Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-08-06 / 32. szám

Békét egész^Azsiábnn!

A franciák még U. S. segítségével sem akarják folytatni az indokínai háborút, — Írja a New York Times. A “körülzárt” két vietnámi hadtest estétől reggelig eltűnik.

A Washingtonban nemrég lefolyt nyugati külügyminiszteri tárgyalásnak egyik behirdetett egyezménye az volt, hogy az Egyesült Államok fokozza a segítséget Indo-Ki- nában, a franciák számára, hogy leverhessék a vietnami szabadságharcosokat. Igen sokan úgy értelmezik John Foster Dulles külügyminiszter ezen legutolsó sakkhuzá- sát, hogy a koreai béke hely- reálitása esetén U. S. Indo- Kinába készül áthelyezni működését, bármennyire népszerűtlen is volna ez az amerikai nép előtt. Egyelőre csak fegyverszállitmányokról van szó, de a fegyvereket rendszerint felügyelő katonai személyzet követi, hogy ellenőrizze azok felhasználását.

A New York Times, mely teljes egészében támogatja a “kommunizmus megfékezésé-! re” irányuló Dulles féle “po-i zitiv” politikát, párisi tudósi-' tójától, Harold Callendertől leközölt egy cikket, mely töb-1 bé kevésbbé beismeri, hogy] ami a francia népet illeti, a washingtoni egyezmény keresztülvitelére igen kevés remény van. A francia nép eddig sem vett részt az indoki-; nai háborúban s az imperia- * listák zsoldosokat alkalmaz-! tak a hagyományosan reakciós francia tisztikar vezeté-' sével, de besorozott francia1 katonákat nem mernek Indo- Kinába szállítani.

Most a N. Y. Times tudósítója beszámol arról, hogy a francia parlament igen hűvösen fogadja a washingtoni egyezményt. “A legfőbb francia cél az, hogy ország megszabaduljon a felelősségtől és a költségektől, amit a háború pénzügyileg és emberekben jelent s a jelszó: “Hozzák vissza a katonáinkat!”

“Mig Washington fontos tényezőnek tekinti Indo-Kinát a kommunizmus elleni távolkeleti stratégiában,” irja a Times, “legtöbb francia úgy tekinti azt, mint egy hét éve tartó fejfájást, ami többet emészt fel emberben és pénz-| ben, mint amit Franciaország] elbír, különösen ha tekintetbe! vesszük az Északatlanti Szerződésben rárótt kötelezettséget Európában.”

Hogy az imperialista érdekeket szolgáló reakciós francia kormány nagyobb amerikai segélyt csikarjon ki, “a múlt év decemberében meggyőzte az Északatlanti Tanácsot (nem kellett erőlködnie), hogy Indo-Kina nemcsak a franciák számára jelent fejfájást, hanem közös, nyugati érdek, ami teljes támogatást érdemel.” Ez természetesen U. S.-nek szólt, mely a háborús fegyverkezés fő pénzeszsákja.

“Igen kétséges,” ismeri be diplomatikusan a N.Y. Times, “hogy a francia kormány az ország akaratát képviselte, a- mely egyáltalán nem kíván vezetőszerepet vinni a nyugati keresztesháboruban, még abban az esetben sem, ha az Egyesült Álamok pénzeli

azt.”

A Times beismeri, hogy még a francia politikai veze-i tők között is sokan vannak,] akik azt hangoztatják, hogy Indo-Kinának meg kell adni a teljes függetlenséget, mégha az a francia gyarmati birodalom teljes végét is jelenti, miután azonban ezt elmondja, rátromfol azzal, hogy Indo-Kinát mégis meg lehet védeni “amerikai pénzzel és francia tisztek több évre nyúló vezetésével.” Ez igen nép-' szerű a francia gyarmati ér-1 dekek számára, de a francia nép ellenzi a háború olyan folytatását is, hogy az Egyesült Államok folyósítsa a pénzt, Franciaország szolgáltassa a tiszteket, azaz a “vért a dollár ellenében,” mint a politikát már ellenző francia lapok írják. Kiderül a tudósításból az is, hogy a kommunista lapok csak átvették a Washington egyezmény ily megbélyegzését, de a valóságban a Le Monde nevű konzervatív laptól ered az. Másszóval nemcsak a francia kommunistákban nem lehet megbízni, de a konzervatív polgárokban sem. A francia nép nem elég “hazafias”, nem akarja teljesen tönkretenni országát az imperialista ér-i dekekért, sőt nemcsak az indokínai háborúból akar visz- szalépni, hanem “vannak, akik az európai kötelezettséget is sokalják”.

Mindez nem valószínű, hogy megváltoztatja John Foster Dulles politikáját, aki Ázsiá- be repült, hogy Syngman Rheevel tárgyaljon, de ugyan- ; akkor utazását bizonyára fel-1 használja némi körültekintésre is.

