Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-08-20 / 34. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ August 20, 1953 Két költségvetés A washingtoni költségvetési szakértők (igen sokan vannak, akik annak tartják magukat) sokmindenben eltérő nézeteket vallanak, de abban megegyeznek, hogy egyetlen dollárt nem lehet korlátok nélkül kinyújtani. Ha a dollárból 60 centet katonai célokra és “segélyekre” költenek, akkor mindössze 40 cent marad szükségletekre, mint a munkásság életszínvonalának védelmére, az oktatás céljaira, egészségügyre, házépítésre, a köz tulajdonát képező erőmüvekre és a kormányhivatalok fenntartására. Ha ezek a szükségletek összesen többet igényelnek, mint 40 centet minden dollárból, akkor le kell mondani róluk. A washingtoni vezetők számára elsőnek jön a fegyverkezés és árulást követ el mindenki, aki kétségbevonja és kritizálja a költségvetés arányait. Tegyük fel azonban, hogy az összes katonai előirányzat csak a teljes költségvetés 20 százalékát tenné ki. Vájjon jczaneszü ember mondhatná az ilyen költségvetésről, hogy az háborús célokat szolgál? Ilyen költségvetést azonban csak olyan ország vezetői hozhatnak létre, akik hisznek abban, hogy meg lehet élni békében, háború nélkül. A múlt héten a szovjet kormány a Legfelsőbb Szovjet (parlament) elé terjesztette költségvetését. Az egész költségvetés 132.6 milliárd dollárokban s ebből 27.5 milliárdot irányoztak elő védelmi, illetve katonai célokra. Az Egyesüli Államokat 38.9 milliárdot irányzót elő ilyen célokra költség vetéséből, mely összesen 61 milliárd dollárt teszi ki. A szovjet költségvetés azonban ugyanakkor 32.5 milli árd dollárt irányzott elő társadalmi biztosításra, oktatásr- és egészségügyre, azaz az összköltségvetés 25 százalékát, miközben 20 százalékát fordítja katonai költségekre. Miközben a Kongresszus 20,000 egységre szorította le ar állami segéllyel épülő lakások számát és csak azok befejezé sét engedélyezte, melyek már munkában vannak, megakadályozva minden uj szerződést, a Szovjetunió költségvetésének 25 százalékát ezzel szemben lakóházak építésére irányozta elő. v Miközben az Eisenhower-kormány engedélyt kért arra, közjavakból a magánérdekeltségeknek: a kormány pénzén épített mügumi üzemeket, a partmelléki olajat és erőmüveket, a szovjet költségvetés hatalmas építését szolgálja, melyeknek célja a nép életszínvonalának emelése. Miközben az Eisenhower-kormány sengedélyt kért arra, hogy az állami adósságot szükség esetén 290 milliárd dollárig emelhessék az eddigi 275 milliárdban megszabott maximális határon túl, a szovjet kormány bejelentette, hogy deficit helyett fölösleggel fogja zárni az évet. A Kongresszus jóformán a gyökeréig leszállított minden olyan költségvetést, melynek célja a köz szolgálata s igy megnyomorítja a minimális munkabér-törvény betartását ellenőrző szolgálatot, az oktatást szolgáló intézmények fejlesztését. A szovjet kormány bejelentette, hogy nagyarányban növeli az Ilyen célokat szolgáló költségvetését. Az összehasonlítást sokáig lehetne folytatni, részletezve az egyes kiadásokat, azonban a lényeg az, hogy a szovjet költségvetés számai minden szónál hangosabban elárulják, hogy a kormány és a nép békében akar élni. A tény az, hogy a szovjet kormánynak békére van szüksége, hogy megvalósíthassa a költségvetésben leszegezett építkezéseket, melyeknek célja az életszínvonal epielése. Minden szovjet vezető ki is hangsúlyozza azt s szavaikat igazolják a számok, melyek a nyomatékot a békés építkezésre helyezik, mig a Washingtonban elfogadott költségvetés teljesen háttérbe szorítja a népjólétet és előtérbe helyezi a katonai célokat. ♦ A szovjet költségvetés minden szónál jobban meghazudtolja a “támadásról” hangoztatott propagandát. Egyetlen ország sem tud megvalósítani ilyen költségvetést, ha “agresszív” politikát akar folytatni, legyen az kapitalista, vagy szocialista. Az Egyesült Államok majd csak akkor tud ilyen költségvetést létrehozni, ha vezetőink végre arra a meggyőződésre jutnak, hogy a nagyhatalmak közötti nézeteltéréseket valóban a tárgyaló asztal mellett kell és akarják elintézni. llllllillllllll4llllllllllllllllllllMltlllllllllllllllllllllllllllllllllll|l||||||||||||Mlllllllllimillllllllllllllllllllllll«1llllMIIIIIIIII| Készül az uj adótörvény A nagyipar képviselőinek javaslata alapján az ipar urai sokezer dolláros engedményeket kapnának, a munkások centeket. Ugyanakkor be akarják vezetni az általános forgalmi adót. A bíboros felkelésre szólít Carlos Vascomoelos biboros, San Paolo érseke felszólította a brazíliai polgárságot, hogy fegyveres felkeléssel tiltakozzon, a- mennyiben a kormány be merészeli vezetni a válási törvényt, mely “aláássa a keresztény családi élet alapját.” (fiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiimiiijiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimaiiiiiiiiii Kereskedelem Anglia és Magyarország között Az angol kormány bejelentette, hogy megszünteti a kereskedelmi tilalmat Magyarország és Anglia között. A tilalom 1949, Edgar Sanders kémkedésért történt elítélése óta volt érvényben. Az UN vitája Mig Henry Cabot Lodge, az 1U. S. képviselője azt javasolta i az Egyesült Nemzetekben, hogy csak a háborúban résztvevő országok vehessenek részt a koreai fegyverszüneti egyezmény értelmében tartandó politikai tárgyaláson, Visinszkij szovjet megbízott ezzel szemben azt javasolta, hogy a tárgyaláson az U. S., Anglia, Franciaország és a Kinai Népköztársaság v.egyen részt s öt semleges ország: a Szovjetunió, India, Lengyelország, Svédország és Burma. Száz szónak is egy a vége: A MAGYAR SZÓ a legjobb amerikai magyar újság! Washingtonban ezekben a napokban arról vitáznak, hogy mekkora adót vonjanak le a jövő zvben a munkások hetibéréből. A vitában eddig egyáltalán nem vettek még részt a munkások képviselői s azt teljesen a nagyipar emberei irányítják, ők határozzák el, hogy miféle javaslatot terjesszenek a 83. Kongresszus második ülésszaka elé. A képviselőház adóügyi bizottsága már megkezdte a ki- aallgatásokat az uj adójavasat ügyében s a bizottság el- S löké: Daniel Reed newyorki •eakciós, republikánus képvi- elő már régóta harcol érte, hogy az ipari részvénytársa-i ságok adóját leszállítsák. Eddig a nagyipar képvise-j lőit hallgatta meg csupán aj bizottság s a helyzet a követ-1 Kezűképpen áll: A profittöbbleti adó december 31-ikével megszűnik, illetve a jelen törvény hatálya lejár, ami a nagyipar számára közel 1 milliárdos profittöbbletet, hivatalosan ‘meg- takarritást jelent. A normális részvénytársa- ^ sági adót az eddigi 52 százaikról 47 százalékra akarják .eszállitani a jövő évi április 1-től, ami a nagyipar számára újabb 2 milliárd dollár “megtakarítást” jelent.' Ami a munkásokat illeti,! az ő számukra is engedményt j tartalmaz az uj javaslat. A! múlt évben megszavazott 10 százalékos jövedelmi adóeme-| lést törölni akarják. Ez szintén 2 milliárd dollárt jelent az adófizetők számára, gazdagok és szegények számára egyaránt. A munkások heti keresetéből néhány centtel kevesebb adót fognak levonni, I mig a gazdagok évi többezér dolláros engedményben része- j sülnek. A Kongresszus bizottsága1 már meg is szavazta ezeket a javaslatokat, melyek összesen' 5 milliárddal csökkentenék a kormány évi bevételét, mely összegnek mintegy négyötöd j részét a nagyjövedelműek kapják. Forgalmi adó Charles Sligh, a Gyáripa-; rosok Országos Szövetségének elnöke mindezeket az enged-' ményeket nem tartja elegen-' dőnek az iparbárók számára, j Kijelentette a kongresszusi; bizottság előtt, hogy ő és aj szervezete nagyobb adóleszál- litást akar s azok helyett1 léptessék életbe a forgalmi j adót minden kész áru, kivéve j az élelmiszerek után. Sligh 4 és fél, vagy 5 százalékos! forgalmi adót javasol, ami 10 milliárd dollárral emelné a kormány évi bevételét. Természetesen ez a forgalmi adó legnagyobbrészben a kiskeresetűek zsebéből folyna be s a munkásság életszínvonalának nagyarányú csökkentését jelentené. A forgalmi adó bevezetése a nagyiparosok adó- javaslatának egyik legfőbb része s egészen bizonyos, hogy a nagyipar érdekét .szolgáló Kongresszus meg is sza-, vázzá, hacsak a munkásság' nem tanúsít sokkal erősebb' és egységesebb fellépést, mint a múltban tette, az adójavaslatokkal szemben. A forgalmi adó mellett a nagyipar képviselői egy csomó kedvezményt akarnak, többek között az osztalék után fizetett adó leszállítását j s nagyobb engedményt a ka-' pitális javak, a gépek és be- j rendezések értékveszitésére, hogy azzal is csökkentsék a profit után fizetett adót. Ami a munkásság adóit illeti, a bizottság kihallgatásain éppen csak érintették a