Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-12-03 / 49. szám

LONDON, november 25.— A hónapok óta hatalmas érdeklődéssel várt angol-ma­gyar válogatott labdarugó- mérkőzés napján, november 25-én borús, felhős idő kö­szöntött az angol fővárosra. Mind a nagy mérkőzés rész­vevői, mind a sportbarátok örömmel figyelték, hogy a délelőtt folyamán javul az időjárás, a sűrű felhők közül néha-néha még a nap is elő­bukkan. Az angol lapok szerdán to­vábbi beszámolókat közöltek a két csapat előkészületeiről. Megírták azt is, hogy a “zugpiacon” 40 fontra (kö­rülbelül 16 dollár) szökött az ülőhelyek ára. A “News Chronicle” cikkírója, Charles Buchan, volt hires válogatott labdarugó megállapította: “Ez a mostani legjobb angol csapat.” 1G5 ezer néző a Wembley-stadionban ' A magyar csapat délben indult ki a Wembley-stadion- ba, ahova a nézők vándorlása már kora délelőtt megkezdő­dött. Társasgépkocsink előtt rendőri motorosok és autók biztosították az utat, hogy idejében kiérjünk a stadion­ba. Nyugalom, derűs hangu­lat uralkodott a magyar csa­patban. Rendkívül jólesett labdarugóinknak, amikor az öltözőben a frissen érkezett hazai táviratok százait nyúj­tották át számukra. Ezek el­olvasására már nem is volt | idő, de a játékosok tudták, I hogy a magyar dolgozók sze- ! retete, biztatása, bizalma csendül ki a táviratokból. Százötezer néző töltötte meg a hatalmas sporttelepet, amikor kivonult a két csa­• pat. A pálya talajának nem ártott az eső. Puskás vezette a magyar csapatot. Matthews az angolokat,. Athlone, az an­gol labdarugószövetség elnö­ke üdvözölte a játékosokat, I aztán a sorsolás következett, | j majd a tengernyi néző har- i sány biztatása közepette Leo j : Horne, a mérkőzés holland J játékvezetője jelt adott a I kezdésre. A csapatok igy áíl- ! tak fel: | Magyarország: Grosics — Buzánszky, Lóránt, Lantos— Bozsik, Zakariás — Budai II. Kocsis, Hidegkúti, Puskás, ■ Ozibor. Anglia: Merrick — Ram­sey, Johnston, Eckersley Wright, - Dickinson — Mat- chews, E. Taylor, Mortenesen, Sewell, Robb. j Magyar gel — j iz else percben I Hidegkúti indította el a j labdát és mindjárt a magyar csapat támadott, A viharos magyar rohamokat csak ügy- gyel-bajjal hárította el az an­gol védelem. Az első perc > végén Bozsik szerezte meg a labdát. Néhány lépést ve­(Folytatás a 12-ik oldalon) A Mapssfi Szabad flép a győzelemről Sikerült. A magyar nemzeti válogatott beváltotta a hozzáfűzött reményeket, megfelelt dolgozó népünk szeretet­tel teli bizalmának: labdarugóink 6:3 arányú nagyszerű győzelemmel megsemmisítették a kilenc évtizede eredmény­telenül ostromolt angol hazai veretlenséget. Sikerült az, ami egész sor ország labdarúgócsapatának nem sikerült. Csupán az utolsó években Argentina, Olaszország, Ausztria, Svéd­ország, Hollandia, Franciaország, Svájc legjobb labdarugói ostromolták sikertelenül az angol váltogatott hazai veret­lenségét. Labdarugóink uj győzelme újabb dicsőséges állomása annak a sikerekkel teli útnak, amelyen a felszabadulás óta, az egész világ elismerését kiviva, a magyar sport haladt.! Nem kell újra elismételni, hogy mi a sportértéke ennek a győzelemnek, idegenben, a labdarúgás szülőhazájában, egy j olyan csapat ellen, amelyet csaknem egy évszázada verhe- 1 tétlenség hire övez. Minden magyar dolgozó értékelni tudja j ezt a győzelmet, amelyet a legnehezebb körülmények között vívtak ki labdarugóink. Tévedtek azok az angol lapok, amelyek Magyarország csapatának technikáját “díszes lim-lomnak”, “gyönyörű labdamüvész-bemutatók rendezésére, alkalmas, de győzni képtelen” technikának tartották. Ez a labdarugómüvészet mint labdarugómüvészet is legyőzte a labdarúgás feltalálóit, i első mestereit. A magyar csapat jobb volt technikai tudás­ban, jobb volt, taktikai érettségben. De ahhoz, hogy ez a tudásbeli különbség minden, formahanyatlást legyőzve tény­legesen érvényesüljön, hogy ez a tudásbeli különbség biztos győzelemmé érjen, ehhez olyan lelkesedés, olyan küzdeni- tudás, olyan önfeláldozó, állhatatos harci szellem kell, ame­lyet csak a legnagyobb cél, a haza, a nép szeretete adhat. Ezért nem véletlen, hanem teljesen érthető, hogy az első csapat, amely saját pályáján legyőzte az angol válogatottat, éppen Magyarország válogatott csapata volt, vagyis egy olyan országé, amely szabadon, nagyszerű épitőmunkában egész népété egész ifjúságát nagy hazafias tettekre lelkesíti. Idegenben harcolt a magyar csapat, de ott érezte maga mögött, maga körül az egész hazát. “Emeljétek magasra a magyar nemzeti színeket, a szocializmust és a béke zászla­ját — üzente a Pécsi Lokomotiv távirata. — Büszkék va­gyunk rátok, bízunk abban, hogy újabb dicsőséget szereztek a magyar hazának, a bajnokok hazájának.” “Vigyétek dia­dalra a Magyar Népköztársaság címerét!” — írták a győr- szemerei parasztok. Itt, ezekben a táviratokban, levelekben j van benne a magyar csapat, győzelmének titka: a nép egybe- j forrása kiváló fiaival, a nép rendithetetlen bizalma saját j erejében. “szerződésben áll” a 90 mil­lió polgárral, akikre a társa­dalmi biztosítás vonatkozik. Curtis kijelentette, hogy ezt a szerződést fel leltei mon­dani, vagy le lehet szállítani. Altmeyer válasza az volt, hogy a társadalmi biztosí­táshoz és munkanélküli se­gélyhez törvényes joga - van a népnek, mely annak dijait befizette. Elképzelhetetlen,— hangoztatta, — hogy a Kong­resszus megfossza az ameri­kai polgárok millióit az agg- kori nyugdíjtól, akik befizet­ték annak dijait s akiknek igen nagy szükségük van rá. Curtis képviselő igyekezett, siettetni Altmeyert, hogy ne mondhassa el, mint működik a társadalmi biztosítás és mit tesz a nép érdekében. A kihallgatás folyamán több összetűzés történt, a bizott­ság tagjai között. Dingell demokrata képviselő figyel­meztette Curtist, hogy jogta­lanul, a demokrata képviselők megkérdezése nélkül idézte be Altmeyert, tehát most, ne siettesse, hanem hallgassa meg akár három napon át, ha az beszélni akar. Altmeyer beidézése min­denesetre lerántotta a leplet a republikánus reakció cél­jairól s egészen bizonyos, hogy a szakszervezeték ezút­tal egyesült erővel fognafy felsoi-akozni s tiltakozni a készülő merénylet ellen. Vllllltlliiiitiiutiiiliiliiliiiiiuiimtiu'liiimimiimHiimiM Sztrájk a new yorki kikötőben A newyoj’ki dokkmunkások sztrájkkal tiltakoznak az újon­nan felállított, állami munkás­felvételi hivatalok működése el­len. A« dokkmunkásokat össze­író bizottság megtagadta több mint 100 dokkmunkás bejegyzé­sét, azzal a megokolással, hogy a múltban le voltak tartóztat­va. Legnagyobb részüket a pi- ketvonalon tartóztatták le. A kizárt munkások piketvonalat állítottak fel, melynek átlépését a dokkmunkások megtagadták s hiábavalónak bizonyult Wil­liam Bradley, a Ryan helyébe megválasztott uj szakszervezeti elnök felhívása is, hogy térje- q. munkába. A. new yorki tőzsde januárban megkezdi n rész­vények részletfizetéses eladását. Gyenge üzlet. A társadalmi biztosit,ás és" a munkanélküli .segély létre­hozása egyike a legnagyobb “bűnöknek”, melyeket a re-! publikánus reakció soha nem bocsát meg a New Deal ve­zetőinek. Ámbár Eisenhower kámpánybeszédeiben azt Ígér­te, hogy ha elnökké választ­ják, méginkább ki fogja ter­jeszteni és megerősíti a tár­sadalmi biztosítást, ffiindjárt a republikánusok hatalomba* lépése után megindult a füg­göny mögötti aknamunka az intézmény megsemmisítésére. Már a Truman-kormány idején azt követelte a nagy­ipar, hogy a társadalmi biz­tosítás aggkori nyugdíjalap­jára felgyülemlett 16 milli­árd dollárt fordítsa a kor­mány hadiköltségvetésre és ezáltal csökkentse a profit, megadóztatását. A cél az