Egy újabb fejlemény alátámasztani látszik a félelmet, hogy a washingtoni vezetők sürgősen készülnek valamire Indo-tKinában. Ez a fejlemény William Donovan thaj- landi (sziámi) követté való kinevezése. Donovan, aki a i háború alatt az OíSS (az ellen-1

séges front mögött működő, speciálisan kiképzett U. S. egységek) legfőbb irányitója volt, most ugyanabban a Bangkokban lesz U. S. követ, mely fő hadiszállásul szolgál egész Ázsiában a “kommunizmus ellen” folyó harcban, s Indo-Kina közvetlen szomszédságában fekszik.

Eltűnt hadosztályok

A múlt szerdán azt jelentette lndo-Kinából a francia hadvezetőség, hogy nagy of- fenziva indult; az összpontosított francia haderő 100 vi- etnarpi falut körülvett minden oldalról s bekerítette Ho Csi Minh szabadságharcosainak két hadosztályát, melyekkel 24 órán belül végezni fognak. A következő napi jelentés szerint a franciák bevonultak a 100 faluba, azonban nyomát sem látták a két hadosztálynak, mely eltűnt, mint a kámfor. Mint a N. Y. Times irja: a gyanú az, hogy a katonák egyrésze civilruhát öltött magára, elvegyült a falvak népei közé, másik része az éjszaka leple alatt kivonult az ellenséges gyűrűből s harmadik része az ország minden zugában épített földalatti fedezékekbe rejtőzött, hol a franciák nem találják meg őket. A franciák a jelentés szerint két hadosztály helyett 130 hadifoglyot ejtettek és a falvakban letartóztatattak 400 gyanús személyt. Ilyen alapon a falvak egész lakosságát letartóztathatták volna, miután Indo-Kina egész népe a szabadságharcosok t á b orához tartozik, kivéve a francia zsoldban álló elenyésző kisebbséget.

A logikus következtetés az volna, hogy egész Ázsiában helyreállítsák a békét a népek demokratikus szabadságának elismerésével s a gyarmatok megszüntetésével, Koreában éppenugy, mint Indo- Kinában és Malayaban.

lllllllllllllltlIlllllllttltlIltlIIMIIIIIIItlIHIIIIItlIltltmilltHltlIlllltlItlIIIIIIHillllltlIHIIIIIIIIIItlIIIIIIIIIIMIHItttt'llltlttttlI

Koreai árva gyermek

Szabadlábon a náci vezér

Mint Bonnból jelentik, a nyu- getnémet biróság minden vád alól “tisztázta” Dr. Werner Nau- mannt, az uj náci párt egyik vezérét, akit az angol zóna rendőrsége januárban letartóztatott és vád alá helyezett, mint a hatalom erőszait utjáni átvételére törekvő náci összeesküvés vezetőjét. Dr. Naumann a múltban Göbbels náci propaganda hivatalának egyik vezetője volt.

lllllllll■llllllllllllllll■lllllllll■lllllll■lllll■llllllllllllllllllll,,

Mrs. Roosevelt Ázsia népeiről

Mrs. Eleanor Roosevelt, aki most tért vissza 10 hetes világkörüli útjáról, interv jut adott megérkezése után s kijelentette, hogy Ázsia népei “egyáltalán nem Ítélik meg realisztikusan” a kommunizmust és jobban félnek az U. S.-től, mint a Szovjetuniótól.

lakszoigaság “demokratikus” alapon

Feltámasztják a jobbágyságot 1953-ban, de egyet letilt akozó szó sem hallatszik Washingtonból

Az érthetőség kedvéért e cikket két részre osztjuk. Az első részben kivonatosan közöljük a New York Times julius o0-iki szamában közölt helyszíni tudósítást, Albion Rc-ss,- a lap munkatársának tollából, az afrikai Dél-Rhodesiábő,::

“A rhodesiai rendőrség fokozza kampányát, hogy elővadássza a négereket, akik megszöknek gazdáiktól.

Az itteni Ur- és Szolga-törvény alapján a néger mező- gazdasági munkásoknak és tanulatlan ipari munkásé inak szolgálniuk kell a szerződésükben meghatározott ideig. Ha eltávoznak a farmról, vagy az ipartelepről, a rendőrség köteles őket előkeresni. A hatóság eljárást indít ellenük s 1 hónapi börtönnel és 4 font birsággal sújtják őket, amivel nem igen rendelkeznek. Másodízben az elfogott négert 2 hónapi börtönnel és 8 font pénzbüntetéssel sújtják.”

A lap tudósítója elmondja a továbbiakban, hogy a rhodesiai földbirtokosokat erősen aggasztja az, hogy a Nyassza néphez tartozó néger munkások nem térnek vissza többé, ha haza engedik őket szabadságra s hogy igen nehéz a törzsből munkásujoncokat toborozni. A nyassza törzsek bennszülött főnökei és a papság kezdettől fogva ellenezték, hogy az önálló gyarmati területként működő Dél-Rhodesiát a Malan- kormány Dél-Afrikájával szoros kapcsolatban álló Középafrikai Államszövetséghez csatolják. Nyasszaföldön 2 millió néger bennszülött él és néhányszáz fehér földbirtok-: s. A területet, melyet széles, maláriával fertőzött völgy választ el Rhodesia többi részétől, a Trans-Zambezi vasutvona köti össze Mozambique kikötővel.

A Times tudósítója elmondja, hogy Nyasszaföldet azért csatolták hozzá a Középafrikai Államszövetséghez, mert értékes, olcsó bennszülött munkásokat akartak onnan. A bennszülött vezetők azonban keresztül akarják huzni ezt a számítást. A fehér földbirtokosok panaszkodnak, hogy a rendőrség a nyassza “fiukkal” szemben nem tudja kellőképpen érvényesíteni az Ur- és Szolga-törvényt. A földbirtokosok külön intézményt tartanak fenn a serdülő néger fiuk toborzására s minden uj néger fiúért 42 dollárnak megfelelő összeget fizetnek.

A földbirtokosok átlagosan 3,000 holdat kitevő, vagy annál sokkal nagyobb ültetvények fölött uralkodnak s 30- tól 100 munkást alkalmaznak. A szerződés alapján dolgozó néger munkások havi illetménye amerikai pénzben 5 dollár 60 cent, azok fűből épült kunyhókban laknak, melyeket sa- játmaguk, építenek. Mint Albion Ross irja: a földbirtokosok panaszkodnak, hogy a néger fiuk “nem viszik bele szivüket a munkába s csak egyetlen dolog érdekli őket, hogy mi történik otthonukban, a törzsek által müveit kertfarmokcn.”

Ami a jelentés mögött van

Eddig szól a jelentés. A sorok között észrevhető, hogy a lap tudósitója is elitéli, amit látott, de természetesen tartózkodik minden kritikától. Elvégre is Afrikáról van szó, a világ olyan részéről, mely a nyugati demokráciák “szabad” területei és “szabad népei” közé tartozik. Megemlíti például, hogy 42 dollárt fizetnek minden “toborzott” néger fiú után. A “fiút” minden esetben idézőjelbe teszi tudatva ezzel, hogy egész fiatalkorunkról van szó. A toborzás módszeréről hallgat, de nincs is szükség, hogy beszéljen róla. Ez a módszer semmit nem változott az első gyarmatosítók, óta, csak any- nyiban, hogy azóta rendszeresítették, tökéletesítették, hogy kifizetődőbb legyen. A toborzás hivatalosan “önkéntes” alapon történik, amint egy “demokratikus” országhoz illik. Az alig felserdült néger fiuk önként Írják alá a szerződést, természetesen a korbács és egyéb testi fenyítékek serkentik őket, hogy ezt megtegyék. Persze mihelyt tehetik, megszöknek és rabszolga-szökevényekké válnak, szökött jobbágyokká, akikkel szemben a hivatalos büntetés 1 hónapi fogház és 4 font pénzbírság, ami körülbelül félévi munkabért jelent. A büntetés után a pénzbírságot is le kell dolgozniuk s minél többször megszöknek, annál tovább tart a “mOnkaszerzö- dés”.

Testi büntetésről nem szól a jelentés. Feltételezhetjük, hogy ez is mindennapi tartozéka a rabszolgaságnak, de valószínűleg tekintetbe veszik, hogy a munkaképes bennszülött többet ér a profit szempontjából, mint a félig vagy teljesen agyonvert.

★

íme ez történik Nyasszaföldön, melyen még nem fejlődött ki ugyanaz a szervezett ellenállás, mint Kenyában s csupán első jelei mutatkoznak. Washingtoni vezetőink soha nem beszélnek ezen népek “felszabadításáról”, de viszont kommunista “lázadásnak” tekintik törekvésüket, hogy megszabaduljanak a rabszolgaságtól és a “demokratikus” kormányok kötelességének vélik, hogy azt fegyveres erővel megakadályozza.

Harc a béke védelmére

NEW YORK. — A new- yorki béketanács előkészitő gyűlést rendezett hétfőn este <z augusztus 12-én, szerdán este 8 órakor a City Center 'asinoban tartandó nagyszabású c é -: együ léshez, amelyen

a koreai fegyverszünetet fogják ünnepelni. Jelszavuk az, hogy ha a népnek sikerült kivívni a fegyverszünetet, sikerülni fog a tartós béke kivívása is, mert inkább tárgyaljanak egy évig a szembenálló felek, semmint egyetlen napig mészárolják egymást.