Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-10-15 / 42. szám

Egy újságíró kollegámmal történt, isten* nyugossza meg az ő lustaságában, hogy ne­kem kell még az ő viselt dol­gait is leirni, nemcsak a ma­gamét. Ő vele történt, mon­dom, hogy egyszer a Bors­szem Jankót szerkesztette, mikor Csicseri Bors nem volt odahaza. A Borsszem Jankó pedig ott csinálódik, ahol a Fővá­rosi Lapok — az Athenaeum melléképületében, melynek előrészét a belvárosi rendőr­ség üli székhelyének. Sze­gény vén Prottmann bácsi, hogy csodálkozhatott ő ezen a sajtáságos tüneten! Bele is halt a csodálkozásba. Hát, mondom, az én bará­tom, akiből már azóta neves iró lett, éppen valami verset faragcsált, mikor hirtelen kopogtatnak az ajtón. Szabad! Egy köpcös, polgári külse­jű, meglehetősen jámbor po- fáju ember lépett be. Olyan harminc-harmincötéves for­ma lehetett. — Mi tetszik? — Kérem, eljöttem. — Igen? Mi tárgyban, ké­rem... — Hát biz én azért jöt­tem, .. Hiszen tudja tán a te­kintetes ur — hogy mivel hát én it.t most be fogok esu- katódni. — Becsukatódni? Mit be­szél ön? ~— Itt va na citatórium róla, itt áll, kérem, hogy há­rom napig. Tegnap jött meg az irás, eljöttem mindjárt, készen vagyok. Tessen en­AMER1KAI MAGYAR SZÓ October 15, 1953 MIKSZÁTH KÁLMÁN Tessék engem becsukatni gém becsukatni. Megnézte, csakugyan úgy volt. Három napra volt el­itélve s ma kellett megkezde­nie a büntetést. — Tehát Kupka Jánosnak hívják ? — Ühüm. Hajszen ott ál az ! Írásban. — Aztán miért csukják be? .— Nem lehessen tudni, ké- I rém alásan. Meít en ugyan nem vagyok korhelv, de né­ha iszom egy-egy gyüszünyit s ilyenkor mindjárt a fejem­be megy az ártatlan ital, az- j tán, ha valami bolondot csi- ! nálok, nem emlékszem rá. — Olyan vagyok én ebben, mint a ma született gyerek. Alig, hogy egy kicsit megnedvesi- tettern vasárnap a számat, mert odaát voltam a Neu- stiftben, már it't a veszede- i lem, ni. Hogy mit tettem, nem emlékszem, de azt kita­lálom, hogy ide hoztak ebbe I az épületbe, s elitéltek há­rom napra valami miatt — bizony, tudom, hogy ezt nem hiába tették. Azért hát tessék engem most becsu­katni. Barátomnak egy jó ötlete támadt az ö rabjával, meg- j tetszett neki az eredeti fickó s látván annak a tévedését, hogy a rendőrség ajtaja he­lyett, a szekesztőségbe nyi­tott be, nem látta be, miért ne szőhessé odább a vigja­I téki bonyodalmat. — Tudja mit, kedves ba- I rátom. Maga szerencsés em- j bér. — Már mint én? — ál- 1 mélkodék az, nagy szemeket : meresztve. — Szerencsés ember, mon­dom, mert, jó kedvemben ta­lált. Én megkegyelmezek ma­gának, menjen nyugodtan haza. Kupka János a helyett, hogy megörült volna, kelle­metlen ábrázatot vágott ezek- j re a szavakra s elkezdte a I füle tövét vakarni. , — Nem lehet az, kérem alásan. Nem lesz az jó. Csak tessék engem talán mégis becsukatni. — Nem értem önt, bará­tom. Kupka János elpirult, a nyakkendője csokrát babrál­ta, s ötölt, hatolt. | — Na izé. .. nagy sora van annak... mert hát úgy j áll a dolog, hogy hát tetszik I tudni . bibe van! I — Miféle bibe? — A feelségem — szólott mélabus hangon? — három forintot adott a rabságom idejére, hogy azt mondja, éhen veszetik it a rabot, ha pénze nincsen, hogy azt mond­ja, segítsek a helyzetemen. — No, és? — Hát az a baj, könyör- j göm, hogy útközben, — mert I hát tetszik tudni, el van ilyenkor keseredve a sze­gény ember — betértem a “Makkhetesbe” s elhelyez­tem a három forintomat. Ez, ez! Én most, már haza nem mehetek innen a pénz nélkül — mert nagy áspiskígyó ám! Ha pedig haza nem megyek — mit csináljak künn egy fillér nélkül. .. sem ételem, sem alvóhelyem. . . elpusz­tulok én künn. Tessék csak engem, kérem, elcsukatni! De már ez olyan argumen­tum volt, hogy csakugyan igazolta minden komikus vol­ta mellett is a helyzet tart­hatatlanságát s egyszers­mind Kupka János uram ké­résének okszerű Oldalait. Ezen csak egyféleképpen lehetett segíteni. S mint­hogy éppen odatoppant, két másik iró is, megértvén Kup­ka János fátumát, miután jó­ízűen nevettek rajta előbb, elhatározták egyesült erővel, hogy a' fátumot leveszik ró­la — összeadják neki a há­rom forintot, menjen isten hírével — s aztán lépéseket tesznek érdekében a rendőr­ségnél. Hátha van azoknak is érzékük valami iránt ? S hátha éppen a humor az? Mert, hogy mi, eddig még agy se fedezhette fel senki. — Hát itt van a három fo­rint, Kupka János: ön most már szabad, mint a madár. Eiérzékenyedve köszönte meg s könnyes szemekkel csoszogott le a légcsőkön. — Mivel érdemeltem, mi­vel? — rebegé. — Az isten aldja meg a tekintetes ura­kat. —■- Szegény ördög!—mond­ták. — Hogy fogja ez-most áldani éveken át a -rendőrsé­get. Ez délelőtt történt. A re­dakcióbán mindig történik Vaiami délelőtt is, délután is, meg na nem történik is sem­mi. Ennélfogva délután is történt — mégpedig az, hogy kopogtattak az ajtón — majd minden dolog ezzel kezdődik, a tolvaj lási történeteket ki­véve. Kopogtatnak s kinyílván az ajtó, a Kupka János arca volt látható. A szoba most homályosabb volt valamivel s a Kupka arca is pirosabb valamivel, de azért mégis fel lehetett ösmerni. — Maga az, Kupka? Hát mi baj van? Kupka poziturába vágta magát, azaz csak akarta, de nem igen sikerült neki, mint­ha mozgott volna alatta az a • veszett padló. — Hát az van — mondá rekedten, de mégis alázatos i szelídséggel, — hogy oda- botlottam megint a “Makk­hetesbe”, száradjon el, aki odaépitétte utamba... s izé . . úgy fordult, hogy. . . tes­sék csak engem mégis be­csukatni. . . . Csakhogy ez már ak­kor igazán lehetetlen volt —- mert a rendőrségen is le volt róla véve a fátum, kieszkö­zölték a büntetés elengedé­sét. FÖLDALATTI VÁROS ATOMHÁBORÚ ESETÉRE A tudósok szerint az atom­háború, különösen a hidrogén­bomba létezése óta, a civili­záció teljes pusztulását hoz­ná maga után. A kevés em­ber, aki túlélné a világpusz- lást, ismét barlangi emberré . változna át s hasonló életet élne, mint ősei 50 ezer évvel ezelőtt. Nyilván a washingtoni ve­zetők is számítanak arra, hogy háború esetén az em­beriség visszakényszerül a barlangba, mint azonban a Tempo cimü lap kizárólagos riportjában beszámol róla, a barlangot kényelmessé akar­ják tenni, a modern technika minden vívmányával. A lap exkluzív beszámolója szerint egy ilyen barlangváros épüli vagy már nagyobb részben ké­szen is van, 70 mérföldnyire Washingtontól, hogy támadás esetén abban folytassák a kormány működését 10 ezer hivatalnokkal. A lap szerint már 1951-ben megkezdték a barlangváros építését, a pennsylvaniai te­rületen fekvő hegyekben, azonban szigorúan titokban folyt a munka. A dolog úgy került nyilvánosságra, hogy Rev. Alfred Holt püspök, az okkult tudományok egyeteme, valamint templom, aggokhá- za és, gyermekotthon számá­ra eredetileg megvásárolt, te­rületért kártérítést követel a kormánytól, A püspök 200 hold területet vásárolt erre a célra, azonban 1951-ben a kormány névleges árért ki* sajátította, hogy megépítsék benne a földalatti barlangvá­járványok terjedését. A mun­kaviszonyok m e g j avitása, | több szabadidő, jobb közle­kedés (az automobilok nép­szerűsítése is. idetartozik), munkamegtakaritó gépek al­kalmazása a munkahelyen és otthon, az életet hosszabbá j teszik. ; A fehér nők élnek a legto-j vább. A most született, fehér' lánycsecsemő átlagosan 72.4 j évig tartó életnek néz elébe, j A hatvan éves nő meg átlag-1 ban 19 évig fog élni. A fe-1 hér fiú csecsemőre 66.6 évig; tartó élet vár, a hat,van éves férfire még 16 év. A négerek élete rövidebb. A lánycsecsemő 63.2 évig fog élni, a fiú 59,2 évig. Az 1900-ban született 100 csecsemő közül csak 66 re­mélhette, hogy a 40 évet el­éri, 1950-beri 92 remélhette ugyanezt. nin, a védelmi bizottság el­nöke hozott nyilvánosságra, 1 ugyancsak teljes kimutatást I közöl az összes kiadásokról s [ kiderül abból, hogy a kiadá- 1 sok 13 ezer dollárral felül­múlták a bevételt. Az elszámolást a Chicago- i ban október 10—11-én le- j folyt, kétnapos értekezleten ; terjesztették be, melyen 150 | delegátus vett részt az or- S szág minden részéből. Az ér­tekezlettel kapcsolatos gyű­lésen, a .delegátusokon kívül olyan nagyszámú közönség vett részt, hogy a Curtiss Hall, melyben a gyűlést ren- ! dezték, kicsinynek bizonyult. A chicagói értekezlet, célja az volt, hogy tervet dolgoz­zanak ki a 30 évi fegyházra ítélt Morton Sobell védelmé­ben, hogy uj tárgyalást har­coljanak ki számára. Az ér­tekezleten felszólalt Dr. Mal- | colm Sharp, a chicagói egye- ! fern tanára, bejelentve, hogy j több okból is uj tárgyalást 1 lehet kérni Morton Sobell j számára s. olyan bizonyité- | kok merültek fel, melyeket az első tárgyaláson egyálta- j Ián nem vettek figyelembe. ! Prof. Stephen Love, a North­western egyetem tanára az értekezletén részletesen ele­mezte a Rosenberg-tárgya- lást. I A kétnaoos értekezlet ha­tározatot hozott, hogy a bi­zottság a jövőben kiegészíti nevét azzal, hogy. a Rosen­berg és Sobell ügyben igaz­ságért harcoló bizottság ne­vét veszi fel. . ■ auagos ameriKai polgár életének határa egyre mesz- szebbre tolódik ki, a Metro­politan Life Insurance Com­pany legújabb jelentése sze­rint. Az amerikaiak életének átlagos határa 1950-ben 68.4 év volt, beleértve a csecse­mőkorban élhunyt gyermeke­ket is. Az élet tartama az utolsó 50 év folyamán 21 év­vel meghosszabbodott, az utolsó 100 év alatt 28 évvel. Hogy életünket meghosz- szabbitani sikerült, annak sokféle oka van. Az orvosi tudomány, beleértve a “cso­da gyógyszerek” (penicillin, aureomycin, szulfa, Stb.) fel­találását is, roppant haladást tett. A közegészségi viszo­nyok feljavítása a hatóságok érdeme. A vízellátás', Csator­názás, szemétégetés, rovar­irtás modernizálása csökken­tette a fertőző betegségek és ■‘Jl Jilíd&foÉM.MiJJ-iíátrLi ii'tfí'l&rí fi. _12_ r rost. Holt püspök most 90 [ millió dollár kártérítést, köve- j tel, azzal a megokolással, | hogy a kövek, melyeket el­hordták a területről, ilyen értéket képviselnek. A barlangvárost Raven- rocknak nevezték el, bejára­ta a hegyoldalban van és könnyen elrejthető. A bejá­rattól egy mérföldes alagút vezet a város belsejébe. Maga a város, a leírás sze­rint, a mérnöki tudomány minden eszközét' alkalmazza. Legalább háromemelet mély­ségű, a modern szálloda min­den kényelmével, hosszú fo­lyosókkal, melyekből a föld­alatti hivatalok nyílnak, alvó­helyekkel, étkezőkkel, kórház­zal. A hir szerint; máris any- nyi élelmiszert halmoztak fel benne, ami három hónapig elég tízezer ember élelmezé­sére. A 200 holdat magában foglaló terület tetejében szellőztetők vannak, melye­ken keresztül hatalmas lég­szivattyúk szállítják a friss levegőt s úgy vannak meg­alkotva, hogy kizárnak min­den rádiumos kisugárzást, ami a levegőben maradhatna Washington bombázása után. Friss vizet a hegyeken ke­resztül vezetett csőhálózaton keresztül kap a barlangvá­ros. , A bankok értékei számára már régebben felépültek a barlangi páncélkamrák az or­szág különböző hegyeiben. Ez az első eset, ; hogy emberek .számára is hasonlókat építe­nék. Hogy a barlangváros az adpfizétők pénzéből mennyit Az éisi rasghGsszabbilása Amerikában 300 EZER DOLLÁRT ADOTT AMERICA KÉPE JULIUS ÉS ETHEL RGSEKBERG VÉDELMÉRE fog felemészteni, azt termé­szetesén nem lehet tudni, sőt azt sem, hogy valóban védel­met szolgáltatna-e atomtá­madás esetén. A szakértők szerint a hegy mélyébe vájt város megvédené az emberek életét, természetesen a nap­világtól elvolnának zárva s nem lenne meg egészen az a kényelmük, amit most élvez­nek Washingtonban. «iiiiimiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiimiiiimimtiiiiiiiiiiiiiiT HARCOLJUNK BÉKÉÉRT, HALADÁSÉRT, IGAZSÁGÉRT A MAGYAR SZÓVAL! a Kosenberg ügyben igaz- n ságért harcoló bizottság be-1 n jelentette, hogy az amerikai < u nép összesen 302,530 dollárt j k adományozott Julius és tEhel [ k Rosenberg védelmére, illetve1 s arra a célra, hogy uj tárgya- n lást és kegyelmet harcolja­nak ki a két ember számára. ]q A jelentést egy hivatalos I f számvevő készítette el s az j p magában foglalja az összes j ^ adományokat 1951 novembe-1 s rétől 1953 augusztusáig. A! p jelentés, melyet Joseph Brai-' j,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom