Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-10-08 / 41. szám
Ez lesz a felirata annak az oklevélnek, amelyet Orszá- j gos Lapbizottságunk meg fog küldeni minden olyan olva- í sónknak, aki legalább egy uj egészéves amerikai előfizetőt szerez lapunknak az október 15-én induló kampányunkban. (A szeptember 24 óta beérkezett uj előfizetéseket is ideszámít jukt) Legnagyobb élő rajzoló művészünket, Gellert Hugót — aki mellesleg a Magyar Szó kiadóvállalatnak az igazgatója — bíztuk meg a díszoklevél megrajzolásával. Az a meggyőződésünk, hogy ennél maradandóbb értékű j megtiszteltetést nem tudnánk adni lapunk hü barátainak j és építőinek. Azt akarjuk és azt szeretnénk, ha lapunk mind-‘ ama barátja, ákik az elmúlt évben adományaikkal és más) módon oly lelkesen, oly áldozatkészen segítették sajtónkat, | odahatnának, hogy ezt az nagybecsűi elismerő oklevelet el- j kíildhessük nekik. Igyekezzen hát mindenki legalább egy uj előfizetőt szerezni az elkövetkező hetek, hónapok folyamán.; Egy uj előfizetőt mindenki képes lesz szerezni. Ha mást j nem, akkor küldjön be két hátralékos egészévi előfizetést, j vagy két magyarországi megújítást vagy előfizetést. Mi sem okozna nagyobb örömet nekünk, mint ha la- i púnk minden igaz, hü barátjának és építőjének megküld-: hetnők ezt a megtisztelő értékes díszoklevelet. Október 15-én indul a kampány Az ügyvezető' Bizottság Deák munkástársat bízta meg a lapépitési kampány vezetésével Mához egy hétre, október 15-én indul meg hivatalosan a legfontosab lapépitési előfizetési kampányunk, amelyet sajtónk valaha is tartott. Országos Lapbizottságunk és Ügyvezető Bizottságunk olyan fontosnak tartja ezt a kampányt, hogy annak levezetésére a kiadóhivatal személyzete mellé odarendelte Deák Zoltán munkástársat azzal a meghagyással, hogy minden egyéb teendője mellett, a kampány sikeres levezetésére összpontosítsa minden erejét. Deák munkástárs e megbízatása alkalmával a következő kijelentést tette: “Az 1953-iki lapkampány sikerre vitelét fontosabbnak tartom minden más eddigi feladatomnál. És amilyen fontosnak tartom, ép annyira megtiszteltetésnek is tekintem. Mert nincs nagyobb tisztesség, nincs nagyobb dicsőség a mai súlyos időkben, mint a béke ügyéért, a béke szócsövéért dolgozni. “A rámbizott nagy feladatot természetesen egyedül nem tudom sem én, sem senki más elvégezni. Számitok arra, hogy lapunk legjobb, legrégibb barátai, leghűségesebb építői, velem lesznek, megadnak minden támogatást. “Engedjék meg, hogy röviden ezekhez a munkástársakhoz és munkástársnőkhöz forduljak: “Kedves Munkáfttársak, Munkástársnők, drága bajtársaim az igazság sajtójáért vívott harcban! Az idei kampányunk nagy és súlyos próbatétele sajtónk további fenntartásának. Segítsetek azt sikerre vinni! Gondoljátok át magatokban, van-e valaki isme- - rőseitek, rokonságtok között, akivel meg lehetne rendeltetni a lapot! Gondoljatok elsősorban azokra, akik egykor olvasók voltak, de lemondták a lapot. Rendeljétek meg vagy újítsátok meg a lapot magyarországi hozzátartozóitoknak. És segítsetek minél több elmaradt előfizető lapja megujittatásában. Hiszem, hogy számithatok rátok. Hiszem, hogy segíteni fogtok kampányunkat s'ikerre vinni, hogy a megpróbáltatások e súlyos napjaiban továbbra is be ragyoghassa az amerikai magyarság útját sajtónk fénysugara.” Szívből kérem azokat, akik segíteni akarnak a kampányunk sikerre vitelében, hogy tudassanak engemet személyesen az alanti szelvénnyel, amelyben bejelentik, hogy hajlandók résztvenni a kampányban. Az Ügyvezető Bizottság határozata szerint mindenki, aki jelentkezik, értékes könyv- jutalmat kap elismerésünk kifejezéseként. ________TÖLTSE'KI AZ ALANTI SZELVÉNYT------------Deák Zoltán, c/o Magyar Szó 130 E. 16th St., New York 3, N. Y. Kedves Deák Munkástárs! Meg-értettem felhívását lapunk október 8-iki számában. ígérem, hogy tehetségemhez képest én is igyekezni fogok segiteni egy-két. uj olvasót szerezni, vagy a hátralékosokat, felkeresni. NÉV: ............................................................................ CÍM:...................................................................... ________________ • T'. lV-- izsfc - - “* Vol. TI. No. 41. Thursday, October 8, 1953 New York, N. Y. Egyes szám ára 15 cent Published Weekly by-the Hungarian Word Inc., 130 East 16th Street, New York ü, i\. Y. Entered as Second Class Matter Dee. 31, 1952 at the Pos> Office of New York, N. Y. under ihr- Act of V-irrh 2. 187fH id rogén bombásriadalom L/roszorszag néni lanuii. voina, hanem készül a borzalmas bomba felhasználására a U. S. ellen. Pedig a N. Y. Times igen köny- nyen válaszolhatott Volna, csak saját, régi évfolyamait kellett volna elővenni. Azok leirjak, mint pusztította el a Szovjetunió teljes egyharmad részét a Hitler által elindított háború, mely közel húszmillió emberéletet követelt tőle. Talán eppen ez az oka, hogy a Szovjetunió elsőnek javasolta az atomfegyvere betiltását, akkor is, nakor még nem volt atombombája s akkor is, mikor már megvolt a hidrogénbombája is. Bizonyosan az egyik oka. A valóság az, hogy ebben a században két imperialista háború is pusztította Oroszországot s mindezeket tekintetbe véve, a Times kérdése inkább impertinensnek, mint őszintének hangzik. Talán inkább azt kellett volna megkérdeznie a lapnak, hogy tanultak-e valamit Amerika urai, akik a két háborúból milliókat szereztek? Megtanulták-e, hogy ez nem folyhat örökké s hogy a világ megelégelte azt, békében akar élni, a népek életét megjavítani. Válasz a kérdésre Megállapíthatta volna a Times, hogy Cole képviselő nem tanult, John Foster Dudes és Knowland szenátor sem tanultak, de az amerikai nép igen is tanult valamit. Fiai közül több- százezer elpusztult s eljutott hozzá a leírásokból annyi, hogy ne akarjon háborút s ne akartja. hogy ijesztgetéssel belevigyék abba. Egy másik lap is foglalkozik a kérdéssel s valószínűnek látszik, hogy nemcsak India, de a nyugati népek többségének ne- j vében beszél, azon népek nevé- I ben, melyek az úgynevezett I “szabad világhoz” tartoznak. A | Times bf India mely angol .nyel- j ven jelenik meg, nyíltan felte- i szi a kérdést: “Békét, vagy háborút akar-e az Egyesült Államok? Ila békét akar, akkor mar i végső ideje, hogy szószólói uj, j észszerű és meggyőzé hangon szólaljanak meg.” Van azonban más válasz is a ’ kérdésre, amit csak röviden pró- ! bálunk összefoglalni: Ez a vá- lesz abban áll, hagy a háborús ■hisztéria fokozása helyett ideje volna már észszerű hangon szólni az amerikai néphez is, mely békét akar s melyet végeredményben mégsem lehet a végletekig elszéditeni. Ideje volna követni a világ többségét, mely békét akar, a béke lehetőségeit tárgyalást akar a nagyhatalmak között és az atomfegyverek betiltását. A világban fennálló minder ! problémára egyetlen válesz van: J a BÉKE. A történelmet még a I Wall Street legfőbb képviselöi- j nek minden hatalma sem tudj ja visszafordítani, ezért ijednek meg még a Walter Lippmaiínok is a hidrogénbombás, uszító propagandától, mert látját, hogy s hisztériás hazugságok éppen aí ellenkező célt érik el: az ame. rikai nép egy részét tálán meg félemlitik, de a világ népeiber i méginkább fokozzák a befee aka- ! rá^át. Walter Lippmann, a N.Y. He-, raid Tribuneben megjelenő ro-! vatában “Két skorpió az üveg- | ben” cimü cikkében foglalko- j zik a szovj-et hidrogénbomba ál- j tál előidézett uj nemzetközi j helyzettel. A cimet Dr. Robert I Oppenheimer atomkutató tudós-: tói vette át, aki az Egyesült ■ Államokat és a Szovjetuniót kei! skorpióhoz hasonlította össze, j melyeket egy üvegbe zárták s melyek mindegyike el tudja pusztítani a másikat, de ugyanakkor sajátmagának is ei kell pusztulnia. Lippmann, aki, tagadhatatlanul a Wall Street politikájának egyik legképzettebb szószólója, magyarázója és baráti kritikusa, elveti Oppenheimer hasonlatát és helyesen. Megállapítja, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió nincsenek egyedül az “üvegben” s a világ többi részének is beleszólása lesz a fejleményekbe. Lippmann még tovább megy. Röviden elemzi a fejleményeket az első szovjet atombomba felrobbantása óta s megállapítja, hogy a nyugati szövetséges országokban, melyek az Egyesült Államok atombomba monopóliumára t á m a s zkodtak, azonnal változások indultak meg, mihelyt ez a monopólium megszűnt Ezek az országok, melyek háború esetén az atombomba áldozatai lehettek volna, saját védelmükben a béke politikája felé fordulnak s “egyre erősebb elhatározottsággal próbálnak óvóintézkedéseket tenni, hogy bele ne keveredjenek egy világháborúba, hogy bele ne keverhessék őket a Nyugat olyan kliensei (Csang Kaj-sek) — Szerk.), akiknek érdekét szolgálná egy nagy háború.” Megállapítja Lippmann, hogy az angolok, a franciák, a japánok és a U. S. szövetségesei” sokkal inkább ki vannak téve az atomháború veszélyének,” mint az Egyesült Államok, mégsem ők azok, akik a szovjet atomtámadás veszélyét kiabálják. Lippmann hallgat róla, de ez nyilván azért történik, mert j nem félnek ilyen támadástól, miután tudják, hogy a Szovjetunió volt az, mely kezdettői az atomfegyverek teljes betiltását és a meglévő .bombák megsemmisítését követelte s követeli ma is. Ha egy ország támadás céljára akarná felhasználni az atombombáit, az nem követelné azok betiltását s a valóság az, hogy a U. S. utasította el az atomellenőrzési javaslatot, mely éppen ezen fegyverek betiltásával és szigorú ellenőrzésével kezdődne. Lippmann távolról sem itéli el Cole képviselőt, inkább csak enyhén megrójja, mert biztosra veszi, hogy szavaival, melyek célja lényegében az volt, hogj az ijesztgetéssel rávegye az ame- ! rikai népet az atomháború elfogadására, a, valóságban méginkább eltávolítja a U. S. nyugat: barátait. Mindez inkább csak a sorok között olvasható, mert kerüli a nyilt kritikát, de a végér kénytelen beismerni: “A ténj az, hogy a Truman kormánj utolsó éveiben s az Eisenhower- kormány kezdeti évében az or. szag különböző, főleg belsc okokból, kénytelen volt felfüggeszteni vezetését a szabad vi- ágban. Képtelen volt olyan dip- omáciát folytatni, mely ellenzi i háborút s a valóságban úgy áts/.ik, mintha ellenezné az | lyen diplomáciát.” Lippmann j negállapitja azt, ami már rég- • jta nem titok, hogy a U. S.! :zen politikája idézi elő az egy- > •e fokozódó, Amerikaellenes ér- j sést külföldön s a szövetséges ryugati kormányok huzódozását íz amerikai politikával szem-1 jen. A N. Y. Times kérdez A N. Y. Times vezércikkben j foglalkozik Cole hisztériás ijesztgetésével s minthogy tudja, üogy a képviselő szavai a hivatalos Eisenhower-Dulles politi- j Icát tükrözik vissza, segit neki, azonban maga is megijed az esetleges következményektől és i ezeket Írja: “A H-bomba nem jelent olyan I háborút, amilyent eddig isme-; rünk, hanem ember által vég-1 hezvitt vulkanikus kitörést, hur-1 rikánt, földrengést, árvizet, szárazságot, éhséget, pusztulást, betegséget, — egyszerre valameny- nyit. Az apokalipszis négy lovasának vágtatását jelenti emberek tízmillióinak 'vére fölött. És mindettől a győző sem menekr meg jobban, mint a vesztes. Ez a lehetőség, vagy egyezmény a nemzetek között.” Ezután a Times megkérdezi: i “Vájjon tanult valamit Oroszország?” Megtanulta, milyen pusztulást jelentene számára a hidrogénbomba? Nem válaszol a kérdésre, amivel úgy tünteti fai, mintha /------------------------------------\ A legújabb fejlemények Fenti cikkünk megírása óta, egyetlen nap folyamán a következő fejlemények voltak a hidegháború főhadiszállásán, a Fehér Ház-Külügyminisztérium- Pentagon háromszögben: ^Eisenhower elnök a United Church Women szervezet konvencióján kijelentette, hogy Amerika gyorsabb ütemben növeli atom- és hidrogenbomba készletét. Mindazonáltal Amerika tovább keresi a békés megoldást, de az “lassan és keservesen” megy. Wilson hadügyminiszter kijelentette, hogy a szovjetnek még nincs “ledobható” hidrogénbombájuk, minek hát az izgalom. Aztán megdorgálta egy kicsit az újságírókat, hogy jobb volna ha egy kicsit a békéről beszélnének “ahelyett, hogy mindig felkavarják ezt a háborús üzletet.” Dulles kijelentette, hogy kormányunk fontolóra vett egy meg nem támadási szerződést a Szovjetunióval — bár nincs sok értelme. Reston, a N. Y. Times tudósítója mindezekután kijelentette, hogy a sok, egymásnak ellentmondó kijelentés után az átlagos amerikai már nem- tudja mit higgyen, mit nem. Az “Őszinteség! Hadművelet” (Operation Candor) ennélfogva “Za- varkeltési Hadműveletté (Operation Confusion-ná) vált — jegyzi meg epésen. V-------------------------------------------------------J 17 _yd~ $5él?e ~Sajlóján a Iz erdemeá epitome