Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-12-03 / 49. szám
December 3, 1933 AMERIKAI MAGVAK j>z,ó SZEMBENÉZNI AZ ÜLDÖZŐKKEL Irta: Dr. POGÁNY BÉLA “A McCarthyzmus borzalmas rák, amely felemészti Amerika életfenntartó szerveit és szétrombolhatja a szabadság nagyszerű intézményét.” Harry S. Truman, USA voR elnöke, a Brownell igazságügyminiszter vádaskodására adott válaszából. “Ha egyszer elfogadjuk azt a felfogást, hogy egy szervezetbe lépni veszélyes, minden szervezetünket meg fogja támadni a kór és akkor az amerikai demokrácia gyökeréig el fog száradni. . /’ Henry Steele Commager, a Columbia egyetem történettanára. “Ott tartunk, hogy az árulás és ellenvélemény fogalmát összezavárják, azon ositják. Behatolnak a magánvélemény, a lelkiismeret szentélyébe, ahova egyedül Istennek van joga belépni.” Rev. dr. John A. Mackay leveléből, melyet a presbite- riánus (református) egyház országos tanácsa nevében intézett a hívekhez. ismer-e valakit, aki tagja. Nem ismert senkit olyant. Az emberek noszogatták, hogy beszéljen, megnyugtatták, hogy nem lesz semmi baja, más szóval legyen besúgó. Majd az IWO felől érdeklődtek végül azt kérdezték tőle: állampolgár-e s amikor azt felelte, hogy igen, azzal ijesztgették, hogy el fogja veszteni állampolgárságát,, ha nem lesz segítségükre. “Már hogy veszthetném el állam- polgárságomat, felelte az öreg mnkás, amikor nem csináltam semmit. Negyvenhét éve élek ebben az országban, két kezemmel segítettem építeni az országot, mindig nehezen dolgoztam életemben, amig meg nem öregedtem és ki nem dőltem, sok munkához értek, de ahhoz, amit önök tőlem kívánnak, nem értek. Tisztességes munkával felneveltem családomat. Az egyik édes fiamat koporsóban hozták vissza nekem a második világháborúból. Mit, akarnak többet még az embertől? Öregségemre nem leszek árulója senkinek.” Azt, felelték neki: gondolja meg a dolgot, mig újra visszajönnek. Eddig tartott a diskurzus... de ezer meg tízezer s még ki tudja, hány esetben, enyhébb és erőszakosabb, jogosabb és törvénytelenebb formában folyik az országban mindenfelé, nagyvárosokban és Isten háta mögött lapuló tanyákon. Néha már úgy tü- íik, hogy több detektív kering az országban, mint ahány munkásember dolgozik” a szabadság földjén”, akáresak az ókori Rómában, Tibériusz, Jézus Krisztus “császára” idején, amikor több rendőrspicli settengett Róma utcáin, mint lakos. De ennek már idestova kétezer esztendeje s azóta sokat fejlődött a világ. Detektívek állítják meg az embert uton-utfélen, behatolnak üzletébe, magán- ! lakásába, kérdésekkel halmoz- I zák el, fenyegetik, vissza jön- j nek, zaklatják, nvugtalanit- j ják. Senki nem tudhatja a- ; mikor választ ad nekik, hogy , melyik óvatlanul elejtett sza- . vával okozza saját,maga vagy szerettei vagy ismerősei vesz- I tét, pusztulását. Elvesztheti j állását, kenyerét, családját, j otthonát, becsületét. Nem szá- | mit kor, nem számit a büntetlen előélet, nem számit ál- I dozat, amit hozott a hazá- I ért, nem számit a becsület- j ben eltöltött s lerobotolt élet a becsületben megőszült haj. Az üldözött nem áll egyedül Ebben az áldatlan helyzetben azonban higgadtan és józanul kell szembenézni a valósággal. Mindenkinek rá kell ébrednie, hogy még akkor is, ha cseles detektívek behatolnak magánlakásába. —- nem áll egyedül. Nem ál] egyedül, mert mellette, mögötte áll az ország túlnyomó része, legalább is most már igen. Akarva, nem akarva egy táborba került mindenki akit eretnekségért üldöznek, a volt demokrata elnökkel, a demokrata kormánnyal és az egész demokrata párttal. Együtt van már szervezett munkásokkal és szervezetlenekkel, együtt van jobb- és baloldali szakszervezetekkel, négerekkel, az agrárolló halálos nyisszanásaitól szenvedő kis farmerekkel, meghajszolt nemzetiségekkel, honosított állampolgárokkal és nem-polgárokkal, kisebbségi csoportokkal és — ha tetszik, ha nem — kommunistákkal, együtt van tehát az ország népének zömével. És rövidesen jönnek majd libe- rálisérzelmü republikánusok is. . . És ugylátszik, az az egység, amelynek feltétlen szükségességét, már egy idő óta hangsolyozzák előrelátó és a tények mélyebb összefüggését felmérni tudó emberek, ez az egység lassanként létrejön. Létrejön, de ' nem azért, mert a szétszór- I tan vergődő csoportok, szervezetek, rétegek engedtek volna az egység szükségességére vonatkozó elvek igazságának, noha nem lehet azt sem tudni, milyen utat jártak be ezek az iránytmutató elgondolások. A külön csoportok ragaszkodni igyekeznek részleges törekvéseikhez, részleges érdekeikhez, rész- i leges félelmükhöz,s nehogy összekeverjék, összetévesz- szék másokkal, még akkor is, ha érzik, hogy égymaguk- ban gyengék és létük továb- ! bi tartama az elnyomók ke- i gyétől vagy latolgatásától függ. Ragaszkodnak részleges differenciáikhoz és csoportközi ellenségeskedéseikhez. A tények valóságos, ir- tóztató ereje azonban szinte akaratuk ellenére is egymáshoz kergeti a meghajszolt csoportokat és áttörve a csoportelszigeteltség hitvány választófalait, mint egy óriási, talán hamarosan történeti, masszává gyúrja valameny- nyit, talán még mielőtt ki- I gyulladna megfélemlített értelmükben az egységfront elkerülhetetlen, szinte már tőlük független szükségessége. Tiszta ing, tiszta gallér Másodszor: álljon minden- I ki emelt fővel, tiszta lelkiis- ! merettel az üldözők elé és nézzen bátran a szemeik közé. Azok a bűnök, amelyekkel vádolják, nem az ő bűneik. Ez az ország a függetlenségi háború óta a haladás földje volt, a haladószellemü gondolkodás volt ennek az országnak szive-gyökere, lételeme, szívverése. Az volt igaz fia e hazának, aki ha- . ladó ember módjára gondol- | kodott és cselekedett, attól | nőtt nagyra, hatalmasra ez a nemzet. Ezzel szemben azok bűnösök, akik e nemzet múltját meg akarják hamisítani és polgárait az ed- | digi úttal ellentétes, tehát visszafelémenő útra terelik Az üldözők szeméből kell hogy kisötétedjék a rossz lelkiismeret zavaros árnya az ő gonosz kezeik és rende leteik kell, hogy remegjenek A haladószeilemiiek üldözése “tudatos kísérlet az amerikai társadalom liberális hagyományainak lebecslésére és elpusztítására, arra, hogy kitöröljék a ma élő emberek leikéből a New Deal teljesítményeit s Franklin D. Roosevelt emlékét, mint az amerikai nép reményének és jövőbe vetett bizalmának jelképét.” H. H. Wilson-nak a “The Nation”-ben a Brownell-bot- ránnyal kapcsolatos cikkéből. A négy fenti idézetet tu- tosan választottuk mottóknak. Jelezni akartuk vele a vallás, a tudomány, a politika és a sajtó egy-egy jellegzetes képviselőjének tömör mondatokban összesüritett állásfoglalását az amerikai demokrácia létét fenyegető nagy veszedelem kérdésében. Ezeket az idézeteket még szaporíthattuk volna. Felidézhettük volna velük az ame- rikffi történelem legnagyobb alakjainak szellemét, de úgy véltük, hogy “a nyilvánvaló jelenlevő veszély” kérdésénél leghelyesebb, ha napjaink legfrissebb és legkicsengőbb tiltakozásaiból vett megnyilvánulásokra hivatkozunk] Nézzük meg, mire vonatkoznak ezek az erélyes tiltakozások a valóság szempontjából .vagyis milyen az a valóság, az a szürke, hétköznapi élet, amelynek keretében megjelenik a veszedelem. Detektívek a lakásban Egy illinoisi olvasónk, egy hajlotfkoru munkás házában egy este beállított két úriember, két FBI-legény. Ez alkalommal azzal a fogással éltek, hogy egy N. N. nevű szomszédja után érdeklődtek, s hirtelen azt kérdezték tőle, tagja-e vagy volt-e tagja a KP-nak. Azt felelte, hogy nem. Utána azt kérdezték, az üldözés jogtalan cselekedetének tudatától. Nem azé az igazság, aki pillanatnyilag a hatalom birtokában van, ez a hatalom ingatag, pláne ha cselfogásokkal szerezték meg, a hatalom különben is a népé, amint alkotmányunk leszegezi. Az igazság, a jog, a történelem és hagyomány-1 szentesített törvény tudatában és fölényében kell az üldözők elé állni, jogaink biztos érzetében, a lelkiismeret tiszta nyugalmával. Jágainkért harcolni is kell Harmadszor, és főképpen, nemcsak jogaink tudatában és ismeretében kell ezt cselekednünk, hanem valami mással is: tisztában kell lennünk azzal is, hogy jogaink merő tudata nem elég. Nem! elég hinnünk és tudnunk, hogy jogaink le vannak fektetve az alkotmányban és függelékeiben és a nemzet más, szentség gyanánt őrzött okirataiban. Az, hogy jogaink szép nyugalomban elfekszenek nemzeti okmányainkban és ■ történelmi hagyományainkban, még nem biztosítják nekünk e jogok érvényét és gyakorlását. Ezekért: a jogokért harcolni is kell. j Harcolni minden törvényes | eszközzel: tiltakozással és szervezkedéssel, önfeládozás- sal és áldozatkészséggel. E nemzet ősei sokat véreztek e jogok kivívásáért és nem azok élvezték, akik a küzdelemben elhullottak, hanem azok, akik megmaradtak és utánuk jöttek. Nem változtathatunk a történeti esemé^ nyék emberfeletti kényszerén, amely ma azt parancsolja nekünk, hogy most rajtunk a sor harcolni jogaink megőrzéséért és kivívásáért,, amint elődeink tették, akármi magunk fogjuk élvezni azokat, akár csak a megmaradtak és az utánunk jövők. Csak az ellenállásban és a harcban vannak esélyeink, a meghunyászkodásban - és a hátrálásban, a megijedtség- ben és a gyávaságban, a terror által ránkerőszakolt, mesterséges bűntudat vállalásában csak a vesztünkre, a pusztulásunkra, az újkori rabszolgaság szíjaira és kancsukájára vannak esélyeink. Erre a harcra sokan vagyunk, egyre többen. Minél előbb ismerjük fel valódi helyzetünket, minél mélyebben áthat annak belátása, I hogy nem vagyunk egyedül, hogy tiszta a lelkiismeretünk ! és hogy jogainkért harcolni I kell, annál előbb és annál j könnyebben biztosítjuk az j elődeink által kivívott jogok i tjszteletbentartását. Kell, hogy ismerjük jogainkat Időszerűnek tartjuk tehát, hogy nyomatékosan elismételjük itt azokat a tudnivalókat, amelyeket a polgárjogi bizottság és a bevándoroltak országos védelmi bizottságának jogi szakértői ajánlottak az üldözöttek figyelmébe, nehogy tanácstalanul állljanak, imikor az FBI legényei kopogtatnak ajtaikon vagy váratlanul megállítják az utcán. Honosított amerikai állampolgárnak ugyanolyan jogai /annak, mint az ittszülelt.ett imerikai állampolgároknak. \ honosított állampolgár semmiféle választ nem köteles adni bármiféle kérdésre, bárki is kérdezi, amig meg nem engedik neki, hogy tanácsot kérjen egy ügyvédtől vagy egy szervezettől. Azoknak, akik nem állampolgárok, szintén jogukban áll megtagadni a választ, bárki intéz is hozzájuk kérdéseket, amig nem kérnek tanácsot egy ügyvédtől vagy szervezettől. Azoknak, akik nem állampolgárok, jogukban áll megtagadni a választ olyan kérdésekre, amelyeket a bevándorlási hatóságok képviselői intéznek hozzájuk. Ha egy nem-polgárt letartóztatnak, joga van felhívni egy ügyvédet, szervezetet vagy barátot. Joga van minden válpszt megtagadni, amig ügyvédjével Érintkezésbe nem lépett. Még a letartóztatási parancs sem hatalmazza fel a letartóztatással megbízott hatósági közegeket ahhoz, hogy házkutatást tartsanak. Ha ezt mégis megtennék, nyomatékosan követeljék tőlük, hogy hagyják abba. Nemértelmében magukkal hordott polgárok a McCarran-törvény regisztrálási igazolványukat arra illetékes, igazolt hatósági személyek kivánságára felmutatni tartoznak. Ehhez a magunk részéről hozzátehetjük, hogy még akkor is legyenek tartózkodóak és óvatosak, ha a detektívek kedves, intelligens, megnyerő modorú egyének és ha a legmegnyugtatóbb kijelentéseket és ígéreteket teszik is. Ezeket épp azért küldték ki a nyomozásra, mert számítanak arra, hogy megnyerő külsejük bizalmat kelt az emberekben. Továbbá senki se képzelje magát elég okosnak ahhoz, hogy túljárjon az eszükön, mert e^ek óriási gyakorlattal és szakértelemmel bíró, képzett egyének, akik a legártatlanabbnak látszó szóból is fegyvert tudnak kovácsolni ellenük. Senki se képzelje azt sem, hogy nyugodtan válaszolhat olyan kérdésekre, amelyekről azt hiszi, hogy köztudott dolgok vagy hogy a hatóságok köny- nyü szerrel megállapíthatják a firtatott fényt az ő válasza nélkül is, például hogy bizonyos egyesületnek ki az elnöke, kik a tisztviselői, vagy hogy ki ez, ki az, ismexa-e ezt vagy ismeri-e azt, vagy akár, hogy ki az Egyesültl Államok elnöke vagy hogy milyen idő, hány óra van? A legártalmatlanabbnak látszó kérdésibe adott válasz is óriási veszélyeket rejthet magában, hiszen a törvény bozótjában járatlan ember nem tudhatja például az^t sem, hogy miféle ártalmatlannak látszó válaszadással esik el valamelyik fontos és lényeges, alkot- mánybiztositottá jogától, a- mit aztán nem lehet helyre(Folytatás a 11-ik oldalon).
