Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-12-03 / 49. szám
December 3, 1953 AMERIKAI MAGYAR SZÓ A KÍNAI FILMEK BUDAPEST. — Egészen biztos, hogy aki látta már a “Kina lánya” vagy a “Fehér- haju lány” cimü kínai filmet! mindig nagy várakozással megy filmszínházba, valahányszor ismét kínai filmet, tűznek műsorra. A nagy várakozást, a felfokozott művészi igényt ez a két film minden tekintetben indokolja. Nincs ember, aki közönyös maradhat, ezzel az egyszerű, szivbőlfakadó, mélyen emberi filmüvészettel szemben, a- mely rövid néhány esztendős fejlődése utján már maradandót tudott alkotni. Ezen a két filmen egy rohamosan fejlődő, hatalmas Ígéretekkel biztató, gyönyörű uj művészet fiatal ereje érződik, amely nagyon sokat tanult a szovjet filmtől s mégis eredeti módon, a maga szivhezszóló hangján fordul az egész emberiség felé. Nagy és szép feladat, filmet készíteni abban a Kínában, amelyről Voltaire megállapította, hogy a drámai művészet legősibb bölcsője, ahol már néhány századdal a görög tragédia születése előtt olyan fejlett szinpadi kultúra virágzott, mely három évezreden át egyre uj müvekkel gyarapodott. Ezeknek a drámai müveknek értékét és jelentőségét azzal határozza meg Voltaire a “Kina árvája” cimü tragédiájának bevezető soraiban, hogy a kínai tragédiákat, mint hasonlókat, egy sorba állítja Shakespeare és Lope de Vega hatalmas müveivel. Az ősi színművészet azonban, amily gazdag, annyira hagyományos jellegű, s hogy egyebet ne említsünk, a 12 órás és még hosz- szabb játékidőben lejátszódó drámák aligha olyanok, amelyek könnyen alkalmazhatók a rohamléptekkel fejlődő Kina mai életéhez. Nem is ezek a feudális kultúrában gyökerező hatalmas arányú drámai müvek jelentik elsősorban azokat a hagyományokat, a- melyek érvényre törekednek az uj kínai filmen, hanem a Jang-ko néven ismert népi játékok. A dalbetétekkel, tánccal, versmondással egybekötött népi színjátszásnak az a formája, amely ma is általános a hatalmas Kina minden táján és művelői egyszerű p a r a sztemberek, kézművesek, munkások, katonák. Ez a művészet népi eredeténél és jellegénél fogva együtt változott, fejlődött a néppel és ma már mint, hatalmas, tömegeket átfogó szervezet és termékeny mozgalom, kimeríthetetlen erőforrása olyan uj művészetnek is, mint a film. Jó példa erre a “Fehérhaju lány”. Ezt, a filmet a fiatal Ban-Bin rendező készítette. Úttörő munka, mert soha előtte zenés kínai film nem készült. Előzménye, hogy egy népdal alapján szinpadi daljáték született. S ennek nyomán, de ettől sokban eltérő módon készítették a filmet. A film elbeszéli annak a kínai leánynak tragikus életét, akit földesura szégyenbe döntött, s annyira gyötri a megaláztatás, hogy beleőszül. Mint fehérhaju tündér él a sziklás rengeteg barlangjában ez a leány, mig megérkezik a fel-1 szabaditó hadsereg élén egykori szerelme, a parasztfiu, immár mint délceg fiatal katonatiszt. Ez a gyönyörű legenda azért olyan hatásos a filmen, mert a megelevenedett népdal bármily szépen és szabadon csapóiig, mélyen gyökeredzik a társadalmi valóság talajában és nagy erővel fejezik ki a nép gyűlöletét egykori elnyomói iránt és örömét a felszabadulásban. A “Kina lánya” szintén olyan film, amely klasszikus műnek mondható, nemes egyszerűsége, költői ereje, szépsége k é t s égbevonhatatlan. Középpontjában hős kínai asszonyok állnak, akiknek méltó, örök emléket állít a film. (A Szerkesztő megjegyzése: — Kínai filmeket, ezidő- szerint nem lehet látni Amerikában. Amilyen fontos azonban az egész világ számára, hogy a nemzetek között fennálló nézeteltéréseket és egyéb differenciákat, a nemzetközi feszültség feloldására a zöldasztal körüli tárgyalásokkal rendezzék, éppen- olyan fontos az amerikai nép és az amerikai kultúra számára is, hogy minél előbb megismertessék vele az öt- százmilliós. kínai nép uj művészetének kiváló termékeit,) DARVAS SZILÁRD: Bírói tilalom az NLRB ellen Keech washingtoni szövetségi biró törvénytelennek mondta ki a National Labor Relations Board (Országos Munkaügyi Bizottság) intézkedését, mely meg akarta vonni az elismerést mindazon szakszervezettől, melyeknek vezetői bármiféle “kapcsolatot tartanak fenn a kommunistákkal.’’ A rendelkezés a haladószellemü szakszervezetek ellen irányult, melyeknek vezetői résztvesznek a békemozgalomban és szembefordulnak a mccarthyzmussal. Végeredményben azonban az összes szakszervezeteket veszélyeztette, miután a hivatásos besúgók alkalmazásával, bármely szakszervezeti vezetőre ráüthetik a “kommunista” bélyeget, ha az valóban harcol a munkások érdekeiért. Keech biró ideiglenesen letiltotta a rendelkezés alkalmazását, miután a szőrme- és bőripari szakszervezet, mely bíróság elé vitte azt, rámutatott, hogy Guy Farmer, az országos bizottság McCarthyt követő elnöke a rendelkezéssel még a Taft-Hartley törvény hatályát is túllépte. — Farmer terve az volt, hogy a törvényhozás meg kerülésével, rendeletek utján valósítja meg mindazokat az intézkedéseket, melyeket a legszélsőségesebb iparbárók szeretnének törvénybe iktatni, hogy azok segítségével megsemmisítsék a valódi szakszervezeteket. TÖRTÉNELMI ÉVFORDULÓK KRITIKA AZ ó-KORBAN Arisztofanész, a jónevü at,tikai vigjátékiró Kr. előtt 420-ban este 11 órakor jókedvűen ballagott haza egyik darabjának bemutatójáról. — Egész jó kis darabot írtam — mondta vidáman,— nem csodálkoznék, ha Kr. után is műsoron lenne. Ezzel lefeküdt, magára húzta peplonát és Jóízűen aludt. Másnap bement a Szümp- lon-kávéházba, rendelt egy bögre nektárt és két attikai sóskiflit, majd nekilátott az ujságpapiruszok olvasásának. Természetesen a kritikák érdekelték. Néhány lapban azonban a kritikák meglehetősen tartózkodóak voltak. Egyik azt irta róla, hogy humortalan szemét, a másik fajtalankodó, szatirnak, a harmadik rot-| hadt strébernek titulálta. Szóval alaposan leszedték róla a pogányvizet, úgy ráfeküdtek a kritikusok, hogy valósággal kinyomták belőle a Parnasszuszt. — Hű, az apátok halikar- nasszoszi főistenét, — dühöngött a humorista — ez aztán a kibabrálosz. Megbolondultak ezek? Hiszen még a vak is láthatja a rosszindulatot. Igaz, Homérosz? Homérosz, aki egykori feljegyzések szerint, valóban vak volt, gúnyosan nevetett, vagyis a közismert homéri kacajt hallatta. Ekkor megszólalt Archimedész, az irodalombarát fürdőmest,er, aki néhány héttel előbb botrányos körülmények közt ugrott ki a kádból. — Biztosan pikkelnek rád valamiért. Egyébként adj egy fix pontot és kimozdítom a világot. Archimedésznek ugyanis nem volt fixe, tételenként és csavaronként fizették. — Vegyük csak sorba — mondta az iró elgondolkozva — itt, van például az Attikai Kurír kritikosza, ez a derék firkász, erről tényleg feltételezhetjük, hogy még mérges rám, mert a gőzfürdőben több Ízben szóvátettem, hogy obszcén és bárgyú darabokat ir, továbbá, hogy felesége, tulajdonképpen mykénei származású, amennyiben mindenki pontosan tudja Athénben, hogy mykéne neki. Lehet, hogy visszamondták neki. — Barátom — dörmögte az ugyancsak jelenlevő Pytha- gorász — azt ajánlom, térj át a számtanra. Látod, én most írtam egy tételt, az legalább tízezer évig műsoron lesz és még csak le se vághatják, mert nálunk csak az irhát kritikát, aki legalább az egyszereggyel tisztában van. Diadalmasan n é g y z etre emelte tunikáját és elment gyököt vonni. iitiHiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiuiiniiiiiiiiiiuii, Napi félmillió font szemetet szednek össze éjszakánként a newyorki földalatti vasút szemétgyűjtő vonatjai. A földalatti vasút vezetőinek panasza szerint igen sokan egyenesen szemétlerakatnak tekintik a földalatti állomásokat. iUIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMHI IKIIIIIIIIItl A new yorki tanítók reálbére 20-tól 43 százalékig csökkent 1939-iki fizetésükhöz viszonyítva, jelenti a tanítók szakszervezete. A bostoni teaest (1773 december 16.\ Az amerikai gyarmatosok töméntelen tiltakozása között, a meghallgatásuk nélküli adókivetés ellen, a Boston Tea Party a legnevezetesebb. Az angol parlament 1767-ben adóval sújtotta az Amerikába irányuló tea, üveg, papír, ólom és festék behozatalt. Amikor a gyarmatosok boj- kottálták az áruk behozatalát és az angol ekszportőrök panaszkodni kezdtek, a parlament visszaszivta a törvényt, a teára vetett adó kivételével. Bár később a tea kiviteli adóját is olyan arányban szállitották le, hogy a gyarmatosok nem érezhették ' a behozatali adót, ez utóbbiak, az elv elleni tiltakozásképpen eltiltották a teának Amerikába való importját, hogy a teát szállító hajók kirakodás nélkül voltak kénytelenek Angliába visszatérni. 