Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-09-17 / 38. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Szeptember 17, 1953 “GYÖNYÖRŰ, KÖLTŐI ÜGYÜNK” “Van énnekem egy gyönyörű, költői ügyem, amelytől nem tudok elszakadni: ez az iskola” — irta egyik levelében Tolsztoj, a hatvanas évek elején. Az ő ‘,gyönyörű, költői ügye” jasznaja-polja- nai iskolája volt, ahol — nem hibátlanul és nem tévedések nélkül —, de a maga zseniális módján tiltakozott, a lélektelen régi iskola ellen s harcolt a szabad, müveit, önálló gondolkodású uj emberért. Époly szenvedélyesen foglalkoztatta a nevelés ügye, mint az emberiség minden felelős, nagy gondolkodóját Aristolestől Rabelais-ig, a francia felvilágosodás nagy írótól az utópista szocialistákig, Marxtól és Engelstől Leninig és Sztálinig. “Gyönyörű, költői ügye” volt az iskola az emberi haladás legnagyobb alakjainak éS legnagyobb korszakainak: az ő gondolkodásukban uj fényben kibontakozó jövő biztosítéka, az uj szellemben való folytatás eleven, emberi feltétele. .. Gyönyörű, költői ügyünk az iskola nekünk is kilenc esztendeje már — gyönyörű, költői ügye egész, felelős, gondolkodó - társadalmunknak. Kilencedik szeptembert éljük a felszabadulás óta; közel egy évtizede látjuk, figyeljük, segítjük mindany- nyian a magunk módján uj iskoláink fejlődését. Évszázadokat éltünk át ezek alatt az évek alatt iskoláinkkal; láttuk átalakulni őket barlangból, istállóból derűs és modern épületekké, láttuk a fákat és kerteket felnőni körülöttük, uj emeleteket húzódni fölöttük, üvegszekrényeket szállítani folyosóikra, tantermeikben megjelenni a növényeket, kísérleti asztalaikon kigyulni a villanyt, lecsapódni a gőzt, falaikon feltűnni uj világunk terveit, majd valósággá vált a terveket: a szocializmust, építő haza uj alkotásait. De láttuk a tiszta és derűs termekben fejlődnni és vátozni elsősorban azokat, akik számára készült és épült mindez: a gyerekeket. “Amikor belépek az iskolába és látom a szakadt ruhájú, piszkos, sovány gyerekeknek ezt, a tömegét, ragyogó szemüket és gyakran angyali arckifejezésüket, olyan i izgalom és borzadály jön rám, mint amilyent a vizbe- fuló emberek látásakor érzek,” — irta idézett levelében Tolsztoj. S e az “izgalom és borzadály” éppúgy végigvonul a magyar történelem, a magyar irodalom legnagyobbjainak a gyerekekkel s az iskolával foglalkozó írásain, mint ahogy feljajdul az angol Elisabeth Barrett.-Brown- ing versében, vagy Rimbaud felejthetetlen kenyériesőinek ! soraiban. “Oh, nem fáj-é a szive Minden magyárnak, Hogy a magyar fiákkal Gondolni nem akarnak?” — az iskolátlan Somogybán kesergő Csokonait a költők és irók, : a gondolkodók és cselekvők hosszú sora követi az elmaradott Magyarországon, ahol még a XX. század első évtizedeiben egész falvak voltak, amelyekben az egyetlen irni- olvasni t.udó paraszt az a szerencsés legény volt, aki néhány esztendőt börtönben ült s ott megtanulta a betűket — s ahol a szegény ember népiskolát járt gyerekét semmiféle iskolába fel nem vették, minthogy a népisiko- lának nem volt képesítő jellege. Ez az iskolapolitika, ami annyit jelentett, hogy a magyarországi gyerekek 75 százaléka — háromnegyedrésze — számára teljesen le volt zárva az ut a továbbtanulás felé, a polgári iskolát végzett 18 százalékának pedig csak legfeljebb olyan középiskolát tett lehetővé, a- melynek másodrangu érett- I ségi bizonyítványával az egyetemre már nem lehetett beiratkozni, mindössze a gyerekek hét százaléka számára tette lehetővé a magasabb tanulmányokra képesítő gimnáziumot. Az a gyerek, aki a fel- szabadulás észt endej ében, 1945 őszén ült be először — legtöbb esetben még éppoly rongyosan, piszkosan és soványan, mint, a jasznaja-pol- janai iskola multszázadközepi gyerekei — az iskolapadba, az idei őszön már középiskolás. Nem a “hat elemi” biblikus világképét, beszajkózott ismereteit, az eleven élettel kapcsolatot aig tartó “tananyagát,” viszi magával, de a fejlődés minden korszakában értelméhez mért világos ismereteket, igaz történelmet, élő földrajzot, anyanyelvének ismeretét, és szeretetét. Csokonai, Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi nevelték és nevelhették már a magyar haladás szellemében a szabad magyar iskolákban. S ahogy a barlang leomlott s a kulturált uj iskola felépült körülötte, úgy változott benne ő maga 1 is. Rongyosan és soványan kezdte — j ólöltözötten s egészségesen hagyja el az általános iskolát s folytatja a tanulást a gimnáziumokban, a technikumokban, az ipari tanuló intézetek padjaiban es műhelyeiben. Csak Budapesten az idén végzett általános iskolások 66 százaléka tanul tovább a középiskolákban. Ami történt nyolc esztendő alatt iskoláinkban, az minden hibája ellenére, nem nyolc esztendő, de legalább nyolc évtized munkája volt, eredménye volt. Ma nincs olyan megyéje az országnak, amelynek ne volna szinte minden nagyobb községben, egyetemre képesítő középiskola, amelynek közelében ne volna a kulturális és a gazdasági élet vezető pozícióinak betöltésére hivatott ifjúság számára főiskola, egyetem. Gyönyörű, költői ügyünk: az iskola ma nyitja meg kapuit az ország gyerekei előtt. Mindig ujra-s mindnyájunkat mélyen megindító, emlékező és álmodó ünnep ez; apák és anyák elmúlt gyermekkorának emlékeivel telt, tanítók és tanárok áldozatos erkölcsi- . szellemi erőfeszítéseivel gazdag, a gyerekek érlelődési korszakainak ezer és ezer elhatározásával az uj jövőt ültető ismerős családi ünnep, az ország ünnepe. A szocializmust építő haza uj ajándékot tesz le ennek az íinnep- nak nagy családi asztalára: uj kormányprogramunknak az emberrel és a gyerekkel még jobban törődő, a mindennapi életet szebbé, emberibbé, boldogabbá tenni kívánó uj szellemét. Bródy Lili (Budapest, szept. 1.) MIT LÁT, AKI KÉT ÉVI TÁVOLLÉT UTÁN HAZATÉRT AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBA Az alábbi levél a Los Angeles Times-ben jelent meg. Több mint két évi távoliét után most tértem visz- sza a U. S.-be. A légkör, amit itt találtam a valósággal szemben áll és gyermekes. Akármerre nézlünk, azt látjuk, hogy az amerikai £ leginkább félt és leggyülöltebb nép lett a világ minden részében, Európában éppen úgy, mint a Középkeleten és Ázsiában. Hogy két katonatisztet megvertek Japánban? Hátha még önök elkészítenének egy listát arról, hogy hány amerikai tisztet, katonát és polgári hivatalnokot vertek meg az utolsó két évben Franciaországban, Olaszországban, Nyugat-Németországban, Angliában, Libanonban, Trfpolisban és másutt, ahova csak kiküldtük ügynökeinket, hogy az amerikai életformát terjesz- szék. Mi az ördög történt ebben az országban? Hogy a szovjetek a támadók? Külföldön ezt egyetlen pillanatra sem hiszi el senki, még a bábkormányok tagjai sem, melyeket mi állítottunk fel Franciaországban, Olaszországban és bizonyos mértékben Angliában, mely mellesleg megjegyezve rohamosan halad abba az irányba, hogy a pokolba küldjön bennünket. Anglia és a szovjet országok között kiterjedt kereskedelmi egyezmények vannak készülőben s Churchill “betegsége” hosszú ideig el fog tartani. Ahogy Anglia ismeri őt, nem hajlandó akár Eisenhowerrel, akár másvalakivel lepaktálni. A katonai háború az amerikaiak és a Pentagon agyszüleménye. Amit a kommunisták folytatnak, az közgazdasági és politikai háború, miközben mi rohamo-' san épitjiik a bombákat és a légi haderőt, melyet soha nem fogunk felhasználni. Ha pedig mégis felhasználjuk háborúban, az éppen olyan hiábavaló lesz, mint a fiasco, amit Koreában szenvedtünk. Amivel mi szemben állunk, az politikai és közgazdasági háború’ a kapitalizmus ellen. Elszigetelt külföldi katonai és légi bázisaink, melyek körülbelül 80 percig volnának meg, ha valóban kitörne az ellenségeskedés, minden országban, melyben utaztam, a népek ellenséges érzését és megvetését váltják ki. Hogy mi a baj velünk?.». Mi amerikaiak szemben állunk a közgazdasági élet tényeivel s brutális, talán végzetes nevelésen kell keresztül mennünk. Nézzük csak a nyugati országokkal folytatott külkereskedelem esésének statisztikáját, beleértve Dél-Amerikát is. A dolog nem komikus valami, hanem egyenesen megfélemlítő. "Vájjon kit bolondit el az amerikai sajtó azzal, hogy egyszerűen elhallgatja a kellemetlen újságot s azt hangoztatja, hogy nemzeti,,üzleti politikánk egészséges, “hazafias”, amit a “helyesen gondolkodó” népek mindenütt támogatnak. Fred M. Barton C7CQ7CTT MAR EGY UJ OLVASÓT A MAGYAR SZÓNAK? dttslíiC I I A MAGYAR SZÓ MINDEN SZAMA A felvilágosítás KINCSESTÁRA. — ADJA SZOMSZÉDJA KEZÉBE! A DEMOKRATA PÁRTFŐNÖKÖK VISSZA AKARJÁK CSÁBÍTANI A SZAVAZÓKAT E hét keddjén és szerdáján folyt le Chicagóban a demokrata pártfőnökök országos értekezlete, valamint 100 dolláros díszvacsorája Truman volt elnök és világkörüli utazásról visszatért Adiai Stevenson, volt elnökjelölt tiszteletére. Az értekezlet a szokásos kétfelé beszél és jegyé- j ben folyt s mig a demokrata szónokok kritizálták az Eisenhower kormány belpolitikáját, főleg a nép tulajdonának ajándékozását a trösztök számára, a másik oldalon ugyanazt a háborús külpolitikát hirdették, melyet eredetileg Truman kezdemé- ' nyezett s Dulles méginkább , kiélezett. Mig a republikánus belpolitika, a farmerek és a munkások kijátszásának kri- tizálása azt a célt szolgálta, hogy a párt visszacsábítsa a tömegeket, a konvenció lényegében azt bizonyította be, ' hogy a párt teljesen a reak, ciós főnökök irányítása alá j került. • | A demokrata pártértekézle-! ! tét Stevenson rádió és televízió által közvetített beszámolója fejezte be. világkörü- ! li utazásáról. A beszámolót, j ! mint pártpnkivüli beszédet j j hirdették be s a volt demok- j rata elnökjelölt a kétféle be- j ! szélés mintáját szolgáltatta | i abban. így előadta, hogy a i külföld, még a szövetségesek! ! is bizalmatlanok U.S. politj- j 1 kájával szemben. Ezek az j országok bizonytalanok céljaink felől, — hangoztatta j s két kérdésre akarnak vá-1 Jlaszt: l “Vájjon az a cél vezet ben- I nünket, hogy felfedezzük a tárgyalás módját, a feszültség enyhítésére, vágy még inkább fokozni akarjuk a hideg háborút? “Vájjon az-e a cél, hogy együttéljünk a kommunista hatalmakat, vagy kiirtsuk azokat?” Stevenson enyhén kritizálta John Foster Dullest, aki meg akarja akadályozni a Szovjetunióval való tárgyalást. Beszédében azonban egyetlen egyszer sem említette Dulles nevét. Mig egyik oldaton, azt hangoztatta, hogy a szovjet hidrogénbomba létezése szükségessé teszi, hogy békés egyezményt és általános lefegyverkezést célzó tárgyalást kezdjenek, a másik oldalon a fegyverkezés fokozását sürgette. Az ázsiai országokra vonatkozólag Stevenson kijelentette, hogy azok bizalmatlanok a Nyugatal szemben, mert azonosítják azt a “gyűlölt gyarmatosítással.” (Kerülte a szót: imperializmus.) Végül elmondta, hogy a világ egyre inkább azonosítja Amerikát a mccarthyzmussal s az a vélemény alakul ki, hogy “az inkvizíció, a tisztogatások, a könyvégetés, az üldözések és félelem elhomályosította a szabadok és bátrak hazájának látását.” ^-------- ■ ~ ------^ POMPÁS MAGYAR ESTÉK A Hungarian Garden Éttermében és Bárjában 1528 Second Ave. (79-ik utcánál) New York City Telephone: RE. 4-9670 ZETTL LACI, tulajdonos. Minden csütörtökön, pénteken, szombaton és vasárnap MAX FRANSKó és elsőrendű cigányzenekara játszik. Kitűnő vacsora $1.85. • Csirke vacsora $2.25 Legfinomabb borok, likőrök és pálinkák. ^---------- - == _______ * AS •SS /? RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA * (a 81 -ik utca sarkán) 1437 3rd Avenue Tel. BU 8-0660-0670 Gesztenye piré, mignonok, torták. — Este 11-ig nyitva van. ~~ NEW YORK UNDERTAKING COMPANY M. J. Balló. 240 E. 80 St., New York, N. Y. • TR 9-5405 Temetéseket vailáskülönbség nélkül, mérsékelt áron vállalunk.
