Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-08-06 / 32. szám

August 6, 1953 AMERIKAI MAGYAR SZo Hogyan indult a koreai háború? Most, hogy Koreában meg­történt végre a nehezen várt' fegyverszünet, talán kissé higgadtabban mérlegelhetjük a dolgokat s az amerikai nép számára több lehetőség nyí­lik, hogy megismerje a való­ságot: miként is indult a ko­reai háború a “demokrácia védelmében.” A kérdésre leg­könnyebben megkaphatjuk a választ Carl Marzani “We Can Be Friends” cimü köny­véből, mely a múlt évben je­lent meg. ' Marzani szembe­száll a hisztériás sajtóval, melynek, mint írja — sike­rült az amerikai nép széles' rétegével elhitetni, hogy “a‘ Szovjetunió indította el a háborút az északkoreai csa­patok felhasználásával s így támadást követett el a Nyu­gat ellen.” Ezzel az állítással szemben Marzani azt hangoz-' tatja, hogy a háború Wash­ingtonban a Pentagonban, in­dult meg, “mely Dél-Koreán! keresztül hajtotta végre ter­vét, részben azért, hogy meg-' őrizze Formózát Csang Kaj- sek számára.” Marzani idézi Sir John Pritt, egy vezető angol diplo­mata véleményét, aki a múlt­ban az angol kormány ta­nácsadója volt a Távolkelettel kapcsolatos kérdésekben majd pedig az angol propaganda- ügyi minisztérium távolkeleti osztályának vezetője. Sir John Pritt háttere és tudása “kétségbevonhatatlan,” Írja Marzani, ismertetve annak szavait: • “A harc 1950, junius 25-én kezdődött s még ugyanazon délután a Biztonsági Tanács elfogadott egy határozatot, bűnösnek nyilvánítva ^ki Észak-Koreát. A határozatot az Egyesült Nemzetek Szüul-; ban állomásozó bizottságának táviratára alapozták, mely azt hangoztatta:, semmi bizonyi-| ték sincs arravonatkozólag,I hogy melyik fél kezdte aj harcot. “Gyanút keltett bennem az1 a sietség, amivel a határoza­tot megszavazták s az a tény, j hogy Truman elnök, még mi-' előtt az Egyesült Nemzetek-j hez fordult volna, ürügyül | használta azt fel, hogy ame­rikai csapatokat Térdeljen Dél-Koreába s amerikai hadi­flottát Formózába, “Az Egyesült Nemzetek Szüulból küldött táviratának szövegét teljesen elnyomták és hiányzott az angol képvi- seiőbáz elé terjesztett jelen­tésből. l “Az oroszok 1948-ban ki­vonultak Észak-Koreából, de az amerikaiak Dél-Koreában j maradtak s felépítettek egy! hadsereget Syngman Rhee! számára, melyről azt hitték, hogy erősebb, mint az észak­koreai haderő. Mint az Eco-j nomist irta. már 1949 no­vemberében lövöldözés folyt, azonban a fő haderők nem I vettek részt abban. "1950 májusában uj válasz­tás folyt le Dél-Koreában s az uj parlament junius 19-én (ült össze Szöulban. Syngman Rhee ellenfelei hatalmas többséget nyertek és tárgya­lást kezdtek az ország egye­sítésére, az Észak-Korea ál­tal beterjesztett javaslat alapján. A javaslat alapján az egész országban uj vá­lasztásokat tartottak volna j augusztusban. Igen nehéz el-1 hini, hogy az északkoreaiak J szabotálták volna a tervet az­által, hogy támadást indítot­tak a délkoreai hadsereg el­len. “A talány megoldását For- mózában kell keresnünk. “1950 januárjában Truman j elnök és Acheson külügymi­niszter kijelentették, hogy az Egyesült Államokat nem ér­dekli Formóza s egyik oldalon sem lép közbe a pekingi kor­mány és a formózai naciona­listák közti polgárháborúban. A szigetet 1945-ben visszaad­ták Kínának, ismét kínai tar­tománnyá lett. “A republikánuson azonban' eltökélték, hogy Formózát ‘be kell kapcsolni az amerikai vé­delem gyűrűjébe’ s vezetőik támogatták McCarthy szená­tor kampányát, melyről a sze- i nátus egyik bizottsága í\zt{ hangoztatta, hogy ‘a hisztériái és félelemkeltés* hihetetlen | méretű hullámaival akarja j befolyásolni az amerikai né­pet.’ 1950 áprilisában Truman elnök behódolt s kinevezett egy republikánust, John Fos­ter Dullest, a külügyminiszté­rium tanácsadójául. “Hainan íziget ‘felszabadí­tását’ a pekingi kormány had- érej e meglepő könnyedséggel hajtotta végre az év áprilisá-j ban s júliusban Formóza ‘fel­szabadítása’ volt soron. így igen kevés idő maradt a gon­dolkozásra. “Júniusban John Foster j Dulles, Louis Johnson védel-' mi miniszter és Omar Brad­ley tábornok (vezérkari fő­nök) tanácskozásra ül^ össze MacArthur tábornokkal To­kióban s junius 23-ig kitu­dódott egyezményük, hogy Formózát ‘az amerikai véde­lem körzetében kell megtar­tani.’ A háború, mely junius 25-én indult meg, megmen- j tette Syngman Rheet a bu-1 kástól és ürügyet szolgálta­tott Trumán elnök számára] Formóza elfoglalására.” “Nincs senki, aki a bizo- nyitékok t a n u lmányozása után kétségbe vonná, hogy a korai háború azzal kezdődött, hogy Syngman Rhee, az ame­rikai katonai tanácsadó bi­zottságban lévő barátai se­gítségével megtámadta Észak' Koreát,”, irta Jerome Davis “Peace and War and You” ci^ mü könyvében. ★ “I. F. Stone: A koreai hábo­rú rejtett története című könyvében idézi Connally sze­nátort, a szenátus külpolitikai bizottságának akkori elnökét, aki 1950 május 2-án interv- iut adott az U. S. News and World Report című lapnak. Connally ezeket mondta: “Vannak, akik azt hiszik, hogy olyan események tör­ténnek, melyek háborúra késztetnek bennünket. Azt j mondják ezejc, hogy ha előbb- j utóbb úgyis háborúznunk i kell, miért nem most.” ' Mintha Connally szavait] akarta volna alátámasztani, j Paul H. Griffith, az Ameri­can Legion volt főparancs­noka, aki az úgynevezett ‘megelőző háború’ szükségét i hangoztatta, elmondta az új­ságíróknak, hogy felszólította Truman elnököt: rendelje el az atombomba ledobását va­lahol odaát, mint annak ki­nyilvánítását, hogy az Egye­sült Államok támogatja a ‘vi­lág népeit, akik szabadok akarnak maradni.’ “Valószínűleg Mr. Griffith azt értette, hogy a Szovjet­unióra dobják le a bombát.” (N. Y. Times, 1950 junius 7.) Hogy mit válaszolt Truman elnök, arról nem szól a fel­jegyzés. Arról azonban már igen is beszél, hogy mit cse­lekedett. Az atombombás Griffithet hamarosan védel­mi államtitkárrá nevezte ki. Az úgynevezett megelőző háborút követelő beszédek, követlenül a koreai háborút megelőzőleg lángoltak fel. A háborús, uszítok, mint Connal­ly szavaiból kitűnik, kétség- beesetten remén ykedtek, hogy az . események kiprovo­kálnak egy incidenst, ami “háborúra késztet bennün­ket.” 1950 junius 20-án Dulles Koreában járt, a 38-ik széles­ségi foknál.’Az újságok fény­képet közöltek róla, amint távcsővel kémlelődik Észak- Korea felé. Másnap Tokióba sietett, hogy MacArthur tá­bornokkal tanácskozzon, aki ugyanakkor az éppen Japánba érekezett, legfőbb amerikai katonai vezetőkkel tárgyalt, Johnson védelmi miniszterrel és Omar Bradley tábornok­kal. Dul)es bekapcsolódott a tárgyalásba, de hogy miről beszéltek, arra vonatkozólag mindössze egyetlen nyilatko­zatból következtethetünk va­lamennyire, amit Dulles adott az Associated Press számára az értekezlet után. Dulles “pozitív akciót jósolt az USA részéről, a távolkeleti béke megőrzésére.” Hogy miképpen indult meg a háború Koreában ?... Egy érdekes kitételt találunk erre- vonatkozólag John Gunther írásában. 1950 junius 25-én Gunther MacArthur tábornok szemé­lyes vasúti kocsijában ült Ja­pánban a megszálló halóság “két fontos tagjának” társa­ságában, ebéd előtt. Gun­ther elmondja, hogy “egyiket váratlanul telefonhoz hivták.” Mikor visszatért, suttogva ezt mondta: “Éppen most tört ki egy nagy dolog. A délkoreaiak megtámadták Észak-Koreát.” (Günther “The Riddle of Mac Arthur, 165-ik oldal.) Gunther azt hangoztatja, hogy e jelentés teljesen hely­telen volt, azonban azt nem tudja megmagyarázni, hogy miért adott egy fontos sze­mélyiség helytelen jelentést MacArthur személyes vasúti kocsijában. A legjobb magya­rázatot' ebben találja: “Az első órákban senki sem t’’Jott sokat a főhadiszállá­sa' és az emberek valószínű­leg bedőltek az északkoreai rádió hazugságainak.” T. F. Stone megjegyzi erre, hogy ‘.‘fantasztikusnak látszó valami az, hogy MacArthurt félrevezethette az északko­reai rádió.” 1952 januárjában Van Fleet tábornok, a 8-ik U. S. m ­AKI KELLEMESEN AKARJA ELI ÖLTENI NYÁRI VAKÁCIÓJÁT, menjen a QENTB LAKE lit ff NYARALÓBA BECKET, MASS.-be, ahol a Kish házaspár remek magyar konyhája várja. • Tiszta szobák, gyönyörű vidék. * Elsőrendű ellátás. FELNŐTTEKNEK, személyenként .................. $38.00 GYERMEKEKNEK, 10 éves kőris ................... S15.00 GYERMEKEKNEK, 16 éves korig .................... $35.00 WEEKEND, naponta $7.00 Külön szoba egy személy számára $42.00 Csoportoknak kedvezmény. — Telefrn “Becket 2174”. — Ha kimegy a telefonköltséget visszakapja. — Felvilágosítást ad Gencí7 Margit, reggel 9 óra előtt DA 9-37J2. A Grand Central állomásról minden vasárnap megy egy ‘‘Bargain Fare” vonat, egészen Lee, Mass.-ig. A “Round Trip” csak $3.45-be kerül, használja fel ezt a jó alkalmat. haderő volt parancsnoka a kö­vetkező kijelentést tette Ko­reában : “Korea áldás volt számunkra. Szükség volt egy Koreára, itt, vagy7 a világ va­lamelyik más részében.” (Hidden History of the Ko­rean War, 348. old.) 7 FORMÓZA, TÁVOLKELETI PUSKAPOROS HORDÓ s 1895 május 23-án kikiáltotta a taivani köztársaságot. A köz­társaságot 19 napi fennállá után a japánok vérbefojtották s kegyetlen gyarmati kizsákmá­nyolás és elnyomás rendszerét honosították meg. Taivan né- •pében azonban nem szunnyadt el a hazafiság, a nemzeti ön­tudat lángja. A kinai és maláj lakosság vállvetve harcolt a ja- pának ellen. A taivanszigeti japán uralom 1945 nyarán dőlt meg, miután a szövetségesek szétzúzták a ja- "pán imperializmus főerőit és a, sziget —- az 1943. évi kairói nyi­latkozat és az 1945. évben meg­kötött potsdami egyezmény ér­telmében — egyesült Kínával. A japán megszálló csapatok lefegyverzése után a Wall St. monopóliumok kezükbe kaparin-- tötták a sziget legfontosabb ipa­ri létesítményeit, erőmüveit és több repülőgépgyárát is építet­tek azon. Nemsokára megkezd­ték az ott állomásozó Kuomin­tang hadosztályok megszervezé­sét, felfegyverzését, majd kikép­zését és hatalmas mennyiségű amerikai hadianyagot halmoz­ták feL 1949 elején a kinai né­pi felszabadító hadsereg csapá­sai elől menekülő Kuomintang vezérkar, majd az egész Csang Kaj-sek klikk, Taivanon kere­sett menedéket. 1950 junius 27-én, a Korea el­leni agresszió kirobbantásának napján, Truman parancsára a 7. amerikai hajóhad megszállta a sziget körüli vizeket s nemso­ká.-?. megérkezeti, 13. ameri­kai légikötelék is. A Kinai Népköztársaság Köz­ponti Népi Kormányának képvi­selője Vi Siu-esuan a UN biz­tonsági tanácsának ülésén 1950 november 28-án hangot adott a“kinai nép határozott követe­lésének, annak, hogy Taivan visszatérhessen felszabadult ha­zájához. Csou En-laj, a Kinai Népköztársaság külügyminiszte­re a UN biztonsági tanácsa tag­jaihoz 1950 julius 6-án intézett üzenetében szilárdan és határo­zottan kijelentette: “Taivan Kí­na területének elválaszthatatlan I'óc7o-’ rxigii ° — "-ll ■'Z— társaság kormánya nevében hai.gouiy0Zba. iiiily c.. ka­tonai jellegű lépéseket is tegyen az amerikai kormány, a kinai nép szilárdan elhatározta, hogy Taivant ~ felszabadítja, bármi történjék is.” 1950 augusztus 24-én Csou En-laj ugyancsak a Kinai Népköztársaság kormánya nevében azzal a követeléssel fordult a UN-hez, hogy Ítélje el az Egyesült Államok kormányát a Taivan szigetére való fegyve­res behatolás miatt és intézked­jék az összes amerikai fegyveres erők kivonásáról. Közel négy évszázaddal ez­előtt, 1590-ben portugál hajó­sok érdekes, természeti szépsé- gekbeh és kincsekben egyaránt gazdag tropikus szigetet pillan­tottak meg a Csendes-óceánon, s azt “Ilha Formosa”-nak, vagy­is “Gyönyörű sziget”-nek nevez­ték el. A sziget őslakói eredetileg kí­naiak voltak, akik az V—VI. században a szomszédos Pen- huledao és Riu Kiu szigeteken éltek és a VI században kezd­ték benépesíteni e gyéren lakott szárazföldet. A kínaiak “Tai- vannak”, “Terraszos-öböl”-nek nevezték a szigetet, amely ettől kezdve szervesen Kinához tar­tozott. Taivan legészakibb pontjától, a Fukuikio-foktól legdélibb csú­csáig, a Nankia-fokig, 400 kilo­méter hosszú; legnagyobb szé­lessége 150 kilométer. Területe a tőle 42 kilométerre fekvő Pen- huledao szigetekkel együtt 35 ezer négyzetkilométer, alig na­gyobb tehát Hollandiánál és va- .amivel kisebb, mint Svájc. Eg- najlata tropikus, növényvilága gazdag. Területének kéthar­madrészét sürü erdők borítják. , ezeknek nagyrésze őserdő, me­lyekben nem ritkák a 2—3,0üC ; esztendős faóriások sem. Rend­kívül jelentősek a kámforfák, : mert az ezekből kitermelt kám­for nélkülözhetetlen a gyógyá- ! szatban es a vegyiparban. A I rizst évente kétszer aratják a ] szigeten, a főzelékfélék három- : szór is beérnek. Dusán teiem- ! nek a különféle tropikus gyü- ] mölcsök: az ananász, banán, na- 1 rancs, citrom és a cukornád j Igerajéi fizet a tea -j» Pmrgo- i nya is. A gazdag szigetre már a le században, a tőkés gazdasag i rend kialakulásának hajnala.. 1 szemet vetettek a kapitalisták 1624-ben a hollandok próbálták j itt megvetni lábukat, majd spa- ] nyúlok szállták meg Taivant és i számos erődítménye építettek I Nem sokkal ezufan a hollandok I szorították ki a spanyolokat majd 40 évvel később, a 17-ik század végén a holland hódító­kat Kina fegyveres erői űzte., el, hazájuknak ezt a részét j. j felszabadították az idegen hódi- j lók elnyomása alal. A 19-ik sza I tők elnyomása alól. 1874-ben egy incidens ürügyéi I felhasználva, Japan jelemet 1 fegyveres erőt küldött Taivan j megszállására, ezt azonban j nemsokára elűzték. Húsz evve. | később az időközben megerösj- j aott Japan újra megtámadta | Kínát es az 1895 április 17-tn I aláirt békeszerződés szerint Tai- I van az összes iiuzzataitízo k.- | sebb szigetekkel együtt japán ! kézre került. Taivan népe nem ' törődött bele a Kínától való el- I szakadásba, felkelést szerveze .

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom