Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-07-31 / 31. szám

AMERIKAI MAGYAR SZŐ , July 30, 19S3 Augusztus 1-én megint emelkedni lógnak a lakbérek a városokban országszerte Terror az egyetemeken gy amerikai egyetemi tanár elmondja, hogy ma már igen kevés tanár mer vitás kérdésekről előadást v tartani a diákok előtt H. J. Sachs louisianai egye-1 mi tanár rövid, de annál gyelemreméltóbb cikkben ámol be a Nation hasáb­in arról a légkörről, mely amerikai egyetemi tanter­eket megtölti a hideghá- >ru és McCarthyzmus eme ipjaiban. Prof. Sachs rámu- t arra a szerepre, melyet az nerikai sajtó végez a hisz- ria megteremtésében. Sachs leírja, hogy 25 év a t.anit irodalmat ugyan­ion a kis egyetemen s Hen- c Luceval hasonlítja össze agát, aki tizenhatodik éve Íja ki a Time magazint í 11 év óta a Life magazint, lelyek az ország legelterjed- :bb lapjai. “összesen körülbelül 3,000 ákot, tanítottam,” Írja,! próbálkozva, hogy megta- itsam őket gondolkodni az 'odalomról és hogy az iro- almon keresztül magyaráz- ák az életet. Henry Luce ibb mint 30 millió olvasónak íondja, hogy miként gondol- ozzanak, mit gondoljanak a ékéről, háborúról, a kor- íányról, közgazdaságról, a íozikról, a rádióról, a válá- okról és bűnözésről, Istenről s az ördögről, valamint igen Dk más t,árgyról. .. “Én igyekeztem tanitá- omban arra, hogy a legpon- Dsabb megkülönböztetést al- almazzam a tények és a vé- ;mény, a lehetőség és a va- íszinüség között. Mindaz, mit mondok, tanulmányaim s gondolkodásom terméke, e Henry Luce elrendelheti, ogy emberek százai úgy és zt írják le, amit ő akar és supán azt a részt használja el írásaiból, ami kedvére an. Én leadom szerény sza- azatomat, ő elnököt állít. | “Magától értetődő, hogy mce intelligensebb ember, Dint én. ő volt az és nem én, ki meglátta egy újfajta ma- azinujság lehetőségeit, mely­ek legnagyobbrészét képek oglalják el. Vannak azonban gyetemi tanárok, akik lob­iét tudnak, intelligensebbek s becsületesebbek, mint Lu- e s mégis Luce egymagában alószinüleg sokkal inkább iefolyásolja az Egyesült Ál­lmok közvéleményét, mint z összes egyetemi tanárok gyüt.tvéve. “Természetesen én mindig udtam ezt, de megvolt az a igasztalás és remény, hogy z igazság a végén győzedel­meskedik s addig az ember 1 jegye a lehető legjobbat, a- ] mit tehet, Miféle vigasztalás 1 iehet azonban akkor, ha az i ember nem meri azt tenni ] xibb, amit legjobbnak tart? ; Az újságok, a rádió, a maga- ( íinok olyan dogmákat hinte- 1 íek el a diákok között, hogy ] i tanár a legnagyobb veszély- j íek teszi ki magát, mihelyt ; azokat kétségbe meri vonni. Egy nemrég lefolyt tanári értekezleten egyik tanító elő­adta, hogy voltak diákjai kö­zött olyanok, akik tiltakoz­tak a 18-ik század ipari for­radalma irodalmi hatásának becsületes magyarázat# el­len. Egy másik elmondta, hogy figyelmeztetést kapott: le említse a biológiát a vic-! toriánus korszak íróinak gon­dolkodásáról tartott előadás­ban. (Hallgassa el Darwint és felfedezésének következ­ményeit). Olyasmi ez, mintha rz ember a sajtszendvicset akarná leírni, de nem volna szabad említenie a sajtot. Egy történelmet előadó vi- léki egyetemi tanár meg­rovásban részesült, mert elő­adásában azt hangoztatta, hogy a Yalta körüli vitának két oldala van. Egy nyelvta­nárt az egyetemi vizsgálóbi-i zottság elé idéztek és fele-j iősségre vontak, mert előadá­sán egyik diákja azt hangoz­tatta a vörös Kínáról folyó beszélgetés közben, hogy kor- j mányunk a múltban mindig! elismerte a de facto (valódi) j kormányokat. Saját osztá-j lyom egyikében a napokban' a következő dolog történt: ■ Keats, a költő korai halálá- * nak tragédiájáról beszéltem I s közben megjegyeztem, hogy] milyen szomorú valami az, hogy miközben az orvostudo­mány rohamos lépésekkel ha­lad előre, rengetegen vannak, akik nem tudják maguknak megengedni a megfelelő or­vosi kezelést s mialatt a modern orvostudomány meg­tanít bennünket arra, hogy, miként menthetünk meg em-| beréletek százezreit, azt is' megtanuljuk, hogy emberek százmillióit öljük meg egy I modern háborúban. E meg­jegyzésem után egyik fiatal­ember felállt és hozzám for­dult: “Csak nem akarja azt mondani, hogy szocializált or­vostudományt és pacifizmust hirdet?” Siettem biztosítani,! hogy ilyesmi eszemágában | sincs s mostanában már egy­re inkább szorosan az eszté­tikához tartom magamat, az irodalom apró virágaihoz. “önök azt mondják erre, hogy felháborító gyávasóg, ugye ? Biztositom önöket, senki nem értheti meg iga | zában, hogy mennyire meg vannak félemlitve az egye­temi tnaárok, csak azok, akik maguk is az egyetemeken ta­nítanak.” A valódi lakbérellenőrzés tulajdonképpen már 1947-ben megszűnt. Két évvel Frank­lin D. Roosevelt halála után úgy a kormányban, mint a Kongresszusban már teljesen a nagy pénzérdekek és az ezeket képviselő reakció vet­te át a vezető szerepet, s egyik legelső teendője volt az in­gatlanérdekeltségek kielégíté­se. így a lakbérek az ország minden részében már 1947- től emelkedtek azonban egyes kerületekben, ahol a lakás­ínség a legborzalmasabb ará­nyú volt, a nép felháborodá­sa kényszerültté a helyi, vagy szövetségi hatóságokat valamilyen ellenőrzés fenn­tartására. Az ország egyes kerületeiben még a szövetsé­gi lakbérellenőrzést is meg­hagyták, azonban az csak azt jelentette, hogy az általános lakbéremelés nem érte el azokat a szédületes arányo­kat, mint a teljesen felszaba­dított városokban. lius 31-én megszűnik a lak­bérellenőrzés, egyik bérház- t.ulajdonos már bejelentette, hogy 50 százalékkal emelni fogja a béreket. Chicagóban ugyancsak most szűnik meg az országos lak­bérellenőrzés, annak ellenére, hogy egyike azoknak a váro­soknak, ahol legsúlyosabb a lakáshelyzet. A városban megindult egy mozgalom, hogy a lakbéremelés ne lehes­sen 10 százaléknál magasabb, azonban a munkásnegyedek­ben már igen sok háztulajdo­nos bejelentette, hogy duplá­jára akarja emelni a lakbé­reket. A kormány azzal a magya­rázattal szünteti be a lakbér­ellenőrzést, hogy az uj há­zak következtében a lakás­hiány enyhült. A valóságban ez nem állja meg a helyét, mert különösen az ipari városokban, az újonnan épült Ez év augusztus 1-ével meg­szűnik minden országos lak­bérellenőrzés s ezekben az úgynevezett védelmi ipari területeknek nyilvánított vá­rosokban ezentúl semmi nem akadályozza a háztulajdono­sokat, hogy tetszésük szerint emeljék a lakbéreket. A leg­mérsékeltebb számítások sze­rint az ország 5 millió csa­ládjának lakbére fog emel­kedni ezen a napon, legalább 15, vagy 20 százalékkal, vagy még többel, sok seetben száz százalékkal, vagy még töb­bel. Lássuk, mi történt azok­ban a városokban, melyekben korábban megszüntették a lakbérellenőrzést? A texasi Houstonban a lakbérellenőr­zés megszüntetésével azon­nal 19 százalékkal emelték a lakbéreket. Az emelkedés az­óta is filytatódott s az 1946- os lakbérhez viszonyítva, ma általában 56 százalékos. Los Angleseben 53 százalékkal magasabbak a lakbérek, mint 1947-ben, Atlantában 47, Seattleben 42 százalékkal. Ez az úgynevezett átlagos emel­kedés, ami hasonló méretű az ország legtöbb városában s azt jelenti, hogy elsősorban azok szenvedik meg, akik legkevésbbé tudják megfizet­ni. A drága, előkelő negye­dekben fekvő lakások bérét ugyanis sokkal kisebb száza­lékban emelték fel, mint az olcsó lakásokét, melyekben nagy a kereslet. New Yorkban átlagosan 16 százalékkal emelkedtek a lakbérek 1947 óta. Azonban a Dewey-féle állami lakbér­ellenőrzés annyira megköny- nyiti a lakbéremelést, hogy a Wall Street lapja szerint az átlagos lakbér 10 százalékos emelkedése várható az őszi hónapokban. San Franciscóban, ahol ju­bérházak lakásai elérhetetle­nek az átlagos keresetű