Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-08-20 / 34. szám
August 20, 1953 AMERIKAI MAGYAR SZÓ A Nyugatról jött mérnök — Magyarországi riport — Ennek a kis történetnek három főszereplője van. Egy magyar esztergályos, egy nyugati országból jött mérnök és egy horizontálmaró- gép. A esztergályos: Jánosházi Pál. Fiatal ember. Közelebb van a húszhoz, mint a harminchoz. Sztahánovista. Több kitüntetés tulajdonosa. Hosz- szabb ideje a Pontos Szerke-| zeti Megmunkáló Üzemek forgácsolómühelyének legna- gobb és_ legkorszerűbb marógépén dolgozik. Teljesítménye a száz és az ezer százalék között váltakozik. Amikor uj, ismeretlen feladatot kap, s elkezd kísérletezni, milyen uj módszer volna a legalkalmasabb a feladat elvégzésére (vagyis mikor gőzerővel dolgozik),»— teljesítménye 100 százalék. Amikor1 már kezd beválni a módszer, de ő még egyre mér és figyel — akkor 200—300 százalék. És amikor már csak áll és nézi, hogy a gépe mit csinál — akkor 800—1000 százalék. A kis történet második számú főszereplője a “vas-; függöny” mögül jött, de nem egyedül, hanem egy marógép alkatrészeinek kíséretében. Mint később kiderült, a marógépen kívül egy csomó előítéletet, is hozott magával. A gyárvezetőség Jánosházi Pált jelölte ki a gép gazdájául. Be is mutatták a nyugatról jött mérnöknek s kérték, hogy már az összeszerelés ideje alatt is tanítsa őt. A mérnök összehúzott szemmel és magasba emelt orral tudakolta : — Ki ez az ur ? Mérnök ? — Nem. — Akkor hát micsoda? A mérnök még feljebb húzta az orrát. — Csak nem képzelik, hogy én egy tudatlan munkással fogok vesződni Majd a művezetőjét, kioktatom és az megadja neki a szükséges utasításokat. Ez a dolgok rendje. Nem is állt vele szóba az utolsó hetekig, hiába próbálták megmagyarázni neki, hogy nálunk nem ez a dolgok rendje. .. Jánosházi nem ismeri a nyugati nyelveket. A mérnök nem tudott magyarul. De volt egy közös nyelvük: a forgácsolás. Ezen a nyelven mind a ketten folyékonyan beszéltek. A tolmácsnak egyre több lett a szabad ideje. Amint múltak a hetek, Jánosházi Pál egyre otthonosabban mozgott a gépen, az idegen mérnök egyre otthonosabban mozgott a népi demokrácia légkörében. Magyarul is megtanult valamit. . . “Jönnek a tányérsapkások” Egy nap a Petőfi Tiszti Akadémia meglátogatta a forgácsolóm ü helyt. Legtöbben a hires marógépet akarták látni. Minden oldalról megindult az egyenruhások folyama Jánosháziék felé. Az esztergályos derűs arccal te- ntgetett jobbra-balra, az-; n hirtelen megakadt a sze- e a mérnökön, aki úgy tett, intha szerelne valamit a gépen. Szinte belebujt. Jánosházi mérgelődött. . . Ebbe meg mi ütött, egyszerre? A mérnök egész idő alatt lehetőleg hátatforditott a vendégeknek. Aznap nem is szóltak egymáshoz. Másnap reggel a mérnök azzal kezdte, hogy odament az esztergályoshoz. —Valamit el kell mondanom. — Tessék — húzta a szót Jánosházi kelletlenül. — Amikor a kollégáim megtudták, hogy Magyarországra utazom, le akartak beszélni. Az egyik. ezt mondta: “Amint kiszállsz a repülőgépből, jön az ÁVH, letartóztatnak és visznek Szibériába.” Azt válaszoltam, hogy hiszem, amit látok. De beval- iOm, féltem. Viszont mindenképpen el kellett jönnöm, mert szükségem van a pénzre, amit, a kiküldetésért kapok. — Legyintett és folytatta : — Kiléptem a repülőgépből, és úgy dobogott a szivem, hogy nemcsak éreztem, hanem hallottam is. Néztem jobbra-balra. Rendőrség sehol. Ahogy teltek, múltak a hetek, egyre mult a félelmem is, minden oldalról jönnék azok a tányérsapkások és bekeritenek. Persze —■ gondoltam — elvégeztem a feladatomat, nincs rám tovább szükség, most, következik be az, amire figyelmeztettek. . . Jánosházi arca egyre pirosabb lett és gyanúsan rángatózott. Mi baja? — kérdi a mérnök. — Semmi, semmi, tsak folytassa. . . — s jó alaposan hátbavágta magát, a cezében lévő csavarkulccsal, nehogy kipukkadjon belőle a nevetés. Úgy látszik, a mérnök is rájött valamire, mert vagy két nappal az akadémisták látogatása után megkérdezte Jánosházit: — Mondja, de őszintén, mennyit keres maga havonta?-— 1500—2000 forintot — válaszolta az esztergályos. — És mennyi lakbért fizet,? Mibe kerül a kenyér, a cukor, a villamos, a cigaretta... Jánosházi türelmesen válaszolgatott. Végül is a mérnök megkérdezte: — Minden esztergályos ennyit keres, mint maga? Jánosházi megrázta a fejét, — Vannak, akik kevesebbet, de vannak olyanok is, akik 3000—4000 forintot is megkeresnek. — Tudja maga azt, hogy én a 12 éves gyakorlattal feleannyit sem keresek, mint a maguk sztahánovistái ? És tudja maga azt, hogy lakásra, közelekdésre, gázra, vil- anyra elmegy a fizetésem fele? — Mérgesen legyintett. — Ah, mit tudnak maguk a világ folyásáról. A búcsú napján a mérnök megfogta Jánosházi karját és egy sarokba vonta. — Én nem tudom szépen elmondani, amit érzek. Hanem nézze meg ezt. A mérnök kivette tárcáját és egy levelezőlap nagy- i ságu fényképet, húzott ki a belső rekeszből. — A kislányom — mutatta. — Ezt a képet mindig itt j hordom — és a szivére mutatott. — Megszeretnem ma-1 gát... Magukat.... Valami emléket szeretnék, amit itt hordhatnék... — és ismét, a szivére mutatott. Töltőtollát Jánosházi kezébe nyomta. — írjon rá valamit Jánosházi homloka ráncba szaladt. Valami olyat kell Írnia, ami mindent, kifejez. Ne-1 héz, nagyon nehéz. . . Hirte-, len felderült az arca és határozott nagy betűkkel a fénykép hátlapjára kanyari- totta: BÉKE. 'A mérnök összehúzott > szemmel nézt,e és félhalkan, próbálgatta: — Pe-ke, pe-ke..., Elmosolyodott és körülmuta-! tott a széles, dübörgő gépekkel zsúfolt csarnokban. Teknős Péter. Tiz osztrák munkás beszámolója Magyarországról 111111111111111111111 UJ LAKÁSOK KOMLÓN Komló, augusztus 6. Komló dolgozói részére az idén sokszáz uj lakás épül. Az uj lakások közül mintegy S00-at a kökönyösi város- -észben építenek fel. Csütörtök délután bensőséges ünnepség keretében nyújtotta át Lieber építésvezető az egyik, most elkészült lakóház kulcsát. Gáspár Zoltán fiatal segédvájárnak, Ez alkalommal két uj házat avattak. A két uj házban 22—22 lakás van, ezek közül 18 kétszobás, négy pedig egyszobás. Minden lakásban csempézett fürdőszoba épült, beépített káddal, tágas előszoba, polcokkal ellátott kamra. A házakat uj, Romion eddig mép nem alkalmazott munkamód szerrel építették. Az egyes munkafolyamatokat szalag- szerüen végezték el egymásután. A munka javarészét gépesítették. Az anyagmozgatást sikló, körvasút, torony- daru. az anvagelosztást nedie központi habarcs- és betonkészitőtelep könnyítette meg. A betonelemgyár sok előregyártott elemmel gyorsította az építkezést. A 73/3. Építő- j ipari Vállalat dolgozói mun-j kájuk jó megszervezése révén pótolták korábbi kéthetes elmaradásukat, s igy az uj módszerrel épített első két1 lakóházat határidőre átadhat-' ták a komlói dolgozóknak. Az egyik házba a termelésben kitűnt bányászok költöznek, a másikat ideiglenesen legényszállásnak rendezik be. A komlói lakásépítkezések dolgozói aug. 20-ig újabb 98 lakás építését akarják befejezni. •■iiiiiiiiiiiitnimiiiiiiiiiiiiiiiiinmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Tatabányán egyre több bányász köt szervest kertes családihaz építésére. Amióta megindult Itt is a családiházak építése, 19 bányászcsalád költözött be uj otthonába: kétszobás, összkomfortos házába. Most újabb 134 családiház felépítését határozták el. 96 lakóháznak már a falait húzzák az építők. Tiz osztrák munkás — kommunista, szociáldemokrata, baloldali szocialista és pár- tonkivüli — a Magyar Szak- szervezetek Országos Tanácsa meghívására három hetet, Magyarországon töltött. Az osztrák dolgozók meglátogattak. magyar gyárüzemeket, szociális és kulturális intézményeket, tan ulmányozták szakszervezeteink tevékenységét. Ottartózkodásuk harmadik hetét a Balaton partján töltötték a szakszervezetek egyik üdülőjében. A küldöttség visszatérve Bécsbe, megvitatta benyomásait és azt levélben közölte a magyar és az osztrák szakszervetek központjával. A Magyarországon járt tiz osztrák munkásküldött beszámolója megjelent az “Österreichische Volksstimme” c. osztrák lapban. Az alábbiakban közöljük a beszámolót: Küldöttségünknek lehetősége nyilt arra, hogy az utcán es az üzemekben tetszés szerint bárkit megszólítson. — Ugyancsak szabadon választhattuk meg azokat az üzemeket, amelyeket meg akartunk tekinteni. Itt ki kell emelni, hogy sokakkal tolmács segítsége nélkül beszéltünk, mert tudtak németül. | A jobboldali beállítottságú osztrák sajtó híreinek