Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-08-13 / 33. szám

August 13, 1953 ~ AMERIKAI MAGYAR SZÓ Detroiti riport] BÉKÉT ÉS VILÁGKERESKEDELMET KÖVETELNEK A FORD-MUNKÁSOK “Helyre kell állítani a viágbékét” Ezzel a nagybetűs címmel jelent meg a Ford 600-as lo­kál lapjának multheti száma, üdvözölve a koreai fegyver- szünetet s egyben kifejezve az automobilipari munkások és az egyszerű nép reményét, hogy a fegyverszünet az első lépés a teljes béke helyreállí­tása felé. Carl Stellato, a Ford lokál elnöke, a következőket Írja többek között cikkében: “Nekünk amerikaiaknak nincs szükségünk háborúra, hogy azzal segítsük közgaz­daságunkat. Békére van szük­ségünk és békét akarunk, hogy előrehaladhassunk egy jobb és teljesebb élet megte­remtése felé minden ember számára. “Mi igenis meg tudunk fér­ni békében a világ többi ré­szével, kereskedelmet folytat- ve minden néppel. Példával kell szolgálnunk a megtapo­sott népek számára, akik he­lyet akarnak a maguk számá­ra a nap alatt. “Az amerikai nép és a vi­lág felé fordulva azt mond­juk mi, hogy a háború vala­mennyiünk számára ugyanazt jelenti: — félelmet, rombo­lást, nyomorékokat, özvegye­ket és halottakat. “Reméljük és imádkozunk, hogy a koreai fegyverszünet ■egy igazságos, tartós és be­csületes béke előfutára lesz. Reméljük, hogy a koreai bé­ke megnyitja az utat egy oly társadalom felé, melyben a világ népei testvéri egyetér­tésben élnek. , “A munkásipozgalom és a szabadságszerető emberek kö­telessége, hogy az egész vilá­gon támadás indítsanak egy tartós béke elérésére, meg­semmisítve a háború okait. Minden nézeteltérést, mely felmerül az egyes országok között, békés eszközökkel kell elintézni.” Johnny Wourman és Mel- win Waller, a Ford gyár ten­gelyüzemének munkásai ezt írják ugyanabban a lapszám­ban: “Ha a munkásság erői meg­tanulják, hogy összpontosítva éreztessék súlyúkat az egész országban, akkor hosszú és tartós béke következik az egész világra. Ha azonban ehelyett behódolnak a bete­ges ideák és a félelem előtt, akkor a munkások számára csak a háborús megrendelé­sek teremtenek elegendő mun­kát és állandó bizonytalan­ságban fogunk élni, “vérpén­zen”, saját fiaink vérontá­sán.” A továbbiakban követelik a detroiti munkások a keres­kedelmi korlátok lebontását és teljes kereskedelmi kap­csolatok megindítását az egész világgal. Hasonló hangon ir a Dodge gyári szakszervezet lapja, mely egyszersmind figyelmez­tet, hogy az automobil ipar1- munkásoknak e'g y s égésén harcot kell kezdeniük a 30 órás munkahétért, az eddigi 40 órának megfelelő bér mel­lett és a teljes évi munkabér biztosításáért. RÖVIDEN A társadalombiztosítási tör­vényhez egy uj módosítást in­dítványozott egy csoport szená­tor és képviselő Lehman szeni­or vezetése alatt, amely szerint az aggkori segély maximuma 200 dollár, a minimuma pedig 35 dollár lenne havonta. • A vasúttársaságok 45 száza- lékkkaj több díjazást követelnek a postaszállitásért U. S.-től. Még eddig nem láttunk egy vasut- igazgatót sem pike telni. De biz­tosak vagyunk, hogy ere nem is lesz szükség. Az istenadta nép az ő embereiket választotta az állami hivatalokba, akik kész­séggel teljesitik a nagy pénz­csoportok követelését. • | iki számában nagy cikket kö­zöl, amelyben beismerik ugyan I hogy a szavazók, akiknek a' vá­lasztás előtt adóleszállitást ígér­ted, igazán ^nem várták, hogy a republikánus kormány uj adók­kal kísérletezik Ígéreteinek be­váltása helyett. A pénzügymi­nisztérium a jövedelmi adók le­szállításával akarja a tervet népszerűvé tenni. A bibi itt csak az, hogy a jövedelmi adó leszál­lítása csak a gazdagoknak ta­karítana meg dollárokat, amig a kisembereknek csak pennyket jelent. Amig a sales-tax éppen a kis emberektől rabolna el sok pénzt, mert a kisösszegü vásár­lás minden formájában lenne a legerősebben megadóztatva. — Amig a nagy tételekben vásár­lásnál csak kis százalékát je- I lentené az összegnek. Augusztus 2-án, vasárnap este Békefi Kabaré Est volt Los Angelesben, amelyről kritikát írni nem lehet, any- nyira kritikán aluli volt a régi ósdi vicceknek és a sötét cinizmusnak az a halmaza, amit “szórakoztatás” ürügye alatt Békefi és cinkosai pro­dukáltak. Az előadás egész folyamán sárga fonalként húzódott vé­gig a magyar népi demokrá­cia és vezető embereinek a gyalázása, amit a jelenlevő nyilas DP-csoport nagy élve­zettel hallgatott. Jellemző Békefi ur ama kijelentése, hogy: “A történelem bizonysága szerint forradalmak mindig romboltak, soha nem építet­tek. ..” Békefire kellett vámunk, hogy megtudjuk: mennyi fél­revezetés és hamisítás volt abban, amit az iskolákon és az életen át tanultunk a nagy francia forradalomról, az amerikai forradalomról, hogy a szerény magyar forradal­makat ne is említsük. Dózsa, Rákóczi, Kossuth és Petőfi és a forradalmak, amelyeknek kimagasló egyéniségei voltak, csak romboltak és nem épí­tettek. Az orosz forradalmat, amely a cári uralom analfa­béta muzsikjaiból, az imi­olvasni tudó tanult milirík országát teremtette meg, jobb ha nem is említjük. Vagy a kínai forradalmat, a- mely Csang Kaj-sek-kel együtt elűzte az egész hübér- rendszer képviselőit. De ta­lán, TALÁN meg szabad em­líteni, hogy ez a mi saját amerikai forradalmunk nél­kül, ez az ország még mindig angol gyarmat lenne és a sok ezer amerikai vére hullásával TALÁN mégis csak épített valamit, valami egész cse­kélységet, amit eddig Békefi nem vett észre?! A saját közönségéről is meg volt Békefi véleménye. Szerinte a baj az, hogy: “Sokkal több a buta ember, mint az okos ember”, és ez persze az egész emberiségre és annak minden töredékére, tehát a saját hallgatóságára is vonatkozik. Nem osztjuk e cinikus vé­leményét, de ha bizonyos mértékben igaza van, akkor megvan a magyarázat arra, hogy miért vásárolják a je­gyeket hasonló “szórakozta­tó” előadásokra. Tudósító Szegény embert az ág is huzza Egy szép napon, vallotta az öreg farmer, aki gyilkosságért ült a vádlottak padján, amikor reumáin borzasztóan kinzott, egyetlen leányom megszökött egy semmire való tolvajjal, a pajtám leégett, benne veszett a két legjobb öszvérem, egyetlen kecském elpusztult; épp akkor hallottam, hogy adósságom fe­jében lefoglalják birtokomat. — Mikor mindezt elpanaszoltam egy krónikus derülátó barátom­nak, azt felelte, hogy ne busulj testvér még a legrosszabb csak ezután jön! Fogtam a puskámat és agyonlőttem, tehát bűnös va­gyok. « A demokraták 76 százalékának nem kell már Impellitteri pol­gármesternek, bizonyítja egy most rendezett próbaszavazás. Lapszemle Az AFL News-Reporter Írja:, tői kezdve mindennek az ára IIIMMMIiSIt Országos forgalmi adó van a láthatáron. Egyelőre csak úgy suba alatt igyekeznek a közvé­leményt úgy formálni, vagy pu­hítani, hogy mikor a tervvel elkészülnek, a közönség köny- nyebben bevegye. IMIÉI' A BULLES-RKEE EGYEZMÉNY (Folytatás az első oldalról) kölcsönös engedményeken alapuló valódi tárgyalásra gondol­nak, hanem saját ultimátumuk elfogadására. Ez a politika a koreai háborúhoz és nem a békéhez vezetett s most John Foster Dulles külügyminiszter ugyanezt a politikát akarja alkalmazni a koreai béke teljes helyreállítását célzó tárgya­lásban, holott tudatában vannak, hogy a diktálást nem lehet elfogadtatni s a politikai vezetők általában tudják, hogy ép- penugy nem lehet egyoldalú követelésüket ráerőszakolni a Szovjetunióra, mint a múltban, mikor a fegyverkezés, az “erő politikájának” szükségét hangoztatták. A propaganda a szovjet gyengeségről éppen olyan hamis, mint a múltban használt érv volt a tárgyalás ellen: a Szovjetunió túltengő erejéről. Célja csupán az, hogy uj kibúvó legyen a tárgya­lás alól. ,/ Koreában sikerült, elérni a fegyverszünetet. Ez egy­részt a világ népeinek nyomására történt, másrészt azért, mert a fegyveres erő csődöt mondott s a harcoló felek holt­pontra jutottak. Az atombombát a világ közvéleményére va­ló tekintettel nem merték felhasználni. Most azonban Clark tábornok megint az atombombával fenyeget, ha... Közben azonban Malenkov szovjet miniszterelnök beszédéből az tű­nik ki, hogy a USSR-nak is birtokában van a borzalmas hidrogénbomba s a “szovjet gyengeségről” hangoztatott uj propaganda-vonalat egyszerűen megsemmisíti ez a beszéd. A tényállás az, hogy a szocialista országok minden nehéz­ségeik ellenére is évről-évre erősebbek lesznek, mig a kapi­talista országok helyzete minden fegyverkezés ellenére is gyengébb lesz s a fegyverkezés méginkább gyengíti őket. ★ Az ultimátumok és a titkos szerződések célja nem a béke létrehozása, hanem a béke megakadályozása, a népek a—-iratának kijátszása. Mert Dulles és társai tudják, hogy a népek békét akarnak, becsületes, nyílt tárgyalást nemcsak Koreában, de minden olyan kérdésben, ahol ellentétek állnak fenn, melyek akadályozzák a békés együttműködést és biz­tonságot. M I emeiKeueti. Bankárok Washingtonban A “Banktrends” cimü házi­lap, mely a bankárok számá­ra készül a következőket ir- j jü: “Az a tény, hogy az Eisen- ! hower-kormány bankárok irá­nyítása alatt áll, méltán büsz- | keséggel tölti el a pénzvilág ; igen sok tagját.” A híradás I 12 bankárt jelöl meg, akik magas állást töltenek be az 1 Eisenhower-kormányban. ! n um ii min limn m mi miiiiiiitiiiiiiiimiiiiiimiimilliilill Miéri kell az imperializmusnak bábon (Folytatás az 1-ső oldalról) Egy évvel ezelőtt az AFL; News-Reporter azt irta egyik! cikkében, hogy a megélhetési j árak emelkednek s valószínű­leg uj rekordot' érnek el 1952 augusztusában. Ugyanakkor a republikánus | szónokok arról szavaltak, j hogy megélhetési árak azon­nal csökkenni fognak s a dől- j lár értékét stabilizálják, ha a nép őket juttatja hatalom-; ba novemberben. Állandóan ütötték a nagydobot, harsog­va a magas árakról és még hangosabban az Ígéretekről,j | hogy az árak azonnal csők-! j kenni fognak, ha Eisenhower | és emberei veszik át a veze-! test. Elkövetkezett január 20-a i s az uj kormány vette át a t hatalmat, az amerikai nagy­ipar le'gfontosabb embereivel a vezető helyeken. És ime, mi történt ? Február 15-töl március 15- ig, a munkaügyi minisztéri- j um statisztikai hivatalának j kimutatása szerint az árak! emelkedtek. Március 15-tői április 15-ig megint emelked­tek. Április 15-től május 15- ig megint emelkedtek. Az ' utolsó időszak, melyről nyil­vánosságra hozták eddig a jelentést, május 15-től junius 15-ig terjedt. Az árak ebben! az időszakban megint emel­kedtek és minden idők re­kordmagasságát érték el az ország történetében. A kor­mány pedig nem tett semmit, amiből arra következtethet­nénk, hogy az áremelkedés vége közel van. A helyzet az ,hogy a május 15-től junius 15-ig terjedő időszakban a cipőtől, sörtől, gyümölcstől és főzelékfélék-1 szédben azt hangoztatta, hogy ha az indokínaiaknak si­kerül kiűzni országukból a franciákat, “akkor nem kap­juk többé a számunkra any- nyira értékes ónt és tungsz- tent eiTŐl a területről.” Be­szédéből olyasmi tűnik ki, hogy ha a gyarmati népek elérik függetlenségüket, ak­kor mi az Egyesült Államok­ban elveszítjük “biztonságun­kat, hatalmunkat és képessé­günket, hogy megkapjunk bi­zonyos dolgokat, amikre szük­ségünk van Indonézia és Dél-' kelet-Ázsia gazdag területei­ről.” Ezek a szavak azt jelentik, j hogy az Egyesült Államok- nak készenlétben kell állnia, hogy pénzzel, fegyverrel és ha szükséges katonákkal se­gítse megakadályozni a gyar­mati népek függetlenségét, j mert nem kaphatná meg aj szükséges, értékes anyagokat, | ha azok felszabadulnak. A valóság az, hogy a gyar­mati népek felszabadulása nem jelent semmiféle veszélyt az Egyesült Államokra. Ellen­kezőleg, hasznos kereskedelmi kapcsolatot folytathatna e felszabadult területekkel s a szocialista országokkal is, csak éppen, hogy nem lehet­ne azokat kiszipolyozni és ki­zsákmányolni többé. A Stand­ard Oil, a DuPont társaság, a gumitröszt, a bányaérdekelt­ségek, melyek szemet vetet­tek az iráni olajra, a délkelet­ázsiai gumira, ónra és tung- sztenre, kevesebb profitot húznának, ha a gyarmati és félgyarmati népek elnyerik függetlenségüket, de az ame­rikai nép nem veszítene sem­mit és újból elnyerhetné a világ tiszteletét és megbecsü­lését, amit elveszített. A Dul­les politika nem az amerikai nép érdekeit védi azzal, hogy el akarja nyomni az indokí­nai nép szabadságharcát, ha­nem a U. S. pénzérdekeltsé­gek és monopóliumok érdeke­it. Egyelőre az amerikai adó­fizetők pénzét használja fel erre a célra, de ha szükségét látja, hajlandó megismételni újból azt, ami Koreában tör­tént. LOS ANGELESI LEVÉL Békefi és a történelem 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom