Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-07-16 / 29. szám
July 16, 1953 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 OL VASÓINKHOZ! A napilap megszűnésével kapcsolatban számos levél * érkezett kiadóhivatalunkba, amelyek arról tanúskodnak, hogy olvasóink egy része nemcsak sajnálattal és elégedetlenséggel, de tiltakozással, sőt haraggal vette tudomásul a lap megszűnését. Jellemző olvasóink hangulatára az alanti levél, amelyet egy kaliforniai olvasónktól kaptunk: “Nem tudok mit Írni, mert amit maguk most csinálnak a lapunkkal, hát belénk fojtja a szót s az elkeseredés és a düh.” Semmi mást nem irt ez az olvasónk, csak küldött egy $ 10-os pénzutalványt. Ha el is van keseredve s ha kritizálja is a vezetőséget, de a lap támogatását nem adja fel. Sok olvasónk nem tudja megérteni, hogy hogyan szűnhetett meg a lap pontosan azután, hogy a lapfenntartási kampányt csaknem teljes sikerrel zártuk le. Mások kétlik, hogy van-e értelme a lap csökkentésének, megtakaritunk-e eleget a hetilapra való átépítéssel. Sajtónk kezdettől fogva olvasóink tulajdona volt és mindenkor csak az ő jóvoltukból, határtalan szeretetük, támogatásuk révén jelenhetett meg. Lapunk vezetősége tehát úgy érzi, hogy *£ olvasóink kritikája jogos és hogy nekünk, akik a lap vezetéséért felelősek vagyunk, kötelességünk kielé- gitő választ és magyarázatot adni lapunk minden problémáját illetőleg. Annak idején bejelentettük olvasóinknak, hogy a napilap ügyeiről telj pénzügyi kimutatást közlünk ellenőreink és számvevőink aláírásával. Ez a jelentés csak azért késik, mivel lapunk fiskális éve, auókimutatá- saink, stb. juiius 1-től június 30-ig terjednek, szóval junius 30-ika előtt nem tudott számvevőnk hozzákezdeni a kimutatás elkészítéséhez. Az Országos Lapbizottság által kinevezett négy ellenőr szintén nem készült el jelentésével, ezért nem tudtuk azt eddig közzétenni. Biztosítjuk azonban olvasóinkat, hogy mindkét jelentés készülőben van és a megjelenésük után MINDEN OLVASÓNK meg fogja azokat kapni. Addig is, amig ezek a jelentések elkészülnek, ismételten kijelentjük a következőket: Az 1949-iki országos lapkonvenció és attól kezdve minden esztendőben az országos lapkonferenciák felhatalmazták kiadóhivatalunkat, hogy a napilapot akkor állítsák át hetilappá, amikor azt a körülmények, az anyagi helyzet parancsolóvá teszik. Az elv az volt, hogy ne várjunk az átépítéssel addig, amig minden kötél szakad, ne várjunk a teljes összeomlásig, mint például 1938-ban, amikor, mint sokan még emlékeznek, pont ez történt és amikor emiatt másfél hónapig egyáltalán nem volt se heti, se napilapja a haladó magyarságnak. A politikai fejlemények és a lapunk terjesztése elé emelt akadályok, a terror és hisztéria, az elmúlt hónapok folyamán egyre nehezebbé tette az elvesztett olvasóink utánpótlását. Enélkül pedig lapunk anyagi bázisa egyre szűkült. Ezek a tények megérlel-' ték bennünk s az Országos Lapbizottságban az elhatározást, hogy végrehajtsuk a hetilapra való átmeneteit. A tavaszi lapfenntartási kampányunk valóban sikeres volt, de a bejött összegek jóformán csak arra voltak elegendők, hogy áz előfizetések és hirdetési jövedelmeink csökkentését ellensúlyozzuk. És akkor előttünk álltak még a nyári hónapok, az uborkaszezon, amelyek még a regi viszonylag “jó időkben” is mindig komoly megpróbáltatásokat jelentettek lapunknak. Mintsem kitegyük magunkat annak, hogy a nyári hónapokban összeomlás legyen e helyzet vége, úgy döntöttünk, hogy tervszerűen végrehajtjuk az átépítést, átmegyünk hetilapra, amely azonnal 15,000 dolláros évi megtakarítást jelent és ezentúl egy tartalmas hetilap kiadására koncentráljuk erőinket. Olvasóink vegyék figyelembe, hogy oldalszám tekintetében az uj hetilap csak 4 oldallal kevesebb, mint a napilap egy heti oldalszám mennyisége volt. A Magyar Szó Kiadóhivatala és Szerkesztősége, és biztos vagyok benne, a Lapbizottság is nemcsak elfogadja, hanem hálás is olvasóink kritikájáért. Hiszen, tudjuk, hogy még haragjuk is végeredményükben a sajtójuk iránt érzett aggodalmuk, ragaszkodásuk és szeretetük kifejezője. Olvasóink elhihetik, hogy mi valamennyien a végletekig küzdöttünk a napilap fenntartásáért .