megfelelően közülünk néhányan arra vártak, hogy Magyarországon szabadságukban korlátozott embereket találnak, akik elégedetlenek sorsukkal. Ausztriában különösen sokat írnak a kényszermunkáról és a munkakötelezettségről. Elegendő alkalmunk volt arra, hogy az ilyen hírek teljesen hazug jellegéről meggyőződjünk. A többi ’ között behatóan foglalkoztunk a társadalombiztosítás rendszerével, a fia- taisag problémájával, a teljes foglalkoztatottság és az újjáépítés kérdésével. Az ezeken a területeken szerzett tapasztalatok alapján megállapit- j uk: Habár Magyarországon csak rövid ideje létezik a társadalombiztosítás általunk ismert formája, ez a társadalombiztosítás a legfontosabb kérdésekben, igy például a biztosítottak megbetegedésénél, nemcsak egyenértékű a mi biztosítási rendszerünkkel, hanem azzal szemben fölényben van. A tervgazdálkodás alapján — amely biztosítja a teljes foglalkoztatottságot — az ifjúság problémáját is kifogástalanul megoldották, eltérően a kapitalista országoktól, ahol a munkanélküliség uralkodik és az ifjúság- problémája a legnehezebb kérdések egyike. Számunkra szinte hihetetlennek látszott, hogy minden szakma kimondott harcot folytat a tanulmányait befejezett ifjúságért, hogy ki tudja elégíteni az ipari tanulók iránti igényeit. Ennek következtében azután a mintaszerűen berendezett tanműhelyek — amelyek közül néhányat meglátogattunk — egymásra licitálnak, hogy vonzóerőt gyakoroljanak az ipari tanulóra. Az általuk nyújtott juttatásokhoz tartozik a díjmentes szállás, ellátás, négyheti üdülés, ezenkívül havi költőpénz. Az ipari tanulók teljes készlet felső- és alsóruhát kapnak. Csak Budapesten mintegy 30 tanműhely működik. Különösen nagy hatást gyakorolt ránk a nagyvonalú lakásépítkezés, kulturális és ipari létesítmények építése. Sztálinváros létrehozása megmutatta nekünk a szocialista építés erejét. Behatóan foglalkoztunk az életszínvonal kérdésével. A magyar munkás reáljövedelmének alkotó rész-/ a majdnem teljesen levonásmentesen kifizetett béren kívül a különféle szociális juttatások, mint például az olcsó üdülés, óvodák, üzemi konyhák, magasabb családi pótlék, díjmentes tanulmányok és ösztöndíjak, minden munkás számára biztosított előmeneteli lehetőségek és még sok minden. Különösen fontosnak tartjuk annak hangsúlyozását, hogy az a kép, amelyet Magyar o rszágról nyertünk, szembetűnő ellentétben áll azokkal a hírekkel, amelyeket az osztrák sajtó egy része, nemkülönben a szakszer- ; vezeti lapok és az osztrák rádió sorozatosan tálal. E sajtójelentések közül néhányat a helyszínen ellenőrizhettünk, igy például a “véres csepeli zavargásokról” szóló hirt, vagy pedig az “Arbeiter Zeitungénak a magyar kormány határozataival kapcsolatos hírmagyarázatát. Nevetségesnek találtuk, hogy a dolgozók életszínvonalának további emelésére irányuló határozatokat a magyar kormány “zavargások” nyomása alatt és “az egész gazdasági élet majdnem teljes csődjének következményeiként” ß hozta mint ahogy azt az “Arbeiter Zeintung” julius 5-én irta. Ilyen eszközökkel akarják megtéveszteni az osztrák népet, gyűlöletet terjeszteni a szomszéd népek ellen. Ezek a módszerek többé nem eszközei Ausztria társadalmi formája feletti politikai véleményeltérések eldöntésének, hanem pusztán azt a célt követik, hogy az osztrák munkásból ágyutölteléket gyúrjanak az Európai-hadsereg számára. Imételten meggyőződhettünk arról, hogy a magyar népnek szüksége van a békére és akarja a békét. niiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuin Mezőkövesd határában 1938-ban mintegy 900 méter mélységben 68—70 fokos hőforrásra bukkantak. A hőforrás mellé strandfürdőt építettek, amely “Zsórifürdö ’ névén kedvenc kirándulóhelye lett nemcsak a mezőkövesdieknek, de az egész borsodi iparvidék dolgozóinak. A későbbiek folyamán kiderült, hogy a fürdő vize nagyértékü gyógyvíz, ami még növelte a fürdő népszerűségét, amelyben már eddig is sok izületi és epebántalmakban szenvedő dolgozó talált gyógyulást. Most tervek készülne* a gyógyfürdő továbbfejlesztésére. A tervek szerint a már meglevő három medence mellé a dolgozók téli fürdésének biztosítására üvegtetős, korszerű gyógyfürdőt építenek. Tervbevették egy szaz- szobás gyógyszálló építését is. 9
