Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-10-08 / 41. szám
October 8, 1953 AMERIKAI MAGYAR SZÓ DR. POGÁNY BÉLA ÍRJA A KINSEY-JELENTÉSRŐL Dr. Alfred C. Kinsey, az indianai egyetem “nemi kutatóintézete” vezetőjének a “Sexual Behavior in the Human Female” (A nő nemi viselkedése, vagy pontosabb fordításban: Az emberi nőstény nemi viselkedése) cimü könyvét az amerikai sajtó általában véve humorosan fogta fel, helytelenül, mert olcsó dolog viccelődni ezzel a fontos kérdéssel, főleg ha a humorizálás hevében elfeledkeznek a komoly bírálatról, az olvasók helyes irányban való tájékoztatásáról. Dr. Kinsey és tisztikarának tagjai 5,940 fehér nőt kérdeztek ki nemi életük különféle mozzanatairól és tapasztalataikat statisztikai, százalékos alapon állították össze. Semmi kétség, hogy az adatok szavahihetőek, mert ellenőrzésükre nagy gondot fordítottak. Kinsey érdekes és mélyreható megjegyzéseket fűz ezekhez az adatokhoz, amelyek úgy lélektanilag, mint szociológiai szempontból jellemzőek. Azonban ötezer vagy húszezer nő kikérdezése után lehet-e ilyenter- mé&zetü vizsgálódásoknak azt az általánosító cimet adni, hogy “az emberi nőstény (a nő) nemi viselkedése?” Ez bizony szerény véleményünk szerint fából vaskarika, vagyis érthetőbben szólva tudománytalan, lehetetlen próbálkozás. Minden nő különálló, bonyolult probléma. Azok a tényezők, amelyek nemi viselkedésére, mint okozatra, kihatással voltak, mindegyiknél különbözők. Újabb ötezer nő kivallatása újabb tényezőket hozna napvilágra. “Emberi” általánossággá erőltetni ezeket az esetleges adatokat még akkor is tudománytalan volna, ha végül “az amerikai nő nemi viselkedése” cim alatt foglalnák egybe. Az, hogy a Kinsey a statisztikában összehordott adatokat “emberi”-vé általánosítja, nincs-e abban is valami alakoskodás, amellyel az éppenséggel nem hízelgő tényéktől meg akarja oltalmazni a “nemzeti hiuság”-ot és “amerikai” nők nemi kilengéseit a világ vagy más nemzetek “összes” más nőire igyekszik rákenni statisztikai adatok képében? Az, amit' az ötven vagy hatvan éve dúló pszichoanalízis és annak válfajai mint általános lélekboneolási elveket herdettek, azt Kinsgyék statisztikai formulákra igyekeztek kristályosítani. Ez ellen azonban még akkor is tiltakozni kellene, ha csakis az “amerikai”- nőkre próbálná ráfogni általánosításait, nem azért, mintha az amerikai nő nemi tisztességének bajnokaivá akarnánk felcsapni — vállalkozzanak erre ittszületett amerikai kritikusok, légionáriusok, papok és egyebek — hanem azért, mert a, Kinsey-féle adatok feltétlenül árnyat vetnek “általában véve” arra, amit a társadalom női becsületnek tekint. Igaz, Kinsey nem tagadja, hogy a kikérdezett nők nagyobb fele (közel hatvan százaléka) a felsőbb értelmiségi osztályba tartozik, mert megállapítása szerint a felsőbb iskolákba járt nők mutatkoznak a legkészségesebbnek az efféle kutatáshoz szükséges őszinteségre, de még ez esetben is maradna negyven százalék, amely a Kin- sey-adatok következtében rossz hírbe kerül. Nos, ennél még a pszichoanalízis is becsületesebb tudomány. A Kinsey-jelentés igyekszik száraz és tudományos színben feltűnni. A tudós tárgyila'gossága azonban akaratlanul is további következtetésekre készteti az olvasót, illetve arra az alanyi (szubjektív) kérdésre: nem