Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-12-03 / 49. szám
December 3, 1953 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 sitása helyett azonban a USSR javasolta, hogy a külügyminiszterek minden előzetes feltétel nélkül üljenek össze és tárgyalják meg a Németországgal kapcsolatos kérdéseket. A tárgyalás az első, komoly lépés volna a béke helyreállítására vezető utón. Miközben azonban Anglia és Franciaország örömmel fogadja azt, Washington megint savanyu arcot vág. Dulles legszívesebben elutasítaná a tárgyalást, de nem teheti meg, anélkül, hogy az Egyesült Államokra ne hárítsa az ódiumot. A szovjet javaslat annál inkább idegesíti a külügyminisztériumot, mert egy héttel a bermudai tanácskozás előtt érkezett. A kalmársajtó első reakcióként azt hangoztatta, hogy Molotov szovjet külügyminiszter a francia parlamentet akarta befolyásolni vele, a németek újbóli felfegyverzésének kérdésében. A francia parlament néhány szótöbbséggel bizalmat szavazott a Laniel kormánynak, azonban több mint 100 képviselő tartózkodott a szavazástól. A parlament tudomására adta a kormánynak, hogy a bizalmi szavazatot csak azért kapta, hogy Franciaországnak képviselője legyen Bermudában, azonban ez nem jelenti még, hogy a törvényhozás elfogadja az úgynevezett európai hadsereget a németek részvételével és felfegyverzésével. A Wall Street Journal, miután megállapítja, hogy Washington kelletlenül fogadja a szovjet javaslatot, de nem utasíthatja vissza, azt hangoztatja, hogy Dulles arra fogja a tárgyalást felhasználni, hogy Molotovot zavarba hozza. Mint Ray Cromley, a lap washingtoni tudósítója Írja: Dulles javasolni fogja Németország egyesítését,, “biztosítani fogja az oroszokat, hogy a U. S. háborúba megy Oroszországgal Németország ellen, amennyiben az utóbbi megtámadja a Szovjetuniót.” Dulles célja, — írja a továbbiakban Cromley “hogy az oroszok kivonuljanak Németországból s ha ebbe nem egyeznek bele, mint imperialistákat tünteti fel őket a világ előtt.” Miután felsorolja Dulles célját, beismeri, hogy senki nem várja, hogy az oroszok elfogadják azt. A cikk egyben beismerése annak is, hogy Washington célja nem az, hogy a német kérdés megoldásával komoly lépés történjen a béke irányába, hanem propaganda, saját céljainak szolgálatában, illetve a hideg háború fokozása, a német fasiszták újbóli felfegyverzése. Egészen bizonyos ugyanis, hogy «incs egyetlen komoly, józan ember, aki beveszi a maszlagot, hogy az US német támadás esetén a Szovjetunió segítségére sietne. Nyilván azért veszi körül katonai bázisokkal a Szovjetuniót, a világ minden részében, mert “segíteni” akarja! Úgy látszik, Dulles maga is tisztában van vele, hogy a játékot nem folytathatja örökké. Mint a Wall St. Journal Írja: igen fél attól, hogy Winston Churchill és Laniel francia miniszter- elnök szívesen fogadják a szovjet javaslatot és egyezményt akarnak. A szovjet javaslat ugyanis hatalmas lépést jelentene a béke irányában. A Szovjetunió valóban Németország egyesítését akarja s mint korábban tudomására hozta a nyugati országoknak. Hajlandó onnan visszavonni csapatait, amennyiben a nyugati, illetve amerikai csapatokat is visszavonják s megtiltják, hogy az ország újból felfegyverkezhessen s megismételje szomszédai ellen a támadást, amivel először II. Vilmos császár, majd Hitler próbálkozott, mindkét esetben vérbe, borítva az egész világot. A franciák és az angolok szívesen elfogadnák ezt a javaslatot. Dulles célja azonban éppen az ellenkezője. Mint a Wall Street Journal Írja: “Reméli, hogy meggyőzheti a szabad világot, különösen Angliát, Franciaországot és a többi nyugateurópai országot, hogy nem számíthatnak a Szovjetunióra, jobb lesz, ha rohamos tempóban újra felfegyverkeznek, ha folytatják a közgazdasági embargót Vörös Kina ellen, ha folytatják az indokinai háborút a vörösök ellen s egyesülnek egy erős programm alapján, hogy győzelmet érjenek el a hideg háborúban. Azt akarja, hogy vessék el a gondolatot, melyszerint a Szovjetunióval való egyezmény lehetséges, ha megtalálják a helyes formulát.” Ez a kitétel teljesen beszél önmagáért. Mélyen el van rejtve a hosszú cikk utolsó részében, ameddig kevés olvasó jut el, ámbár a lapot meglehetősen exkluzív közönség olvassa, akiktől nem kell félni, hogy szembefordulnak a hivatalos politikával, ha tudják is a valóságot. Pénteken Eisenhower és Dulles Bermudában fognak tárgyalni az angol és francia kormány vezetőivel. Annyi bizonyos, hogy a szovjet válasz megnehezíti Eisenhower és Dulles helyzetét. A válasz a béke reményét tárja a világ népei elé s nem való.