Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-10-01 / 40. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ October 1, 1953 rHarvey O’Connor iró egyike azoknak, akiket be­idézett a McCarthy bizott­ság, . azzal a megokolással, iiogy könyveiket, megvásá- •mca a külügyminisztérium külföldi információs könyv­tarai - számára. O’Connor megtagadta a választ Mc­Carthy minden kérdésére, kijelentve, hogy a boszor- .kanyüldöző bizottságnak nem áll jogában, hogy po­litikái felfogása után szi­matoljon. McCarthy ezért “tiszteletlenség” címén vád alá helyeztette. Az alábbi­akban O’Connor elmondja: miért nem válaszolt a sze­nátor kérdéseire. I Még a legjobb esetben is bosszantó valami, ha az em­bert felvonultatják a Mc­Carthy bizottság előtt„ még akkor is, ha meg van a ki­elégülése, hogy megmondja Jóénak, hova menjen. Ké­sőbb azonban némi kielégü­lést adnak a levelek, melyek mindennünen jönnek, dicsér-' V« az embert azért, amiért j azt tete, ami végeredmény­ben gyökeres együttjárója; polgári mivoltának. Az érté­kelés, amit ezek a levelek tartalmaznak, megmutatja, hogy az utolsó évben milyen messze csúsztunk lefele a szabadság lejtőjén. A régi időkben — legalább Miért mondtam nemet Joe-nak McCarthy is 1910-ig — az amerikaiság gyik sarkalatos pontja volt, ogy az ember politikai fel­fogása saját magánügye. Most úgy lát,szik, hogy ez minden McCarthy, Jenner és Velde ügye, akik beletúrják az orrukat. Ha az ember vá­rának nevezheti saját hajlé­kát, akkor az agya is sajátja. Úgy látszik, ezt igen sok ame­rikai elfeledte. Annál na­gyobb tisztelet adassák az uj merikás Albert Einsteinnek, imiért figyelmeztetett ben­nünket, hogy kötelességünk szembefordulni a könyvége- tőkkel. Egy szép nyári napon tele­Szeretettel és tisztelettel hívjuk meg Cleveland és környéke magyarságát a Clevelandi Munkás Dalárda 45-ik évfordulója alkalmából rendezendő amelyet vasárnap, október 18-án pontosan 1 órai kezdettel tartunk ünnepi bankett keretében a SWISS HALL fényes termeiben (2710 WALTON AVENUE, Cleveland, Ohio) Műsor. Tánc.—Beléptijegy ebéddel $2.50, csak a tánchoz 75c yt A Dalárda vegyes kara ez alkalommal fog uj vezetés alatt bemutatkozni. ★ A zenét GYÜRKE FERI kitUnő zenekara szolgáltatja. ★ Pontos megjelenést kér a RENDEZŐ BIZOTTSÁG S_-----------------------------------------------------------------------f THE LITTLE DIGEST Egyes szám ára 15 cent. — Előfizetési ára egy évre $1.50 ' Minden előfizető egy érdekes és értékes angol köny- , vet kap ajándékba — teljesen ingyen. — Fizessen elő családja minden második generációs tagja szá­mára. — Használja az alanti szelvényt Little Digest J 130 East 16th Street 4 PI. New York 3, N. Y. Csatolva küldök...........dollárt..............előfizetésre az ;, l alanti cim(ek)re. Küldjék az ajándékkönyv(ek)et. Küldjék a magazint e címre: ................ i, .................................................... i: Az ön neve és cinre: ....... \.......................j ä | ................ . . : . ................. : ..............................-................................................................. ] fonon hivott egy ember, aki Roy Cohnnak, a szenátus vizs­gáló (McCarthy) bizottsága ügyészének nevezte magát és bejelentette, hogy meg kell jelennem a bizottság előtt. Mint a hang mondta, az volt a bűnöm, hogy könyvet Ír­jam, ami olvasható volt a Küiügyminisztérium külföldi könyvtáraiban. Később táv­iratot kaptam egy személytől, kinek neve igy volt alá gé­pelve: “Joe McCarthy” s aki megerősítette a “telefonon keresztül adott, utasítást.” (Remélem megbocsátják. ,iogy ezt az úriembert csak egyszerűen “Jóénak” neve­zem, de ő maga igy Írja alá nevét.) Keddre, julius 