Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-10-15 / 42. szám
October 15, 1953 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 ORSZÁGOS ÉRTEKEZLET A IHCCARRAN-WALTER TÖRVÉNY VISSZAVONÁSÁNAK KÖVETELÉSÉRE Irta: GEtfCSY MARGIT , I A Magyar Szó szüret.i mu- ’ latságán odajött az asztal-1 hoz, ahol ismerőseimmel be-j szélgettem, egy magyar asz-; szony és rövid mentegetőzés után azon óhaját fejezte ki, j hogy szeretne velem beszélni.j Ezt az asszonyt csak úgy félig meddig, inkább hirből- hallomásból ismertem. A fér- j je gyakran el szokott járni közénk, de a feleségét a szüret napjáig jóformán sohasem láttuk összejöveteleinken. “Amit, most elmosok magának — mondta mélyen elgondolkozva — akarom, hogy valamilyen módon a szerkesztőség és azután a lap olvasói tudomására hozza. Nem bánom, mit csinál a vallomásommal, riportot vagy levelet, nem fontos. De úgy érzem, hogy el kell mondanom azt, ami a szivemen van. És úgy érzem, hogy minél több magyar értesül arról, annál jobb lesz mindany- nyiunknak.” így kezdte mondanivalóját. Én pedig itt adom tovább lapunk olvasóinak. Emlékezetből Írtam le. Persze nem emlékeztem minden szavára, de nagyjából ez az, amit ez a munkástársnő nekem a Magyar Szó szüretijén 1953 szeptember 20-án elmondott: Nehéz, gondterhes életet éltem, öreg, most már beteges férjemmel. Gyermekeinket nélkülözések közt neveí- ~4áik fel, mindig fájó szívvel érezve, hogy nem tehetjük meg értük, amit megtehetnek azok, akik jobban betaláltak. De — köszönet férjem helyes vezetésének, amit csak MA tudok értékelni — ők maguk is segítettek ebben és most már jól el vannak helyezkedve. Férjem mindig a munkáslap olvasója volt, mióta csak it,t vagyunk Amerikában. És a bűnöm, amit be akarok vallani az, hogy én ezért valósággal üldöztem őt. Még azok- ra^-a szomszédokra se tudtm jó szemmel nézni, akik vele egyformán gondolkoztak és ha átjöttek hozzánk beszélgetni, én elmentem hazulról, hogy ne halljam őket az ország-világ ügyeiről politizálni. A második nagy háború óta még jobban elidegenedtem. Kaptam hazulról a panaszos, a kritizáló, meg a kérő leveleket. Ekkor már naponta veszekedtem férjemmel, amiért a Magyar Jövőt olvassa és támogatja. Most, már hallottam itt- ott, hogy a helyzet javult odaát. Olyanoktól is hallottam, akikkel azelőtt együtt szidtuk az uj demokráciát. De engem nem tudtak meggyőzni, különösen, mikor már csomagot se lehetett küldeni és levelet se lehetett kapni. Most aztán nagyon hosszú idő után kaptam egy levelet, amiből mindent megértettem. Még a könnyem is kicsordult örömömbe, amikor olvastam. Azt írja a néném: “Jól vagyunk Marikám, kutya bajunk. A gyerekek már na- P» mohi U4óibMi,„í.> _______ gyök, ki dolgozik, ki iskolába jár. Nem tudtam hamarabb Írni, mert beköltöztünk Pestre. Igen, Pestre, ha hiszed, ha nem! Sokat változott a' világ itthon Marikám, az utolsó pár év alatt! Dolgozunk mind, de ami a legfontosabb, nekünk nem kell fél- i ni, hogy mi lesz velünk, ha betegek leszünk vagy meg- j öregszünk, mint ahogy te j sokszor emlegetted leveleidben, mert mirólunk gondos-1 kodik a törvény, az állam. A Laci fiam az építések-1 nél dolgozik az apjával. Az j öregem már nem soká fog | dolgozni, mert nem nagyon: egészséges és kiteszik falura j valami őr félének, hogy jó | levegőn legyen. A Rozi az j kaluaz lett a villamoson. Szép, tanult lány lett belőle. A kis Pisti, a keresztfiad, a hetedik gimnáziumba jár, t nagyon okos, mindenki azt mondja, hogy nagy ember lesz belőle. Nagy ember. A két kisebb iskolába jár, okosak, jól tanulnak azok is. Aj Laci felesége várandós, mán; nemsokára megkapja a sza- j badságát. (Felmentését gon-' dolja, ami a szülés előtt és után jár nekik.) A Rozi olyan szép lett, hogy nem* is tudom elhinni, j hogy az én lányom. Már kérője is van, jó munkája van a fiúnak. De azt akarja, hogy Rozi hagyja ott a munkáját, ha megesküsznek. De Rozi szereti, amit csinál és nem akarja ott hagyni. Ez a levél kinyitotta a szememet,. Most tudom, mit j jelent, amikor azt mondta a j férjem, hogy nem lehet a j semmiből felépíteni egy or- j szágot máról holnapra! Hogy í ki kell várni. Ha írták, hogy j ez nincs, meg az nincs, min- I dég azt mondta:. ki az oka annak, hogy nincs ? És ahol i nincs, onnan az Isten se ve- 1 hét, de ami van, az mindenkinek egyformán van. És egyformán lesz akkor is, amikor több lesz. És hol van olyan nagyon bőven? Van itt is szegény elég, különösen mikor a gyárak bezárnak. Asszony vagy, nincs eszed, hogy széjjel qézzél a világba. Cubában, meg Mexikó- ; ban mi van ? Ott van a nép- j nek ruhája, még ennivalója? ! Még Angliában sincs, pedig j az már csak gazdag és ha- j talmas egy ország, nem olyan J mint a szegény, kicsi, kifosz- j tott Magyarország és még I mindég jegyre kapnak min- I dent és nagyon szűkösen. I De hát honnan tudhattam volna én mindezeket? Két elemi iskolát jártam, aztán kivettek, mert a libát kellett őrizni, meg a kicsiket peszt- j ráln-i, kimosni a pendelyüket. Ő se az iskolában tanulta, de ő az Előrét, meg a Magyar Jövőt is olvasta és abból tanulta. Most már én is olvasom és büszkén mondom el az asz- szonyoknak, amit kiértek belőle. Most már azon veszekedünk, hogy ki olvassa előbb, mert egyszerre akarjuk olvasni mindaketten. : Ut,ána akarom pótolni, amit Nagynevű egyházi, társadalmi és szellemiségi vezetők vesznek részt a chicagói értekezleten Mint korábban már yöviden jelentettük, a Külföldi Születésünket Védő Amerikai Bizottság országos értekezletet hivott össze Chicagóba, a Mc- Carran-Walter bevándorlási törvény visszavonásának követelésére. Az értekezlet december 12—13-án lesz a Walsh’s Hallban, 1014 North Noble Street, Chicago. Az értekezlet diszelnöke Arthur W. Moulton Utah állami episzkopális püspök lesz, a tárgyalást vezető társelnökök: George B. Murphy és Prof. Louise Pettjbone Smith. Az értekezletet összehivó kiáltványt egyházi, társadalmi, szellemiségi és szakszervezeti vezetők Írták alá, akik részt vesznek a kétnapos értekezleten, melyre meghívják mindazokat a szervezeteket, melyek állást foglaltak a demokratikus jogokat megsemmisítő, Hitler fasiszta mintáját, utánzó törvény elv len. A kiáltvány rámutat arra, hogy az amerikai nép minden rétegében tömeges tiltakozások történtek az 1952-ben létrehozott törvény ejlen, melynek célja a teljes rendőrállami szabályok megvalósítása az Egyesült Államokban. “A törvény 1952 december 24-ike óta van érvényben,” mondja a kiáltvány. “A törvény következtében 14 millió külföldön született, amerikait terrorizálhat az igazságügyminisztérium. Március 17-én Herbert Brownell igazságügyminiszter bejelentette, hogy a Walter-McCarran törvény értelmében 10 ezer eljárást szándékozik indítani polgárosított személyek ellen, hogy megfossza azokat a polgárságtól és 12 ezer de- portálási eljárást. “14 államban máris letartóztattak több mint 300 embert és deportálási eljárást indítottak ellenük. Ezek az emberek ki vannak téve annak, hógv erőszakkal elválasztják őket' családjaiktól. “Nyolc államban máris megindítottak 45 eljárást, hogy politikai alapon megfosszanak polgárságuktól olyan egyéneket, akik már hosszú ideje az ország polgárai.” A kiáltvány rámutat arra, hogy a törvény alapján Ellis Islandon fogva tartanak nempolgárokat, megtagadva azok óvadék elleni szabadlábra való helyezését. Ugyancsak a törvény alapján 3 millió nem polgár állandóan igazoló lapot kell, hogy magával hordjon s "évenként Írásban jelentkezniük kell s 10 napon belül be kell jelenteniük minden címváltozást, ha el akarják kerülni a börtönbüntetést és deportálást. Ugyanazon törvény lehetővé teszi, hogy állandó felügyelet alá helyez1 zék azokat a személyeket, akiket nem lehet deportálni, eskü alatt kötelezve őket, hogy távoltartják magukat a munkás és haladószellemü mozgalomtól. “Vannak a Walter-McCar- ran törvénynek oiyan. kihatásai, melyekről Truman elnök vétója megmagyarázásában kijelentette, hogy “rosz- szabbak, "mint az 1798-ban hozott, hírhedt idegenek és lázitók elleni törvény.” A rendőrállam törvény visszavonására irányuló népi követelés eredményeképpen a szenátus 8 és a képviselőház 24 tagja támogatja a Lehman- Celler javaslatot a McCarran törvény helyettesítésére, melyet benyújtanak a Kongresszus elé, mihelyt az ismét összeül, 1954 januárjában.” A befejezésben a kiáltvány rámutat arra, hogy minden egyénnek és szervezetnek, aki Tneg akarja őrizni az amerikai demokratikus jogokat, csatlakoznia kell a harchoz, hogy olyan bevándorlási és polgárosodási törvényt hozzanak, mely tiszteletbe» tartja az amerikai szabadságjogokat és hagyományokat. A chicagói országos értekezlet célja az lesz, hogy erre a harcra mozgósítsa a tömegeket; a szervezeteket. Az értekezletet összehivó bizottság felszólít minden szervezetet, hogy küldjön delegátusokat az értekezletre s jelentse be azt előre, .hogy megfelelő szállásról gondoskodhassanak számukra. — (American Committee for Protection of Foreign Born, 23 West 26th Street, New York 10, N. Y. [ fki I\ovcd 1 A munkáselbocsátásnál elsőnek a női munkások kerülnek sorra tek, hogy elérhessük a gvőzel- met. Persze mi sem voltunk tétlenek. A piketvonalon minden nő piros nadrágban jelent meg. hogy tudomására hozzuk a teherautó) vezetőknek: a piros szín tilosat jelent és veszélyt, ha keresztül akarnának hajtani a piketvonalon.” A nők és a békeharc A konvenció igen jelen tőség- íeijes tünete volt, hogy a női delegátusok majdnem mindegyike rámutatott a békeharc S a munka biztonságáért folytatott harc fontosságára. Természetesen ez nem jelenti azt, hogv a férfi delegátusok elhanyagolták ezt a problémát. A konvenció női delegátusai azonban tanúságot tettek arról, hogy valamennyi állandóan foglalkozik a női munkásokat érintő speciális problémákkal. Ezért nagyrészben a szakszervezetet illeti az elismerés, mely jóüormán minden kerületben osztályokat szervezett a női munkások számára. A női delegátusok nemcsak teljes részt vettek a konvenció munkájában, de külön értekezletet tartottak, melyen összegezték mindazokat a problémákat, melyek orvoslására teljes harcot kell indítani a szakszervezetnek. A nők által, majd az egész kon- v/enció által elfogadott határozati javaslat harcra szólít annak érdekében, hogy a dolgozó, családfenntartó anyák számára.külön adóengedményt adjon a kormány. Egy másik határozat a munkatempó fokozása ellen harcra szólít, amit a női munkásokkal szemben éppen úgy alkalmaznak, mint a férfiakkal szemben. Végül egy harmadik tiltakozik a fehér és néger nnu\- kásnők faji megkülönböztetése ellen. A konvenció) azzal a határozattal oszlott szét, hogy a jövő évi értekezletig remélhetőleg sikerül a női munkások s/á- mára teljes egyenlőséget elemi. elmulasztottam. Hát csak ezt akartam elmondani. Úgy éreztem, tartoztam ezzel a lapnak, a férjemnek, mindazoknak, akik már évekkel ezelőtt meg akarták nyitni számomra az igazság útját. A villamossági munkások UE szervezetének Chicagóban lefolyt értekezletén egyik legfontosabb tárgysorozat volt a női munkások helyzetének kérdése. Éppen ez a szakszervezet az, mely a múltban a legnagyobb eredményeket vívta ki ezen a téren, azonban az eredményeket: máris veszélyezteti az a tény, '■ hogy egyre több női munkás, bocsátanak el az üzemekből. Mint.egyik női delegátus hangoztatta; “az elbocsátásokat azokkal kezdik meg, akiknek legkevesebb szerzett (seniority) joga van, tehát velünk.” .Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a női munkások teljes egyenjogúságáért folytatott harcot mégcsak átmeneti időre is meg szabad szüntetni, ellenkezőleg, fokozni kell azt. A delegátusok sorra beszámoltak az eredményekről, melyeket a szakszervezet ezen a téren el ért. Különösen a mult év májusa óta, mikor a szakszervezet nagysikerű értekezletet tartott New Yorkban, mely teljesen a női munkásokat érintő kérdésekkel foglalkozott. A_ legnagyobb eredményeket a villanyégőket és rádiócsöveket készítő-gyárakban érték el, melyekben a munkások nagyrésze nőkből áll. A férfi és női mun kások közötti bérkülönbségeket erősen leszorították, a minima fis munkabért felemelték, hogy egyenlő a férfiakéval. A delegátusok jelentéseket tettek arról, hogy a férfi munkások egyre nagyobb szolidaritással foglalnak állast női munkástársaik jogai mellett. Rose Sullivan, a newarki Tung-soi gyár egyik delegátusa elmondta, hogvan nyerték meg a gyár ellen folytatott, 16 napos sztrájkot. “A sztrájk főleg a női munkások számára hozott eredményeket,” hangoztatta, “de hála Istennek a férfiak kezdettől fogva velünk harcoltak és segitetJOBB KÉSŐN, MINT SOHA JOBB KÉSŐN, MINT SOHA