1773 végén mégis teával szi- nültig rakott két angol hajó futott be a bostoni kikötőbe, j Boston népe összesereglett j és követelte a város angol kormányzójától, a hajók visz- szaküldését. A kormányzó megtagadta a követelés teljesítését, mire az amerikaiak vad indiánoknak öltözve, baltákkal felfegyverkezve megrohanták éjjel a két hajót, feltörtek 343 teás ládát és a tartalmukat a tengerbe szór-j ták. Megtorlásul az angol j parlement kimondotta, hogy! Bostont teljesen elzárja aj tengeri forgalomtól. Ezt a határozatot tekintették az amerikaiak “tűrhetetlen cse-' lekménynek” (idézett a Füg-í getlenségi Nyilatkozatból), a- mely az amerikai forradalom kitörésére vezetett. Zarándokok kikötése Plymouthban (1620 december 21.) A Mayflower Amerikában való kikötése, amely Angliából za-j rándokokat hozott az Uj Világba, az amerikai történelem I nevezetes eseménye. A fér- i fiakat és nőket, akiket a hajó hozott, üldözték Angliában, mert vallási meggyőződésből a király egyházi fennhatóságát nem akarták elismerni és külön egyházba tömörültek. Az angol Nottingham környékéről először Hollandiába igyekeztek, ahol azonban néhány évig kellett tartózkodniok, mig Virginia területét. Amerikában sikerült megszerezniök ajándékképpen. 1920 szeptemberében felszedték a horgonyokat az angol Plymouth kikötőben, de a vihar a kis hajót észak felé sodorta és nem Virginiában kötöttek ki, hanem Cape Cod-on, Massachusettsben. Egy hónapig tartptt, amig kutattak megfelelő letelepedési hely után, kis csolnako- kokon evezve a környéken. Végre december 2-án a társaság egy csoportja termékenynek látszó helyet talált, amit később ugyancsak Ply-, mouthnak kereszteltek el, a kiindulási pont emlékére. Az előőrsök visszatértek a jelen-; téssel a Mayfowerhez s a ha-| jó most délnek fordult, át- j szelve a massachusettsi öhlötJ Január 4-én szálltak csak ki. a hajó összes utasai. Plymouth Rock az egyetlen szikla a közelben s Amerika egyik történelmi nevezetessége. Földosztásra benyújtott | első igénylés (1862 december 3.) Ahogy a Mississippitől nyugatra eső vidékek megnyíltak, a bevándorlók mind hangosabban kezdték követelni, hogy a földek tulajdonjogát megadják nekik. Az amerikai kongresz- szus 1862-ben, a forradalom idején, az úgynevezett “Homestead” törvényt szavazta meg, amelynek értelmében minden polgár és mindenki, aki polgárságot kért, 160 éker földet kaphatott saját tulajdonául, ha legalább öt évig rajta lakott és ez alat,t igen alacsony bérösszeget fizetett. A törvény életbeléptetése napjára tehát nagy tömegek gyűltek össze a helyi földosztó hivatalok környékén, hogy bejelentsék igényeiket j az ingyen földre, amelyet i maguknak kijelöltek. Daniel Freeman, az unió hadseregének katonája, aki akkor ott szabadságát töltötte, a neb- raskai Beatrice-ban szeretett volna letelepedni, de éppen december 31-én parancsot, kapott, hogy másnap St. Louis- ban jelentkezzék a katonai ! parancsnokságnál. Szerencsére a közeli Brownsvilleban ; volt egy ilyen földosztó hi- j vatal. Nehogy elkéssen, Freeman felkereste a hivatal vezetőjét 31-én éjjel egy tánc- mulatságon, amit a bevándorlók rendeztek és rávette arra, hogy egy perccel éjfél után elfogadja tőle az igénylést. Az ideiglenes papírokat is elkészítették és Freeman azonnal útnak indult St. Lou- isba, a Homestead Act 1. számú engedélyével a zsebé- ! ben. A területet, amelyet ilyenmódon szerzett, meg Freeman, 1936-ban a kormány történelmi emlék cél- j jaira megvásárolta, hogy em- I lékeztessen arra, hogy az úttörő honalapítóknak a fizikai nehézségeken kívül, rengeteg más akadállyal rs kellett megbirkózniok. Common Council. ; ähii iiiiMiimiii mum nun minim mum m i nimm mm* Kipróbálják az uj polio elleni szérumot A gyermekparalizis ellen küzdő szervezet bejelentette, hogy a jövő év februárjában 1 millió gyermeken, az ország különböző részeiben ki fogják próbálni az uj szérumot, melyet hatásosnak tartanak a betegség minden válfaja ellen. A próba 7 és félmillió dollárba kerül. •iiin»iiiiiiiiiiiimiiiimimiiiimimmmimmi»immma»i A Columbia tanára a vöröshajsza ellen A Columbia egyetem 120 tanára aláirt, egy nyilatkozatot, mely tiltakozik az egyetemeken folytatott boszor- . kányüldözés ellen s az e célt szolgáló kongresszusi vizs- 1 gálatok ellen. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy ezek a | vizsgálatok teljes megsemmi- 1 sitéssel fenyegetik a tansza- ibadságot és a szabad vitá- . zást. _9_
