Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-03-04 / 9. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ March 4, 1954 Hírmagyarázat és kritika Rossz szolgálat Portoriko népének Az amerikai nép teljes egységben Ítéli el a terrorista módszereket, amelyekkel a Kongresszus épületébe behatolt portorikói nacionalisták hazájuk függetlenségi követelésére akarták felhívni Amerika és a világ figyelmét. Ezen elitélendő, terrorista módszerekkel kimondhatatlanul rossz szolgálatot tettek szülőföldjüknek, az amerikai nép folyamatban levő küzdelmének a szabadságért és demokráciáért, és az egész világbéke ügyének. A munkásmozgalom és a munkássajtó, köztük a mi lapunk is a leghatározottabban és a legélesebben alitéli az egyéni és kollektiv terror módszereit. Elképzelhetetlen, hogy Porto Rico függetlenségének hívei ugyanazokat az eszközöket használják céljaik elérésére, mint aminőket az imperialisták használnak a nép, a munkásság ellen, mint aminőket a déli és északi lincselők, a bombavető Ku Klux Klan használ a kisebbségek ellen, vagy aminőket egyes Wall-streeti trösztök terveznek használni Guatemala és más olyan nemzet ellen, ahol a nemzeti függetlenség eszméi terjedőben vannak. Porto Rico népe csakis demokratikus módszerekkel vívhatja ki a maga függetlenségét. És hogy a függetlenség eszméje nemcsak a szélsőséges nacionalistákat hatja át, hanem a nép széles rétegelt, annak többek között az is bizonysága. hogy ez év január 12-én a portorikói képviselőházban, amelyet pedig a szigetet gazdaságilag uraló Wall-streeti trösztök igyekeznek saját embereikkel megtölteni, a képviselők egyhar- mada, a teljes függetlenség mellett szavazott (14 mellette, 42 ellene). Porto Rico paradicsomi szépségű és gazdagságú szigete Wall Street trösztjeinek leírhatatlan kizsákmányolása következtében a nép poklává vált. A lakosság leírhatatlan nyomorában egyre nagyobb számmal vándorol be Amerikába. A bevándorlás teljesen -szabad a számukra, mivel -ütinden portorikói amerikai állampolgárnak számit. Ám a Porto Rico ból az államokba vándorló munkás vagy munkásnő, csöbörből vödörbe jut. Amerikában csak a legrosszabbul fizetett munka vár a portorikóiakra — akárcsak a négerekre és más nemzeti kisebbségek tagjaira. Edénymosogatás a férfiakra, rosszul fizetett tüipari munka a nőkre, gettó a portorikói családokra. Ebben az áldatlan helyzetben fanatikus emberek antidemokratikus eszközökkel keresnek k;- litat és megváltást maguknak és hazájuknak. Ám ezzel csak súlyosbítják a helyzetet. Meg vagyunk győződve, hogy az amerikái nép többsége nem fogja e felelőtlen fanatikusok tette miatt az egész portorikói népet elitélni. Ezzel szerbben reméljük meg fogják érteni a szükségességét annak, hogy véget vessenek annak a tarthatatlan helyzetnek, annak a leírhatatlan kizsákmányolásnak, amely a portorikói nép többségét nyomorra, egyes fiait pedig a kétségbeesésbe és őrületbe hajtja. Kívánjuk, hogy a Kongreszusban kötelességük teljesítése közben megsebesült törvényhozóink valamennyien felépüljenek elszenvedett sérüléseikből. A Nők Napja A haladószellemü emberiség jövő héten, március 8-án ünnepli a Nők Napját. Ennek az ünnepélynek semmi köze az olyan ünneplésekhez .amelyeket különféle alkalmakkor és mindenféle jelszavakkal a nagytőke reklám- ügynökei agyainak ki és szerveznek meg Üzlet- Szerzés céljaira. A Nők Napján nem látunk hirdetéseket újságokban, amelyekben arra buzdítanák a közönséget, hogy vásároljon piperecikkeket, csokoládét, televíziót és nyestbundát a nők “megtiszteltetésére.” Nem, a haladószellemü emberiség számára nem üzletszerzési, profitharácsolási reklámalka- lom a Nők Napja, hanem a szó legnemesebb értelmében vett tiszteletadás, hálaadás és a haladás küzdelmében való fokozott részvétel fogadalmi napja. A haladószellemü mozgalom természetesen nemcsak március 8-án fordul tisztelettel és ha Iával a nők felé, hanem az év minden napján. És , e tiszteletet nemcsak szavakkal fejezi ki az év minden napján, hanem tettekkel, amidőn harcol a-nők egyenjogúságáért és mindenekfölött amidőn harcol a békéért, amely minden nőnek, elsősorban minden anyának legforróbb kívánsága. Az amerikai nép, elsősorban az amerikai munkásság egyre nagyobb hálával és elismeréssel tartozik a nőknek, az anyáknak. Nem beszélve arról, hogy a fokozódó gazdasági nehézségek közepette egyre nagyobb felelősség és gond súlya nehezedik asszonyainkra, hogy a szűkülő jövedelem mellett is megfelelően tudja táplálni, ruházni, gondozni a családot, az ugyancsak fokozódó hisztéria és reakció közepette egyre nagyobb jelentőségűvé válik az amerikai munkásaszonyok szerepe a szabadságért, demokráciáéit vívott küzdelmekben. A mccarthyzmus e sötét korszakában, amidőn munkásember a megélhetését teszi kockára na gyakorolja a legelemibb szabadságjogait, a szólás- és gyülekezési szabadságot, asszonyaink egyre jelentősebb szerepet játszanak a reakció elleni harcban. Nem véletlenség tehát, hogy akár a McCarran-törvény visszavonásáért, a bevándorlók védelméért, akár a haladó sajtó fenntartásáért folytatott akcióban, gyűléseken egyre több és több nőt látunk. A Magyar Szó a nemzetközi Nők Napján tisztelettel hajtja meg mozgalmunk zászlaját a világ hős asszonyai előtt, akik az öt világrész minden részében küzdenek férjeik s fiaik oldalán nemzeteik önállóságáért, szabadságáért, akik a népi demokráciákban halhatatlan dicsőséggel veszik ki részüket az uj boldogabb, igazságosabb társadalom építésében, akik hazánkban hősiesen küzdenek demokráciánk, szabadságunk védelmében. És külön meghajtjuk a zászlót a haladószellemü amerikai magyar asszonyok előtt, akik New Yorkban, Los Ange'esben, Detroitban, Mihvau,- keeben, Elsinoreban, Miamiban, Akronban és Cantonban, Buffaloban és Trentonban, a Lehigh Völgyében éppúgy, mint Chicagóban és sok-sek más magyarlakta városban, kifejtett munkájukkal lehetővé tették, hogy mind a mai napig fennállhatott sajtónk és hogy ezáltal mind a mai napig van egy harcos magyarnyelvű szószólója a haladás és béke ügyének Amerikában. A másik Amerika Egy hétéves kislány súlyos égési sérüléseket szenvedett Uniondale, L. I.-en. Beszállították East Meadow-ra a Meadowbrooki kórházba. Hilda Lausberg, a szerencsétlen gyermek égési sebei a talpától a feje tetejéig borítják testét, mert amikor az ebédjét tartalmazó táskájáért átnyúlt az égő gáztűzhely felett, ruhája lángot fogott. A leánygyermek elégett bőrét emberi bőr rá- forrasztásával tudnák a kórház sebészorvosai porolni. Evégett Hilda édesanyja felszólítással fordult a közönséghez. Mtilt szombaton ötven long islandi egyén ajánlkozott önként, hogy operáljanak le bőrt róluk a válságos betegek listáján levő kisleány részére. Huszonöt ajánlatot küldtek be a kórháznak, huszonötöt a gyermek édesanyjának. “Valamennyien ismeretlenek, ez ebben a csodálatos”, igy nyilatkozott a kórház egyik szószólója. “Most hát bőr-adományozókkal el vagyunk látva s ha most telefonál valaki az ügyben, arra kérjük, vért adjon a kórháznak, mert Hildának vérátömlesztésre is szüksége van. Minden tipusu vér megfelel.” Az orvosok már meg is kezdték a pótbőrök . ráforrasztását... Eddig a napihir s most tűnődjünk el rajta. Fedezzük fel ismét szinte már nem is csodálkozva, hogy az a másik Amerika, a nép, a valóságos élet, a demokratikus szellemben felnőtt nép Amerikája tűrhetetlenül megvan és éli tovább a maga csodálatos, csendes, valóságos életét. Ezt az igazi Amerikát olykor egészen eltünteti az emberek szeme elől a politikai színpadon garázdálkodva rikoitozó népámitók hangja, zajongása, amivel éppenséggel azt is el akarják hitetni, hogy itt a világ olyan, amilyennek az ö pokoli lármájuk szeretné láttatni. A hivatalos és fölülről irányított gyülölködési propaganda, ártatlanok üldözése, bebörtönzése, kivégzése, terror jelszavak böfögtetése, béienc csőcselék “feszítsd meg” orditozása, mind, mind azt a látszatot akarja kelteni, hogy az emberek újabb és újabb tömegei lépnek be a hajszolok seregébe, — hogy itt mindenki gyűlölettől égő szemmel, szájjal es szívvel tör embertársai életére. A pusztítás, a mindennapivá tett kegyetlenkedés, az embertelenség, a brutalitás, az emberi formájából kivetkőzött, felkavart indulatok sok gyenge jellemet s zavaros szellemet megtévesztettek, kik megrettent sziwel állnak be az üvöltöző farkasok közé abban a halk reményben, hogy igy talán ők is eíkerü'hetik a megfeszítést... merthogy jobb üldözőnek lenni, mint üldözöttnek. De amint a kis Hilda Lausberg esete is rávilágít, az emberek szive marad a régi, telve könyö- rülettel, emberszeretettel, megértéssel; Ez az igazi amerikai népi demokrácia, a másik Amerika, ami- azonnal előtűnik, ha alkalom nyílik rá és elő-, tűnik, mihelyt valahol nem piszkolja be a levegőt a hajsza porfellege és füstfüggönye. Ne felejtsük el, hogy ez az igazi Amerika, az amerikai nép Amerikája, az, amelyet valamennyien szeretünk és amellyel eggyé forrtunk. Bízva bízunk abban, hogy ez az igazi Amerika fog győzni, ha a népámitók, a zajongók, a bajkeverők, a háborús uszitók a nép haragja elől végül is letakarodnak a színpadról. A caracasi konferencia A március 1-én Caracasban megnyílt tizedik amerikaközi konferencia fontosság tekintetében túlszárnyalja az eddigelé megtartottakat. Köztudott dolog a latinamerikai országok népének ellenszenve az “északi kolosszus”, a Wall Street imperialista törekvéseivel szemben. Latinameri- kának, e természeti kincsekben oly roppant gazdag világrésznek fejlődésére az északról rája- nehezedő nyomás volt mindenkor a legfőbb gát és átok. Agrártermékeit Dél-Amerika nemigen értékesítheti Északon, ennélfogva nem tudja módját ejteni, hogy Észak iparcikkeit megvásárolja s hogy ipari termeléséh kifejlessze. A tengerentúli országokkal való kereskedelmi kapcsolatainak kiépítését Wall Street politikai eszközökkel igyekszik megakadályozni. Csakis <a -daLláín diplomáciával szemben uralkodó ellenszenv magyarázza meg azt a tényt is, hogy a koreai háborúba egyedül Colombia küldött kisszámú “jelképes” csapatokat, a többi délamerikai állam — tiltakozásul a koreai háború imperialista jellege ellen — egyetlenegyet sem. I A Caracas, Venezuelában megnyílt konferencián John Foster Dulles északamerikai külügyminiszter azzal a szándékkid vesz részt, hogy a húsz délamerikai ország kormányát rábírja az ő külpolitikai programmjának elfogadására, a közös akció vállalására, az úgynevezett “nemzetközi kommunizmus veszedelme” ellen. Ezzel a mostanában sok mindenre alkalmas jelszóval akarja a State Department elterelni a figyelmet a Wall Street fokozódó erőfeszítéséről, hogy aláaknázza a délamerikai népek nemzeti függetlenségét s hogy ezzel minél elszakithatat- lanabb kötelékkel láncolja magához, biztosítsa magának dús erőfoi'rásait, mint valami raktárt, tárházat, tartalékot. Ez persze a távoli cél s e tekintetben nme lehet elmohóskodni a dolgot a déli világrész 180 milliós népével szemben. Van itt e pillanatban egy sokkal közvetlenebb cél a Wall-streeti monopóliumok szeme előtt: Guatemala kormánya, amely e pillanatban a legnagyobb tüske a Wall Street oldalában. Most hát azt szeretnék, ha a State Department és a Central Intelligence Agency (a CIA), (a központi hírszerző hivatal) segítségével, amelyek voltaképpen a United Fruit Company érdekét szolgálják, megkísérelhetnék a guatemalai kormány felforgatását és megdöntését. Mellékesen hadd említsük meg, hogy a United Fruit, amely torka szakadtából vádolja “kommu- nizmus”-sal Guatemalát, a nappkban jelentette be, hogy 1953-as évi profitja 44 millió 556 ezer 264 dollár az 1952-es 37 millió 937 ezer 126 dollárhoz képest. A Wall Street azonban legjobban a délamerikai munkások és földművelők imperialfstaellenes mozgalmától tart. Ebben a 1 atalmas megmozdulásban benne van mindenegyes latinamerikai ország minden társadalmi rétege. Ez az óriási egységfront a munkások és parasztok harcos hazafiasságán nyugszik, szervezve vagy szervezetlenül is. A Wall Street nem ok nélkül tart ettől. Imperialistaellenes erők már panaszt emeltek a State Department programnija ellen még koráb-