mun­kások számára, s az úgyne­vezett alacsonyabb bérű vá­rosi bérházak csak az uj épít­kezés igen elenyésző hánya­dát teszik ki. A kormány hivatala által kibocsátott jelentés szerint a megélhetési ár ismét uj ma­gasságot ért el júliusban. Kü­lönösen az élelmiszerek ára emelkedett, annak ellenére, hogy a mezőgazdasági ter­mények ára egyre esik s a farmerek jövedelme állandó­an csökken. A lakbérellenőr- zés teljes megszüntetésével most tovább fog emelkedni a megélhetési ár indexe. Az ingatlantársaságok profitja sokszáz millió dollárral növe­kedni fog, ugyanakkor a nép amúgy is megcsappant vá­sárlóereje még inkább zsugo­rodik. rl IHM 11 till 111IIIIMIIIIIIIII Iliit Hill 11II t III 1111IIII III till III tlllttltlllllltt lllitttt lltttlt lit It IIMII Itll t llltll 111111IIHI): ‘ "(Itt MII IM V A newyorki polgármester-választás Az elmúlt héten polgármes­ter-jelölteket állítottak a re­publikánus és demokrata pártvezetők New Yorkban. A republikánusok Harold Rie- gelman postamestert válasz­tották, aki tartalékos ezredes s jelölése előtt egy nappal szigorú rendeletet adott ki, figyelmeztetve a newyorki levélhordókat, hogy ezentúl szigorúan megvizsgálják az egyenruhájuk tisztaságát, va­salását s cipőjük fényességét. Másszóval katonai fegyelmet rendelt el a postán. A demokrata pártvezetők két jelöltet állítottak, akik az előválasztáson fognak mér­kőzni egymással. A kettésza­kadást haragos vádak előzték meg. A brooklyni, queensi és richmondi demokrata főnökök Impellitteri polgármestert je­lölték, a Coca Colás James Farley és egy csomó katoli- . kus vezető áldásával. Impel­litteri mögött, aki Dewey kormányzó segédje volt a földalatti viteldij 15 centes emelésében, a párt legreak- ciósabb elemei állnak. Carmen de Sapio Tamma­ny főnök és Edward J. Flynn bronxi pártfőnök az ifjabb Robert F. Wagner, manhat- j tani kerületi vezetőt jelölték 1 polgármesternek, abban re­ménykedve, hogy az apjára való tekintettel, a fiú meg­kaphatja a munkásság támo­gatását. Néhány CIO vezető ezt saját nevében meg is ígérte, azonban nem tudja biztosítani a szavazatokat. A liberális párt jelöltje: Rudolph Halley abban re­ménykedett, hogy biztosan megkapja a szakszervezeti vezetők hivatalos támogatá­sát, azonban eddig csak a női ruhaipari munkások David Dubinskyját kapta meg, ki- 1 nek szakszervezete a párt pénzügyi fenntartója. A választási előjátékban a népnek egyáltalán semmi sze­repe nincs s az egyetlen pol­gármester jelölt, aki valóban a demokratikus, népi és mun­kásérdekeket képviseli: Clif­ford T. McAvoy, az Ameri­can Labor Party jelöltje. .. választágwsőb rtiiitiitiititiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiltl Figyelem, Chicago és környéke! Az IWO Kötvényesek Vé­delmi Bizottsága nagyszabá­sú családi pikniket rendez szombaton, augusztus 15-én a Maple Picnic Groveban (6501 W. Irving Park Road.) A piknik délután 1 órától éj­félig tart. (Az Irving Park CTA autóbusz a bejáratig visz.) A beléptidij 50 cent. Kitűnő zenéről, ételekről és italokról, valamint, szórako­zásról gondoskodik a rende­zőség. A rendezőbizottság ezúton szólítja el az IWO tagokat, hogy úgy Chicagóból, mint a környéki városokból minél nagyobb számban jelenjenek meg a pikniken, melynek jö­vedelmét az IWO fennmara­dásáért- s a tagság érdekei­ért küzdő IWO Kötvényesek Bizottsága harcára fordítják. (iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiDj: íiimuumi A Vörös Kereszt kerestetése Az amerikai Vörös Kereszt utján Regina Schlesinger keresi nővérét, Engelbert, vagy Diesel- bach Esztert, aki Nagyváradon született s most 65 éves. Min­den felvilágosítással forduljanak az Amerikai Vörös Kereszt brooklyni hivatalához, 57 Wil­loughby Street, Brooklyn, N. Y. Telefon: MAin 4-6001, extension 44, hétfőtől péntekig d. e, 10 és d. u. 3 óra között.

Next

/
Oldalképek
Tartalom