Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-10-08 / 41. szám

uctober 8, 1953________________________________________AMERIKAI MAGVAR SZÓ ; Modern világváros Ázsia középéi! Riport Taskendröl és a New York Times kommentárja mól be, melyet a Szovjetunió ázsiai Pittsburghjának nevezi s mely a 9 év előtti 250 ezer lakosú városból annak három-1 szorsára növekedett, modern j utcákkal, parkokkal. Leirja Salisbury, hogy a szovjet építők meghagyták változat­lanul az ázsiai városok, mint Taskend jellegét, azonban a régi homokházak helyett négy és hétemeletes lakóhá­zak vonulnak a széles utcá­kon s bőségben vannak par­kok és játszóterek a gyerme­kek számára. A Times kommentárja Nyilván a N. Y. Timesnek igen sok volt a szovjetázsiai városok fejlődéséről szóló beszámoló. A cikk fölött a lap azt, hangoztatja, hogy-a szovjet cenzúrára való tekin­tettel a tudósítók igyekeznek csak a jót megírni. Úgy lát­szik azonban, hogy a lap at­tól fél, hogy e megjegyzés igen gyenge valami ahhoz, hogy elvegye az olvasó hi­telét a tudósításban s ezért szükségét érezte, hogy külön vezércikkben foglalkozzon szovjet Középázsiával. Mint­hogy azonban nem tudja meghazudtolni saját ^tudósí­tóját, azt, írja, hogy ezek az ázsiai városok csak kiraka­tok az ázsiai népek 'számára, azonban a valóság az, hogy az ipari, egészséges, kényel­mes metropolisokban az ázsiai nép “gyarmati elnyo­matásban él.” Kicsit furcsa okoskodás lehet az, ami .e megállapításhoz vezette a lap .vezércikkíróját. Eszerint az ázsiai népeknek nyilván a nyomorral, betegségekkel s állandó éhséggel fertőzött területeket kell a szabadság és fejlődés igazi mintájának tekinteni, melyek a “szabad világ” kizsákmányolása alatt szenvednek. iirmiiiimMiiHiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiuiiii ni mi iiiiiiiui mii piketelést Betiltották a A Hearn áruházak igazgató­ságának kérelmére a new yorki bíróság ideiglenesen betiltotta az áruház sztrájkban álló mun­kásainak piketelését. Az áruház egyszerűen azt állította a bíró­ság előtt, hogy a sztrájkolok nem állnak alkalmazásában. Az áruházi munkások CIO szerve­zete megfellebezi a döntést. Iiiiiiiiilliiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiii min ii iiiiiiiin un A kanadai Munkás­kongresszus a békéért A kanadai Congress of Labor 13-ik évi értekezlete, mely most zajlott le Montrealban, határo­zati javaslatban támogatta az angol Munkáspárt javaslatát a nagyhatalmak vezetőinek béke­tárgyalására. A 370,000 munkást képviselő értekezlet ugyancsak határozati javaslatot fogadott el a iexegyverzés mellett. iiiiiiiiifmiiiii|iiiiiiiiii;niiTTiiiMiiiimiiiiiiiiiiiiiii<nMiiiii Október 16-án, pénteken este 8.30 kezdettel kerekasztal kon­ferencia lesz a bronxi Magyar Házban a newyorki polgármes­terválasztás kérdéseiről, a Ma­gyar Szó szerkesztőségének rész­vételével. Belépés díjtalan. Figyelem, New York !-! MAGYAR CATERING A BROrIXBAN !-! \ ; KITŰNŐ AMERIKAI MAGYAR KONYHA II BRONX HUNGARIAN RESTAURANT I; 2141 Southern Blvd. (a 181 és 182-ik utcák közt) Bronx, N. Y. ;. Bankettek, lakodalmak, születésnapi partyk és. minden más alkalomra GYÖNYÖRŰ TERMEK — SZÍNPAD — MÉRSÉKELT ARAK! Érdeklődni lehet esténként WE. 3-2522 vagy TA. 8-4618. Azok az események,- anlr* Ivek a legutóbbi napokban ismét Tuniszra, Franciaor-1 szágnak erre az északarikai gyarmatára vonták a világ­sajtó érdeklődését, arról be-1 szélnek, hogy ebben az or­szágban is minden ereszt é-. kében recseg-ropog a francia gyarmatosítás szúr onyhe- gyekre épített ócska épülete. A francia sajtó legutóbbi jelentései szerint Tunisz föld­közitengeri partvidékén rend­kívül feszült a helyzet. A francia rendőrség tovább folytatja a házkutatásokat, amelyeknek során véres ösz- szeütközésekre kerül a sor. A LE MONDE cimü francia napilap arról is beszámolt, hogy Tuniszban tömegével állítják bíróság elé a francia hazafiakat. Szeptember else­jén például a tuniszi katonai törvényszék 64 ember perét tárgyalta, akiknek mindössze az volt a “bünük”, hogy az elmúlt év január 21-én részt vettek- az Uj-Desztur Párt által szervezett tüntetésen és amikor a rendőrség tüzelni kezdett rájuk, kövekkel vé­dekeztek.vEgy másik jelentés viszont arról számol be, hogy Francois Mítterand, aki a francia kormányban a tűni- szi ügyek intézője, lemon­dott tárcájáról tiltakozásul a Laniel-kormány “túlságosan kemény” északafrikai politi­kája ellen. Mittrond lemon­dása előtt részt vett a mi­nisztertanácsnak azon az ülésén, amelyen Voizard-t, Franciaország monacói meg­hatalmazott miniszterét Hau- tecloque helyére Tunisz fő­kormányzójává nevezték ki. A francia főhelytartó ezzel teljhatalmuan az élet és ha­lál ura lett az országban. És bőven élt is ezzel a hatalmá­val. Vele együtt érkezett az országba és látott a ’’rendcsi­náláshoz” a katonai kor­mányzó, Garbay tábornok is, aki rátermettségét azzal bi­zonyította be, hogy néhány évvel ezelőtt 90,000 embert gyilkoltatott le Madagaszkár szigetén. Valóságos interven­ciós hadsereg rohanta meg az országot. Ostromállapot, hadbíróságok, meghatározott időn túl tilos az utcára men­ni, koncentrációs táborok, 20, 000 bebörtönzött, a sivatagba való száműzetés jelezték a gyarmatosítók, a “civilizáció terjesztőinek” politikáját. A terrorpolitikával pár­huzamosan a francia impe­rialisták kíméletlen harcot indítottak a nemzeti mozga­lom letörésére. 1952 január 18-ára viradó éjjel letartóz­tatták és a sivatagba szám­űzték Mohamed Ennafaa-t Komunista Párt főtitkárát és a párt más vezetőit. Ugyan­akkor elhurcolták Burgibát, az Uj-Desztur Párt elnökét is. Ezek a terrorakicók or­szágszerte hatalmas sztrájk­mozgalmakat és tüntetéseket robbantottak ki. A tömegek barrikádokat emeltek az ut­cákon, az északtuniszi váro­sok dolgozói sztrájkba léptek, a francia katonai parancs­nokságnak pedig csapatokat kellett kirendelnie Tebulka város visszafoglalására. ,f -A terror elWhi ’ kfiz-dilem­ben megszilárdult és . össze- kóvácsolódott a tuniszi nép egysége s ez az egység uj po­litikai cselfogásra kényszeri- tette a francia imperialistá­kat. Mgpróbálták a tuniszi népre erőszakolni úgyneve­zett “reform”- tervüket, a- mely azonban egyáltalán nem felelt meg a tuniszi nép vára­kozásainak. A “reform”-terv ellen olyan nagyszabású mozgalom indult meg, hogy a bej negyventagu tanácsadó bizottságot hivott össze, amely azán egyhangúlag el­utasította a gyarmatosítók e porhintési kísérletét. , Ez év április végén, illetve május elsején a francia gyar- I matositók ismét más mód- 1 szerrel akarták becsapni a 1 tuniszi népet, a francia de- I mokratikus közvéleményt és a világ közvéleményét. Elha­tározták, hogy megszervezik a kaidáfusi (közigazgatási körzeti) választásokat. Ezek a községtanácsok a gyar­matosítók régi receptje sze­rint, az úgynevezett “kettős szuverénitás” elvén alapsza­nak. Vagyis a községtaná­csokban ugyanannyi helyet biztosítottak volna a két és félmillió tuniszinak, mint az alig 200,000 franciának és ínás idegennek. A szavazók 91.7 százaléka bojkottálta a választást. A szavazástól való tartózko­dással a tuniszi nép a gyar- Imati kizsákmányolás rend­szerét bélyegezte meg. Miniszterelnökké való ki­nevezésekor Laniel nagy han­gon jelentette ki a gyarma­tokkal való uj tárgyalások­kal kapcsolatban: “Az uj tárgyalások csak akkor le­hetnek hasznosak, ha is­mét a bizalom légkörében ül­hetünk össze”. Hogy mennyit érnek a francia nagybur­zsoázia képviselőinek ilyen képmutató szólamai, a tuni­szi események bizonyítják. A tuniszi nép csak akkor hajlandó abbahagyni a har­cot, ha teljesitik életfontos­ságú követeléseit, vagyis ha megszüntetik a megtorlás po­litikáját és szabadonbocsát- ják az összes bebörtönzött szabadságharcosokat, ha meg szűntetik az 1938 óta tartó ostromállapotot,- uj nemzet­gyűlést választanak általá­nos, közvetlen, egyenlő, és tit­kos szavazással; uj kormányt alakítanak, amely felelős a nemzegyülésnek és megvaló­sítja azt az elvet, hogy ‘Tu­nisz a tunisziaké’. Ezeket a minimális követeléseket nem­csak a tunisziak, hanem Franciaország haladó erői is támogatják. Tunisz a francia imperia­lizmus számára forró talaj lett. A tuniszi dolgozó töme­gek, a bányákban, erdőségek­ben, gyárakban kizsákmá­nyolt munkások, az agyag­viskókban sínylődő szegény­parasztok, a sátrak nomád­jai, a Matmata barlanglakéi egyszersmindenkorra meg akarnak szabadulni a külföl­di kizsákmányolok gyűlölt uralmától. VÉRES TEBRŐREífMli 7M32BM.' . A New York Times'cikk­sorozatot közöl, Harrison E. Salisbury, moszkvai tudósí­tójának tollából, szovjet Kö- zépazsia városairól. Salisbu­ry az első amerikai tudósitó, aki mostanában meglátogat­ta ezeket, a városokat, melyek az uj szovjet ipar központjai s az utolsó években zárva voltak a nyugati turisták számára S csak néhány hó­nappal ezelőtt nyitották meg azokat újra. A Times tudósí­tója 9 évvel" ezelőtt járt ugyanazokban a városokban s most beszámol a hatalmas fejlődésről, ami azóta történt bennük, leirja a metropoliso­kat, melyek a 40 évvel ez­előtt még nomád, ázsiai terü­leteken emelkedtek s me­lyek a huszadik század leg­magasabb civilizációját vit­ték a szovjet-ázsiai népek életébe. Taskendi beszámolóját Sa­lisbury azzal kezdi! hogy le­szállás előtt a kényelmes, szovjet repülőgép megkerüli a város hatalmas, rádiótor- •nyát, melyen keresztül Ázsia számára rádió leadásokat köz­vetítenek. “Kevés amerikai van, aki a térképen meg tud­ná mutat.ni Taskendet,” írja, “de kevés1 olvasni tudó ázsiai van, aki ne tudná megmon­dani, hogy mit jelent ez a város. Taskendi egyike Ázsia nagy metropolisainak, mely az utolsó években 700 ezer lakosú központtá növekedett. “Azonban nem a nagyság a fontos, hanem az a tény, hogy Taskend példaképe az ázsiai szovjet politikának és az ázsiaiak egyre nagyobb számban látogatják meg minden évben.” Elmondja az iró, hogy nemcsak a szovjet területek­ről, de más országokból is hetenként érkeznek látoga­tók, akiket elámit az a gyor­saság, mellyel a Szovjetunió a Huszadik Század egyik'iso- dáját velósitotta meg a nem­régiben még elmaradt, tipiku­san keleti jellegű*városban s a látogatók mély benyomás­sal távoznak. “Könnyű mindezt elintézni azzal, hogy szovjet propa­ganda,” Írja Salisbury, “azon- bait ez az elintézés éppen olyan veszélyes, mint ami­lyen könnyű. Úgy tűnik előt­tem, hogy ennek a propagan­dának azért van sikere, mert a valóságon alapszik. Kevés indiai, perzsa, afgán, burmai, vagy indokínai látogató hagy­ja el Taskendet a legmélyebb benyomások nélkül. Ezeket a látogatókat s e m m iképpen sem lehet kommunistáknak nevezni, vagy * balodali ro- konszenvezőknek; olyan em­berek, akik különböző politi- j kai felfogást vallanak és sok- j nak közülük nagy anyagi te-> hetsége és befolyása van ha­zájukban. A történetek, me­lyeket hazatérésük után el­mondanak s melyeket egész Ázsiában beszélnek, azt ered­ményezik, hogy a taskendi rádió üzenete kédvező fogad­tatásra talál.” Elmondja az iró, hogy az ázsiai látogatókban az kelti a legmélyebb benyomást, hogy egy modern metropolis emel­kedett, fel, tipikusan ázsiai körülmények között, “hatal­mas város, nagyszerű egész­ségügyi állapotokkal, isko­lákkal, kórházakkal, villa­mossággal, elegendő áruval az üzletekben és élelmisze­rek bőségével, valamint bő­séges munkaalkalommal, ro­hamosan fejlődő iparosítási programmal és állandóan ja­vuló mezőgazdasági terme­léssel.” Egyenlőség “Mindezek mellett azt lát­ják, hogy a fajok teljes! egyenlőségben élnek, amit a törvény biztosit s a közép­ázsiai népek képvielői nagy számban szerepelnek a kor­mányban, iparban és nevelés­ben. E háttér ellenében ke­vés a valószínűség arra, hogy az ázsiai látogatóra hatni fognak a demokráciáról han-' goztatott washingtoni érvek,” miután az ázsiai látogatónak csak össze kell hasonlítani a halandóságról készült sta­tisztikát országa és a szov-- jet területek között. Salisbury leirja, hogy Taskend megőrizte keleti vá­rosjellegét. Megvan benne a mohamedán városokban meg­szokott bazár, mely a keleti városokban a kereskedelem tu­lajdonképpeni központja. Mig azonban a keleti városok tele i vannak szeméttel, itt minden tiszta, az élelmiszereket -hi­giénikusan kezelik, á húst és tejet külön, elrekesztett pa- villonban árulják, melyben, alig van szag s melyből hiá-1 nyóznak a legyek. Az ázsiai népek saját ál­muk megvalósulását látják: Taskendben s ugyanazt más, városokban. Előző cikkében Salisbury Karagandáról szá­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom