Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-08-20 / 34. szám

10

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

August 20, 1953

For a Christian Foreign Policy

Óhazánk egyik szépséges vidékén fekszik Mátraháza. A magasbatörő merész csúcsokat és a szelíd lankává ereszkedő hegyoldalakat sötétlő erdők borítják. Egy-egy magasabb helyről végig lehet tekinteni a völgyeken; úgy t.ünik, mintha az egész vidéket óriási haragoszöld bársonyszőnyeggel borították: volna be. A levegő itt friss, üdítő, valósággal illatos.

Több mint 700 méter magasan, a Szakszervezetek Országos Tanácsának három üdülőjét rejtik a lombok. Az egyikből a rádió zenéjének egy-egy dallamfoszlánya szűrődik át az utakat szegélyező virágzó rózsabokrokon, a másik elől röplabdázó fiatalok csengő kacagását hozza a nyári szél. A harmadik üdülő előtt csendes beszélgetés zsongitó nesze hullik.

A három üdülőtelepet: a Béke-, a Napsugár- és a Sportüdülőt 1949 nyarán vették népi tulajdonba. Az- c a évenként csaknem négyezren pihenték itt ki az évi munka fáradalmait. Az üdülő egész évben nyitva áll. Mig magánvállalkozók kezébe került az üdülők haszna, .60-—70 forint, volt az egynapi ellátás ára, némelyik szobáért pedig 100 forintot is elkérték. Most a szakszervezeti üdülőkben csupán nyolc forintot fizetnek naponta a dolgozók. Ezenkívül minden csoportban 12— 2,0-an vannak olyanok is, akiket. munkájuk különös megbecsüléseképpen, j u t a lmul küldenek el ide az üzemek és az intézmények. Számukra az üdülés teljesen díjtalan.

Már az első’ nap estéjén kezdetét veszi az ismerkedés, baíátkozás: A bányászok csodálkozással,, de megelégedve tapasztalják, hogy a két-há- romszemélyes, otthonos szobákban az ország más vidékéről jött lakótárs — szintén bányász. A pedagógusok szívesen üdvözlik más vidékről érkezett kollégáikat. A fiatalok szinte órák alatt összebarátkoznak.

Sokféle szórakozás, kellemes időtöltés várja az ország minden részéből érkező üdülőket. Délelőttönkint gyalogtúrákat vagy a távolabbi helyekre autóbusz kirándulásokat szervez a “kulturfelelős.” Be semmi sem “kötelező” — mindenki tetszése szerint osztja be idejét. A központtól, a Sportüdülő épületétől más-más irányba haladva a közeli' Kékestetőre vagy a Galyatetőre lehet eljutni a kanyargó hegyiösvényeken. A közelben, a fák sűrűjében búvik meg a hüvösvizü Piszt- rángos-tó és a László-forrás. A vállalkozókedvü természet- járókat erdei málna jutalmazza zamatos gyümölccsel.

A társalgóban sakk- és dominót játék folyik. Az üdülök előtt vagy a kultúrteremben vívják a “házi’.’ és az “üdülőközi” asztali tenisz- mérkőzéseket a fiatal és öreg pingpongozok. A könyvtárnak több mint 400 állandó olvasója van. Filmeket vetítenek, előadásokat tartanak és minden csoporthoz ellátogat a Falu Színház együttese is.

Mátraházán soha sincs “szünet”. Ha véget ér a nyár, a dolgozók élvezhetik az ősz szépségét, s a tél örömeit.

Jövőre és a következő évben kibővítik a legszebb épületet: a Napsugár-üdülőben a mostani 40 helyett 200 férőhely lesz. A három üdülőben 'az eddigi 150 helyett t,öbb mint háromszázan üdülnek majd. Az állam gondoskodik arról, hogy még többen ismerjék meg hazánk szép tájait, élvezzék a nagyszerű üdülést.

Baranyában

számos idénybölcsőde és több korszerű, állandó bölcsőde működik. Még az idén újabb négy bölcsőde nyitja meg kapuit a i gyermekek előtt. Most készülnek el Komló bányászváros bölcsődéjének tervei.

Arnapköziotthonhálózat is egyre szélesül a megyében. Jelenleg 84 napközi működik. Komlón a közeljövőben újabb két, 100— i00 íerőhelyes és egy 75 férőhelyes napköziotthon nyílik.

A tanácsok kezdeményezésére i napköziotthonok sokhelyütt kora reggeltől késő estig nyitva /annak, hogy a legnagyobb do- ogidőben ezzel is segítsék az .íratással, csépléssel elfoglalt .zülőket. Még az idén újabb óvoda, illetve napközi létesül Bi- . esérden, Diósviszlón, Mozsgón, Harkányban, Pellérden és Bük- 1 kösdön.