és mi volnánk a legboldogabbak, ha olyan helyzet teremtődne, amelyben ismét kiadhatnánk a lapot gyakrabban, mint egyszer egy héten. De mi kötelességünknek tartjuk, hogy ne tegyük sajtónkat kockára, kötelességünk tekintetbevenni erőnket, a rendelkezésünkre álló lehetőségeket. Abban a pillanatban, amidőn úgy érezzük, hogy lehetővé válik a lap hatásosabb terjesztése, napirendre tűzhetjük ismét a gyakoribb lapmegjelenést. ADDIG IS FOGJUNK ÖSSZE lapunk fenntartására, védelmére és az adott körülmények között terjesztésére. Készüljünk a szeptember 6-iki országos lapkonferenciára Detroitban, amelyen lapunk legjobb építői és támogatói megtárgyalhatják és meg is fogják tárgyalni nemcsak az elmúlt időszak problémáit, hanem a lap további fejlesztésének és fenntartásának kérdéseit. Rosner Sándor, ügyvezető. OfvaJtóín h írj áh . . . Bízik a Magyar Szó-ban Tisztelt Szerkesztőség! Volna egy jóakaratu észrevételem a 16-oldalas Magyar Szó megjelenésével kapcsolatban. Feleségem már hosszú évekkel ezelőtt mondta, miért nem olvasom a New York Times-ot minden oap. Azt, feleltem neki, hogy ha időmből telik, olvasom, de a hét négy napján megjelenő kis magyar lapból többet tudok meg a valóságból, mint a fentnevezett angolnyelvü újságból. Mos, hogy már csak a 16- oldalas hetilapunkat, olvashatom. abban reménykedem, hogy azért lehetőleg annyi politikai és világügyekkel foglalkozó cikket fogok olvashatni benne, mint az eddigi négyoldalas lapból összevéve, bár ez szinte hihetetlennek látszik. Rövidesen újra Írok, hogy beszámoljak az uj lappal kapcsolatban kialakuló bírálatomról. Egy bérmunkás. ★ “Alapitó akarok lenni” Biizony elszorult a szivem, amikor elolvastam a bejelentést, hogy ezentúl csak egyszer egy héten jelenik meg lapunk. Nagyon fájt nekem, mert én egyedül a mi lapunkból tudtam meg az igazságot a világ eseményeiről és most egy hétig kell várnom, amig megtudom mi megy végbe a világon. Én csak annyit mondok, hogy ha minden olvasónk legalább egy dollárt adott volna j minden félévben, akkor elég pénz jött volna össze nem négy, hanem hat lapszám kiadására egy héten, de attól tartok, hogy a többség nem adott, sőt még a lap árát sem fizette meg: hátralékban maradt. Nem mondom, én sem adtam sokat, de ha minden olvasónk legalább annyit adott volna, akkor ma még mindig napilapunk lenne. így most is sietek eleget tenni kötelességemnek, itt küldöm az előfizetésemet, bár az csak 1954-ben jár le, mert én is alapitó tag akorok lenni. Munkástársi üdvözlettel Egy clevelandi vasipari munkás. ★ Én is megújítom az előfizetést, mert, az alapitó tagok közé akarok tartozni. Mi nagyon szeretjük a lapot, hisz- szük, mások is. Ha egy héten egyszer jelenik is meg. A jelentősége nem csökkent, sőt megnagyobbodott. Például ha nem volna meg a mi progresszív lapunk, hogy tudtuk volna meg a Rosenberg ügy részleteit, úgy ahogy a valóságnak megfelelően a lapunk megírta ? Sehogysem. Azonkívül úgy vagyunk a többi nagyjelentőségű dolgokkal is. A haszonért Íródó lapok elGyöpösfőy Kázmér levelei VELEM NEM BABRÁL KI AZ FBI Én olvasott ember vagyok és ismerem alkotmányos jogaimat is. Tudom, hogy mostanában nagyon hajkurásszák a hatóságok a becsületes embereket és nekem megmondta az ügyvédem, meg az újságunkból is tudom, hogy nem kötelességünk szóbaállni semmiféle hivatalos személlyel, és nem szabad beengednünk őket lakásunkba, csak ha házkutatási engedélyük van. És nem kell elmenni semmiféle hivatalba, csak ha rendőrségi vagy bírósági végzést adnak erre nézve. Hát én tudtam mindezeket és ezért nem is tudtak velem kibabrálni. Még hogy én adjak nekik segítséget ártatlan emberek meghurcolásában! A minap még be is telefonált hozzám az egyik. Azt mondta, mondjam meg neki mikor jöttem Amerikába, mikor lettem polgár, melyik egyletbe tartozom és kik annak tagjai. ‘ Hoho, mondom magamban, énvelem nem babráltok ki édeseim. Meg is mondtam neki, hogy “várhac babám, elvár- hac”, én nem adok neked semmi információt. Erre könyörögni kezdett az ipse, hogy aszongya ők az én irataimat már el akarják raktározni, és csupán egy kis lecsekkolásról van szó, akkor aztán nem fognak háborgatni 98 évig. No, gondoltam magamban, ha igy áll a helyzet, akkor nem árthat meg, ha megmondom nekik az adatokat, hiszen úgy is tugy- gyák, csak le akarják csekkelni, hogy stimmel-e. Meg oszt úgyse fognak 98 évig háborgatni. Hát megmondtam nekik amit kérdeztek. Ezt nagyon szépen megköszönték és azt mondták, hogy nálam nagyobb genlemannel még nem találkoztak. A múlt héten aztán személyesen jött el két fogdraeg kinézésű ur oszt aszonta, hogy velem akarnak beszélni, engedjem 'be őket. Hoho, mondtam nekik az én eszemen nem jártok túl, tudom én, hogy nem szabad titeket beereszteni a házba. Hát erre nagyon elszomorodtak és azt mondták, hogy hát nem jönnék-e ki velük beszélni. Na, mondtam magamba, ebből nem lehet baj, hát kimentem. Oszt szépen, barátságosan kezdtek velem beszélni, még az autójukba is beültettek. Én is barátságos voltam, mert utóvégre miért legyen az emfrer durva, ha egyszer oly udvariasak az emberrel. Különben is kijelentették, hogy ők csak az én érdekemet nézik, meg a barátaimat is. Megkérdezték tőlem, hogy van- e titkolnivalóm. Hoho, mondtam nekik, mit gondoltok ti, azt hiszitek, hummi bűnös előéletű emberrel beszéltek? Az én életem tiszta könyv, nincs abban semmi titkolni való. Oszt elkezdtem olvasni az életem könyvéből, csakhogy bebizonyítsam nekik, hogy velem nem babrálhatnak ki. Nem is kérdeztek felőlem sokat, csupán azt kérdezték, hogy tudom-e, hogy a Barna Máté szomszédom tagja volt-e a betegsegélyzőnek és hogy volt-e Kanadában három évvel ezelőtt. Mondtam nekik, hogy én ugyan nenj mondok semmit másokról. Erre azt mondták, hogy ők úgyis tudnak mindent, csak azt akarják tudni, hogy én is tudok-e, meg, hogy igazi gentlemen vagyok-e aki segíteni akar a szomszédján. Na, mondtam magamba, ha ezek úgyis tudnak mindent Barna Mátéról meg a Fekete Bálint szomszédomról, meg a többiekről, akik az uniba voltak, meg a betegsegély- zőbe, a Csáki Balázsról, Hadadi Béniről, Makai Bertiről, Pereces Gáborról, Kocsis Pistáról, meg a többiről, hát nincs értelme titkolódzni, oszt elmondtam nekik, amit kérdeztek. Nem is báderoztak ezek aztán tovább. Igen szépen megköszönték és kijelentették, hogy igazi gentlemen vagyok és ha szaladok majd councilmannek, rám fognak szavazni. Hát látja komám, igy jártam én túl az FBI eszén. (Utóirat: Most tudtam meg, hogy beidézték a Barna Mátét, a Fekete Bálintot, a Csáki Balázst, a Hadad Bénit, a vatalba. Vájjon mit akarnak tőlük? Vájjon ki juttatta bajba őket? ferdítve, kiforgatva Írnak meg, a gazságokat igyekeznek szépíteni, hogy a nép ne tudja meg az igazat. Nagyon nagy példa erre a Rosenberg házaspár szomorú története. Sok üdvözlettel S. F. és neje, Ohio. ★ Tisztelt Szerkesztőség! Mellékelve küldök $7-t, melyért kérem legyen szives a Magyar Szót, illetve annak előfizetését számomra megújítani. Bár előfizetésem még nem járt le, nem várhatom el, hogy az újabb terjedelmesebb lapot a régi árért küldjék tovább is. Nagyon jó idea volt önöktől a lap tartalmának kibővítése és remélem, hogy ezáltal szaporodni is fog az előfizetők száma, mert az itteni magyarságnak nagyon is szüksége van egy ilyen progresszív lapra, mint a Magyar Szó. Sok sikert kívánva az uj vállalkozásnak, maradok munkástársi üdvözlettel: S. F., Long Island ★ “Ez nem az utolsó” Tisztelt Magyar Szó! Kedves levelüket megkaptam. Első dolgom, hogy megtegyem magamét lapunk fenntartására. Munkáslapunkat örökké emlékezetemben tartom. ' Itt küldök 15 dollárt a Magyar Szó-ért és Petőfi ösz- szes költeményeiért. Természetesen ez nem az utolsó küldemény, mert tudatában vagyok, hogy önök igazi becsülettel dolgoznak és ez költséges is. Borzasztó dolgokat követnek el az ellenségeink az iga- , zi demokráciával szemben. Maradok igazi, szívélyes t üdvözlettel Erdei Károly, i
