Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-09-24 / 39. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

September 24, 1953

Visinszkij ismét az atomfegyverek teljes betiltását javasolta az UN-bén

| í Andrej Visinszkij szovjet fömegbizott hétfőn ismét javasolta az Egyesült Nemzetek ülésén az atombomba, a hidrogéfabomba és minden •tömegpusztításra alkalmas fegyver azonnali betiltását, valamint egy általános lefegyverzési programmot. Visinszkij rámutatott, hogy a fegyverkezés általános csökkentése az a lépés, “mely enyhítheti a világban fennálló feszültséget s megerősítheti a békét és biztonságot a népek között.”

A szovjet javaslat ellentétben áll a Dulles U. S. külügyminiszter által korábban beterjesztett javaslattal, mely felszólítja az Egyesült Nemzeteket, hogy “tanulmányozzák” a lefegyverzés technikai problémáit. Visinszkij azt hangoztatta, hogy az ilyen javaslat csak azoktól származhat. akik meg akarják akadályozni a lefegyverzést, és a nemzetközi feszültség megszüntetését. Javaslatában felszólította az Egyesült Nemzeteket, hogy utasítsa a Biztonsági Tanácsot.: tegyen lépéseket most az atomfegyverek tilalmának legszigorúbb nemzetközi ellenőrzésére. Ugyancsak javasolta, hogy a nagyhatalmak 1 éven belül egyharmadával csökkentsék haderejüket, hogy ezáltal könnyítsenek népeik terhein.

Visinszkij ugyanakkor javasolta, hogy az Egyesült

Változás az amerikai külpolitikában?

Nemzetek it,élje el a háborús feszültséget fokozó külföldi hadibázisok létesítését és mindazokat a tevékenységeket, melyeknek célja faji gyűlöletet és háborús feszültséget előidézi a népek között.

Javaslatának egy Aiásik pontja, hogy az Általános Tanács változtassa meg a Koreával kapcsolatos politikai tárgyalást meghatározó javaslatát s adjon helyet a tárgyaláson Indiának és más ázsiai semleges országoknak. Rámutatott arra, hogy Kina elutasította az U. S. nyomása által elfogadott határozatot s mint szuverén hatalomnak jogában áll, hogy ne fogadjon el olyan egyezményt, melyet rá akarnak erőszakolni, anélkül, hogy megkérdeznék.

Elsőizben 1946 óta komoly változás fog bekövetkezni az Egyesült Államok külpolitikájában — írja a Harper Magazin szeptemberi számában John Fischer külpolitikai szakértő, a lap uj főszerkesztője. A változást a State Department által az elmúlt évek folyamán 40 billiió dollár költséggel összetákolt katonai, politikai és gazdasági szövetségek összeomlása Okozta.

Két vezető amerikai politikus beszéde az elmúlt hét folyamán alátámasztani látszik ezt a megállapitást,. Az egyik Stevensoné, a demokrata párt vesztes elnök jelöltjéé, a másik Dullesé, a külügyminiszteré. Bár mindkét politikus nagymestere a mellébeszélésnek, nem lehet és nem szabad lekicsinyelnünk kijelentéseik fontosságát.

Stevenson egy 10 ezer mérföldes világkörüli ut.ról hazatérve olyan súlyos kritikának vetette alá egész külpolitikánkat, és ráadásul belpolitikánk számos jellegzetességét, melyhez fogható még nem hangzott el imperialista politikusok részéről. Nem szükséges egyelőre annak taglalásába menni, hogy e kritikájával Stevenson saját pártját, a demokrata pártot kritizálta, amely elsősorban felelős érte. E csekélység fölött Stevenson egyszerűen napirendre tért, mi több ‘áldta a napot,’, amelyen Truman megindította a hidegháborút. Amiket hangsúlyozni kívánunk — és amiknek a jelentőségét röviden fel akarjuk mérni — az Stevenson kritikájának legfontosabb megállapításai, — amelyek előre vetíthetik az amerikai külpolitika — legalább is taktikai — változását.

Ezermillió ember véleménye rólunk

1. Ázsia ezermilliónyi népe forradalomban van. Függetlenséget, jólétet akar. Gyűlölik a ‘nyugat’-ot, melynek urai századok óta gyarmati, félrabszolgasorban tartották őket. CSODÁLJÁK Kínát, melynek népe lemosta az évszázados gyalázatot és KIVERTE földjéről az idegeneket.

2. Fülük botját sem mozgatták a mi an- tikommunista felhívásainkra. Nem kiváncsiak arra, hogy mi ELLEN, hanem arra, hogy mi MELLETT vagyunk.

