Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-09-24 / 39. szám
September 24,- 1953 AMERIKAI MAGYAR SZÓ A TRIESZTI KÉRDÉS A trieszti kérdés ügyében tovább tart az olasz-jugoszláv feszültség. A sorozatos jegyzékváltásokat és csapatmozdulatokat követően Tito beszédet mondott, az olasz határ közelében, Okroglicában rendezett tömeggyülésen és kijelentette: “Olaszországnak semmi joga sincs a szlovén tengerparthoz”, majd javasolta, hogy Trieszt “legyen nemzetközi szabad város. Trieszt “hint.erlandját” pedig csatolják Jugoszláviához.” Tito az olasz kormányhoz ad- j resszálva hozzátette “Jugo-1 szlávia nagyon jól tudja,' hogy a mostani olasz intéz-! kedések csupán cirkuszi mu-j tatványok. De miért hadonászik Pella egy fakarddal és miért szabdalja a levegőt?” I Olasz ploitikai körök azonnal elvetették Tito javaslatait, amelyek Róma szerint még csak tanácskozások alapjául sem szolgálhatnak. Az AFP római tudósítója szerint a jugoszláv államfő által javasolt megoldások éppen olyan elfogadhatatlanok Olaszország számára, mint amilyenek előző javaslatai voltak és igy a tiresztj kérdés nem jutott előbbre egy lépéssel sem. Az olaszok felfogása alapján a Trieszti Szabad Terület alapokmánya bizonyos vonatkozásban az 1948 március 20-i nyilatkozat, amely formálisan kimondja, hogy a trieszti terület olasz és az egyetlen megoldás a terület visszacsatolása Olaszországhoz. A Reuter londoni jelentése ismerteti az angol diplomáciai körök nézetét, amely szerint Tito javaslata boru- sabbá teszi a trieszti probléma megoldásának kilátásait. “A brit kormány olyan megoldását óhajtja a trieszti kérdésnek, amely Belgrád és Róma közvetlen tárgyalásainak eredményeként jön létre” — hangsúlyozzák Londonban. Az angol sajtó eddigi megnyugtató hangjától eltérve, komoly aggodalommal szemléli az olasz-jugoszláv viszály további elmérgesedését. Több lap céloz arra: Dulles olajat öntött, a tűzre azzal a kije- ■ lentésével, hogy az Egyesült i Államok más megoldást keres, mint az 1948. évi hármas < nyilatkozat. A trieszti válság elmélyülése ezekben a napokban mind' meggyőzőbben mutatja, hogy az egyetlen helyes megoldás az olasz békeszerződés rendelkezéseinek alkalmazása, a- mely Trieszt A- és B-öveze- tének egyesítését, az idegen : csapatok kivonását és Trieszt ' számára szabad, demokratikus önkormányzat biztosítását jelenti. 1948-ban a három nyugati hatalom az olasz választásokat megelőzően tet.t nyilatkozatában azért rúgta fel a békeszerződésnek Tri-* esztre vonatkozó rendelkezéseit s ígérte Olaszországnak az egész területet, mert igy akart segítséget nyújtani De Gasperinek az olasz kommunisták elleni kampányában. Azót^ változott a nemzetközi helyzet és mint a Birmingham Post diplomáciai tudósi- tója rámutat: “Világos, hogy a Nyugat nem akarja elidegeníteni Jugoszláviát, az 1948. évi nyilatkozathoz való túlságos ragaszkodással...” A trieszti kérdést az amerikai-angol imperialisták felhasználják arra, hogy római és belgrádi csatlósaik egymás elleni kijátszásával egyre szorosabbra vonják a hurkot az olasz és jugoszláv dolgozó tömegek köré. j|^ Hitetlen Tamás elmélkedései Uj harc a McCarran törvény visszavonásáért A Civil Rights Congress és 12 más szervezet, melyek ellen legújabb hajszáját indította az igazságügyminisztérium és a McCarran törvény alapján működő “Felforgatókat Ellenőrző Bizottság”, értekezletet hivott össze október 24-ikére, hogy uj harcot indítson a McCarran törvény visszavonásáért. Most van itt az ideje, hogy az amerikai nép a cselekvés szinterére lépjen, s követelje a McCarran törvény visszavonását, máskülönben az “kimondhatatlan nyomort és katasztrófát” hoz az országra, mondja az értekezletet összehívó nyilatkozat. A konferenciát a Yugo- slav-American Home gyűlés- termében rendezik október 24-én, szombaton délelőtt 10 órai kezdettel. A Civil Rights Congress meghívta a szak- szervezeteket, az egyházi és kulturális szervezeteket, valamint a 252 szervezetet, melyet az igazságügyminiszter felforgatónak akar megbélyegezni. Ugyancsak meghívja a szervezet mindazokat az egyéneket, akik a demokrácia és béke hívei, tekintet nélkül fajra, vallásra, vagy politikai felfogásra. Az értekezlet célja, mint a meghívó hangoztatja: “egységes akarattal legyőzni a mindnyájunk elpusztítására irányuló törekvést.” A nyilatkozat rámutat arra, hogy a McCarran törvényt | “először a kommunista párt ellen alkalmazta az igazságügyminiszter, azt remélve, hogy a párttal szembeni, mesterségesen szított hisztéria eltakarja a nép előtt a valóságot, hogy a reakció hajszája minden haladószel-1 lemü egyént és tevékenységet egyformán fenyeget. Mi nem foglalkozunk itt a kommunista párt filozófiájával, azonban a helyzet az, hogy a kommunista párt m'ég megmaradt törvényesen elimert po- itikai pártnak, melyet azon- oan az igazságügyminiszter ilkotmányellenesen be akar tiltani. Éppen ebben 'a törekvésben rejlik a veszély mindnyájunkra.” “A McCarran törvény a törvényes terror fegyvere”, mondja a nyilatkozat, “azonban a demokráciának le kell győznie és ezt a győzelmet neg lehet szervezni. Annakidején polgárok tízezrei tiltakoztak a McCarran törvény negszavazása ellen, Truman dnök vétót emelt ellene és ombolónak nevezte. Szak- szervezeti és egyházi vezetők •gyaránt harcoltak megsza Tazása ellen. Mindebből az cövetkezik, hogy a győzelmet el lehet érni, a McCar- •an törvény létrehozóit le léiét győzni, ha széleskörű ak- iiót tudunk kifejleszteni ellene. A nép elérte a fegyver- szünetet Koreában, most mozgósítani kell, hogy a demokrácia számára győzelmet érjen el az Egyesült Államokban is.” A konferencia vezérszónoka John Abt, országos hirü ügyvéd lesz, annak vezetője William L. Patterson, a Civil Rights Congress főtitkára, aki külön nyilatkozatot adott ci, rámutatva arra, hogy “a kormány és a McCarthy-tár- saság mindennapi cselekedetei kézírás a falon az amerikai nép számára, figyelmeztetés, hogy szabadságjogait lassan ellopják s utána' a nyílt támadás következik azok teljes megsemmisítésére.” IIII MII III Ilii IIII III |l innllMIIIIIIII 111111111111 ; i ■ 11111111 ■ 1111 f A közhivatalnokok világszövetsége az FBI hajsza ellen A Közhivatalnokok Nem-1 zetközi V i 1 ágszövetségének veztősége javasolta, hogy egyetlen nemzetközi közhivatalnok se adjon felvilágosítást, semmiféle hajszában, egyetlen kormány rendőrsé. gének sem. A világszervezet elitélőleg nyilatkozott az FBI vizsgálatáról, melyet az Egyesült Nemzetek 8,000 amerikai alkalmazottja ellen rendeltek el s rámutat arra, hogy a vizsgálatok teljes ellentétben állanak a UN alapokmányával, mely kimondja, hogy egyetlen kormány sem befolyásolhatja a UN alkalmazottakat, akije nemzetközi alkalmazottaknak tekintendők. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiit Ötéves gyermekeket dolgoztattak ST. PAUL, Minn. — Vádat emeltek Thomas Roberts gyáros ellen, amiért 5 s 13 év közötti korú gyermekeket alkalmazott 1950 szeptemberétől 1953 márciusáig “könnyű munka” ürügye alatt, de a gyermekmunkásoknak forró ciankálitartályok közelében kellett dolgozniuk 50 centért félnapi munkáért. A műhelyben fémet olvasztottak kemencékben, majd ciankálitar- tályba merítették. Ha egyet, len csepp viz érte volna a forró ciankálit, felrobbant volna. Roberts azzal védekezik, hogy -a gyermekek “szórako-| zást” találtak a munkában. ............... A CIO demokrata jelöltet támogat CLEVELAND. — A eleve-' landi ipari szakszervezeti CfO-tanács a demokratapárti Albert S. Porter megyei tiszti mérnök polgármesterjelölt-1 ségét támogatja a szeptember j 29-én tartandó pártonkivüli előválasztásokon. Minden szervezet készüljön erre a nagvfontosságu értekezletre és küldjön képviselőket. ÖCSÉM, az ember Párisban egyen franciául. Nem igaz Hát nem igaz! Ráböktem magyarul az újammal égj hosszú francia "mondatra a cifra étlapon úgy a közepe felé aminek a vége az volt, hogy a la viőlekvőr, vagy lekvár vagy valami hasonló. A pincér franciául csettintett a nyel vével, ami nyilván azt jelentette, hogy az a valami finom valami lesz. És hozott, két tányéron is hozta a kozmás, égeti hagyma- és olvasztott bödös sajtos fekete levest. Közber hadarta a franciát, amit én persze nem értek. Hátha többel ért angolul az ipse, mint én franciául; igy angolul mondtam neki, hogy már miért volna jó az, aminek rossz a színe rossz a szaga és rossz az ize? Végignézett a pincér tetőtől talpig és attól tartottam hogy megsért és én visszasértem és tiszta magyarsággal tisztább, mint az enyém, azt mondta: “Nem tudok angolul, de ugye kitalálom, hogy ön magyar? Bízza rám, hozok valamit, amit szeretni fog. Bifszték angolosan, félig nyersen.” És mutatta is az étlapon. Azonnal nekiálltam és magamban kiszámítottam, hogy az több mint öt dollárba kerülne, mondtam is, hogy azt nem bírja nem bírják a fogaim. Ez micsoda? — mutattam az előtti való sorra, ami átszámítva a mi valutánkra nem egészei két dollárt tett ki. A pincér megint csettintett, sőt ezt í miveletet ismételte és elrohant. Ennél franciább pincért még nem láttam. Biztosan pesti, a nagykörutról. Közben belenéztem a fekete levesbe, ami előttem gőzölte ki bűnös, büdös lelkét és egészen ráhajoltam, hátha sikerül meghipnotizálnom ezt a feketeséget és színe, szaga, ize jóvá változik. Sajnos a leves volt az erősebb és az hipnotizált meg engem. Forró fekete gőzben rettenetes látó. másaim keletkeztek. Tme... ... A tányér fehér széle, ami kilátszott a fekete léből el kezdett forogni és a fekete lében a hagymák átváltoztak kis majmokká és a kis majmok kisemberek lettek és fügefalevél volt az első uniformisuk, medvebőr jött azután, aztán szandálos római légionáriusokká váltak, akik mezítlábas, sikitó, rivó népeket vágtak hosszába, keresztbe avval a rövid kétélű széles karddal. Aztán vasvértezetbe öltözött keresztesvitézek kergették maguk előtt a parasztokat és feltüzelték a kunyhókat s elvették a csizmadiák csizmáit és lányait. És amit meghagytak, azt a török, tatár vitte el és amit azok meghagytak, azt a német vitte. Vitte pedig oly alaposan, hogy utána semmi sem maradt, csak sirás, rivás és pusztulás. És a feketeségben máglyák lobogtak, a gondolkodókat égették rajtuk a bigottak. És hogy bugyogott a fekete lé, abban lehetett látni elültöltő muskétákat, hátultöltő fegyvereket, ágyukat, mindenfajtát, hadihajókat és óriásinál óriásibb repülőgépeket. És már nemcsak katonák laktak árkokban, hanem "á civilek is barlangokban voltak kénytelenek meghúzódni és a városaik romokban és csak éjjel merték a földeket művelni, szemük elszokot a napvilágtól s alagutakban közlekedtek s először a szemük alakult át bagolyszemekké. Aztán, hogy a földszinén gázok hö^nö- lyögtek, akik szerencsések voltak és gyorsak voltak a fára- mászásban és a fákon ágról-ágra ugrálva tudtak élni, megmaradtak és hogy a galyakba tudjanak kapaszkodni, farkot növesztett nekik az Úristenük. És a fákon csak kókuszdió és banán termett és a fogaik és állkapcsuk is megizmosodott, hogy el tudják törni a kókuszdió héját és mitagadás... majmokká váltunk ismét. És a tányér fehér széle csak forgott körbe-körbe és a majmok először csak fügefalevélbe öltözködtek, majd medvebőrbe, aztán.... hogyis volt csak3 Aztán szandálas római légionáriusokká váltak, akik ismét kardélre hányták a legyőzőiteket és lettek ismét keresztesvitézek és hátul- elültöltő puskások is lettek és újra feltalálták az atombombát... és a karikának amint tudjuk nincs sem eleje, se vége, az csak forog körbe-körbe, megismétli önmagát öröktől örökké. Ilyen az ember, ha egy rossz feketeleves meghipnotizálja. De szerencsére jött a pincér és oly boldogság sugárzott az arcáról, hogy nem volt szivem megmondani neki. hogy a saját levese szerint utódai majd majmok lesznek. Jólnevelt ember létemre nem mertem megszagolni azokat a fehér löttyben úszó husdarabokat, amiket szintén két tá. nyérban hozott a pincér és összeszedve minden bennem lakozó kíváncsiságot, kérdeztem tőle: “Hát ez meg micsoda?” “Becsinált bárányba borba.” “A borba?” “Pácolva volt a bárányka. Borral volt nevelve erre a finomságra.” “Ugv érti, hogy tej helyett bort szopott.. . És ami úgy néz ki, mintha sárgarépa volna a lében, az micsoda?” “Ha hiszi, ha nem, az sárgarépa.” “És ezek a...?” “Krumpli és azok a zöldek zöldborsók és ha parancsolja, tetethetek több borsót a szakáccsal.” Nem várt arra, hogy parancsoljak még borsót, elszaladl és én ne mis bántam. Miért is udvaroljon annyit egy házsártos vénembernek ? Én meg belekóstoltam az ételbe. Közönséges ir gulyás volt és ha valamikor ivott is bort a bárányka, rég leszokhatott már róla. Tisztes, öreg, józan báránykorában kerülhe(Folytatás a 16-ik oldalon)
