Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-09-17 / 38. szám
Szeptember 17, 1953 I KÜLPOLITIKAI JEGYZETEK A HÉTRŐL | k— ■ ............................J Pápai figyelmeztetés Giovanni Battista Montini bíboros, XII. Pilis pápa államtitkára, a pápa nevében levelet intézett a munkások között élő katolikus papokhoz, figyelmeztetve őket: ne dőljenek be a marxista és másféle szocialista tanoknak, melyeket a katolikus egyház elitéi. A pápai államtitkár levelét ugyancsak elküldte a jobboldali szakszervezetekben működő egyházi embereknek, megbízva őket, hogy ügyeljenek, nehogy a papok megtévedjenek. A N. Y. Times szerint a pápát az a tény késztette a levél megírására, hogy különösen Franciaországban, a munkásnegyedekben élő katolikus papok közül igen sokan barátkoznak a munkásokkal s odáig is elmennek, hogy levetik reverendájukat és együtt dolgoznak velük a gyárban. Nyilvánvaló, hogy ugyanez Olaszországban is megtörténik, ahol1 a vidéki papok közül igen sokan éppen olyan szegénységben élnek, mint a munkások, mert a levél külön figyelmezteti az olasz papokat, hogy még akkor se vessék le reverendájukat, ha küldetésük a munkások közé rendeli őket. A pápai levél elitéli, hogy “igen sokan a papság között, akik mélyen érdeklődnek a társadalmi problémák iránt, türelmetlenül meg akarják oldani azokat.” Ezek a papok, a levél szerint eltávolodnak, elfogadják azokat a dogmákat, j melyek harcias akciót követelnek a társadalmi egyenetlenségek megszüntetésére. A pápai levél figyelmezteti a papokat, akik a munkások között élnek, hogy feladatuk a munkások problémáinak megismerése és “segítése”, hogy a keresztény szocializmus felé vezessék őket, mely tiszteletben tartja a magánbirtoklás természetes elveit, azaz a magán- vagyont. A levél annyiban érdekes, hogy hivatalos bizonyítéka annak, hogy a nyugateurópaí államokban, a nép között működő katolikus papok olyan nagy tábora csatlakozik a szocializmus és béke táborához, hogy a Vatikánban komoly ijedelmet kelt. Kambodzsa “rakoncátlankodik” AMERIKAI MAGYAR SZÓ BERLIN-MADRID-WASHIHGTON TENGELY? William Knowland, a szenátus többségi pártjának vezetője a távolkeleti, “baráti” országokat járja s minden jel szerint a szocialista államokkal való teljes béke létrehozását akarja megakadályozni utazásával. Miután biztosította Syng- man Rheet ,és Csang Kaj-seket U. S. támogatásáról, ellátogatott Indo-Kinába, hogy ellenőrizze: valóban hatásosan harcolnak-e a franciák a vietnami “kommunisták” ellen. Knowland eredeti terve az volt, hogy külön meglátogatja mindhárom indokinai államot: Vietnamot, Laost és Cambodiát, biztosítva őket, hogy a U. S. teljes támogatására számíthatnak a “szabad világért” folytatott harcban. Korábban Dulles külügyminiszter atombombás háborúval fenyegette meg Kínát, amennyiben segítséget nyújtana Vietnámnak. Knowland ugyanazt hangoztatta a helyszínen. Közben azonban Penn Nouth, Cambodia miniszterelnöke beleköpött a “szabadság” nevében keresztesháborut hirdető washingtoni imperialisták számításába. Miközben Knowland szenátor éppen Indo-Kinába érkezett, Cambodia miniszterelnöke rádióbeszédet tartott s bejelentette, hogy országának semmi kifogása nincs a vietnami “kommunisták” ellen s amennyiben nem támadják meg országát, nem akar ellenük harcolni, hanem békességben akar velük élni. Knowland utazásának célja az volt, hogy Laost és Cambodiát, melyek éppen úgy függetlenséget akarnak, mint Vietnam s szabadulni az imperializmus kizsákmányolása alól, nagyobb amerikai pénzek Ígéretével rávegye arra, hogy mint aktiv háborúzók vegyenek részt a testvérenépük ellen folyó harcban. A New York Times híradása szerint Washingtont igen komolyan megzavarta Cambodia miniszterelnökének beszéde, mely békejobbot nynjt a “kommunistáknak”, annyira, hogy Knowland szenátor valószínű nem fogja meglátogatni az államot, hacsak a miniszterelnök vissza nem vonja a békebeszédet, amint Dullesék erre felszólították s ugyancsak megfosztja azt a pénzügyi “segitség”-től. E sorok Írásáig még nem vonta vissza, ámbár az utolsó hírek szerint kormányában vannak ingadozó tagok. Annyi azonban bizonyos, hogy Cambodia népét egyáltalán nem fogja elszomorítani, ha nem láthatják meg Knowland szenátor arcát. Miközben Washingtonban nagy izgalmat okozott Cambodia miniszterelnökének bejelentése, a N. Y. Times tudósítása szerint, Párizsban egyáltalán nem keltett nagy izgalmat. A francia kormány már nem tudja és nem is igen akarja leplezni a gyarmati háború imperialista jellegét s legszívesebben teljesen kivonulna Indo-Kinából, ha Washington engedné. A cambodiai rádióbeszéd főleg azért bosszantja Dullesékat, mert újabb leleplezését jelenti a kétszínű, -háborús propagandának. „ ........................................................................................................................................................................................................................................................................mii.............. Q7CC7CtT MÁR EGY UJ OLVASÓT A MAGYAR SZÓNAK? OÍbbLbi H A magyar szó minden szama a felvilágosítás KINCSESTÁRA. — ADJA SZOMSZÉDJA /KEZESE! BARLANGLAKÓK SPANYOLORSZÁGBAN A Párisban megjelenő “Madrid” cimü lap nemrégiben cikket közölt a spanyol dolgozók nyomoráról. A lap | megírja, hogy egy kőműves- kilenctagú családjával öt évj óta Madridnak, az ország j fővárosának közelében egy barlangban lakik. A barlang- lakásban két ágy van elhe-i lyezve. Akiknek az ágyakon nem jut hely, a földön fekszenek. Spanyolországban sok ilyen nyomortanay van, az idézett lap adatai szerint csu- pán Madridban 11 ezer. A sok barlanglakás, s az itt sínylődő emberek leírhatatlan nyomora szivbemarko- ló látványt nyújt. A hihetetlen nyomor láttán még egy jezsuita pap is igy nyilatkozott az “Arriba” cimü lapban: “Láttam ezeket az embereket. Rosszabbul élnek, mint a barmok és olyan kalyibában húzódnak meg ahová egy öszvért még bottal sem lehetne behajtani és nem is valahol messze Afrikában láttam őket, hanem itt, pár j lépésnyire a luxuspalotákból.” De nemcsak Madrid külvárosaiban, hanem Spanyolország más nagyobb városai-} nak külvárosaiban is hasonló sorban élnek a dolgozók! tömegei. A spanyol újságok szerint ezek a szegénynegyedek a spanyol nagyvárosok “töviskoronái”, “rettenetes fekélyek”, s lakóikat “trog- lodiáknak”, azaz barlanglakoknak nevezik. Spanyolországban többszázezer ember él barlanglakásban. Ennek az az oka, hogy a spanyol dolgozók képtelenek megfizetni a méregdrága lakbéreket. A! “Solidaridad Nációnál” cimü lap szerint a lakások havibére magasabb, mint a szakmunkások havi keresete. A spanyol vezetőket nem az zavarja, hogy a dolgozók barlangokban laknak, hanem az aggasztja őket, hogy a barlanglakások “kellemetlen látványt” nyújthatnak a látogatóknak. A spanvolorsági lakásviszonyokra jellemző, hogy hivatalos, tehát szépített adatok szerint is, a meglévő házak 42 százaléka “javításra szorul”, 28 százaléka pedig “egészségtelen”, azaz teljesen alkalmatlan arra, hogy emberi lakóhelyül szolgáljon. M. Friedenberg, amerikai üzletember ráhibázott az igazságra,, amikor egyik madridi látogatása után ezt irta a “New Republic” cimü lapban: “Madrid a világ legkellemesebb városa mindenki számára, kivéve a spanyolokat.” Bonnból érkező hírek szerint, Konrad Adenauer nyugatnémet kancellár hamarosan ultimátumot küld Franciaországnak, félsz ólitva, hogy 60, vagy 90 napon belül I ratifikálja az úgynevezett európai haderő felállítására hozott egyezményt, a németek újbóli felfegyverzésére. Amennyiben Franciaország nem teljesítené a követelést, a jelentések szerint Adenauer egy másik ultimátumot1 fog küldeni, bejelentve, hogy akár tetszik a franciáknak, j akár nem, visszaállítják a Wehrmachtot (német hadsere-! get) s függetlenül fogja kér-1 ni Nyugatnémet,ország felvételét az Atlanti paktum országai kqzé. A hrreket, melyeket több sajtóügynökség továbbított, “jólértesült, köröktől” származónak tulajdonítják. Azok teljesen hihetőknek látszanak, különösen akkor, ha fel- j idézzük az Adenauer győzelmével kapcsolatos washingtoni ujjongást és a németországi politikával kapcsolatos, korábbi kijelentéseket. A német választásokat megelőzőleg többizben elhangzott! a vád, hogy Dulles eltökélt szándéka Nyugatnémetorszá-- got helyezni a támadást célzó európai védelmi erő központjába, még abban az esetben is, ha az az európai haderő felállítására létrehozott egyezmény m e g k erülését, vagy elvetését jelentené. A vádakat többször megismételték, de soha hivatalosan nem tagadták azokat. így a Bonnból érkező híreket igen könnyen ai'ra lehet magva-' rázni, hogy igazolják ezeket a vádakat, különösen akkor, ha felidézzük, hogy a vá- j lasztási győzelem után Adenauer első kijelentése az volt: “fel fogja szabadítani” Ke- let-N émetországot. A Bonnból érkező jelentést még inkább valószínűvé teszik a már korábban hangoztatott és ismét felujuló hírek, hogy Dulles külügyminiszter fel akarja éleszteni a Berlin-Madrid tengelyt, amivel el akarja szigetelni a politikáját kritizáló Angliát és másodrangu országgá degradálni Franciaországot. A Bonnból érkező hírek azt jelentik, hogy Adenauer és John Foster Dulles egyesült erővel gyorsítani és fokozni akarják a háborús programot s ha Franciaország és Olaszország nem engedelmeskedik, akkor egyszerűen mellőzik azokat, miközben helyreállítják Hitler volt hadseregét. A Wall Street Journal szeptember 11-iki számában nyíltan azt hangoztatja, hogy Adenauer győzelmével most már Nyugat-Német,ország az európai “védelem” fő támasz- téka, miután Franciaország és Olaszország húzódoznak az amerikai vezetéstől. Ez azt eredményezi, Írja a lap, hogy “a németek tekintélye megnövekedik az amerikai * szemekben s fokozódó amerikai segítségre számíthatnak, esetleg az olyan habozó országok rovására, mint Franciaország és Olaszország.” A lap idézi egyik amerikai vezető kijelentését: “Ha Adenauer vereséget szenvedett volna, mint de Gasperi Olaszországban, akkor akár fel is szedhettük volna sátorfánkat Európában, de a németek megmutatták Európának, hogy készek jövőjüket az Európai Védelem Közösséghez kapcsolni.” Európában Adenauer lett a legerősebb politikai vezető, Írja a Wall Street lapja s ez a fejlemény azt jelenti, hogy “igen erős nyomást fognak gyakorolni a habozó franciákra, hogy az európai haderőt ratifikálja a parlament.” Ámbár a Wall Street Journal nem foglalkozik az Adenauer ultimátumáról szóló bonnni jelentéssel, megállapításaival, alátámasztja azt s ugyanakkor azokat a híreket is, hogy Dulles a volt fasiszta tengely feltámasztásái’a készül alapozni a szocialista országok ellen irányuló fegyverkezést. Illlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll'llllllllf;^ Nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal iiiiiiiiiiiimin in un ii mmini<!iiii< 'iiiiiiii ni Kezdődik a munkáselbocsátás A south bendi (Ind.) St.u- debaker gyár bejelentette, hogy tekintettel a piac csökkenésére, illetve a kész automobilok felhalmozódására, sgyharmad résszel csökkenti termelését s elbocsát 8,000 munkást. A mezőgazdasági gépiparban a Harvester és az Oliver társaságok már több mint 10 ezer munkást elbocsátottak. Hasonló elbocsátásokat várnak az összes autógyárakban. Az Egyesült Nemzeteket Támogató ^Világszövetség párisi értekezletén egyhangú szavazással elfogadott egy határozatot, mely javasolja, hogy a Kínai Népköztársaságnak haladék nélkül adjanak helyet az Egy. Nemzetekben. A javaslatot az amerikai delegátusok is elfogadták s minthogy a szavazás egyhangú volt, ebből az következik, hogy nemcsak hogy ellene nem szavaztak, de támogatták azt. A világszervezet semmi hivatalos kapcsolatban nincs az Egyesült Nemzetekkel, célja csupán az, hogy minden országban elősegítse az! Egyesült Nemzetek ügyét, illetve tömegeket toborozzon j annak támogatására. 48 országban működik az Egyesült Nemzeteket Támogató j Szervezet, mely évenként világértekezletet rendez, hogy lefektesse programját. A Párisban most lezajlott, világértekezleter az Egye sík Nemzeteket Támogató Amerikai Szervezet 15 kép viselője vett részt, az ország különböző városaiból. Az amerikai szervezet hivatalosan támogatja a Dulles politikát s ámbár egyes apró kérdésekben ellentétben áll azzal, lényegében az U. S. hivatalos politikájának szócsöve s igy vezetői több ízbe a kijelentették, hogy ellenzi £ Kina felvételét. A párisi értekezlet után az ember azt hinné, hogy az amerikai szervezet, mely részt vett az “egyhangú” szavazásban, megváltoztatta politikáját és alkalmazkodik a világ népeinek közvéleményéhez és akaratához. Ez volna a logikus lépés. Ehelyett azonban Clark M. Eichelberger, az amerikai szervezet országos igazgatója sietett kijelenteni a sajtó képviselői előtt, hogy semmit nem t.ud a párisi szavazásról s természetesen ellenzi, hogy Kina megkapja megillető helyét s hogy a Dullesék által az UN-re erőszakolt Csang képviselőket kiutasítsák a világszervezetből. _LL