Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-12-03 / 49. szám
2 AMERIKAI Ai YGYAR SZÓ December 3, 1953 fP~ "".... mJ==TÍÍ IIKÜLPOLITIKAI $ZEMLE| Mi okozza a középkeleíi válságot Nemrégiben a New York Times ezeket irta Tel Avivból érkezett jelentésében: “A közvélemény itt az, hogy Anglia rávehetné Jordániát és Irákot, hogy béketárgvalááokat, kezdjenek, az Egyesült Államok pedig Egyiptomot és Szíriát ültethetné le a tárgyaló asztalhoz.” A cikk azzal folytatta, hogy izráeli általános vélemény szerint az angol és amerikai kormány, “különösen a washingtoni uj kormány hátráltatja a béke kilátásait.” Ugyanazon számában a N. Y. Times leközölt egy Kairóból keltezett cikket is, mely ezt irta: “Arab megfigyelők szerint Izráel merészsége és keménysége az arabokkal szemben arra a hitre van alapítva, hogy az U. S. továbbra is segíteni fogja.” E látszólagosan ellentmondó kitételek mindegyikében van némi igazság. Az Egyesült Államok és Anglia megteremthették volna a békét a KözépKeleten, ehelyett azonoan az arab országok és Izráel közötti versengést tsA'tották és tartják életben. Ez volt a régi, angol imperialista politika szerepe is. A zsidókat és arabokat egymás ellen uszították. A zsidók számára ot.thont Ígértek Palesztinában, az araboknak éppen az ellenkezőjét. Most az Egyesült Államok, mely Anglia társa a Közelkeleten, hasonló játékot folytat. A hosszú és egyenetlen demarkációs vonal, mely Izráelt és az arab területeket elválasztja, örökös határvitákat szül. Izráel kemény bánásmódja, amit az arabokkal szemben alkalmazott, akik között többszázezer a menekültek száma, szintén nem segíti a békét. Az arab országok Izráel elleni közgazdasági bojkottja ugyancsak kiélezi az ellentéteket. Nyilvánvaló, hogy mindezeket a kérdéseket tárgyalás utján kell elintézni. Azzal azonban, hogv Izráelt és az arab országokat egymással szembeállítják, először egyiket vesztegetve meg fegyverekkel és pénzadományokkal, azutan a másikat, Anglia és az Egyesült Államok függőségben tudják tartani, hogy bázisként használják őket a gazdag középkeleti olaj kizsákmányolásának biztosítására. ★ A nyugtalan arab népekre rákényszerítik a* félfasiszta kormányokat. Az angolok teljes ellenőrzés alatt tartják Jordánia kormányát és hadseregét. Az U. S. segítette hatalomba ültetni Egyiptomban Naguib kormányát, mely teljes rendőrállami módszerekkel tartja fenn magát. Ugyancsak segítették Iránban visszaállítani a sah hatalmát. Irák, mely egyike a legkorruptabb és leggazdagabb arab királyságoknak, valamint Saudi Arábia, nemrégiben azzal fizette vissza az amerikai ajándékokat, hogy lecsapott 10 ezer olaj- ir'iri munkásságra, akik sztrájkba léptek az Arab-Amerikai Olajtársaság ellen. A középkeleti arab népek forradalmi nyugtalanságot tanúsítanak s az Egyesült Államok, valamint Anglia politikája az, hogy segítik a feudális arab vezetőket, akik különböző engedményekkel próbálják kiengesztelni népeiket. Ezért történt az, hogy az Egyesült'Nemzetekben Anglia és U. S. megbélyegezték Izráelt a jordániai falu ellen történt támadás miatt, miközben nem vesznek tudomást a Jordánia által elkövetett támadásokról. Ugyancsak ezért történ*-. hogy az Eisenhower-kormány ideiglenesen megállította az Izráelnek szánt 50 millió dolláros kölcsönt. Nemrégiben David Ben Gurion miniszterelnök panaszkodott, hogy “vannak a világban olyan erők, melyek nem tudnak megbékülni a zsidók függetlenségével és azok nem zeti egyenlőségével”. E kijelentést igen széles körökben ugv magyarázták, mint Izráel tiltakozását a Nyugat politi Jkája ellen. ★ A helyzet az, hogy maga Ben Gurion és kormánya nagyban felelősek a jelen helyzetért, miután ők voltak azok, akik Izráelt jóformán teljesen az U. S. függelékévé tették". Az U. S.-re való támaszkodás Izráel számára nem hozta meg sem az igazi függetlenséget, sem a békét. A középkeleti békéhez szükséges az arab országok és Izráel teljes függetlensége. Mert csakis az idegen ellenőrzés alól mentes, teljesen független országok tudják helyreállítani a békét, tárgyalás utján. A középkeleti válság, mely közvetlenül követi a trieszti válságot, ismét bizonyítja, hogy nem az állítólagos szovjet intrika, hanem a nyugati politika az, mely magában hordja a versengést, a feszültséget s magát a Nyugat békéjét is veszélyezteti. % £ AMERIKAI r Magyarázó Subscription rate in New York, N. Y„ U. S. A., Canada $7.00 Foreign $8.00 per year Published weekly by the Hungarian Word Inc. ^^^84 130 E. 16th St., New York 3. N. Y. - AL 4-0397—0398 WaslfinWn es tümk szövetsége rapófogó szárai már megint ráfeszülnek Franciaország testére? Ez a kérdés foglalkoztatja ma a világ valamennyi békeszerető népét, elsősorban magát a francia népet. Ami az angolokat illeti, elsősorban az angol nagyhatalom nemzetközi tekintélye, valamint gazdasági és katonai érdekhálózatának legfontosabb kulcspontja forog kockán. Az Egyesült Államok egyre1 szivósabban és következetesebben dolgozik az angol nagyhatalom érdekhálózatának felbomlasztásán és uj amerikai hálózat kiépítésén. Az amerikai politikának ez a törekvése nemcsak a Csendes—óceán térségében érvényesül egyre következetesebben, hanem a Földközitenger medencéjében is. A most létrejött egyezménynek másik célja a Franco-féie fasizmus megerősítése, vagyis legalizálása annak a viszonynak, ami gyakorlatilag eddig is meg volt Madrid és. Washington urai között. Ez a “megértő és gyümölcsöző” kapcsolat valójában a Franco- féle diktatúra egyetlen létalapja, ami nélkül rég összeomlott, volna. Ami végül a kérdésnek az általános nemzetközi helyzettel való összefüggéseit illeti, világos, hogy a helyzet alakulása semmivel sem indokolja, hogy a másfélévé húzódó tervet most hozták tető alá, amikor az enyhülés jelei mutatkoznak a világpolitikában, amikor a világ népei a nagyhatalmaktól a feszültség csökkentésére irányuló lépéseket várnak és nem olyan egyezmények megkötését, a- melyek a katonai támaszpontok rendszerének, tehát a háborús fenyegetés politikájának továbbfejlesztését jelentik. Ebből a szempontból a Francóval kötött egyezmény újabb bizonyíték amellett, hogy az Egyesült Államok vezető körei következetesen- kitartanak agresszív terveik mellett. Nem uj dolog, hogy Egyesült "Államok politikáját a szövetségesek megváloga- .ásában nem azok az elvek vezetik, melyekre oly sűrűn hivatkoznak vezetőink, hanem íz a nyers hatalompolitika, amelynek természetétől semmi sem áll távolabb, mint elvekhez való ragaszkodás. De a legutóbbi időkig igyekeztek legalább fenntartani azt a látszatot, hogy a.külpolitikánk elvi alapokon nyugszik, mégha a tények minduntalan teljesen szét is szaggatták e látszat pókhálóját. Amióta azonban Dulles kezébe került az Egyesült Államok külpolitikájának irányítása, kétségkívül sokkal egyértelműbbé vált a helyzet s el kell ismerni azt is, hogy a rögtönzéseknek abban a kuszáltságában, ami áltlalában a külpolitikát — Walter Lippman szerint is— jellemzi, bizonyosfajta következetesség érvényesült. Következetesség a reakciós erők tömörítésében, egészen a nyílt fasisztákig. Ez a világ- helyzet Okulásának olyan jellemvonása, ami az amerikai külpolitika minden lépésénél egyre élesebb hangsúlyt kap. Azoknak a nyugati kormányköröknek, amelyek az Egyesült Államok irányítását, ha duzzogva is, de végeredményben mégis csak elfogadják, számolniok kell e helyzet következményeivel. Azzal, hogy a fasizmus világméretekben való feltámasztásához segédkeznek, vagy legalább is statisztálnak, s előbb-utpbb maguk is a fasiszta erők gyűrűjébe kerülnek. Hogy e kormánykörökben bőven akadnak olyanok, akikre a fejődésnek ez a lehetősége csábítóan hat s még többen olyanok, akik ha nem is óhajt- ,cuv ezt a lehetőséget, de cészek megalkudni vele — lem változtat azon, hogy Franciaország és » Anglia