-zinü, hogy Dullesnek megint sikerülni fog megakadályoznia, vagy huzni-halasztani a négyhatalmi tárgyalást, amint azt a múltban tette. Az európai népek ugyanis éppen úgy nem akarják a német fasiszta hadsereg visszaállítását, mint a Szovjetunió. Hisztéria és munkáselbocsátások A nyár óta a pénzügyi és szaklapok újabb mun- káselbocsátásokról tesznek jelentéseket. Noha még szó sincs arról, hogy ingyen-levesért kellene sorbaállni a jótékonysági intézmények konyháin s a munkások legnagyobb része még végigdolgozza az egész hetet, látható nyugtalanság észlelhető az ipari központokban. A munkások erősen szemmel tartják az elbocsátásokat, számontart- ják azokat s gondolkoznak, hogy mikor kerül rájuk a sor. A Republic Steel chicagói üzemében például még teljes hetet dolgoznak, azonban a drótüzemében már nagyszámú munkáselbocsátás történt. “Ha megkezdődik az elbocsátás a kész cikkeket gyártó üzemekben, akkor hamarosan mi következünk.” így beszélnek az ácélüzemek munkásai. A nagy depresszió erős lecke volt a munkások számára, nemcsak az öregek, de a fiatalok számára is. Ha rajtuk múlik, nem szándékoznak megengedni, hogy mégegyszer megismétlődjön. Ezért történik, hogy majdnem minden szakszervezet programmot készít a válság elkerülésére. E programmok különbözők s legmeszebbmenő közöttük a munkanélküliséggel már erősen sújtott mezőgazdasági gépipari munkások, az UE és a 600-as Ford lokál által követelt programm, melyeknek alapja a béke, a békés kereskedelem helyreállítása az egész világgal, a rövidebb munkaidő és a nép jólétét szolgáló közmunkák: kórházak, iskolák, vízmüvek építése. Legtöbb szakszervezet, mint a CIO konvenciója is leszegezte, hogy szükség van a vásárlóerő emelésére, amit az adórendszer reformálásával, béremeléssel, garantált évi bérrel, a mező- gazdasági termények árának biztosításával s nagyszabású közmunkaprogammal lehet megvalósítani. Ezekre a követelésekre alapozzák az 1954- es politikai akciót a törvényhozás jelöltjeinek támogatásában. Ugyanakkor azonban az országos vezetők legtöbbje, mint az úgynevezett Fair Deal demokraták, miközben azt hangoztatják, hogy szükség van a depresszió megakadályozását célzó programúira, a másik oldalon aláássák saját programmjukat. így például ugyanazon CIO konvención, melyen egyik oldalon a békés programm szükségét hangoztatták, a másikon Walter Reu- ther és Douglas illinoisi demokrata szenátor tiltakoztak a fegyverkezési költségvetés leszállítása ellen. Természetesen lehetetlenség a nép életszínvonalát szolgáló közmunkák fokozása, mikor a kormány költségvetésének 90 százaléka a múlt és jövő háború költségeire megy s a 70 milliárdos költségvetésből mindössze 7 és félmilliárd jut a polgári szükségletekre. A hideg háború terhei alatt leginkább görnyedő farmerek és munkások között most már egyre inkább kezd világossá lenni, hogy a háborús programm és a depresszió leküzdésére irányuló programm összeférhetetlen egymással. Egyetlen tor- pedózuzó költségén például 8,000 ember számára lehetne uj lakóházat építeni, egy nehéz bombavető árából 30 iskolát lehetne felállítani s igy tovább. Ugyancsak nem egyeztethető össze, a hideg háborúval a Nyugat és Kelet közötti kereskedelem visszaállítása. Most már pedig ott tartunk, hogy a forgalom visszaesésétől félő Chrysler- társaság is beismeri, hogy a Kínával folytatott kereskedelem hatalmas, uj piacot jelentene az automobilok és teherautók számára. Korábban hasonlóan nyilatkoztak a mezőgazdasági gépipar vezetői. , Miközben valóban meg volna a lehetőség a depresszió elkerülésére, a helyzet az, hogy az ország külkereskedelme, illetve kivitele rohamos mértékben csökken. Most már nemcsak a mező- gazdasági termények kivitelében mutatkozik nagy visszaesés, de a gépszerszámokéban is, ami hatással van nemcsak az automobil és szerszámiparra, hanem az acéliparra