akart-e Kinsey a szenvtelen adatokkal bizonyos óvatos, szinte hangtalan társadalomkritikát gyakorolni. “Amerikai” nők, főleg a felsőbb értelmiségi vagy polgári osztályba tartozó nők nemi bűneit listára szedni annyi, mint rávilágítani a polgári osztály erkölcsi züllöttségére. Azt akarja-e szuggerálni a nők nemi titkainak e kutatója, hogy olyan társadalomban, ahol minden áru, a becsület is, a tisztesség is, ami pénzért megvehető és a pénz minden, tudomásul kell venni, hogy fokozódik az erkölcsi züllés? A Kinsev-jelentés ézzel csak újabb züllesztö anyagot dob a szellemekbe, vagyis akarva, nem akarva bátorítja a nőket a züllésre, amikor kimutatja a tisztességtelenek nagy számát, akiktől nem lehet megkülönböztetni őket különben sem és megnyugtatja a tisztességteleneket is azzal, hogy züllöttség&ket mint fix társadalmi tényt szegezi le és példázza, szinte elfogadtatja, mint megváltoztathatatlant, mert hiszen azokat az uj törvényeket, amelyeket Kinsey megoldásként javasol, úgysem fogják honatyáink egyhamar megvalósítani. Évekkel ezelőtt Philip Wylie, ez az úgynevezett társadalomkritikus, aki Carl Jung elméletével felfegyverezve igyekezett a “The Generation of Vipers” cimü munkájában lerántani a leplet a “mamizmus”-ról, vagyis az amerikai nők piedesztálra-emeléséről, túlfokozott idealizálásáról, amely csakugyan odáig ment, hogy színpadon, regényekben, “jobb” folyóiratok elbeszéléseiben eltiltottá az íróknak, hogy az amerikai nőt házasságtörőnek ábrázolják. Házasságtörést csak kiilföldiszármazásu nő követhet el á kitartott sajtóban. És igy alakult-ki papiroson az amerikai nő glóriás alakja és ez ellen a valóságellenes ábrázolás, a valóságnak meg nem felelő túlzott felmagasztalás ellen küzdött Wylie és most más területen a Kinsey-jelentés is voltaképpen ennek a harcnak, tilakozásnak folytatásaként, hat. Wvlie-t azzal intézték el a kritikusok, hogy humorista, akit tehát nem kell egészen komolyan venni s nyilván ugyanebből az okból számoltak be humorosan a kritikusok Kinseyröl is. Wylie csak egyéni véleményt hangoztatott, mig Kinsey a szárazságigmenő tárgyilagosság és tudományosság színében jelenik meg, de nem vall szint mondanivalójával. A nagyközönség óriási érdeklődését az imperializmus Egyetemeink a milliomosok .zsebében Távolról sem érti még az ember, miért üldözi dr. Wiliam Jansen, az iskolák főtanfelügyelője, a haladószellemü tanítónőket, tanárokat; miért csap ki az iskolákból évtizedes, feddhetetlen gyakorlattal biró, elsőrangú tanerőket, — ha csak annyit tud, hogy a McCarthyzmus őrületében szenvedő közoktatási hatóságok az álhazafiasság és vallásosság puffogó frázisaival a háborús uszítok, a világhóditásról álmodozó imperialisták céljait szolgálják. Nem ok nélkül hurcolják meg az értelmiség vezető egyéniségeit, legyenek azok tudósok, nagy elmék, szakemberek, akiknek könyveit iskolák, egyetemek felsőbb tanintézetek használják, legyenek azok dr. Wor- tjs-ek, Barrows Dunham-ek, Owen Lattimore-ok és mások. Az ismételten elfogadott New York állami fasisztaszel- lemü Feinberg-törvény értelmében elcsaphatják az iskolákból a legkiválóbb tanerőket, merő gyanuok, besugás alapján, és nevetség tárgyává teszik a demokratikus gondolatszabadság és hagyományok egyik legértékesebb, legféltveőrzöttebb jogát: a tanszabadságot. Csak akkor értjük meg, miért, folyik ez az embertelen és nemtelen hajsza szellemi vezetőink kiválóságai ellen, ha tudjuk, ismerjük azokat a zsíros ujjakat, amelyek a közélet bábszínház színpadán ágáló figurák drótjait a háttérben rángatják. Az, hogy egy college-elnök megosztja ért,ékes idejét a gazdag' özvegyasszonyok utáni szaladgálás és radikális- gondolkodásu tanárok üldözése közt, senkit sem fog meglepni, aki tanulmányozta Thorstein Veblen könyveit, mint tesszük: A felsőbb oktatás Amerikában, Üzletemberek egyetemeink élén, vagy John E. Kirkpatricknak “Az amerikai kollégium és urai” cimü munkáját. Veblen pedig már harminc évvel ezelőtt irta müveit, amikor az egyetemek pénzügyei még elég gyenge lábon álltak. Ma már azonban a New York University tulajdonát képezi a C. F. Muller Company-féle spagettigyár; a Ramsey Corporation, amely szelepgyurüket gyárt és árusít; az American Limoges China, Inc.; a Howes Leather Company, amelyet 35 millió dollárra becsülnek, és más hasonló vállalatok. A Columoia egyetem, legutóbbi jelentése szerint, a Rockefeller Centerbe történt befektetését 28 millió 230 ezer 311 dollárra taksálja (az 1949-es évben közel 4 millió dollár házbevétellel.- Egy másik birtokát 16 millió 371 ezer 685 dollár értékűnek tünteti fel. — A schenectadyi Union College, N. Y., 16 millió 250 ezer dollárért megvásárolta az Allied Stores Corporation ingatlanját; ez a vállalat vezeti az ország legnagyobb áruházhálózatát; és megvásárolta a brooklyni Abraham and Straus ingatlanját, raktárépületeit és üzletházait. — Az Oberlin College, Ohio-ban, olyan birtoktulajdonokat vett, mint, a Montgomery Ward-üzletei, egy sereg Woolworth-ház és a Sears Roebuck helyiségek. — A iowai Morningside College, Sio'ux Cityben, a maga birtokában tartja a város villamoskocsi társaságát. Más kollégiumoknak állattenyésztő birtokaik, gyümölcsöseik és benzikutjaik vannak. Ezek a vállalatok adómentesek, 'mert profitjaikat állítólag “nevelési célokra” fordítják. Amint a N. Y. Times egyik áttekintésében jelentette, az egyik egyetem tavaly 3 millió dollár adótól 1 mentesült ilymódon. A kolle- j giumok egyre fokozottabb ! mértékben folyamodnak bir- ! toktulajdonok vásárlásának gyakorlatához, hogy aztán bérbeadják vissza eredeti tulajdonosaiknak, mert igy ‘aztán egyik sem fizet adót értük. A N. Y. U. igy takarított meg 1948-ban 300 ezer dollárt adóban. A repkény ál- j tál befuttatott falak mögött j az egyetem intézői ugylát- szik a nagytőke történetének néhány legagyafurtabb üzleteit bonyolítják le. Az egyetemek üzletemberei Kik azok az egyetemi hatalmasságok, akik Eisenho- wert beültetik a Columbiába, polgári társadalmában erjedő rothadásnak köszönheti a Kin- sey-jelentés, aminthogy abból nőtt, annak talaján virágzott ki, amint a pszichoanalízis is az első világháború előtti polgári osztály lelki szétbomlását, önmagáról való teljes kiábrándulását tükröztette, elárulva önmagáról, hogy a lélekben csak az ősi, durva ösztönöket ismeri el valónak. Ezt “általános emberi” vonássá igyekezett általánosítani, holott a munkásosztály kezdettől fogva kételkedéssel fogadta, mint “tudományt”, mert nem ismert önmagára, és joggal. A Kin- se.v-jelentést is tartózkodással fogadja, mert az a mód vagy módszer, amellyel a könyvet oly nagy garral beharangozták, magán viseli az elburjánzó nemi bűnök korának társadalmában divó üzleti aljasságot. A napisajtó, a heti és havi folyóiratok, a képes magazinok szenzációéhsége rávetette magát az erkölcsileg szétbomló polgári társadalom alacsony ösztöneire és a tudományos mez leple alatt hatóságilag megengedett pornográfiaképpen igyekezett felcsigázni a túlnyomórészt léha polgári nagyközönség érdeklődését a Kinsey-jelentés iránt. Ez maga is éppen olyan beteges kortünet, mint a nemi züllöttség, amelynek terjedését Kinsey egy néhányezer nö magánéletében felturkálta. i Stassent Pennsylvaniába, Al- lent a washingtoni egyetemre? A válasz megtalálható , Hubert Park Beck “Kik tartják kezükben egyetemein- 1 két?” cimü 1947-ben megjelent müvében. Ez a könyv statisztikailag boncolgatja a harminc legnagyobb amerikai, * egyetem igazgatóinak vagy I gondnokainak gazdasági és társadalmi összetételét, akár magán, akár állami egyetemekről legyen is szó. 734 ilyen gondnok esetét vizsgál- i ja meg. E között a 734 boldog halandó közt egyetlenegy munkás, egyetlenegy néger sincs, mig farmer mindössze 1 százalék van, nő pedig 3.4 százalék. Nevelési szakértők sem állnak jobban. Összes válfajaikat összevéve 36-an vannak köztük, beleszámítva azt a 12 darab egyetemi elnököt, akik hivatalból a tagjai. A legnagyobb számban olyan emberek teszik a gondnoko- i kát, akik iparvállalatokban és bankokban igazgatói állásokat töltenek be. A 734 közül 41 százalék társadalmi előkelőség, hatalmas évi jöve■ delmekkel. Az egyetemek igazgatósá- 1 gában tagnak lenni nem 1 “tiszteletbeli” pozíció, névle■ ges tisztség, amely nem fo- ! lyik be az ügyvezetésre. El- ' lenkezőleg: a gondnokok ne- 1 vezik ki az elnököt, ők fo- ; gadják fel és csapják el al ■ tanerőket, adnak-vesznek. És ; nemcsak az üzletet képviselik általában, hanem kimon■ dottan a nagytőke emberei, ■ mint Sewell Avery, Lammot ■ du Pont, Alfred P. Sloan, I Thomas J. Watson, George ■ Whitney és társai. Ennek a tanulmánynak szerzője rámutat arra, hogy: “Az ország 400 legnagyobb i üzleti vállalata igazgatóinak ■ csaknem fele a tanulmány megírásának idejében e harminc vezető egyetem gondnoka is volt. De még e 400 nagyvállalat közül is a legnagyobbak és leggazdagabbak alkották a gondnokok nagyobb felét. . . Nemcsak j hogy 386 igazgatói állást töl- tött be a nagyvállalatnál ez a : 175 gondnok, hanem ezen kívül még 935 hasonló vezető pozíciót töltött be olyan iparvállalatoknál, amelyek nem tartoznak a 400 legnagyobb közé. összesen 1,321 állásuk volt, átla'gban tehát 7.5 igazgatói állása volt a legfőbb 175 gondnoknak.” mimiiiitiiiimiiiiii ni hu ni inni mm ii ni iiniiiiiiituiunif Uj tárgyalást kérnek Pvlorton Soleil számára A New York kerületi Fellebb- viteli Bíróság előtt megindult a harc, hogy uj tárgyalást rendeljenek el Morton Sobell ügyében, akit Kaufman biró 30 évi fegy- házra Ítélt, amit Alkatrazban j tölt ki. Howard N. Meyer, Sobell | ügyvédje beadványt intézett a ; három tagú fellebbviteli biró- ! Sághoz, jogot kérve arra, hogy uj tárgyalás elrendeléséért fellebbezhessen. azcn az alapon, hogy Kaufman biró nem vett figyelembe több bizonyitékot, melyek felmerültek Rosenbergék és Sobell ártatlansága mellett. A Fellebbviteli Bíróság néhány napon belül meghozza döntését.
