Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-12-03 / 49. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

December 3, 1953

AZ ESEMÉNYEK NYOMÁBAN

Nyomdászsztrájk New Yorkban

A múlt hét végén s e hét elején megszűnt az óriási.nyomógépek dübörgése New York hat leg- nagyobu napilapjának nyomdájában: az amerikai imperializmus citadellájában elnémult, bár ideiglenesen, Wall Street hat legfontosabb szócsöve.

400 nyomdászipari munkás némitotta el őket!

400 cniKografus* szervezett murrkás, akik az állandóan növekvő drágaságra való tekintettel heti ló dollárnyi fizetésemelést kértek a világ leggazdagabb újságjainak tulajdonosaitól!

Nem iér kétség, ha az ujságbáróa komoly ellenajánlatot tettek volna, a munkások tárgyalásokba bocsátkoztak volna és nem lett volna sztrájk, be az ujságbárók heti 2, mondd két dollár i izetériemeléssel akarták kiszúrni a munkások szemét, mire azok sztrájkba léptek. Sztrájkőrséget íendeltek a lapok telepei elé és erre a szobámoigó lapok teljes személyzete — mintegy

20,000 munkás — nem lévén hajlandó átlépni a sztrájk őrség vonalát, a piketvonalat, szintén sztrájkba lépett.

A muniiások ellenségei, akárcsak a tejsztrájk • idején, a munkásokat fogják okolni ez alkalommal is a nagyközönséget ért “kényelmetlenség” miatt. Nem beszélve arról, hogy a szüntelen háborús hisztériát keltő és gyűlöletet okádó imperialista szennysajtó elnémulása, vagy elnémitása bár csak rövid időre is, a lehető legjobb jótétemények egyike amit az amerikai nép számára tehetett vaiaki, nézzük meg érdemileg, hogy ki felelős a sztrájkért.

A sztrájkoló cinkográfusok, igaz, amerikai viszonylatban is jónak mondható fizetést húznak, heti 120 dollárt.

Nem beszélve arról, hogy az infláció következtében ennek az összegnek alig van nagyobb vásárlóereje, mint a II. világháború előtti években 45—50 dohárnak és hogy eiz a vásárlóerő is állandóan hanyatlik, tekintetbe kell vennünk, hogy a cinkografia egyike az egészségre legártalmasabb foglalkozásoknak. Nagyon sok munkást idő- nek előtte munkaképtelenné tesz, igy hát minden munkás Tudja, hogy ha nem tud megtakarítani egynéhány dollárt későbbi esetleges munkaképtelensége idejére, akkor nélkülözéssel sújtott aggkornak néz elébe ő s családja.

S tekintetbe kell venni, hogy ezek a munkások a munkájukkal a Wall-streeti sajtó kiszámíthatatlan profitját segítik előteremteni. Köztudomású például a N. Y. Times fantasztikus gazdagsága. Tulajdonosai titokban tartják profitjaikat, de a sza mában köztudomású, hogy még az amerikai óriáströsztök körében is lélegzetelállító, amit ez az újság, éppúgy, mint a Daily News és a többi csatornalap NAPONTA profitként elkönyvel.

Nem é dektelen megjegyezni, hogy azt a heti fizetésem dóst, amelyet a 400 cinkografus követelt, a i w York Times egyetlen vasárnapi számában I ; YETLEN OLDALNYI hirdetésével kifizethető* vo’na. Még pedig nemcsak a saját munkásainak. hanem a többi öt újság sztrájkoló munkása mák is!

De a Vall Street kevély urai, inkább lezáratták lapjai at, inkább készek, voltak napi kb. 5 millió 00’' r jövedelmet elveszteni mintsem megadják a III!Ti 15 dollár fizetésemelést azoknak a munkásodnak, akiknek oly nagy szerepe van profitjuk összeharácsolásában!

A newy rki ujságsztrájknak ez a néhány tanulsága. K domes elmélkedni fölötte.

McCart y, a diktátor jelölt

A mull kedden este McCarthy wisconsini szenátor válaszolt” a televízión és rádión Truman volt elnök vádjára, mely szerint az Eisenhower ko. rná.iy saját politikájává tette a Mc- Carthyzm ,.<t. A wisconsini szenátor azon az alapon kért ingyenes rádióidőt, hogy Truman személyében támadta. A rádió és televíziós hálózatok tudták, hogy ez valótlanság, de mint minden esetbe i most is siettek beálllni a boszorkány- üldözés s olgálatába.

Term szelesen mindenki tudta, hogy McCarthy n, m Fruman vádjára fog válaszolni, hanem saját ingának akar ingyen fórumot, nagy hazugságának hirdetésére, a nép félrevezetésére. Utólag, a New York Times cikke szerint a Fehér Ház egy, - vezetői haragosan nyilatkoztak beszédéről, mert nemcsak Trumant támadta, de magát Eisenhowert is.

McCarthy vonala a következő:

Ha valaki nem hajlandó elfogadni politikáját,, az “megbizhatatlan.” Ha valaki ellenkezik vele, az “áruló”. Eszerint mindenki megbizhatatlan, aki nem hajlandó fejet hajtani az amerikai Hitler szerepére vágyó wisconsini szenátor előtt.

McCarthy azt kiabálja az amerikai nép felé, hogy az elmúlt 30 évben “megbízhatatlanok” vezették, úgy a New Deal, mint, a Tfuman korszak alatt, sőt még Eisenhower személyében sem biztos. Az országot egyedül csak ő mentheti meg. Ha Eisenhower el akarja kerülni, hogy hasonló bánásmódot kapjon, mint amilyenben Brownell igazságügyminiszter és J. Edgar Hoover részesítették Trumant, akkor jó lesz, ha a McCarthy által kijelölt utat követi.

•

Öt évvel ezelőtt McCarthy még könyörgött a wisconsini ■ banknak, ki nem fizetett kölcsöne meghosszabbításáért. Azóta kifizetődött számára a nagy hazugság s bankszámlája évről évre gazdagabb. Ezzel a jelszóval: “Én mentem meg

Amerikát a kommunizmustól!” egy csomó texasi olajmilliomos kedvence lett, akik olajat akarnak eladni s azért támogatják, mert tudják, hogy ha sikerülne hatalomra-juttatni, biztosítva volna számukra a nagyobb profittal járó, háborús piac.

McCax-thy betegesen irtózik attól, hogy Amerika békében éljen. Nem tudja bevenni a fényt, hogy Koreában nem folyik többé az amerikai fiatalság vére s hogy a “szabadság kereszteshá- boruját” nem terjesztették ki Kina ellen, amint ő és MacArthur akarták.

Lényegében McCarthy azoknak az olajmilliomosoknak és nagyiparosoknak a szócsöve, akik a béke kívánságát azonosnak tartják a “hazaárulással.” A békét “megbékéltetésnek”, vagy “kiengesztelésnek” nevezi. Ugyanakkor azonban a német fasiszták és a japán háborús bűnösök egyre fokozottabb kiengesztelését követelik.

McCarthyt beteggé feszi még a gondolata is, hogy a világban helyreálljanak a békés kereskedelmi kapcsolatok. Kereskedelem helyett arra akarja kényszeríteni U. S. szövetségeseit, hogy-terjesszék ki a háborút Ázsiában.

•

McCarthy nagy hazugsága az, hogy “kommunizmus” és “kémek” ellen harcol. A valóság az, hogy soha egyetlen kémet sem tudoft leleplezni. De ugyanez áll az FBI-ra, melynek a rengeteg publicitás ellenére sem sikerült egyetlen esetben sem tetten érni egy állítólagos “kémet.” Mindössze besúgók vallomásaira támaszkodik, melyeket nem sikerül bizonyifékokkal alátámasztani.

McCarthy nem “kémek” után vadászik, hanem a demokratákra és republinákusokra, akik nem hajlandók rendeleteket elfogadni tőle, valamint fasizmusra törekvő társaitól. Ezek azok a “kommunisták”, akiktől meg akarja tisztítani a hivatalokat.

•

Hitler “zsidóknak”, vagy “zsidóbérenceknek” nevezte ellenségeit. McCarthy trükkje abban áll, hogy minden amerikait bűnösnek tüntet fel, hacsak nem tudják számára kielégítően bizonyítani, hogy nem bűnösek. A fasisztákat utánzó hazugságot alkalmazza, azt hangoztatva, hogy mindenki, aki az alkotmány ötödik kiegészítő szakaszára hivatkozik, az “kém”, mert ha nem volna az, akkor nem tagadná meg a választ, hanem a vádat, tagadná. A helyzet azonban az, hogy ha a vádlott tagadja a vádat, melyre Mc- Carthynak nincs semmiféle bizonyítéka, akkor azzal kiszolgáltatja többi jogát McCarthynak, aki igy más “kémek” neveit követelheti tőle, vagy “hamis eskü” vádja alá helyezi.

Ez a veszély, mely Amerikát fenyegeti és keddi beszédében McCarthy leleplezte magát, hogy célja a hatalom átvétele. Azzal a hazugsággal, hogy minden kommunista “bűnöző”, megbélyegezhet mindenkit, aki csak egy árnyalattal is balra áll tőle s kritizálja tevékenységét. Ezuftal a demokrata pártra vetette ki hálóját, mint ellenzékre. Beszédében azt hangoztatta, hogy Truman “a demokrata pártot az ország érdekei fölé helyezi.” Ezzel a cinikus váddal saját pártját, a republikánusokat akarja megmenteni az 1954-es választásban, amit, a “kommunizmus elleni” uj ázsiai háborúval s a' hagyományos, alkotmányos jogok megsemmisítésével szeretne elérni.

McCarthy azt akarja elhitetni, hogy ha ő kerül hatalomba, megtisztítja az országot a “kémektől”, leszállítja az adókat, megszünteti a fiatalok sorozását, biztonságot teremt az amerikai farmerek és munkások számára. A valóság azonban az, hogy egész programmja ennek az ellenkezőjét jelenti, uj háborút, magasabb adókat, toob katonát és nemzeti öngyilkosságot,, sokezer mérföldnyi távolságban az otthontól.

McCarthy támadását a demokraták ellen nem szabad kézlegyintéssel elintézni. Fel kell ismerni a teljes valóságot. McCarthy uj vadászata a “kommunisták” ellen a valóságban egy hatalmas csoport szövetkezése a fasizmus megteremtésére, ami ellen egyesült erővel kell harcolnia mindenkinek, aki valóban szolgálni akarja Amerika érdekét.

Egy perces csend és a profit

A Westinghouse társaság egyike azoknak, melyek a legnagyobb profitot húzzák a fegyverkezésből.

A társaság Jersey Cityben lévő üzemében történt :

A gyár munkásai, akik egyrésze a CIO—-UE szervezetébe, másik részük a független ÜE-be tartoznak, november 11-én meg akarták ünnepelni a fegyverszünet emlékét. A két szakszervezet félretette a politikai vetélkedést és együttes levelet intézett a gyár vezetőségéhez:

“November 11,” mondta a két helyi szervezet levele, “ünnep az egész világon. Ezen a napon emberek milliói, két egymással szembenálló hadsereg tagjai, melyek ölték és sebezték egymást, letették a fegyvert és "azok sírja felé fordultak, akik a harcban életüket adták. Ezen a napon mi is, akik a harctéren meghaltak apái és testvérei vagyunk, tiszteletünket akarjuk tenni. Emlékezni akarunk ezen a napon az első és második világháború, valamint a koreai bábom halottjaira s reménykedünk, imádkozunk, hogy ne történjen meg mégegyszer ugyanaz.”

A két szakszei’vezet engedélyt kért a gyár vezetőségétől, hogy a munkások rövid emlékünnepélyt tarthassanak délelőtt 11 órakor. Mikor a gyár vezetősége elutasitotta a kérést, megegyeztek abban, hogy fegyverszünet napján, délelőtt 11 órakor megszólal a gyári sziréna s az emberek egy perces csenddel adóznak a hősi halottak emlékének. Az igazgatóság azonban nem tartotta be Ígéretét. Elmúlt 11 óra s 11 óra 28 perckor végre megszólalt a sziréna, miután tiltakozás özönével árasztották el az igazgatóságot. Végre egyetlen percre csend volt a gyárban, az emberek letették szerszámaikat és vigyázzállásban helyükön maradtak.

A történtek után a két helyi szervezet együttesen a következő nyílt levelet intézte az igazgatósághoz:

“Vájjon nincs önökben semmi szégyenérzet? Nincs önökben semmi érzés azokkal a fiatalokkal szemben, akik meghaltak, vagy megnyomorod- tak, hogy önök bezsebelhessék a milliárd dolláros háborús profitot? Vájjon a néhány perces elveszett idő olyan nagy rést ütött volna a véres profitban?”

A levélből az tűnik ki, hogy a Westinghouse társaság “inkább ünnepelné azt a napot, melyen a háború megkezdődik, mint azt, amelyen befejeződik.”

“Értesítjük önöket urak,” mondja befejezésében a levél, “hogy mi, akik megteremtjük a profitot, akiknek fiai, lányai és apái meghaltak, hogy az önök számára lehetővé tegyék e profit felhalmozását, élesen elitéljük ezt a sérelmet. Ugyanakkor biztosítjuk önöket, hogy mégegyszer nem fogjuk azt megtűrni a jövőben.”

Dulles megint szeretne kibújni a négyhatalmi tárgyalás alól

A múlt péntek óta borús hangulat uralkodik a washingtoni külügyminisztériumban. E napon ugyanis a Szovjetunió válaszolt a State Department november 16-án küldött jegyzékére, mely olyan feltételekhez kötötte a nyugati és a szovjet külügyminiszterek tárgyalását, hogy a Szovjetunió ne fogadhassa el azokat. A jegyzék eluta-