Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-03-04 / 9. szám
March 4, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 ban s jelezték, hogy a konferencián felvetik a kérdést. Éj Brit Guiana szószólói is rámutattak mar Uatinamerika valóban nagy problémájára: a gyarmatosításra, akár nyílt, akár burkolt, gazdasági, kulturális, vagy politikai és katonai formában jelentkezik is. Ennek a mozgalomnak elfojtására választotta például a fasisztabarát venezuelai katonai parancsuralom a konferencia előestjét újabb politikai razziák megejtésére. Újabb áldozatokkal szaporították azokat az ezreket, akiket már legyilkoltak vagy koncentrációs táborokba küldtek Rockefeller Standard Oil-jának e pribékjei. Éppen ( ezek a gyalázatos események bizonyítják, hogy teljesen igazoltak ,az AFL, a CIO, a vasutasok szakszervezetei és US több szószólójának tiltakozásai az ellen, hogy a nagy konferenciát Caracasban tartsák meg. Hazánk minden dolgozó férfiénak és nőjének is fontos, hogyan végződik a délamerikai népek szabadságküzdelme a nemzeti függetlenségért. Március 12-én a Manhattan Plazában (66 E. 4th St.) lesz alkalma az amerikai népnek arra, hogy kifejezésre juttassa véleményét és Dullesnek is tudtára adja, mint^ vélekednek beavatkozási céljairól. Semmi kétség, hogy minden gondolkodó ember tiltakozik a Guatemala megtámadására tervezett összeesküvés ellen és hogy Délamerika munkásaival és földművelőivel érez együtt. Egy bankár tanácsot ad Japánnak Herbert y. Prochnow, a chicagói First National Bartk alelnöke előadást tartott az ottani kereskedők és üzletemberek egyik konferenciáján. Előadásának témája Japán volt. Japán bajban van, állapítja meg Mr. Prochnow. A baj abból áll szerinte, hogy Japánban nagyobb a behozatal, mint a kivitel, annak ellenére, hogy az amerikai kormány az elmúlt években 8—900 millió dollárt költött Japánban — hadiszerekre a koreai háborúval kapcsolatban. De a koreai lövöldöző háborúnak vége van és gz egyedüli portékára, amit a Wall Street megengedett, hogy Japán exportálhasson, a hadiszerekre, egyelőre nincs szükség. Japán igy lassankint megfullad a saját zsírjában. Mert Prochnow urés Wall Street-i kollégái megtiltották Japánnak, hogy kereskedelmet folytasson legjobb vásárlóijával, a.475 milliós kínai néppel! Ez utóbbit persze- nem említette Mr. Prohnow. A bankár ur an-a vezette vissza Japán bajait, hogy még mindig igen “drágán termelnek.” Ennélfogva ajánlotta nekik, hogy “csökkentsék a termelés költségeit.” A tőkések szótárában ez azt jelenti, hogy — vágják mélyebbre a béreket! Nos, olvasóink tudják, hogy~az egész világon a gyarmatokon, azok között is Indiában, Egyiptomban, az afrikai angol és francia birtokokon és Japánban a legalacsonyabbak a bérek. Nem beszélve arról, bőgj’ Japánban súlyos a munkanélküliség is. A japán munkásoknak csaknem az éhenhalás színvonalán mozgó béreinek levágását javasolja a “szabad világ,” a “nyugati civilizáció” eme oszlopos képviselője, Prochnow, chicagói bankár. .^ki egymaga valószínűleg többet keres évente, mint ezer japán munkás! Hogy el akarják-e őket pusztítani... nem tudjuk, de az eszüket biztosan elvették... A clevelandi Warner & Swasey cég hirdetéseire már több alkalmunk volt rámutatni. Ez a szerszámgépgyár ugyanis hirdetéseiben nem saját portékáját dicséri^ hanem politikai “nevelésben” igyekszik részesíteni tőkés társait. Ezek a politikai ieekék aztán valóban épületesek! Legújabb hirdetésükben megmagyarázzák az olvasónak, hogy tulajdonképpen kik is az igazi kommunisták. íme a szerszámgépgyáros urak magyarázata: Kommunisták a következők: “Az olyan politikusok, akik pártolják a termelés eszközeit a kormány tulajdonában. "Azok, akik azt ajánlják, hogy ne ‘ingereljük’ Oroszországot, csatlósaikat, támogatóikat, barátaikat. hanem ehelyett igyekezzünk ‘megférni’ velük. “Azok a. kapzsiak, akik azt mondják, hogy ‘az állam nevelje és etesse őket és biztosítson számukra biztonságot ellenszolgáltatás nélkül.” Hát ime, egy tökéletesen eszétvesztett pénzes zsák mániákus fejében ezek szerint mindenki “kommunista” aki: 1. .Helyesli azt, hogy a nemzet vizienergiáját a kormány erőmüvek építésére használja fel, a termőföld megjavítására, a farmerek villannyal való ellátására stb. 2. -Akik azt javasolják, hogy éljünk békében a éilág többi népeivel? 