hiszi, hogy az életszínvonal emelkedése semmi egyéb, csak ár- és bérkérdés. Való igaz, hogy a munkás- osztály, a dolgozó nép anyagi jóléte emelésének igen fontos módszere az árak leszállítása. Azon­ban semmifajta árcsökkentés nem jelenthet na­gyobb jólétet — és hasztalan akkor elhatározni —, ha nem áll mögötte megfelelő árufedezet. A szocialista állam csak akkor csökkentheti rend­szeresen az árakat, ha a munkásosztály, a lakos­ság megnövekedett vásárlóerejével szemben meg­növekedett árukészlet áll: ha nemcsak a kereslet emelkedik, hanem a kínálat is. Ezért kell az élet­színvonal emelését a mezőgazdasági termelés fel­lendítésével és a mezőgazdasági dolgozók fokozot­tabb ösztönzésével kezdeni. A szövetkezeti és egyénileg dolgozó parasztság termelési megsegí­tése, a szabadpiaci értékesítés nagyobb lehetősé­gének biztosítása — mely gazdaságának fejlesz­tésére, többtermelésre serkenti a parasztságot — az élelmicikkek nagyobb bőSégét teremti meg. Ez a fejlődés emeli a dolgozó'parasztság jólétét és következményeiben a munkásosztály életszín­vonalának jelentős emeléséhez vezet. “ Kétségtelen, hogy az egyénileg dolgozó pa­rasztok gazdasági erősödése, a nagyobb magán­kereskedelmi lehetőség nem mentes a kulákoso- dás, a tőkés elemek feléledésének veszélyétől. Nagy hiba lenne, ha megfeledkeznénk a kuláko- sodás. a tőkés elemek erősödésének lehetőségéről. Ha — miközben harcolunk e veszély tulbecsülői ellen — magunk alábecsülnénk e veszélyt. De lát­nunk kell világosan, hogy helyes gazdaságpoliti­kánk .kikeres végrehajtása érdekében szembe kell szállnunk a kapitalista veszély felnagyításának helytelen nézetével, mert ez komoly károkat okoz­hat, nehezítheti helyes politikánk megértését és következetes, odaadó végrehajtását. Akik a sza­badkereskedelem bizonyosmértékii megélénkülése láttán felnagyítják a kapitalista veszélyt, megfe­ledkeznek arról, hogy a parasztgazdaságok fej­lesztése olyan körülmények között történik, ami­kor az egész gyáripar, a bankok, a közlekedés, egyszóval a gazdaság kulcspozíciói szocialista állam kezében vannak: amikor az állam piacsza­bályozó szerepe a növekvő mezőgazdasági kész­letek birtokában egyre inkább megvalósul és amikor helyesen alkalmazzuk a kulákság korláto­zásának politikáját. A mezőgazdaság fejlesztése tehát — együtt a nehézipar megszilárdításával, a^tönnyü- és élel­miszeripar fejlesztésével — a szocializmus meg­alapozott, biztonságos építésének politikája, a munkásosztály politikája, az egész dolgozó nép jóléte emelésének politikája. Ezért kell és ezért érdemes a párt és a koi*mány határozatának si­keres végrehajtásáért egész dolgozó népünknek, odaadóan dolgozni. A győri vasgyár üzemi étterme MARX KÁROLY MÁRCIUS 14-ÉN emlékezik meg a nemzetközi munkásosztály, az egész dolgozó emberiség a munkásmozgalom tudományának megalapítója, a zseniális gondolkodó, Marx Károly halálának 71. évfordulójáról. A Marx halála óta eltelt évtize­dek Marx nevét és müvét az emberek százmilliói­nak szivébe plántálták a világ minden táján. Be­teljesedett Marx harcos társának és nagy fegy­verbarátjának az a jóslata, amellyel Marx Ká­roly sírjánál tartott beszédét befejezte: “Neve, és müve is élni fog századokon át!” Létrehozva a társadalmi fejlődés törvényszerű­ségeinek tudományát és felfedve a tőkés termelé­si mód és az általa létrehívott polgári társadalom sajátos mozgási törvényét, Marx igazi élethiva­tásának azt tekintette, hogy “közreműködjék a modern proletáriátus felszabadításán, amelyet először ö ébresztett helyzete és szükségletei tu­datára, annak tudatára, hogy mik felszabadításá­nak feltételei. A harc volt az eleme” — Mon­dotta róla Engels. A marxizmus forradalmi tu­domány. Mint forradalmi tudomány gyökeres fordulatot hozott létre a filozófiában, a politikai gazdaságtanban, a szocializmusról szóló tanítás­ban. Amit előtte évszázadok gondolkodói csak 'megközelíteni sem tudtak, az a marxizmusban világossá vált és hozzásegítette az emberiséget saját társadalmának megismeréséhez. Annak a zűrzavarnak a helyébe, amely Marx előtt a törté­nelemre és politikára vonatkozó nézetekben ural­kodott, bámulatosan egyöntetű és összhangzatos tudományos elmélet lépett, amely megmutatta, hogyan fejlődik a társadalmi élet, hogyan köve­tik egymást a trásadalom termelőerőinek növeke­dése következtében a különböző társadalmi for­mák. A marxizmus a dolgozó emberiség-felszabadí­tásának tudománya, olyan tudomány, amelyet minden irányban és állandóan fejleszteni kell, hogy semmilyen területen ne maradjon el az élet­től. Az a tudomány, amelyben a dolgozó emberi­ség felszabadulásának zálogát látja. March 11, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ ___________________________________

Next

/
Oldalképek
Tartalom