is. Sok esetben a nyugatnémet gépszerszámok szorítják ki az ame- rikakat a piacról. A világkereskedelem helyreállításával mindkettő számára maradna elég lehetőség. December 6-án az automobilipari munkások CIO szervezete országos értekezletet tart Washingtonban, melynek kimondott célja programmot kidolgozni a depresszió elkerülésére és a munkáselbocsátások megállítására. Mint a Ford 600- as lokál hangoztatja saját programmtervében, a depressziót csakis a teljes béke helyreállításával lehet elkerülni. :L íi A Ford lokál nem áll egyedül, de a munkások és farmerek egyre nagyobb tömegei kezdik ugyanazt vallani. A depressziótól való félelem egyre erősebb hatással van a tömegekre és Herbert Brownell igazságügyminiszter hisztériás kémhistóriája egyrészt azt a célt szolgálta, hogy a nemlétező kémekkel való ijesztgetéssel elterelje a figyelmet a közgazdasági problémáktól, melyek kezdenek egyre égetőbbé lenni. A jelek szerint ez nem egészen sikerült. A farmerek és a munkások sokat beszélnek ugyan a Brownell-ügyről és fejleményeiről, de ’ első számú problémájuk mégis a holnap, a megélhetés kérdése maradt, amit semmiféle hisztériás ijesztgetés nem tud háttérbe szorítani. Egy fehér nö ült melléjük — elitélték ókét Ezerötszázhetvenöt dollárnyi pénzbírságot szabtak ki egy csoport néger katonára csak azért, mert az egyikük mellé leült egy fehér nő. A néger katonák — lehettek vagy ötvenen —- benn ültek egy autóbuszban, nyilván szabadságra mentek. Velük volt egy hadnagy is, az is néger ember volt. Menetközben felszállt egy fehér lány, leült egy helyre és felszólította a melletteülő néger katonát, hogy üljön el mellőle. Az nem ült el, többek között talán azért sem, mert nemigen lehetett hova, hiszen ötven ülőhely nincs is egy autóbuszban. A nő panaszára a kocsivezető rendőröket Ingatott, kik letartóztatták az összes katonát, köztük a hadnagyot is, Austell Sherard-ot és megparancsolták a soffőrnek, vigye valamennyiüket a rendőrségre. John I. Rice városbiró minden katonát megbírságolt, mert rendzavarást taialt a viselkédesük- ben, amennyiben beleszóltak a vitába, amely a leány és a katona közt keletkezett. Két rendőr, D. A. Neely és J. D. Worthy, kijelentette, hogy amikor a fehér nő által vádolt katonát keresték, a tiszt közbelépett. A biró a hadnagyot ezért a cselekedetéért 200 dollárra bírságolta meg, mondván, hogy beleavatkozott a rendőrség dolgába. Negyvenöt katonát fejenként 25 dollár birsággal sújtott a biró, egy másikat 125 és még egy másikat 100 dollárra, összesen tehát ezerötszázhetvenöt dollárra, mindenkit beleszámítva. Ez Dél-Karolina államban történt. Columbiában. Szavalhatnak egyenlőségről, szabadságról, szabad világról illetékesek, az ilyen esetek csak élesebben rávilágítanak azokra a súlyos ellentmondásokra, amelyek a tőkés jelszavak és gyakorlat közt fennállanak. A biró Ítélete szemmellátha- tóan igazságtalan és elfogult, magán viseli a faji megkülönböztetés minden jellemvonását. Vájjon vigasztal-e az a körülmény, hogy a néger katonák, akikkel ez esetben nagy számuk miatt nem mertek sommásabban eljárni, — jól jártak, mert ha történetesen egyedül lett volna az a katona, aki mellé a fehér leány leült, annak rendje s módja szerint, amire már nem egy példa volt ott lent a sötét délen, még sötétebb tragédia szenvedő hősévé is válhatott volna. A megélhetési ár uj magaslaton A kormány munkaügyi hivatalának jelentése szerint a megélhetés ára ismét uj magaslatot ért el, október hónapban. Ez már a nyolcadik hónap, melyben a megélhetés ára következesen emekedett. ,A hivatalos jelentés szerint az árak 0.2 százalékkal emelkedtek szeptember közepétől október közepéig. Az uj index 115.4 százalék az 1947- 49-es árakhoz viszonyítva. Az áremelkedés ezúttal a házak árában, ruházati cikkek, szolgálatok, orvosi kezelés, rádió, televízió, stb. áraiban mutatkozik. Ezekkel szemben az élelmiszerek ára 0.2 százalékkal csökkent a hónapban s 1.2 százalékkal csökkent a múlt év októbere óta. A múlt év októbere óta általában 1.1 százalékkal emelkedett a megélhetés ára s 1950 júniusa a koreai háború megindulása óta 13,4 százalékkal. - y A megélhetési ár emelkedésével párhuz-á- mosan emelkedett a hisztériás vöröshajsza is.