3. Akik hisznek a társadalmi biztosításban, abban, hogy 40—45 évi becsületes munka után egy embernek joga van szerény aggkori nyugdíjhoz. Hát erre már igazán nem tudunk mást mondani, mint azt a régi mondást idézni, hogy akit az istenek el akarnak pusztítani, annak előbb az eszét veszik el! Vermont régi dicsősége AZ UNIÓT megalapító első 13 állam után Vermont volt az első, "mely lecsatlakozott az Egyesült Államokhoz — 1791 március 4-én. Vermont független köztársaság volt. mielőtt 14-ik államként felvettek volna az amerikai unió kötelékébe. Ez a különállás nem Vermont kívánságára történt, mert Vermont képviselői már 1772-ben kívántak csatlakozni a “Confederation”- bgz (a többi 13 gyarmathoz), amelyek függetlenségüket követelték. Vermont csapatai, a “Zöld Hegyek Fiai” több csatát nyertek az angolok ellen, a kontinentális kongresszus mégis elutasította felvételi kérvényüket, mert New York állam igényt emelt olyan területre, amelyet Vermont magáénak tartott. 4 vermontiak tehát egyedül kiáltották ki függetlenségüket, alkotmányt szóvegeztek meg és kormányzót választottak. A vermonti alkotmány különös nyomatékot helyez az emberi jogok biztosítására. Kifejezetten eltiltja a rabszolgatartást és általános szavazati jogot ad minden férfinek, tekintet nélkül vagyoni vagy4 jövedelmi követelményekre. A többi 13 eredeti állam a szavazati jog gyakorlását bizonyos vagyonhoz vagy jövedelemhez kötötte, az alkotmányban hangsúlyozott egyenlőség ellenére is. E követelményeket később ők is eltörölték és Vermontot — mint első csatlakozó államot — felvették az unióba, miután 1789-oen Név Ycftk- kal békésen intézték el a területi vitát. Megalakulásakor tehát Vermont a legszabad- ságszeretőbb amerikai államok közé tartozott. A régi progresszív hagyományai azonban azóta már csak muzeális különlegességekké váltak. Az utóbbi, évtizedekben Vermont polgársága következetesen republikánusokat küld a kongresszusba, aminél lesujtóbbat csak Alabamáról s Mississippiről, nos meg Georgiáról, Dél- és Észak-Karolináról, valamint Floridáról tudunk mordani, akik ugyanolyan következetességgel — burbon demokratákkal képviseltetik magukat. Penelope Bryant emlékére E sorokat a te emlékedre ii'juk kicsiny Penelope Bryant, akit sohasem láttunk, akiről sohasem hallottunk mindaddig, amig nyolchónapos korodnan el nem szálltál ebből az árnyékvilágból. Úgy éreztük, hogy Írnunk kell neked és rólad, aki miről sem tudó, gügyögő kicsiny áldozatszimbólumává váltál annak a “gördülő visszaigazodás- nak”, amellyel Humphrey pénzügyminiszter ur gazdasági helyzetünket jellemezte s amely szerinte nem komoly, mert tavaszra véget ér. De te, piciny kis Peneiope, nem tudtad megvárni a tavaszt. A meleg szülői otthonodat egy sötét éjszakán egy hideg autóval kellett felváltanod, ahova anyáddal, apáddal, négy testvérkéddel együtt kiűzött nagyapád, aki valószínűleg aznap irta alá a Free Europe nyilatkozatát az emberi mé'tóság védelméről. Érzékeny, gyenge tostecskéd csak egy éjszakáig bírta a hideget és másnap már más gördülő alkalmatosságon vittek a kápolnába. Te persze nem tudtad, hogy agóniáddal te is válaszoltál Nagy Ferenc urnák, aki az automobilok sokaságában a jólét és boldogság mértékét véli felfedezni. Te megmutattad neki, hogy az autó hideg sírboltjává is válhat az amerikaiaknak, miként Wall Street atommániája a nemzet máglyájává. Vörös Kereszt hónap Március havában országos gyűjtés van a Vörös Kereszt javára. A statisztika szerint minden 38 amerikai család közül egy részesült valamilyen támogatásban a Vörös Kereszt részéről. A Vörös Kereszt tehát megérdemli a támogatást. Megérdemli a támogatást nemcsak a nép, .hanem a kormány részéről. Egyetlen elavult atombomba árából a kormány duplájára,fokozhatná a