Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-08-06 / 32. szám

August 6, 1053 r~........... .......... ft Jj^ Hitetlen Tamás elmélkedései ÖCSÉM, a mo/idás sze­rint: lehet az asszony üveg­ből és mégse lehet átlátni raj­ta. A cafeteriámban ülök, igy mondják, bár nem az enyém. Egy sarokasztalnál piszkálom fogaim közül a kávét, mig elnézegetem a forgalmat és egyszerre csak lám, ki tipeg be a kerekajtón által? A há­ziasszonyom. Mégpedig bot­tal. Csak nem esett hanyatt a lépcsőházban ? hálaistenit neki! öcsém, amint tudod, a ca- fetéria azért teremtődött, hogy az emberek maguk szol­gálják ki magukat. De a há­ziasszonyom bottal jár és ő kivétel. Mindenben kivétel. Felforgattatja a töméntelen sült halat a gőzfeletti nagy­tálban és egy legalulfekvőt követel ki magának, mert az szerinte frisebb, mint amelyik a halhalom tetején nyugszik. A krumplipiré dombocskának is a legfenekéből akar, mert az melegebb és egészen eré­lyesen nem azt a grapefruit- ot akarja, hanem amazt, a kilencediket, a legnagyobbat. De a vajnál negédessé válik, kér egy külön darabkát, rá­adást. Azután csengette tett a lánnyal a managemek, az hivja a busboyt, aki a bottal tipegő nyomoréknak elviszi a tálcáját egy asztalhoz és még a széket is az asszony alá dugja. Az asszony kéri, hogy vizet hozzon neki, ami tud­valévő, hogy egy cafetériában ha nem is törvénytelen, de legalább is szokatlan. Mig a fiú elvan a vízért, az asszony kihámozza az evőeszközöket a szalvétából, megtörli izzadt arcát és kér a busboytól egy másik szalvétát. Oromtalan. botja ott kuporgott nagyi kampójával a szomszédszék | karján. Az asszony sunyin kö-; rülnéz és a második számú1 szalvétát ügyesen beleejti ab-! ba a nagy bevásárló-papír­zacskóba, amit immár tudom mért szokott mindig magával vinni. Aztán elővesz a reti- küljéből egy pici ivóviz-papir- boritékot és beleszórja két fe- keteborsótaró tartalmát. In­nen gondolom, hogy a borsó is drága lehet. Aztán ugylát- szik kiesik a szerepéből, vagy már nem érezte a szükségét, hogy játsszon, felugrik és átszalad a hatodik asztalhoz és elcseni onnan a paradi-i csomós üveget és leönti vele a halát. És csak azután kez­di el az evészetet. Ha iró volnék, regényt tud­nák írni róla, de igy csak pár szóval akarom neked, öcsém, elmondani a történetét, mert^ hogy egy picike történelem is van benne, mintahogyan mindannyiunkban van. Min­dent tudni akar, minden lében kanál a teremtette és nem­csak kérdez, nyomoz és plety­kál, intrikál, hanem a maga­magáét elmeséli fünek-fának, meg különösen nekem, mert az egyetlen magyar vagyok a házban, öreg agglegény va­gyok, de nem annyira öreg, hogy tervrajzaiban ne szá­moljon velem is, bár nyolc év alatt, amióta ösmerem, rá­jöhetett volna arra, hogy en­gem egész bátran kiradíroz-1 hat. Pesti. Már annyiban leg­alább is pesti, hogy amint mesélte, az urának Pesten nagylerakata volt. Nem tu­dom, nem is firtattam soha, hogy az micsoda mesterség lehetett, hogy mit rakott le nagyon, de nem lehetett rossz dolog az a dolog, mert a Nagykörúton az egyik sarok és mellette két másik bérház és a Svábhegyen a közmon­dásos villa az övé... volt... mondom én. Még mindég az enyém, mondja ő. A háború előtt az ura megérezte a bü­döset és ideküldte ezt az asz- szonyt sok kitolt pénzzel. Oly sokkal, hogy az apertén meg­vette a házat itt a West End ^Avenuen, a 80-ik uccák körül. Ez egy hatemeletes, valami­kor kétliftes, gazdag embe­rek által lakott ház, egykor I hat-hétszobás lakásokkal. A I háború alatt az asszony j egyenként kinyomta a régi | lakókat és papirvastagságu 1 választófalakkal két, sőt há- ! rom kisebb lakást csinált egy- egy régi lakásból ócska fürdő­szoba- és konyhaberendezést használva az átalakításhoz. A hatodik avenuei ócskásoknál vásárolt, nem is uraságoktól, hanem prolik által levetett bútorokkal berendezte a la­kásokat, igy a régi árnak há­rom-négyszeresét vette ki a házbérből. Az uj megszorult lakók pedig örültek, hogy hajlék alá kerülhettek, még ha az első dolguk volt is ki- l dobni a bútornak nevezett fa­AMERIKAI MAGYAR SZd és rongyszerüségeket a lakás­ból. Egészen hamar belejött a házkezelésbe és elküldte a házmestert és az egyik liftes fiút. Csak reggel és délután van rendesebb liftszolgálat, máskor a segédházmester ke­zeli a liftet, ha hajlandó meg­hallani a csengetést lépcső- házmosogatás közben. Nem csoda, hogy ez az asszony olyan népszerű, mint a rajz­szeg a szék ülőkéjén. Férje elégett valamelyik internálótáborban, sógora det- tó és pesti házait ikertestvé­re kezeli... “addig is, mig a viszonyo megváltoznak”, — mondja. — “Testvérem olyan vérbeli, pesti asszony, aki ízlésesen öltözködik, bridzse- zik és bérlete van... volt a Vígszínházban nem ért a házkezeléshez. Én sem értet­tem, de láthatja, belejöttem.” “Bele” — válaszoltam. Egy nap, két év előtt, borús arccal mesélte: “Képzelje, azok a barbárok odaát papir- vékonyságu fallal kettéválasz­tották az én lakásomat és egy közönséges lukatost’’... igy mondta: “lukatost”, ültettek belénk az egyik felünkbe.” Nemrég meg a lehető leg- borusabb arccal újságolta és még zsebkendőjét is elővette, hátha sírva fakadok, hogy a lakás másik felét is elvették, “Sok a lukatos Pesten”, mondom kevéske cinizmussal, “és kevés a lakás”. “Nem érdekel. De a test­véremet is elvitték Szibériá­ba, vagy a Szaharába!” “Szibé...?” “Valami csomahegy, fegy, vagy kegy, vagy tudomis én milyen faluba van a Tiszán­túl.” Misszisz, szó and szó! A földrajzból igaz, hogy elbuk­tam, bár ugyanakkor Ferenc Jóska is elbukott, de annyit tudok, hogy a Tisza folyó nincs Szibériában, legalább is, amikor én láttam utoljára, még nem volt ott és a kedves testvére kiköpött mása Ten- kegyednek, bocsánat a kifeje­zésért, mintahogyan mesélte, hogy éppen olyan, csak pesti kiadásban, hát akkor... ... Akkor, öcsém, és azt neked mondom, aki tudod, hogy minden szabály alól van kivétel, ha másért nem, hogy megkeserítse a szegény diák életét... ez az asszony a ki­vétel, meffez átlátszó. Átlát­szó, mégha rongyból volna is, mintahogyan abból van. Válasz Hitetlen Tamás Bátyámnak! Figyelmesen elolvastam a Magyar Szó 1953. julius 9-iki számában közölt levelét. En­gedje meg, hogy kedves so­raira váloszoljak. Igaza van Tamás bátyámnak: a szená­tor mellei kidagadnak, kedves Tamás bátyám, a mi nyolc- százmilliós béketáboi’unk bé- kebombaerejétől való félelem miatt. Tudja maga, Tamás bátyám, milyen erős a mi békebombánk? H anem, hát megmondom: olyan erős, hogy az atmobombákat sem­mivé olvasztja s akkor azok nem ártanak bagót sem, sem az orosz városoknak, sem a népi demokrácia országainak. A mi békebombánk, amely nem ölésre, hanem az élet meghosszabbítására van szer­kesztve, mesemmisiti a sze­nátor akár százmilliónyi atom bombáját is. Tehát, kedves Tamás bá­tyám, öreg napjait élje bol­dogan, nyugalomban. A Nap annyira szerelmes a mi föld­golyónkba, hogy szerelme sok száz miliő évig életeti a Föld- Évácskát. Mi pedig, szerelmé- szülöt.te emberek, boldogan élhetünk Nap-anyánk meleg sugaraiban sütkérezve. Csak arra kérem Tamás bátyámat, vigasztalja meg a többi hi­tetleneket is, ne féljenek, hanem segítsenek még erő­sebbé építeni a mi örökké élő béketáborunkat. Harcoljanak a békéért és a világkereske­delem kiterjesztéséért, a fe­hérek, sárgák és feketék egyenlő emberi jogon való elismeréséért, mivel barnás bátyám tudja, hogy mind- békebombánk? Ha nem, hát nyáján a Föld-Éva és a Nap- Ádám atya szerelmének gyer­mekei vagyunk. Köszönöm Tamás bátyám színes, figyelmes levelét. Bé­keharcos szeretettel köszön­tőm. Kívánok hosszú életet. Szerető öccse Hivő Korniléus K. Dénes, farmer Kanada. HA GYÁSZ hivja a 1430 N. Second Streeten lévő magyar temetkezési vállalatnak ) tulajdonosát Elizabeth M. Keszíerl • Magyar- és németnyelvű szolgálat. $ PHILADELPHIA, PA. Telefon: GA 3-€699 Ofuuóóinh irjúL ... Éljen sokáig a Magyar Szó! Tisztelt Szerkesztőség! Tisztelettel értesítem a munkástársakat, hogy igen meg vagyunk elégedve a Ma­gyar Szó lappal és gratulá­lunk hozzá. Itt küldünk 2 dol­lárt a Magyar Szó lapunkra és minden elsején fogunk kül­deni mindaddig, amig le nem törlesztj ük az adósságot. Éljen sokáig a Magyar Szó! Munkástársi üdvözlettel: M. Á. és Zs., (W. Va.) Kritikai megjegyzések Tisztelt Szerkesztőség! Rövid kritikát írok a hazai helyzetről: Nagy azt mondta, hogy teret kell engedni a magánvállalatnak és kieresz­teni a kisebb politikai bűnö­zőket, (hát ez az!). Van több is, amit már a lapban olvas­tam és nem helyeslek. Ha a magánvállalatot beeresztik,az haszonért dolgozik és terjesz­kedni akar. Ha egynek adnak engedélyt, akkor tiz vagy ta­lán száz is akar. így kicsú­szik a talaj a lábuk alól. Ha a bűnözőket, másfelől, kiengedik, azok ott folytatják ahol abbahagyták. A “Hous­ton Post”-ban olvastam, hogy még Tito is helyesli az átala­kulást! Ez egy kicsit sok az elismerésből. Valahol örülnek neki. Az ipart lelassítani, a mezőgazdaságot darabokra vágni: igy a nép jólétet emel­ni nem lehet. Vagy igen? Említik, hdgy itt is nagy az aszály, ámde itt Houston- kerületben nincs aszály. Most is esős idő van, sőt az a sze­rencséjük, hogy a május ele­je nagyon esős volt, a krum­pli és a paradicsom elég nagy kárt szenvedett tőle, nágyon sok krumpli és paradicsom ki­veszett. Igaz viszont, hogy azért, ami megmaradt, elég jó árakat kaptak. A burgonya túlhaladta a 2 dollárt, a para­dicsom pedig 10 dollár. Ez a környék a múlt évben sem volt rossz: a kellő időben volt elég eső. Texas nyugati oldala és az északi része száraz. Jelenleg a Rio Grande' is ki van szá­radva, úgy hogy a völgyben nem tudnak öntözni, ott pedig csak azzal lehet termelni. Ez a környék nagyon száraz... No még egyet: Mondják meg Gábort Györgynek, hogy a történelmi fejtegetéseit na­gyon szeretem, csak a mon­gol faj magyarázatával egy kis hiba van. Az indiánokat belevenni nagyon bajos, mert az indián .szőrtelen, nincs szakálla sem. A másik: nincs zenei hallása. Már pedig ai jelen mongol népnek ez a két) tulajdonsága megvan, sőt a kínainak a magyarhoz hasonló cimbalma is van, bár nem olyan korrekt, de hasonló. Wm. K. R. (Texas) sem, 7 dollárt küldök egyelő­re, a többit utólag, mert nines több. H. S. (Ohio) Inkább lecsípett a vakációjából. . |( Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldöm a 10 dollárt: 1 évi előfizetésemet a Magyar Szóra. A lábaim oly rosszak, hogy alig bírok járni. Az orvosok elszedik pénzemet, amit félre­tehetnék, ha lehetne manap­ság. De most, hogy kétheti vakációt kaptam, abból csíp­tem le, hogy előfizessem la­pomat. ..N. V. (N. J.) MlUHfiniiMiiiiii4iiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiii.ii.iiik..ni»»# A szobalány vörös cipője I McClaud kaliforniai város­ka egyik négy fakitermelő társaság birodalmához tarto­zik. A városkában minden a társaság tulajdona, termé­szetesen a szálloda is. Ez az oka annak, hogy a szállodai alkalmazottak is a famunká­sok CIO szervezetének tagjak Ebben a szállodában tör­tént, hogy véletlenül egy éj­szakát töltött a társaság egyik körúton lévő igazgató­ja, akinek vörösellenes gyű­lölete annyira terjed, hogy haragosan magához hivatta a szálloda vezetőjét, mikor meglátta, hogy a szobalány lábait, piros cipő takarja. A szobalányt azonnal me­nesztették. Elvégre ist aki piros cipőt hord s amellett még piros körömfestéket is használ, arról feltehető, hogy rokonszenvezik a “vörösök­kel.” Igen ám, de az elbocsátott szobalány panaszra ment a szakszervezethez s annak két vezetője elindult vele a szál­lodába. Az igazgató helyett annak helyettese fogadta őket, s a vezetők a két piros cipőt elébe helyezték az asz­talra. “Mi baj van ezekkel a cipőkkel ?” kérdezték. Az igazgatóhelyettes nem tu­dott azokban hibát találni s piros körmökben sem. A szo­balányt, visszahelyezték állá­sába. Az igazgatóhelyettes hajlandónak m u t a tkozott, hogy egy pár fekete cipőt vásároljon számára, azonban a lány tiltakozott, s kijelen­tette, hogy ezentúl csakis pi­ros cipőt fog viselni. |iimii.iim.i.i....umii....iiiiu.ii inni um min HUiiiiii(rn RÖVIDEN Az ipari termelés április hó­ban esett. Ez volt az első esés a múlt év júliusa óta. Az ame­rikai nép mélyebben és mélyeb­ben adósodik el. Az adósságok 50- millióval szaporodtak ápri­lis hónapban, 26.2 millióval többre, vagyis 5.2 billióval a múlt évi adósság fölé, amely 25.2 billió volt. A Federal Re­serve Board adta ki a fönti el­szomorító jelentést. t]»Hlllllllllililiiiuiimilill.ii.i......iu.i.ii.ii......ii.i..mu Előre előfizet Áresés a tőzsdén Tisztelt Szerkesztőség! Előre előfizetek a lapra, mert tudom, hogy ott nagy szükség van pénzre. Bár csak novemberben jár le előfizeté­Mint várható volt, a fegyver- szünet aláírására a newyorkl értéktőzsdén azonnal áresés kö­vetkezett be. Legtöbbet a vas­úti részvények ára esett. Ull....i....M.l..i....miii....ii...i..i..»i......i.imi.n«.»iii; i. ' 1«

Next

/
Oldalképek
Tartalom