relyzetét milyen katasztrófá- isan érinti ennek a fasizá- ódási irányzatnak a térhó- litása. Az Egyesült Államok és Franco Spanyolország között étre jött egyezmény egyil pizódja csupán annak a asizálódási folyamatnak, a- nely a “dinamikus külpoliti- ca” nyomán a nyugati világban kibontakozik, s ha nerr s -leglényegesebb epizódja, le kétségkívül a legjellegze- esebb abból a szempontból íogy az Egyesült Államok /ezetői milyen “tágan” érelmezik a saját speciális ‘demokráciájukat” s ma már nilyen kevéssé veszik figye- embe “a nyugati szövetségi kapcsolatok hagyományait.” Hol vagyunk már attól az Időtől, amikor az Egyesült Államok külpolitikájának legfőbb alapelve volt Anglia és Franciaország kontinentális helyzetének biztosítása. Ma egyre inkább az az elv érvényesül az amerikai külpo^ litikában, hogy Anglia és Franciaország számára olyan helyzetet teremtsenek, amelyben a két európai nagyhatalom a legkevesebb mozgási szabadsággal rendelkezik (■■ minél tökéletesebben ki legyen szolgáltatva a Wall Street imperializmus terveinek. Azoknak a urmaszpontok- nak elhelyezése, amelyeket a rranco-kormany most az egyesült Államok rendelkezésére adott, világosan tanúskodik arról a szándékról, nogy az amerikaiak kezükbe akarják ragadni a “falangista tőrt, Franciaország hátába.” Ugyanekkor a brit világbirodalmi szervezet legérzékenyebb pontjára is nyomást akarnak gyakorolni. Emlékezetes, hogy Hitlert és Mussolinit is ez az elgondolás vezette, mikor Francót uralomra segítették — az angol és a francia uralkodó körök példátlanul rövidlátó passzivitása, sőt jóindulatú támogatása mellett. Ha Dűllesék másféléves huzavona után éppen most látták elérkezettnek az időt, hogy nyélbe üssék a Francóval kötött egyezményt, ügy ez kétségkívül összefügg azzal a politikával, amit Franciaország megpuhitására folytatnak az “európai hadsereg” kérdésében s ami gyakorlatilag Franciaország bpkeritését jelenti. Dűllesék olyan “védelmi rendszerbe” akarják bekény- szeriteni Franciaországot, a- melynek egyik pillére a feltámasztott náci hadsereg, másik pillére Franco Spanyolországa. De a franciák nagy többsége nem felejtette még el, hogy hazája történetének leggyászosabb emlékei ahhoz a korszakhoz fűződnek, amikor e két pillér közé ékelve nemzeti életének mélypontjára zuhant. S azt sem felejtették el, hogy a második világháborút megelőző korszak francia kormányainak gyengesége, rövidlátása és erkölcsi tompultsága nagyrészben hozzájárult ahhoz, hogy Franciaország a fasiszta erők harapófogójába került. Eltü- rik-e a franciák, hogy ez megismétlődjék, amikor lát- niok kell, hogy a fasiszta haVásárolja a karácsonyi ajándékokat a bronxi Magyar Ház NAGY BAZÁRJÁBAN i hét végén, december 4-, 5- és 6-án, péntek, szombat és vasárnap a Magyar Házban, 2141 Southern Boulevard (181—182 Streets között) Tegye az idei karácsonyi ajándékvásárlását és ajándékozását bensőségesebbe azáltal, hogy ajándékait a Magyar Ház bazárjában vásárolja. így nemcsak azt ajándékozza meg, akinek vásárol, hanem azt is, akitől vásárol, mert hozzájárul ahhoz, hogy továbbra is legyen kulturközpontja a newyorki magyarságnak. Amikor a Magyar Házban vásárolja a karácsonyi ajándékokat ÖNMAGÁNAK IS VÁSÁROL ajándékot, még pedig egész éven át tartót. Részt vásárol magának a Magyar Ház fenntartásából. Részt vásárol abból a jóleső érzésből, hogy hozzájárult a haladás ügye, a magyar kultúra nagy erősségének fenntartásához. És hozzátehetjük, az idén olyan bő választék lesz karácsonyi ajándéktárgyakban, hogy mindenki fog találni valamit, ami kielégíti követelményeit. Külön felhívjuk olvasóink figyelmét arra, hogy mérsékelt áron kapható lesz egy nagyszerű választék világhírű testvérünk, Gellért Hugó berámázható rajzaiból is. Gellért Hugó rajzai nemcsak egy napra, nemcsak egy évre, de élet- •eszóló ajándék, dísze lesz ama család otthonának, amelynek i yiándékul megvesszük.