Vörös. leereszt áldásos működését. Ez már annál is ajánlatosabb lenne, mivel a növekvő munka- nélküliség körülményei között alig várható, hogy a nép be tudja tölteni a rája kivetett kvótát. Késő, de nem tulkéső ráeszmélés A Californiai Magyarság c. hetilap február , 26-iki számában olvassuk eme épiiletés — és forrását figyelembevéve szerfölött meglepő — megállapításokat: abból az alkalomból, hogy kótyagos mccarthysta fasiszták még Warren, Supreme Court főbíró, volt californiai kormányzó ellen is feljelentést tettek “felforgatás” vádjában: “A különböző kongresszusi vizsgálatok hisztériájába hódítót t országban rosszhiszemű és félbolond egyének állandóan feljelentésekben és besugásokban utaznak, amivel pillanatnyi nyilvánosságot biztosítanak maguknak.” A Californiai Magyarság megállapításaival ed- digelé nem volt alkalmunk egyetérteni. De a fentiekkel egyetértünk. Szeretnénk azt hinni, hogy e kijelentés annak bizonyítéka, hogy a lap szerkesztője ha a 11-ik órában is, de talán mégis ráeszmélt, hogy hazánkat a vörösfalás leple alatt az anarkia és reakció meredekének szélére sodorták. Vajha e felismerés elindítaná a California Magyarság szerkesztőjét azon az utón, a szabadság és béke védelmezésének utján, amelyen még sok, igaz és jó szolgálatot tehet fogadott hazánknak. Ezen az utón nemcsak a californiai, hanem az egész amerikai magyarság osztatlan jókívánsága es támogatása kisérné. GROSS BÉLA ötödik évfordulója e héten annak, hogy eltávozott körünkből Gross Béla, az amerikai magyar munkássajtó egyik legjobb newyorki építője. Gross Béla egyike volt legkiválóbb előfizetésszerzőinknek és laptámogatóinknak. A szó teljes értelmében százakat nyert meg lapunk olvasójának és előfizetőjének. És nem volt olyan gyűjtési kampánya a lapnak, amelyben nem lett volna a legtöbbet gyűjtők között. Gross Béla nincs többé velünk, de szelleme tovább is itt van közöttünk és beszél lapunk hasábjain az amerikai magyai Sághoz. És fog is beszélni mindaddig, amig lesz sajtónk, de még azontúl is. Élni fog ő a békés, boldog Amerika intézményeiben, amelyek megalapozásában a mi kicsiny mozgalmunk kivette és mindvégig ki is fogja venni részét. * Akik nem látnak tovább orruknál NÉPEK felé azzal a megokolással magyarázza Dulles és Eden a németek ujrafel- fegyverzésének ‘fontosságát”, hogy meg kell védenünk a “szabad világot” a szovjet támadás ve- veszélyétől. De ha közelebbről vesszük szemügyre a tőkés világ e szószólóinak érveléseit, akkor más érdekes megállapításokra juthatunk. ' Vegyük Eden angol külügyminiszter beszámolóját a berlini konferenciáról. Az angol diplomata, beszédet tartva a parlamentben azzal indokolta meg a németek felfegyverzésének támogatását, hogy arra szükség van “Európa szempontjából.” Hát “Európa szempontja” fontos ugyan az angol nagytőkének, de a saját profitjuk még fontosabb. És a téren az a helyzet, hogy az angol nagytőke már erősen érzi a német sógor konkurrenciá- ját. Mindenütt túrják ki az angol árukat. Mert olcsóbban és jobban tudnak termelni. Eden kitért tehát a megokolásában arra, hogy az angol parlamentnek és a mögöttük álló nagy üzletérdekeltségeknek már csak üzleti okokból Í3 pártolni kell Németország újrafegyverkezését. Eden rámutatott arra, hogy jelenleg Németországra nem nehezedik sem az újból való fegyverkezéssel járó improduktív költségvetés, se mpedig nem kell behívnia a munkaerejük teljében levő fiatalokat, vagyis nem kell elvonni őket az ipari termeléstől, amint Anglia kénytelen tenni. Eden tehát azzal a sugalmazással kecsegtette a konzervatív tőkés érdekeltségeket, hogy ha másért nem, hát azért kell megengedni a németeknek, hogy fegyverkezzenek, mert ez lekötné tőkéjüket, munkaerejüket, és ipari termelésüket a saját maguk használatára yaló fegyverek gyártására szorítaná és kevesebb gondot tudnának fordítani olyan hasznos cikkek gyártására, amelyeket exportálnak külföldi piacokra. Mennyi szemérmetlenség van egy ilyen elgondolásban. Menynyi akaratlan bevallása az angol ipari termelés (Folytatás a 11-ik oldalon)