volt, hogy kerülő utón a nagyipar urai saját maguk számára szerezzék meg a nép pénzét, melyet a munkabé­rekből vontak le a munka: képtelenné vált öreg munká­sok nyugdíjalapjára. Miután a kormányhatalom teljes egé­szében a nagyipar legfőbb urainak kezébe került, ter­mészetes, hogy a társadalmi biztosítás megsemmisítésére irányuló törekvés még erő­sebb lett, azonban kerülő utón, a nagyipar kongresz- szusi képviselőin keresztül. A képviselőháznak Carl T. Curtis, nebraskai republiká­nus képviselő vezetése alatt működő költségvetési albi­zottsága vállalta magára a feladatot,, hogy előkészítse a társadalmi biztosítás megron­tását, lesülyesztését, esetleg megsemmisítését. Az AFL vezetőinek vádja szerint a cél egyenesen a Social Se­curity teljes eltörlése. A bi­zottságot, ellenőrző reakciós többség kihallgatásokat ren­delt el, melyeknek célja, a hivatalos bejelentés szerint, a társadalmi biztosítás “ta­nulmányozása.” A bizottság azzal kezdte meg munkáját, hogy Carl T. Curtis elnök, a demokrata tagok megkérdezése nélkül beidézte kihallgatásra Arthur .1. Altmeyert, aki a Social Security Roosevelt által kine­vezett vezetője volt, amig az Eisenhower-kormány menesz­tette hivatalából. A beidézés úgy a szakszer­vezetek, mint a demokrati­kus érzelmű polgárság köré­ben igen nagy felháborodást keltett. Ez az első eset, hogy a bizottság idézést küldött! egy volt vezető kormányhi- i vatalnoknak, akit ellenséges tanúnak tekint. A többi t.a-! nukat, akiket gondosan váló- 2 gattak össze, mint a társa-; dalmi biztosítást ellenző “ba­rátságos vendégeket” csupán 1 meghívták a kihallgatásra, i Andrew Biemiller. az AFL washingtoni képviselője be- J jelentette, ljogy hónapok óta kérte a bizottságot, hogy | hallgassák meg, mint a tár­sadalmi biztosítást védő ta-; mit, azonban mégcsak vá­laszt sem kapott leveleire. Hennán P, Eberharter, pennsylvaniai demokrata kép­viselő, aki maga is tagja a kápviselőház költségvetési bi-j zottságának, élesen támadta | Altmeyer beidézését s kije­lentette. hogy a kihallgató-1 sokat folytait) albizottság c'lj.i, “hogy megkísérelje a tá -;.dalmi biztosítás össze-., zúzását.” Eberharter azzal vádolta a bizottságot, . hogy gondosan megválasztott ta­nukat sorakoztat fel, olyano-J kát, akik kritizálják, illetve ellenzik a törvényt és úgy j fogalmazták meg a kérdése-1 két, hogy úgy azokkal, minti a válaszokkal ellenséges ér­zést keltsenek az aggkori biztositással és -a munkanél­küli segéllyel szemben. Ha­sonló vádakat hangoztatott' John D. Dingell, michiganil demokrata képviselő, kije-! lentve, hogy a bizottság,1 melynek ő is tagja, nem nor- j mális kihallgatásra idézt.e be Altmeyert, hanem inkvizí­cióra. Altmeyer beidézését “bűnös és jogtalan” lépésnek! minősítette Dingell. A hétfőn lefolyt kihallga-; táson Altmeyer leleplezte a I republikánusok taktikáját, mellyel az elöregedett mun­kások és a munkanélküliek számára némi biztonságot je­lentő intézményt meg akar­ják semmisíteni. Figyelmez­tette a kihallgatást vezető) Curtis képviselőt, hogy té- i ved, mikor azt hangoztatja,1 hogy a kormány mindössze f\_.____I____ most pénteken, szombaton és vasárnap. N2ffU mm 3 Krnnxnan választék karácsonyi ajándéktár.,vnk­,,MöJ MWtMI M WIUIIAMHII ban: majry-ar blúzok, magyar porcellán, iparművészeti cikkek, játékbabák, háztartási cikkek. Magyar Ház, 2141 So. Blvd. (181 St) Világraszóló magyar sportsiker Londonban ♦ % Jf AMERIKAI r Magyarázó Vol. II. No. 49, Thursday, Dec. 3, 1958 New Turk, ín. Y. Egyes szám ára ?5 cent Published Weekly by the Hungarian Word Inc., 130 East 16th Street, New York 3, in. 1. Entered as Second Class Matter Dec. 31, 1952 at the Tost Office of New York, N. Y. under the Act «»Í March 2, I87f. Merénylet készül a társadalmi bizlositás intézménye ellen

Next

/
Oldalképek
Tartalom