Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-07-16 / 29. szám
fi AMERIKAI MAGYAR SZÓ July 17, 1933 Mit csináljunk óriási gabonafölöslegünkkel? Egy uj bonyodalom foglalkoztatja Washingtont és ugyanakkor az egész, úgynevezett nyugati világ gabona- érdekeltségeit. Az uj probléma a fölösleges élelmiszerek felhalmozódása az US raktárakban. A kormány' által összevásárolt gabonafélék,1 vaj, tojás és gyapot elfoglalja az összes raktárakat, hogy az idei gabonafölösleg számára már nem jut, hely azokban, pedig az ország ] lágyrészében bőséges lesz aj termés, annak ellenére, hogy' egyes államokban a szárazság nagy veszteségeket okoz, különösen a takarmányban és legelőkben. Hogy a mezőgazdasági termékek árát egyensúlyban tartsa, a kormány 363 millió bushel búzát vásárolt és halmozott fel raktáraiban, 231 millió bushel kukoricát, 330 millió font tejport, 247 millió font vajat, 172 millió font sajtot, 100 millió font babot. Ugyanakkor hatalmas meny- nyiségü gyapot tölti meg a kormány raktárait. A számítás szerint a jelenben mintegy 3.2 milliárd dollár értéket képviselnek a elhalmozott termények, azonban az év végéig már legalább 5 billió dollár értékű élelmiszer és nyersanyag lesz a kormány raktáraiban, ahogy a dolgok folytatódnak. A kormány ugyan igen nagymennyiségű élelmiszert vásárol és raktároz fel, de ezzel egyáltalán nem biztosítja azt, hogy a faimerek megfelelő árat kapnak terményeikért. A vásárlások nem a kis- farmereket segítik, hanem a mammutbirtokosokat és az élelmiszereket feldolgozó ipari társaságokat így az történik, hogy a mezőgazdasági termények ára mélyponton van, a kisbirtok nem biztosítja többé a farmercsaládok megélhetését. Ugyanakkor a városi munkásság a trösztök által megszabott 'rekordma- gasságu árat fizet az élelmiszerekért. Mialatt a kormány raktáraiban hatalmas mennyiségű tej, vaj, sajt és tojás van elhlamozva, családok milliói nem tudják biztosítani az egészséges táplálkozást s a világ eme leggazdagabb országában, mely, amint ezekben a napokban látszik, nem tudja mit tegyen fölösleges élelmiszerével, rengeteg család van, mely igen jól fel tudná használni e fölösleg jó részét. Eisenhower tervéi " A múlt héten Eisenhower elnök azt hangoztatta, hogy a helyzeten úgy kellene segíteni, hogy a fölösleges élelmiszerek egy részét azoknak az országoknak kellene adni, melyek szükségben vannak, így kiürülnének a raktárak s hely volna bennük az idei fölösleg számára. Eisenhower elnök kijelentése igen humánusnak látszik s ilyen szempontból teljes dicséretet érdemel. Valóban az volna a legemberibb megoldás, hogy a fölöslegből segítsük a szü- kölködőket, kezdve itthon és folytatva a világ többi részében. A dolog azonban nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik és Eisenhower kijelentése sem jelenti azt, amint felületesen látszik. A helyzet az, hogy az U.S. mezőgazdasági kivitele hatalmas méretekben visszaesett. A nyugati blokk országai, melyek Washington nyomására fegyverkezésre fordítják jövedelmük nagyrészét és még meglévő gyarmataik kordában tartására, nem tudják dollárokban megfizfetni az amerikai élelmiszereket és kevesebbet vásárolnak, mint amire szükségük volna, vagy más olcsóbb forrásokat keresnek. Az ázsiai országok, melyek alig szabadultak fel a gyarmati igából, szervezési állapotban vannak, a fejlődés kezdetén, szükségleteik csak kis részét tudják beszerezni s elsősorban kapitális javakat, gépeket, felszereléseket! iróbálnak vásárolni, de ezt is sak igen korlátolt mennyi- légben. Washington tisztában van 5 hogy a fölösleges mezőgaz- j dasági termékek számára1 íem találhat a jelenben kész-! lénzvásárlókat, hacsak egész j politikáját meg nem változatja, megszüntetve a fegyverkezést és megnyiva az utat a szabad világkereskedelem számára. Azonban éppen ez az, amit el akar kerülni. így Eisenhower javaslatát nem lehet egészen a humánus szív sugallatának nevezni. Való az, hogy a Kongresszus nagymennyiségű buzaajándékot szavazott meg nemrégiben Pakisztánnak és korábban hosszúlejáratú hitelre Indiának, amibe egy kis jóakarattal lehet humánussá- got belemagyarázni, de az Eisenhower élelmiszer ajándékozási javaslat, valódi! ajándékozás helyett amolyan uj Marshall-terv volna. Mint, az U. S. News and World! Report írja: az elnök javas-j lata nem jelenti azt, hogy! “tápláljuk mind az éhezőket. A mindig szükségben lévő Ázsia nem lakhatna jól Uncle Sam fazékjából.” Az ajándék, ahogy a kormány nyilván elképzeli, fizetség volna “barátságért”, még az úgynevezett, vasfüggönyön túli országok is kaphatnának abból,! de ehhez előbb igazolniuk kel-1 !ene “barátságukat”, amint Tito igazolja is. Nemzetközi bonyodalom Az Eisenhower ajándéko-1 zási terv úgy látszik Nyugat- európában nem érte el azt a hatást, amit az elnök remélt. Ahelyett, hogy a szövetséges kapitalista országok örömmel fogadnák azt, a terv ijedtséget okozott. Elsősorban a nyugateurópai gabona- érdekeltségek tilt akoznak, mint, a Wall Street Journal írja vezércikkében s azzal vá-l dolják Eisenhowert. hogy alá) akarja ásni európai piacukat és dömpinget akar, azaz el akarja árasztani a világot olcsó, amerikai gabonával és egyéb élelmiszerekkel. Eisenhower sietve tiltakozott az ellen, azt hangoztatva, hogy az U. S. kormányának nincs szándékában versenyezni a készpénzen történő szállításokkal s csak azok az örszá-< gok kapnának az ajándékból,! melyek bizonyítani tudnák, hogy rendkívüli szükségben vannak és nem tudnak fizetni. Mindez azonban nem nyugtatja meg a nyugateuróuai gabona érdekeltségeket, melyek azt látják, hogy az U.S. el akarja venni piacukat. Ezek az érdekeltségek tisztában vannak azzal, hogy a kapitalista versenyben nem sokat jelentenek a szépen hang-i zó, emberies szavak s tudják, hogy Washingtonban több javaslat fekszik a Kongresszus előtt, melyek célja az, hogy dollár helyett fogadják el a gabonáért és élelmi-1 szerért az egyes országok valutáit s azokból fedezzék az U. S. külföldi kiadásainak egy részét. .Csodálatos az, hogy sem a kormány, sem a törvényhozók nem gondolnak arra, hogy itthon kellene elkezdeniük az ajándékozást. Az amerikai családok lágyrésze például már teljesen az olcsóbb margarinnal cserélte fel a vaj- fogyasztást, másik részének még margarinra sem jut elég. Az ország lakosainak egyhar- madrésze még mindig rosz- szul táplált. Vájjon ezek nem érdelemlnének meg egy kis “ajándékot,” olcsóbb árak alakjában? Persze ez valamivel csökkentené az élelmiszer- tröszt profitját, ilyesmit pedig bizonyosan nem akar sem a kormány, sem a törvényhozás. Ehelyett az “ajándékozással” egyszerre két legyet akarnak ütni, egyrészt, piacot hódítani a nyugati versenytársak rovására, másrészt “barátokat” vásárolni atomdiplomáciájuk számára. iiimmm >■ i ii ■ 11111111111 ■ i ■ ■ 1111 ■ i ■ 11111 ii 1111 ■ 111 San Francisco elhanyagolja a dolgozó anyák gyerekeit SAN FRANCISCO. — A munkaügyi minisztérium női bizottsága 246-os bulletinjében jelent,i, hogy egyre több a dolgozó nő San Franciscóban, viszont a gyermekek ellátásáról egyre kevesebb gondoskodás történik. Több, mint 2,000 gyermek van az ellátó intézetek listáján, akik várnak arra,' hogy helyet adjanak részükre. 5,000 más gyermeknek is nagy szüksége lenne ellátásra, mig édesanyjuk dolgozik, azonban ezek még csak nem is jogosultak a felvételre, miután a család jövedelme magasabb, mint ami az intézetbe való felvételre jogosítaná őket. San Francisco és környékén az 1950-es census szerint 295 ezer a dolgozó nők S7smn. A MAGYAR SZÓ A BÉKE, HALADÁS, DEMOKRÁCIA SZAVA! m Newyorki riport Bepillantás a prosperitás kulisszatitkai mögé Jerry Giordano 32 éves bronxi füszeressegéd hetek óta munka nélkül állt. Egyik szombaton délután, zárás előtt a főnök átadta fizetését s bejelentette, hogy hétfőn már nem kell bejönnie, mert nincs szüksége rá. Több mint három éves szolgálata után ez volt a felmondás. Junius 26-án, egy pénteki este Jerry Giordano magihoz vett egy takarót és kivonult a Cherry Street 100-as számú háza elé, mely előtt az Alfred E. Smith után elnevezett városi játszótér van. A kerítés és két pózna segítségével sátorrá