•

Uj lakások ezrei

épülnek az ország minden részén. Az épitők, a kormány pro- I jramjára válaszul még nagyobb ' endülettel dolgoznak, hogy mi- fhél előbb, egyre több munkás- , és értelmiségi család költózhes- I sék szép, uj otthonába.

I A 28-as számú Állami Épitő- ; pari Tröszt dolgozói az idén I 1135 uj lakást épitenek a borsodi dolgozók részére. 240 már 1 dkészült, ezekbe be is költöztek j a miskolci és környékbeli csalá- '■ dók. A hátralévő 895 lakás is ;yors ütemben épül. A két- és íáromszobás, erkélyes, összkomfortos lakások kényelmes ott- íont nyújtanak lakóiknak. A niskolci Selyemréten 150 uj lakás épül. \

•

V eszprémben,

az uj egyetem körül szinte gombamódra épülnek az uj lakóházak. A 71-2 Építőipari Vál- alat dolgozói az idén még 108 igy-, két- és háromszobás összkomfortos lakást épitenek. Az egyik 36 lakásos épület elorelát- lalóiag már augusztus 15-re el- I részül. Az uj napfényes lakások i szobáiba cserépkályhákat épite- nek, a fürdőszobák falait csem- ! pével burkolják. Az épitést je- ! lentősen meggyorsította a mun- I ka fokozottabb gépesítése.

I . ' '

j A borsodmegyei

általános iskolákban szeptembertől mintegy ezerrel több gyerek tanul, mint az előző tanév- oen. A megszaporodó tanulóifjúság befogadására több uj iskola épül a megyében és számos meglévő iskolát kibővítenék. Kazincbarcikán nyele tantermes általános iskola és 75 személyes óvoda épül. Szukakálíón s Ernődön 4 tantermes iskolák létesültek. i

By StringfeHow Barr

Dr. Barr, an Episcopal layman, is visiting professor of general studies at the University of Virginia. As a Rhodes scholar from that university, he studied at Balliol College, Oxford, and later attended the Sorbonne and the University of Ghent. His current-widely-quoted book, with a preface by Justice William O. Douglas, Citizens of the World, has received enthu- I siastic reviews.,

j The congressional witch-hunt is merely • the spearhead for I those Americans who believe I they have at last located the ' source of sin in the modern world. It is a major triumph for the Devil that he has persuaded them the only source of I sm is communism! Being per- I suaded, they will not think to I examine their own hearts. The Kremlin becomes Hell; Stalin—

I or Malenkov—becomes Lucifer; j communist officials become - I demons; anti-communists be- I come these who are saved, and I ex-communists those most pre- - cious souls who repented. All sins except cammunism pale to nothingness. They are venial. We can gladly overlook roguery or malfeasance in high office, j provided the rouge is fighting j communism. A sort of blanket I dispensation covers any Senator who loudly joins the Great I Crusade.

Thus sin seems to be disposed 'of; and, being but human, we sigh with relief—even those oi us who are too modern to use the word “sin’’ any longer. But it seems disposed of only to Americans, and not even to all of those. The self-righteouSness which results from this facile j solution horrifies our military j allies; arouses derision in coun- I tries we accuse ' of neutralism l.(he( that is not with Us is against Us!); and fills with ! shame those Americans who believe that on the Last Oty wt shall each be judged by quite other standards than the kinc of Americanism our grand inquisitors claim to protect.

We are all being urged to apply for plenary indulgence by joining the red-hunt, by tattling, by slander, by spying against our neighbors. We are becoming like the Washington burglar who, a few mohths ago, telephoned the F. B. I. that I they would find top-secret gov- ! eminent documents on the sec- 1 ond floor at such and such an address. And who, asked the F. B. I., -was he? “Oh, me!” he j replied. “I’m just a burglar who j happened to come across them, j I thou gilt I ougth to report to you. And .1*11- be gone before you get here”. If all cf us could just prove to the, government that we knew sin—that is communism—when we saw it, we might be through and gone before the government—or God—found out what else we were up to.

Because we Americans are a selfgoverning people, we Christian Americans are doubly responsible to God: as subjects and as rulers. As rulers, we are ultimately responsible for our postwar foreign policy. That policy cannot, I believe, be dtefended before God. Our self-righteousness about comipunism has not only blinded us to the hundred little private sins we all commit, against God and against our neighbors across the street in our home town. It has blinded us to the sin we have allowed our government to commit in

our name against some two- thirds of mankind—against

men,, women, and children whom, thanks to modern technology, we now meet daily as we go down to Jericho. I have tried to describe elsewhere the misery of these our new neighbors; the famines and epidemics that make their lives a hell, the lack of clothes and shelter, the ignorance, the filth. Thu communism have offered them a plan and insist that it is c plan of genuine escape fron this unspeakable misery. Wi have offered them “Point Four’ —and the very words are a bitter jest in most of the countries of the world. We have insisted on making Point Four a bilateral Washington project, while the United Nations program of technical assistance starves along on shoestring appropriations. We have tried to persuade our neighbors that “American know-how” is all they really lack, when they desperately need capital investment in basic public services. We have even urged that private investment by Americarf business— guaranteed against nationalization by our government perhaps —would be better than public investment anyhow, when- the whole of their colonial history has schooled them to beware of foreign investors. When we finally did effer sizeable grants for public investment, we added military strings that frightened iix friendly nations into refus- .ng our help. We are busy explaining that we will do wonders later, as soon as we have saved them from communism, but that until then our money is needed for weapons. They have not asked us to save them from communism. They would like to eat. *

They have not asked that America alone save them from mything—even from the star- ration they regard as a more clear and present danger than communism. Ever since 1947,

immiiiiiiiiiimiiiiHiiiijiimiiiiHiiiiiiiiiiiiimiiiimiiimii

once a year, they have asked us to join them in setting up an International D e v e 1 o pment Authority capable of saving all of us from a sick world economy. That sickness threatens them with starvation. Starvation is making is easy to spread communism. We regard the spread of communism as Russian aggression. This is the sequence that spells revolution in nany contries, and war for all of us.

Every year, every year, they urge us to join them in what is actually the common problem of mankind. And every year we slap down their proposals.

These are facts the average Christian in our country does not know, facts that go a long way towards illustrating how deadly a sin self-righteousness can be, even about communism. But is it not time the average Christian in our country should demand'an explanation of our government as to how our policy can lead us anywhere but war? As to what, since it rejects our neighbors’ proposal, it proposes to do about the most gi- gently because he has not modern man confronts?

The average Christian cannot demand an explanation intelligently because hé has not know examined the problem and does not know the real facts. He will not find the real facts on this problem in the American press (our self-righteousness has haken care of that) and he does not read the press of other countries. So, if he demands an ezplanation of Washington, it can fob off almost any explanation on him and he will take it. Like Point Four. Yet, if he would rule as a Christian ruler —which is what he is—he must pierce the Gold Curtain that separates the thinking of the richest people in history from the thinking of the wretched’ hundreds of million in “the free world” We are busy saving.

“Magyarország a csatlósok virágaf?

— de gyorsan hervad, teszi hozzá még gyorsabban egy amerikai újságíró, aki nyilván félt állása elvesztésétől, ha túlságosan dicsérné a mai Magyarországot.

“Ha a föld Isten kalapja, Úgy hazánk bokréta rajta.”

* • _ PETŐFI.

Érdekes lapkivágást küldött be hozzánk S. C. ilhnoisi olvasónk. A Chicago Daily News-ból volt. Magyarországi | tudósítás akart lenni és az is volt a cibe, hogy “HUNGARY IS FLOWER OF RUSS SATELLITES—BUT WILTING FAST.”

Tudva azt, - hogy a tőkés-' sajtó miiyen kíméletlenül

rúg ki minden újságírót, aki | meg meri írni az igazat, az a tény, hogy mégis megjelenhetett egy tőkéslapban egy ily kijelentés, hogy ‘Magyar- ország bokréta’ nagy elismerésnek számit, még akkor is, ha a reszkető szerkesztőségi ember gyorsan hozzábigyesz- tette, hogy ez a boaréta ‘gyorsan hervad.’

Valami túlságosan gyorsan nem nagyon hervadhat,

e-cx tavaly az olimpián a ‘hervadó bokrétának’ fiatal--] sága alaposan elporolta a tőkés országok legtöbbjének! fiatalságán a nadrágot, harmadik helyre juta 60 nemzet között. De nem is erről akarunk most Írni, hanem arról, mivel indokolja a Daily News tudósítója a magyar bokréta ‘hervadását.’

“Nincs már több előkelő női divatáruház a Váci utcán”. “Nincsenek többé lézengésre alkalmas (leisurely) kávéházak a Dunapar- ton.”

Nos, ha a ‘hervadás’ csak abból áll, hogy nincsenek divatszalonok a Váci utcán a tőzsdespekulánsok és láncolok hölgyeinek kicicomázásá- ra, vagy hogy nincsenek lézengésre alkamias kávéházak és lebujok, az üzérek és lé- zengők számára, hát isten neki fakereszt, csak fok tód jón az ilyen “hervadás í Majd csak túléli Magyaro szág. Csak építsék helyetti a gyárakat, iskolákat, ját° tereket, egészséges la' kát, munkásnak, paras;

Jó lesz az igy a magyai nek. Nekünk meg épp( gél fájntos.

MÁTRAHÁZA