dolgot, azonban csak egészen felületesen. A cigaretta utáni adó és a telefonbeszélgetések utáni adó leszállítását például azzal a magyarázattal j kérték, hogy az legsúlyosabban a munkásokat érinti és ugyanakkor rendkívüli enged-1 ményt javasoltak a dolgozói anyák számára, akiknek gondoskodniuk kell gyermekeikről. A helyzet ma és a múltban A második világháború előtt az átlagos 4 tagból álló munkáscsalád nem fizetett jövedelmi adót, hacsak évi keresete meg nem haladta a 3.600 dollárt, ilyen, munkás- j család igen kevés volt az or-1 szágban. Ma a szülőkből és' két gyermekből álló munkáscsaládnak adót kell fizetnie 2.600 dolláron felüli évi jöve-i delem után, holott a 2,600 dollár sokkal kevesebbet ér, i mint 1940-ben. A háború előtt az összes adók 90 százalékát az évi 5 ezer dollárnál nagyobb jőve-1 delemmel rendelkező egyének fizették, az^átlagos munkás1 nem fizetett jövedelmi adót. Ma a jövedelmi adóból befolyó összegnek majdnem felét azok fizetik, akiknek jövedel-j me nem éri el az évi 5,000 7 j dollárt, tehát a munkások, kis farmerek, kishivatalno- kok. Hogy az adóteher igazsá-1 gos látszatát valamennyire is j visszaállítsák, ahhoz mindé-1 nekelőtt az szükséges, bogy| az adó alól mentesített jőve- j delem határát legalább a há-' ború előtti magaslaton állapítsák meg. Még ez sem volna a valóságban igazságos, mert ha egy házaspár 1940-ben 2,500 dolláros jövedelem után kapott adómentességet, ma 5 ezer dollár után kellene,.hogy kapjon. A baj ott van, hogy a munkásmozgalom, főleg a szakszervezetek behunyták a szemüket a múltban s aludtak, mikor az adóügyekről volt szó, lehetővé téve, hogy a nagyipar urai megrabolják a népet. A szakszervezetek hivatalos vezetői azt hangoztatták, hogy a “háborús törekvés” érdekében szükség van az “áldozatokra”. Ez az állásfoglalás a valóságban azt jelentette, hogy a háború költségeinek legnagyobb részét a munkások vállaira nyomták. A három háborús év alatt a nagy részvénytársaságok 50 milliárd dollár tiszta profitot húztak, az adók levonása után. Ezt az összeget a kormány a munkások zsebéből vonta el. Most itt volna az ideje, hogy a munkásság súlyos adóterhein enyhítsenek és megfordítva a mérleget, az adózás főterhét azokra helyezzék, akik legkönnyebben meg tudják azt fizetni. Ilyesmiről azonban szó sincs a képvis^jőház adóügyi bizottsága előtt. A terv az, • hogy látszólagos, néhány centes adóengedményt adjanak a munkásoknak s húszszorosán hpvewék rajtuk a forgalmi adó alakjában. A szakszervezeteknek, teljes összefogással a polgári szervezetekkel, minden erejüket latba kell vetniük, ha meg akarják akadályozni az uj rablást. k 1111111111 ■ ■ 111111 ■ 111111111111 ■ i • 11 ii ii mi ni um ii ói ni ii Ilin ii A francia válság (Folytatás az 1-ső oldalról) marosan a washingtoni tárgyalás után bejelentette, hogy elkészítette “takarékos- sági programját.” A program alapja az, hogy még jobban leszállítják a munkásság életszínvonalát, kezdve az állami hivatalokban, a vasutakon és az államosított üzemekben. A bejelentés általános tiltakozást váltott ki s megindultak a sztrájkok, melyekben egyaránt részt- vesznek a balodali szakszervezeti szövetségbe, a szociáldemokrata és a katolikus szakszervezetekbe tart ózó munkások. Tulajdonképpen az utolsó két szakszervezet tagsága volt az, mely az állami hivatalokban megindította a sztrájkot. Hétfőn az országban 4 millió munkás és hivatalnok állt sztrájkban és a szabadságról visszatérő nehézipari munkások, akik a baloldali vezetés alatt álló szakszervezeti szövet-éghez tartoznak, b e j e 1 e ntették, hogy nem térnek vissza az üzemekbe. A bányászok már a legelső napon csatlakoztak a sztrájkhoz. A francia munkásság teljes egységben követeli a háborús politika- elvetését és olyan kormányt, mely Washington kiszolgálása helyett a béke politikáját kövesse, s magában foglalja a munkásság képviselőit. Ez azonban “kommunista támadás” Dul- lesék mértékével, amit ép- penugy meg kell akadályozni, mint az indokinai népek szabadságát. Laniel miniszterelnök ennek megfelelően a rádión keresztül ráparancsolt a sztrájkoló 'munkásokra, hogy haladéktalanul térjenek vissza munkahelyeikre és Párísba rendelte a kormány számára megbízható katonai csapatokat. Az ultimátum hadüzenet volt. Franciaországban bekövetkezett a nyugati politika teljes válsága. .2