9-re voltam beidézve Washingtonba. Mint- nogy ezt a dátumot számom­ra nemlétezőnek tartottam 1953-ban, elhatároztam, hogy nem megyek. Elmúlt kedd és a lapok hírei szerint Joe ki­jelentette, hogy máris “tisz­teletlenséget” követtem el. Később, úgy látszik megvál­toztatta véleményét, mert olyan idézést küldött, amit kongresszusi bizottságok nor­málisnak tartanak, ha be akarnak citálni valakit. Elhatároztam, hogy sem­miféle politikai beszélgetésbe nem elegyedem^ Jövel, igy i megjelenésem igen rövid, de velős volt a bizottság előtt. A valóságban azt mondtam: “Semmi köze hozzá!” Politi­kai hovatartozásom, vagy nemtartozásom megkérdezé­séhez sem neki nincs törvé­nyes joga, sem bizottságá-l nak, legalább is akkor, ha an-; nak tagjai, mint választott' tiszt,viselők a köz szolgái, nem pedig parancsoló uraink. Vissza 200 évvel Furcsa valami, hogy az ilyen választ manapság új­donságnak tekintik. Az 1600- as évek Angliájában a kato- dkus királyok és királynők levágatták a protestánsok fe­jét s a protestáns királyok és királynők a katolikusok fejét, mert voltak kemény nyaku- ak, akik magánügyüknek te­kintették vallásukat. Végre tz angolok megegyeztek, hogy íz emberek vallásához sem­mi köze nincs az államnak. í Az 1700-as években ezt az egyezményt kiterjesztették a politikai felfogásra. Ezt, mint, igen jó elvet, elfogad­ták az Egyesült Államokban is, legalább is az utolsó éve­kig. Most úgy látszik harcol­nunk kell, hogy visszakapjuk azokat a szabadságjogokat, melyek megvoltak már 200 évvel ezelőtt. A boszorkányüldözők ter­mészetesen már a legkorábbi időktől kezdve ott sompolyog­tak az ablakok körül, azon­ban a polgárok rendszerint bátrabbak voltak, mint ők. Voltak azonban olyan idők is, mikor a mérleg megfordult és a Joek felül kerültek. Az első világháború után, az In­dustrial Workers of the World ezt igy mondta: “A szólásszabadság annyit je­lent, hogy mondhatsz, amit, akarsz, de jó lesz, ha befo­god a szádat.” Szerencsére ez az idők hul­lámzása ellenére is csupán irónia, mert a szó szabadságá­ért folytatott harc kezdettől fogva egyike a nagy ameri­kai tradícióknak. Hogy állunk a szabad szóval? Az embereknek csak a munkásság történetére keli pkintenie, hogy meglássa, milyen mélyre visszacsúsz­nunk. Az 1880—1900-as évek­ben a munkások olyan szá­jadon és hévvel beszéltek, iiögy manapság a Smith tör­vény 20 évre börtönbe külde­né őket érte. Eugene Debs nyiit beszéde ma ámulatba ejti az uj geenrációt, melyei a mesterségesen készült köz­vélemény szedemében nevel­nek. A Függetlenségi Nyilat­kozat és a Jogok törvényé­nek elvei, melyek még csak harminc évvel ezelőtt is egé­szen frissnek tetszettek, ma gyanúsak, mint kimondottan felforgatok és Jeffersont, aki létrehozni azokat, Ugyfejü szentimentalizmussal vádol­ják. ±ia ez a szolgaiság, a fej- bóiintás korszaka, akkor nyíl­tan proklamáljuk annak. Ül­tessük a Jogok Törvényének| helyébe a Life-Time-Fortune j 1953-as, beteges bölcselkedé-; seit a “szabad vállalkozás- í ról”, nyilvánítsuk azt az ame- I rikaiság felső fokának s a j Nevinek Írják át történél-1 műnket, hogy a John Rocke-1 felierek szentté váljanak, a-1 kiket imádni kell. Én, a magam részéről nem vagyok hajlandó elhinni,1 hogy a szabadságnak el kell tűnnie. Átformálva Lincolnt azt vallom: egyes embereket! meg lehet félemliteni mindig: és néha az egész népet is meg j lehet néha félemliteni, de a' jelen hisztéria el fog múlni: és az emberek csodálkozni fognak, hogy megtörténhe­tett annyi ártatlan boszor­kány elégetése, olyan kis ok i miatt. Vegyünk példaképpen egy | jelen esetet. A külügyminisz-' térinm megszerzi egy iró! könyveit külföldi könyvtárai számára. A feltevés az, hogy! ezen könyvek után royaltyt, j azaz részesedést kap az iró. A további feltevés McCarthy j szerint az, hogy a részesedés összegének egy részét az iró a “kommunista összeeskü­vés” céljára adja. Tehát. . . Előfordulhat, mint az én esetemben, hogy semmiféle részesedést nem kap az iró a külügyminisztérium által be­szerzett könyvek következté­ben. Ugyancsak előfordulhat, mint az én esetemben, hogy a nemlétező részesedésből sem­mit nem fizet az iró a “kom­munista összeesküvés” cél­jaira. Mindennek ellenére az embert beidézhetik a Mc­Carthy bizottság elé, hogy a kérdések egész sorozatára vá­laszoljon ezen a félkegyelmű vonalon, ami1 a végén ideve­zet: Mikor ön irta ezeket, a könyveket, melyeket a “régi, Acheson minisztérium vásá­rolt”, tagja volt ön akkor a' “kommunista összeesküvés- j nek” ? Már mint annak, amit! McCarthy ilyesminek nevez. | Más időkben az iró esetleg büszkeséget érezhetett afö- j lőtt, hogy könyve megtalál- j ható a külföldi könyvtárak-: ban, mint az amerikai élet- orma egyik ismertetője. Ma­napság, ha Jóénak úgy tet­szik, az ilyesmi a szövetségi börtön ajtaját nyitja meg az iró számára. E szégyenletes valami oka az, hogy Joe bizottságának hatalmában áll, hogy felül­vizsgálja, helyesen költik-e el a kormány számára meg­szavazott összegeket. Tekint­ve az évi 80 billió dolláros költségvetést, egészen bizo­nyos, hogy történnek dolgok, melyek felülvizsgálása a bi­zottság törvényes kötelessé­ge volna. Joe azonban a könyvek utáni “nem létező százalék” kutatásával van elfoglalva s azzal, hogy a “nem létező összegből” a “kommunista összeesküvés” számára fizettek. Beszélnek arról, hogy a középkori tudósok voltak el­foglalva a logika hasonló agyoncsapásával, mikor arról vitatkoztak: hány angyal fér el egy tü fokán. Joe azonban emberi lényeket kever bele a uuiügoa es ooidog volna, ha a gombostüvitával elérné, nogy az iró elveszítse kiadó­ját, szerződését, ha' éhezne egy ideig s még inkább, ha sikerülne egy időre bezáratni a dutyiba. Az majd megta­nítja könyvirásra, valamint arra, hogy egyszerű polgári jogait hangoztassa! McCarthyt természetesen a valóságban nem nagyon ér­deklik az irók, papok és a közvélemény más épit,ői. ő azzal van elfoglalva, hogy a jövő ellen harcoljon. Ha le tud bennünket foglalni az­zal, hogy az alkotmányban 160 évvel ezelőtt leszegezett jogokért harcoljunk, akkor e^zel el tudja vonni figyel­münket attól, hogy saját időnk válságának okait vizs­gáljuk. így megakadályozza azt, hogy megvizsgáljuk rot­hadó alapzatát annak a rend­szernek, mely, úgy látszik, csak háborúkkal és az embe­ri faj kiirtásával tudja fenn­tartani magát. McCarthy ebben a pilla­natban azzal van elfoglalva, hogy bemocskolja történel­münknek egyik legszebb kor­szakát, a roosevelti 30-as éve­ket,, mikor az emberek re­ménnyel ébredtek fel, abban a tudatban, hogy tehetnek valamit életük megjavításá­ra. A népből akarják kiölni a saját tehetségébe és saját vezetőibe fektetett hitet, hogy aztán a McCarthyk ma­radjanak, mint vezetők. • McCarthy azonban meg fog bukni, mintahogy belebuktak más demagógok is. Meg fog bukni, ha elegen leszünk, akik nem hajlandók megijed­ni és megbénulni. Ha egy McCarthy tipusu kormány- bürokrata feltételezi, hogy jogában áll politikai felfogá­sunkról kérdezősködni, a he­lyes dolog azt válaszolni ne­ki, hogy semmi köze hozzá. Ha a Jogok Törvényéhez va­ló hűségért megbüntetik az embert az ilyen demagógok­kal szembeni tiszteletlenség­ért s ha valaki attól fél, hogy egy hónaptól egy egész évig terjedő börtönre Ítélik, akkor azt mondom én, hogy a szabadságért folyó harcban mindig drága árat kellett fi­zetni. 7^ ­mmm bankett

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom