Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-08-13 / 33. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ August 13, 1953 Editorial Office: 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. Subscription rate in New York, N. Y., U. S. A., Canada $7.00 Foreign $8.00 per year j A mammon^ mely el akarja pusztítani Steve Nelsont Published weekly by the Hungarian Daily Journal Assoc., Inc. .^.84 130 E. 16th St„ New, York 3, N. Y. — AL 4-0397—0398 LAPKONFERENCIA SZEPT. 5-6-ÁN Csak mikor vidéken jár az ember, tapasztalja igazán, hogy a reakciós sajtótermékek micsoda irdatlan tömegével árasztják el az ország népét. Ezek az angol és nemzetiségi nyelveken irt reakciós lapok abban bizakodva, hogy a nép egyszerű gyermekei szentségnek tekintik a nyomtatott betűt és nincs módjukban, hogy a világ más országainak hirközle- ményeihez hozzájussanak, — olyan híreket közölnek és azokat olyan magyarázatokkal fűszerezik, hogy az újságolvasók ne lássák tisztán a valóságot, az események és összefüggések igazi értelmét. Az olvasók elméjének céltudatos elsötétítése, a valóság szemérmetlen elködösitése van itt folyamatban. Ha van ország, amely információk tekintetében csakugyan “vasfüggöny” mögött él, akkor azon ország az, ahol a hirek monopolizálása a Wall-streeti monopóltőkések javát szolgáló egyéni érdekcsoportok magántulajdonát alkotja. Ezeknek a sötét és gonosz érdekcsoportoknak minden gyanús, ami profitjaikat veszélyezteti; minden információt, minden véleményt, amely nem tőlük ered, amely nem az ő szájuk ize szerint való, ellenséges jellegűnek, “hazafiatlan- nak” igyekeznek feltüntetni. Az a bizonyos “agymosás”, amelyet külföldi háborúkból visszatérő katonákon akartak végezni s amelyet a közvélemény felháborodására félretettek, újabb gondolatcenzurás veszélyek óriási lehetőségeit rejti magában. Ami ma még csak próbálkozás, az váratlan ravaszsággal és erőszakkal, törvényes csalafintasággal holnap vagy holnapután “intézménnyé” válhatik. A tendencia az, hogy odáig merészkedjenek, hogy mindenkit, aki nem a Wall Street vonalán mozog, elmebajosnak tekintsenek, akit úgy kell meggyógyítani, hogy agyából kimossák a “téves” meggyőződéseket, amint romlott ételtől vagy méregtől kórossá vált gyomorból szokás gyomormosással eltávolítani a mérgező anyagot. Magyarán szólva: erőszakot akarnak elkövetni az emberi elmén, hogy rés nélkül kizárhassák belőle az igazat és légmentesen belepréseljék a valótlanságot, ha egyszer csak ezen a módon lehet biztositan a profitot a monopólérdekelt- ségek számára. A Bill of Rights, a Jogok Törvénye már az első cikkben kijelenti, hogy: “A Kongresszus... ne hozzon törvényeket a sajtó- és szólásszabadság korlátozására...” Nem tehetnek tehát mást, mint hogy törvényforma nélkül hoznak -intézkedéseket, teremtenek hisztériás légkört, gyö- kereztetnek bele az emberek tudatába téves felfogásokat, hogy az alkotmányos tilalmat megkerülve elfojtsák az igazság hangját. Többek között igen célravezető dolog valamilyen hajánál fogva előráncigált ok alapján börtönbe vetni vagy deportálni lapszerkesztőket és újságírókat, regénydarab- és filmírókat, tanárokat és tanítókat, vagyis a szellemi élet munkásait, akik írásaikkal és tanításaikkal elkövethetik azt a bűnt, hogy a Wall-streeti eszmekör gazságajt leleplezik. Akkor, amikor a haladószellemü amerikai magyar munkássajtó, a Magyar Szó, szeptember 5—6-án országos lapkonferenciát tart, az a jelen politikai pillanatban és légkörben óriási fontosságú esemény. Annak a gigantikus harcnak uj szakaszát kezdi meg, amelyet a progresszív magyar munkásság már^ félévszázada viv az alkotmány által biztosított sajtószabadság érdekében. Ezen a lapkonferencián kell megbeszélni nemcsak a jelen óra nagy kérdéseit, hanem magának a lapnak összes ügyeit, a szerkezeti változást és azokat a módozatokat, amelyekkel az elkövetkező 12 hónapra biztosíthassuk a lap fennmaradását. Mert lapunk éppenséggel olyan lap, amely az igazságot hirdeti, amely leszakítja az álarcot a puffogó frázisokkal burkolt monopólérdekeltségekről s amely igazmondása miatt régóta szálka a.hatalom urainak szemében. Ezen a lapkonferencián kell elmondani olvasóink, barátaink, szervezeteink és kerületeink delegátusainak mindazt, ami a szivüket nyomja, mindazt, amit elvárnak a laptól. mindazt, amit a laptól megkövetelnek, hogy azt érezzék, hogy. ez az ő lapjuk és hogy megmondják, milyennek akarják lapunkat. A Magyar Szó csak akkor lehet a haladószellemü amerikai magyar munkásság sajtóorgánuma, ha olyan mint amilyennek az előfizetői és támogatói akarják. Rosner Sándor, lapunk ügyvezetője, járja az országot, hogy az olvasókat a lapkonferencia fontosságára figyelmeztesse és előre megbeszélje velük a konferencia ügyrendjét. Legújabban Bethlehemben tartottak olvasóink előzetes megbeszéléseket és megválasztották a detroiti országos lapkonferenciára kiküldendő delegátusokat is. Minden jel arra vall, hogy olvasóink tisztában vannak a megoldásra váró feladatok komolyságával s a lapkonferencián olyan számmal jelennek meg és hozzászólásaik alapján olyan elhatározások történnek, amelyek *a lapkonferenciát történelmi dátummá teszik sajtónk félévszázados' küzdelme után. Julius 16-án Pittsburghban újból megkezdődött, a tárgyalás Steve Nelson ellen, miután egy hónappal előbb elnapolták azt Bertram Edi- ses, Nelson védőügyvédjének megbetegedése miatt. Hasonló körülmények között normálisan a tárgyalás beszüntetését rendelte el a biró, azonban Nelson esetében ezt megtagadta. Ehelyett egyetlen hónapi időt engedélyezett Reuben Torrisnak, Nelson uj ügyvédjének, hogy megismerkedjen a tárgyalás addigi folyamatával és áttanulmányozza a többezer oldalas, kézírásos jegyzőkönyveket. Nelsont, aki alezredesi rangban harcolt a fasizmus ellen Spanyolországban, már korábban 20 évi börtönbüntetésre ítélték, az első világháború alatt hozott “lázadási” törvény alapján s a tárgyalás alatti szünetben egy operáción ment keresztül, melyből csak félig épült fel, mikor julius 16-án újból a bíróság elé kellett állnia. • A Nelson ellen intézett hajsza .mögött a pittsburghi Mellon pénzügyi birodalom áll, mely a világháborúkban és utánuk megduzzasztotta profitját és hatalmas mértékben növelt/e vagyonát. Most nagy figyelmet fordít • arra, hogy a háborús feszültséget fenntartsák a boszorkányüldözésekkel és hisztériával. Pittsburgh egyike az ország legnagyobb nyomornegyeddel dicsekedő ipari nagyvárosainak, az acélipar központja. A várost, keresztülszegő folyóvíz fertőzött, a levegő sürü a Mellon érdekeltség gy^rkéményeiből kiáramló nehéz gőzöktől. Ezek közé a. gyárak közé tartozik a Pittsburgh Plate Glass, az ország legnagyobb üveggyára. A koksziparban vezető helyen álló Koppers Co., a Pittsburgh Consolidated Coal Co., mely az ország legnagyobb bányatársasága, a Jones and Laughlin acéltársaság, mely a negyedik helyet foglalja el az acéliparban, nem beszélve a kisebb üzemek tucatjairól. A második — világháború óta a Mellon családi bank 30 másik bankot szívott fel magába, vagyona megháromszorozódott s az ország 11-ik legnagyobb bankja lett,. _ A Pittsburgh Consolidated Coal Co. a. háború után fuzionált a , clevelandi Hanna társaság szénérdekeltségével, melynek élén Humphrey, jelenlegi pénzügyminiszter áll. A Mellon vagyon növekedik A Mellon pénzcsoport va- . gyona és befolyása állandó, folyamatos emelkedést mutat. Richard King Mellon és Benjamin F. Fairless, az U. . S. Steel elnöke megosztják egymás közt a 28 millió dol- , láros "költséggel épült Mellon ! U. S. Steel Building 39-ik emeletét, mint személyi hiUgyanakkor az egyes munkásra eső acéltermelés 9.3 százalékkal emelkedett 1948 és 1951 között. A hét vezető helyen álló pittsburghi társaság az utolsó négy évben majdnem háromszor annyi tiszta profitot húzott az adók levonása után, mint a második világháború 4 évében. A Mellon érdekeltséghez tartozó 28 társaság 1951-ben 1 billió 883 millió dollár profitot húzót,t, ami a befektetett tőke 31.4 százalékát jelenti és munkásonként átlagosan 2,325 dollár évi profitot. A Mellon érdekeltség politikai hatalma együtt növekedett a profittal. A második világháború óta úgy a szenátusban, mint az állami kormányzatban is Mellon emberek ülnek. Ed Martin, a jelenlegi pennsylvaniai szenátor Andrew Mellon kérésére lépett be a politikába. Martin egy Mellon érdekeltséghez tartozó bankban dolgozott. A szenátoron azóta is rajta maradt a jelző: “Mellon kifutója.” David Lawrence pittsburghi polgármestert a munkásság szavazatával választották meg, azonban ő is Mellon ember, akit összekötőnek tartanak a demokrata párt és a munkásság között. John Fine pennsylvaniai kormá/iyzó 1952-ben Mellon privát repülőgépén repült Chicagóba, a republikánus konvencióra, hogy a Dewey- Aldrich csoporttal egyetemben (Rockefeller) Eisenho- wert jelöljék az elnökségre, ami nehezen ment volna a nagyszámú pennsylvaniai delegáció szavazata nélkül. vatalt. A Mellon érdekeltség magvát, alkotó 12 társaság vagyona, mely 1935-ben 2 billió 473 millió dollár volt, 1952-ben 7 billió 800 millió dollárra növekedett. A Mellon érdekeltség leányvállalatként működő kisebb társaságokkal együtt, melyek száma 28, a Mellon vagyon 13 billió dollárt tesz ki. A Mellon társaságok különösen aktiv szerepet visznek a külföldi terjeszkedésben, a- miben segítségükre volt a Truman doktrína, a Marshall terv és az úgynevezett Point Four program. Mello- nék Gulf olajtársasága többszörösen megnövelte külföldi olajtermelését, a háború óta s jelenleg évi 1,650 dolláros tiszta profitot húz minden amerikai, 6,240 dollárt minden külföldi munkása után, miután már leszámította a Vér és arany A Mellon érdekeltségbe tartozó társaságok hatalmas hasznot húznak a háborús fegyverkezésekből. 1952-ben a Westinghouse társaság ösz- szes forgalmának 24 százalékát a katonai rendelésiek tették kt s 53 százalékát az export, főleg a fegyverkezéssel kapcsolatos gépek. Az acél, aluminium és gépgyárak uj épületeket emelnek és szerelnek fel, azaz terjeszkednek s a költségeket levonják az adóból. Ugyanakkor az összes társaságok növelik profitjukat a valódi bérek leszállításával, amit elsősorban a munkatempó fokozásával érnek el. A múlt évi béremelés után az U. S. Steel munkásainak valódi bére 4 százalékkal kisebb volt, mint 1946-ban. 1949-ben a Kongresszus törvényt hozott, melyszerint minden évben 135,000 olcsó- bérű lakást kellene építeni az országban a kormány költségére, illetve kormánykölcsönnel. Ebben az évben a 83. Kongresszus teljesen megszün- ette az olcsó lakások építését célzó kormányprogramot. Nem rendelt el kihallgatásokat az ügyben, nem is terjesztettek be ilyenirányú javaslatot, tudva, hogy az óriási felzúdulást okozna. A lakások építését úgy szüntették meg, hogy egyszerűen kihagyták azt a költségvetésből. De még egy lépéssel tovább is mentek. A költségvetési javaslathoz illesztett kiegészítő szakaszban a reakciós Kongresszus megtiltott minden ilyen irányú további kölcsönt,, sőt lehetetlenné tette az olcsó házépítési program újbóli feltámasztását az elkövetkező két évben. Az olcsó lakások építését célzó program a városi nyomornegyedek lakói számára kellett volna, hogy becsületes hajlékot építsen, ami ellentétben állt az ingatlantársaságok profitérdekeivel. A Kongresszus nemcsak megsemmisítette a házépítési programot, de visszavonta a korábbi engedélyeket is s mindösz- sze 20,000 megkezdett lakás befejezését engedélyezte. Az ország 37 államának 560 városában már beadták a folyamodványokat is 124,- 733 lakásra, amit ebben az évben kellett volna megépíteni. A törvényhozók siettek a tengermelléki olajat odaajándékozni az olaj trösztnek. Ami a nyomornegyedek lakóit illeti, azok éljenek továbbra is a patkányok által megfertőzött odúkban. mmimuilUiniuiimimiiiiitmiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMniiii Burmái vád A burmai kormány titkosrendőrsége két amerikai üzleti társaságot vádol azzal, hogy ellátják fegyverekkel és egyenruhákkal Csang Kaj-sek Burmában garázdálkodó csapatait. A vád szerint a két társaság, melyeknek Manilában és Bangókban (Thajland) is vannak fiókjaik, a Csang csapatok által Burmában rabolt aranyban, wolfram- ban és ópiumban kapja a fizetséget. 4^ ........................................................■■■■..................... jnniiniiniuQ így működik a “népet képviselő” Kongresszus