feszitette ki a takarót és alatta töltötte az éjszakát. Ugyanazon a helyen volt még a következő kedd délutánján is, mikor az újságíró beszélt vele. Nem volt azonban egyedül, hanem mögötte sorakozott 381 másik hozzáhasonló, akiknek legnagyobbrésze szintén péntek óta az épület töltötte napjait és éjszakáit. Szerdán, július 1-én ugyanis a város 180 napszámosmunkást fogadott fel, a különböző városi hivatalok számára, nehéz munkára, ami keveset fizet, 50—60 dollárt egy hrten. Giordano nem állt fel helyéből, miközben az újságírónak magyarázta: “Két kis gyermekem van. Muszáj, hogy állandó munkát kapjak, hogy ne küldhessenek el szombaton este, minden felmondás nélkül. Azt szeretném, ha nem kellene állandóan rettegnem tőle, hogy kiadják utamat.’’ Három másik ember, aki'mellette állt, fejével helyeselt: ‘‘Bizony igy van ez,” mondták kórusban. A négy ember mindegyike Bronxban lakik. Soha» azelőtt nem látták egymást. Most már barátok lettek. Mindegyik az újságból olvasta, hogy a város munkásokat vesz fel. Az ötnapos ácsorgást megéri az, hogy olyan munkát kapjanak, amiből nem meneszthetik őket minden felmondás nélkül. Ez a reménység vitte őket a ház elé. A várakozók vonala mindennap növekedett. A járda szélén ültek az emberek, hosszú sorban, 20 évestől negyvenig. Beszélgettek, kártyáztak, újságot olvastak. A várakozók között voltak munkanélküliek, de sokan voltak olyanok, akiket még nem bocsátottak el a munkából. Azonban clyan munkát akartak, ahol nem kell állandóan rettegniük az azonnali felmondástól. “Szervezetlen üzemben dolgozom,” mondta Casper Man- none, aki a huszas években van. “Az embert akkor küldhetik el, amikor akarják. Ebből már elegem volt.” Elmondta, hogy már 1949-ben is jelentkezett hasonló munkára. Akkor 400-adik volt a sorban, de mikor kinyitották az irodaajtót, a tolongok visszanyomták, hogy hátra került, a 900-asok közé, akik kitöltötték a kérvényt. Most már péntek éjszaka kivonult s 13-ik a sorban, ő és egy társa számokat adtak ki mindenkinek a többiek beleegyezésével s ellenőrizték, hogy mindenki helyén maradjon s aki hazament aludni, elveszítette számát. Egyetlen valami vonzotta a jelentkezőket, az a tudat, hogy ha kevés is a fizetés, 55 éves korukig nem küldik el őket a városi munkából s akkor nyugdijat kaphatnak, aszerint, hogy hány évet dolgoztak. Álltak a vonalban rádió és televízió szerelők is, akik most jól keresnek, taxisoffőrök s más foglalkozásúak. Valamennyien tudják, hogy a legkisebb üzleti visszaesés munkájuk végét jelentheti. A biztonság keresése hozta ide őket. Szerdán reggel, mikor a városi hivatalt 8 órakor kinyitották, 7,500 ember tolongott a hivatal előtt. A rendőrök, akik felügyeltek a rendre, elismerték és tiszteletben tartották az emberek saját számazási rendszerét. Az első jelentkező, akit felvesznek, 3 hónap múlva, vagy még később kezdheti meg munkáját. ★ íme 7,500 munkás jelentkezik 190 városi munkára. Pedig most úgynevezett prosperitás van. Az emberek tadják azonban, hogy ez mit jelent. A társadalom semmi felelősséget nem vállal értük. A “prosperitás” nem jelent biztonságot a munkában lévők számára sem, a munkanélküliek számára pedig éppenugy éhezést jelent, mint a depresszió. És minden jel szerint hamarosan megszűnik már a “prosperitás. Mi lesz akkor. Hány ezren fognak akkor sorba állni 190 munkahelyért? A koreai fegyverszünet kiújult lehetőségének hirére ismét pánikba estek a Wall- streeti spekulánsok. A hadiipari részvények árai több mint 3 ponttal estek. Ill III IIII mi 1111111111111111111111111111111111111111111111111111111111 Csaknem teljes a monopólium az autóiparban. A “három nagy”, General Motors, Chrysler és Ford gyártja az összes automobilok 94 százalékát. Elkobozták a kubai békekiküldött útlevelét Dr. Juan Marinello a kubai békét követelő csoportok képviselője volt a Budapesten nemrég lefolyt békeértekezleten. Alig érkezett vissza Havanába, a rendőrség elkobozta útlevelét, ezzel a magyarázattal: “Ezután majd nem szaladgálhat szabadon, hogy kommunista gyűléseken vegyen részt.”