Tisztelik Amerika demokratikus hagyományait, a Függetlenségi Nyilatkozatot, de AZT IS tudják, hogy a mai amerikai kormányzat, amely elnyomja a szabadságot ! benn az országban, kint pedig a népeket elnyomó gyarmati hatalmasságokkal szövetkezik, teljes ellentmondásban áll Amerika demokratikus hagyományaival.

3. Fokozza a kételyeiket és aggodalmaikat a “McCart.hyZmus”, amely ma világfogalommá lett. Tudják, hogy baj van a “szabadság hazájában”, ahol ma “inkvizíciók, tisztogatások, könyvégetések dühön; genek, elnyomás és félelem uralkodik.”

I 4. A világ népei, akiknek ajkán “a béke imádság,” mélységesen aggódnak Amerika külpolitikája fölött is. Mi Amerika igazi célja? A feszültségnek, a háborús veszélynek tárgyalások utján való megszüntetése, vagy a hidegháború fokozása ? Békés együttélés más gazdasági és politikai rendszerekkel, vagy a kommunista hatalom kiirtása?

Az adminisztráció válaszol

Ezeket a súlyos vádákat hallotta világkörüli utján mindenfelé Stevenson. És hazajövet, megismételte azokat Amerika népe előtt,. Természetesen, Stevenson, a politikus, e vádakat nem tette magáévá. Rámutatva a hidrogénbomba világveszedelmére, hangsuHogyan is állunk az atomellenőrzéssel?

re igen “csekély” eshetőség van, mert a Szovjetunió még inkább nem hajlandó “kompromisszumra” ebben a kérdésben.

A Baruch-terv

Az Egyesült Államok pontosan ilyen tervet terjesztett be, a Baruch-terv alakjában. Ez a terv még mindig a U. S. hivatalos politikája az atomfegyverek azonnali be- A terv nem fogadja el az atombfegyverek azonnali betiltását és a bombák megsem. misitését, hanem csak apránként akarja azt végrehajtani, hosszú időre kitolva s mindaddig a U. S. megőrizné felhalmozódott atombombáit.

A valódi vitás kérdés a dologban nem is az ellenőrzés, hanem egészen másvalami. A valódi cél a Baruch-terv alapján az, hogy a nemzetközi, baráti többségből álló bizottság segítségével a U. S. közvetett ellenőrzése alá vehetné a Szovjetunió békés célokat szolgáló atomprogramm- ját. s közben éveken keresztül, miközben a tárgyalások folynak és még a bizottság ellenőrzése alá veszi az' egész világ atomanyagát, a U. S. kezében megmaradnának az atombombák.

Az ember fel kell, hogy tegye a kérdést: miként történhetett az, hogy a U. S. ilyen követelésekkel állt elő? . . . A válasz egyszerű. A Baruch-terv arra a feltevésre alapult, hogy az Egyesült Államoknak szigorúan kizárólagos monopóliuma van az atombomba fölött és ezzel rályozta és követelte," hogy a tárgyalóterem ajtaját nyitva kell tartani és újból fel kell vetni az általános leszerelés kérdését.

Az Eisenhower kormány — amely az elnök múlt áprilisi beszédében már tett kísérletet arra, hogy elhárítsa a háborús politika ódiumát Washingtonról, természetesen nem hagyhatta válaszolatlanul ezt a súlyos kritikát, amely ezúttal nem egy Visinszkij, hanem a demokrata párt vezetőjének ajkáról hangzott el.

A választ Dulles adta meg az Egyesült Nemzetek megnyitó ülésén.

Amerika — hangoztatta Dulles — a világért sem akarja a jelenlegi veszélyes feszültséget fokozni. (Adassák az Urnák hála érte. — Szerk.) De, hogy van feszültség, van veszély — beleértve annak veszélye, hogy a tudomány uj fegyverei KIIRTHATJÁK AZ EMBERI ÉLETET A FÖLD SZÍNÉRŐL — azt nem tagadjuk.

Mi a feszültség, a veszély főoka? Az, hogy 1939 óta 15 nemzet, 600 millió ember jutott a “szovjet diktátorrendszer” alá — de nem maguktól. Emiatt van feszültség. Emiatt szervezünk európai hadsereget, építünk külföldön hadibázisokat, mondta Dulles.

Ez a nemzetközi feszültség megszüntethető, ha a szovjet vezetők békés kijelentéseiket tettekkel is alátámasztják. Még pedig ilyen tettekkel:

1. Beleegyeznek Korea egyesítésébe. (Miután Dulles maga volt az, aki kölcsönös védelmi paktumot irt alá Syngman Rheevel, nem nehéz kitalálni, kinek uralma alatt akarja egyesíteni a “Szabad Koreát.”)

2. Miután Franciaország megígérte, hogy függetlenséget ad Indokinának, szűnjön meg ott a népi ellenállás a francia gyarmatosítók ellen.

3. A Szovjetunió egyezzen bele Németország egyesítésébe.

4. Nemzeti függetlenség Keleteurópa népeinek és a Szovjetunió szűnjön meg meg- dönteni független kormányokat. (Hogy csak a legutóbbi eseményeket vegyük figyelembe, Mr. Dulles nem tért ki arra, hogy Iránban és Marokkóban ki vagy kik “döntötték meg” független, .alkotmányos kormányokat.)

Ha a Szovjetunió ily tettekkel bizonyítja jóhiszeműségét, akkor az amerikai kormány is hajlandó megmutatni azt a ‘szellemet,’ amelyet elvár másoktól. Akkor aztán hozzá lehet fogna a leszerelés életbevágóan fontos kérdésének tárgyalásához is.

A tárgyilagosság megkívánja annak megemlítését, hogy Dulles beszéde valóban enyhébb volt egy áranyalattal, mint a Truman- Eisenhower adminisztrációk képviselőinek ezelőtti nyilatkozatai. Hogy ez valóban külpolitikai változásnak előjele-e vagy sem, azt csak a jövő fogja megvilágítani. A magunk részéről annyit megkockáztatunk, hogy Stevenson éles kritikájában — annak minden ellentmondása és megalkuvó fenntartásai ellenére — az amerikai imperializmus egy igen fontos részének aggodalmai tükröződnek vissza politikánk iránya és várható kövétkezményei fölött.

Hogy Dulles saját pártja hogyan gondolkozik e kérdések fölött, arra e fejlemény vet e sorok Írásakor érdekes fényt:

Ferguson, vezető republikánus szenátor Stevenson nyilatkozatát a kommunizmussal szembeni renyheségnek minősítette. “Tárgyalni?” Minek Bajaink 99 százaléka a kommunistákkal való tárgyalásokból származik !”

kényszerítheti akaratát úgy a Szovjetunióra, mint bár. mely más államra. Azonban ez az alaptétel néhány év alatt megdőlt. A U. S.-nek nincá többé monopóliuma az atomfegyverek fölött s egyes vezetők kezdenek ráeszmélni erre a valóságra.

A terv azon szakasza, hogy a meglévő atomfegyverek megmaradjanak a teljes ellenőrzésig, már nemcsak a

U. S.-re vonatkozik, de a Szovjetunióra is. A-borzalmas atombombák mellett, most már mindkét országnak megvan a még borzalmasabb hidrogénbombája is. Egészen logikus következtetés az, hogy a legújabb fejlemények mindenképpen lehtetlenné tették a Baruch-tervet.

A jelen helyzet az, hogy nem a Szovjetunió az, mely nem hajlandó “kompromiszszumra”, hanem a washingtoni külügyminisztérium, a- mely makacsul ragaszkodik egy olyan tervhez, mely teljesen irreálissá vált. Egészen bizonyos, hogy hat atpmágyu Németországba való szállításával az Eisenhower-kormány nem fogja megnyugtatni az atomháborútól rettegő amerikai népet és szövetségeseit, melyek békés egyezményt akarnak.

,3Uj abban időközönként fel- : merül a gondolat egyes poli- ’ tikai vezetők beszédében, i hogy talán mégis jó volna i tárgyalást kezdeni a Szovjet- < unióval és létrehozni, valami-1 lyen egyezményt, melynek j alapján csökkenteni lehetne^ a fegyverkezést. Konkrét ja- j vaslatig még egyetlen amerikai vezető sem jutott el, •mindegyik csak megmaradt , a gondolatnál. Legközelebb talán Adlai Stevenson jutott! ahhoz, aki a demokrata pártkonvenciót bezáró beszédében hangfogóval ugyan, de hangot adott a nyugateurópai népek követelésének s nyíltan azt hangoztatta, hogy annak is megvan a hidrogénbombája.

A szovjet hidrogénbomba kísérleti felrobbantása ugyancsak idegessé tette Alexander Wiley wisconsiní szenátort, a szenátus külpolitikai bizottságának elnökét. A szenátor első reakciója az volt, hogy “talán mégis újból meg kellene vizsgálni” a lefegyverzés egész problémáját. A szená. tor azonban mégsem veszítette el annyira az idegei fölött való uralmat, hogy mint most Stevenson, ne hangoztatta volna ugyanakkor a szokásos' szólamot: mely szerint “a

szabad világ közös védelmét méginkább ki kell építeni,! hogy minden eshetőséggel szembenézhessen.”

Walter Bedell Smith tábornok, helyettes külliiigyminisz-! +er sietve válaszolt Wiley szavaira, azt hangoztatva, hogy; a nemzetközi atomellenőrzés- j