Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-09-10 / 37. szám

AlHbKlIUU MAliIAÄ DÍU ( munkásmozgalom) Az amerikai munkásmozgalom, a világ munkásmozgalmának tükrében John L. Lewis, a bányászszervezet elnöke azt hangoz­tatta Labor Day-i szózatában, hogy az amerikai munkásság legnagyobb szükséglete az egység megteremtése, a lehető legrövidebb időn belül. Lewis azonban nem hiszi, hogy a je­len körülmények között létrejön ez az egység és igy foly­tatja : “Az egység azonban nem fog bekövetkezni, hacsak a szakszervezetek tagsága fel nem kel és követeli vezetőitől, hogy konferenciázás nélkül teremtsék meg a szerves, egy­séget, ami élet és halál kérdése.” A munkásság veszélyes idők elé néz, — hangoztatta Lewis — s csakis egyesült erővel, egyesült munkával tudja elhárítani a veszélyeket. ★ Labor Day ünnepe, a háromnapos munkaszünet kissé lélegzethez juttatja az embert s időt enged a helyzet össze­foglaló mérlegelésére, amire nem igen jut alkalom a heti haj-: szában. Ezenkívül pedig maga az alkalom, lévén a “munkás­ság ünnepe”, ösztönzi az embert, hogy világviszonylatban I viszgálja az amerikai munkásság helyzetét. Mindenekelőtt azt kell megállapítanunk, hogy ezekben a napokban igen éles ellentét áll fenn az amerikai és a világ többi részének munkásmozgalma között. Mig a világ minden részében a szakszervezetek állnak a háborús politika elleni, egyre növekvő népi mozgalmak központjában s követelik a a Wall Street diktálásától való függetlenséget, az amerikai munkásság, illetve a szakszervezeti tagok többsége passzív elernyedtségben tesped. j Az amerikai munkásmozgalom legnagyobb gyengesége az, hogy szét van darabolva. Miközben John L. Lewis, sőt az AFL és a CIO vezetői is látják ezt, a két utóbbi szerve­vet vezetői, a személyi érdekeiket szolgáló hatalmi politiká­val méginkább mélyítik a szakadékot, ahelyett, hojfy való­ban egységre törekednének. Ellentmondás, tétlenség Miközben a világ igen sok országában a munkások egye­sülnek a reakciós, a Wall Street diktálására táncoló kormá­nyok ellen, az amerikai munkásság többségének viselkedésé­ből úgy tűnik ki, mintha nem látnák a fenyegető, súlyos veszélyt. Ugyanazok a szakszervezeti vezetők, akik elitélik a nagyiparosok kormányát, a másik oldalon támogatják Washington háborús külpolitikáját, ami minden veszélynek a kulcsa s mely ellen most már a szövetséges nyugateurópai országok népei is tiltakoznak. Itt volna az ideje, hogy az amerikai munkásmozgalom | szembenézzen a valósággal és megváltoztassa eddigi állás-! foglalását, mely teljesen tévesnek bizonyult. 1946—47-ben, j mikor a jobboldali szakszervezeti vezetők lekötötték szerve-'1 zeteikot a Marshall-terv, majd az Atlanti paktum támogató-1 sa mellett, azt hangoztatták tagságuk felé, hogy ez a poli-1 tika közeli együttműködést fog eredményezni a külföld mun- j kásságával, a “kölcsönös segély” alapján. Ezen az alapon: igazolták azt, hogy “munkásköveteket” küldtek, akik a kül­ügyminisztérium gépezetében ezt a célt lettek volna hivatot­tak elősegíteni. Ez a politika nem segített a külföldi szegénységen, de létrehozta a koreai háborút és egy harmadik világháború; szélére sodofta a világot. Ugyanakkor az Egyesült Államok-.’ ban hamis prosperitást teremtett, felépitett egy háborús közgazdaságot, mely a fegyverkezésen alapul s mely máris mutatni kezdi a depresszió jeleit. Külföldi fejlemények A külföldi népek tiltakozási mozgalmának alapvető té­tele éppen az, hogy követelik az amerikai vezetek által rá­juk kényszeritett fegyverkezési, a nép kiéheztetésére ala­pozott politika megszüntetését. Ezért történt a most lezaj­lott, nagy franciaországi sztrájk, melyben egyaránt reszt­vettek a kommunista, szociáldemokrata és keresztényszoci­alista szakszervezetek. A tiltakozás megteremtette egy nép­front alapját, hasonlóan, mint a 30-as években, mikor a fa­sizmus ellen volt szükség az egységre. Az olasz választások kimenetele ugyancsak arról tesz tanúságot, hogy a nép megelégelte a Wall Street akaratának j kiszolgálását és menesztette deGasperi miniszterelnököt. Az angol munkáspárt e hónap végén összeülő értekez-1 lete elé 15 olyan határozati javaslatot terjesztenek be a nagy szakszervezetek, melyek ellenzik az amerikai politikát és azt követelik a kormánytól, hogy függetlenítse attól Ang­liát. Japánban igen nagy mértékben megnövekedett Yoshida kormányának baloldali szociáldemokrata ellenzéke s a japán szakszervezetek kivétel nélkül követelik a Kínával való sza­bad kereskedelmet s többen közülük bejelentették, hogy ki akarnak lépni a jobboldali vezetés alatt álló szakszervezetek világszövetségéből. A‘ Wall Street propagandája úgy akarja feltüntétni, mintha az amerikai nagyipar érdekeit szolgáló politika ellen való minden tiltakozás a ‘kommunistáktól” eredne. Ugyan-j akkor azonban a Wall Street Journal sajátmaga meghazud­A görögországi földrengés áldozataiért A világtörténelem egyik leg­nagyobb földrengése pusztított az lőni tengerben lévő görög szigeteken. A Nemzetközi Vörös- kereszt számítása szerint több mint 1,000 ember életét veszí­tette s a szigetek 165,000 főnyi lakossága közül 100,000 hajlék­talanul maradt. A szigeteken fogságban tar­tott politikai foglyok helyzete még tragiküsabb. A görög kor­mány rendeletére az utolsó per­cig cellákba zárták őket s mikor elszállították őket végre a bör­tönökből, azok percekkel később teljesen romba dőltek. A Görög-Amerikai Bizottság kéri az amerikai népet, szakszer­vezeteket, polgári szervezeteket és egyéneket, hogy élelmiszer, ruha, vagy pénzadományokkal segítsenek könnyíteni a földren­gés áldozatainak borzalmas helyzetén. Minden ajándékot küldjenek a következő cimre: Council of Greek-Americans, 369 W. 26th Street, New York, N. Y. DETROITI REPORT 'iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii iiiiiiiimiiiiMiiitiiiiiiimiiiiiiiini ' Volt hitleristák találkozója Ausztriában BÉCS. — Mint a Der Abend cimü lap közli, Maria Gahban (Karintiában) újból megrendez­ték a katonák “találkozóját”, amelyen százával vettek részt a hitlerista hadsereg volt tisztjei es katonái. j A “találkozó” tiszteletére ren­dezett parádén Hans Rohr volt hitlerista tiszt mondott beszédet a hitleri hadsereg egyenruhájá­ba öltözött fasiszták előtt, akik­nek mellén ott díszelegtek a hit­leri “kitüntetések.” Rohr köve­telte a háborús bűnösök s a ná­ci-szervezetek rehabilitását s el­sősorban az SS-csapatok reha­bilitását. Követelte továbbá az összes bebörtönzött háborús bű­nösök szabadonbocsátását. Dliiiiiiiiitiin in mii illinium ui hum «um műi mi mii ni iii< : Biró: Tudja ön, hogy mi tör- ! ténik, ha eskü alatt hazudik? Vádlott: Igen. A pokolba ke­rülök. Biró: És ha igazat mond? Vádlott: Akkor a börtönbe kerülök! Detroit, 1953,- szeptember. Azzal kell kezdeni, hogy Detroitban nincsenek pajták. Az automobil fővárosában nincs • hely állattenyésztésre. Más célból pedig mire szol­gálna a pajta, ahol az állatok számára szükséges takar­mányt raktározzák fel. Per­sze ' Detroit nem mindig volt az automobil fővárosa s mind­össze 50 éve múlt, hogy az egykori kovács és lakatosmü- helyekben ló nélkül vontatott kocsikat kezdtek készíteni. A régi farmvilágból még fenn­maradt néhány pajta. Ma is meg vannak s a másfélmilliós metropoliszban emberek, csa­ládok laknak bennük. A város rohamosan fejlődött s a dep­resszió éveitől eltekintve, mi­kor a kenyérkereset nélkül maradt családok ezrei hagy­ták el a várost, soha nem volt fölösleg lakásokból, hogy azok közül válogatni lehetett. Az ingatlantársaságok célja min­dig az volt, hogy a lakásépí­tésnek nem szabad párhuza­mos tempóban haladni a vá­ros rohamos növekedésével, mert akkor esetleg le kellene szállitapi a lakbéreket. A második világháború óta, mi­óta Detroit az ország egyik legfontosabb hadiipari köz­pontja, a helyzet még sokkal rosszabb lett. A fegyvereket gyártó automobil társaságok sokezer munkást a városba csaltak a déli államokból, de nem gondoskodtak részükre megfelelő lakásról. Ma az a helyzet, hogy — mint a Detroit Free Press írja, — 10,000 detroiti-csalá­dot kilakoltatnak ebben az évben, mert olyan házakban laknak, melyek életveszélye­sek s melyeket a város lerom­bolásra Ítélt. A kilakoltatott családok számára azonban nem gondoskodnak megfelelő lakásról s a lap beszámolója szerint egyes családok régi pajtákból átalakított lakások­ban kénytelenek élni s ezért havi 50 dolláros lakbért fi­zetni. Ezek azonban még a szerencsésebbek közé tartoz­nak, mert más családokat tolja ezt külföldön végzett tanulmányával, mely világosan kimutatja, hogy az amerikai politika elleni tiltakozás igei széleskörű olyan csoportokban is, melyekre semmi befolyás« sincs a baloldalnak. Közben azonban maguk a fő amerika szakszervezeti vezetők is beálltak a Wall Street propagan­dájának szolgálatába, amint azt európai kőrútjukon és Stockholmban tették, amivel azt érték el, hogy az amugyi hitelét veszítő amerikai munkásmozgalmat méginkább disz kreditálták az európai népek előtt. Minthogy az idegen országok munkásai az amerika szakszervezeti vezetőket ott látják a Wall Street érdekeine szolgálatában, az a veszély fenyeget, hogy Wall Street poli tikája elleni gyűlöletből, mely a világ népeiben egyre foké zódik, az amerikai munkásságra is hárul egy adag s ha • jelen helyzet folytatódik, a végén az amerikai szakszerve zetek teljesen izolálni fogják önmagukat a világ munkás ságától, miközben itthon ugyanaz a Wall Street politika te! jesen le akarja gyengíteni őket, hogy semmiféle védelme ne nyújthassanak a munkásság, illetve a nép életszinvona Iának mély leszállítására irányuló törekvésben. Az amerikai szakszervezeti mozgalom legnagyobb gyér gesége talán abból ered, hogy a vezetők vakon hisznek a ka pitalista közgazdaságban és ezt a hitet próbálják a tagsá' között is elhinteni. Az amerikai munkásság egyszer már su lyosan ráfizetett erre a tévedésre, mikor a huszas éve “prosperitása” után egyszerre rászakadt a depresszió, az al maárulással és a leveskonyhákkal. Ámbár igen sok szakszer­vezeti vezető azzal kérked, hogy az amerikai munkások sok kai magasabb munkabért kapnak, mint bármely más orszá munkásai, úgy látszik, hogy más országok munkásaina még sincs valami nagy bizalma az amerikai kapitalista köz gazdaságban. Talán meg kellene mindenekelőtt tanulni az hocw megszűrnünk kérkedni a morzsákkal, melyek lehull: nak háborús “presperitás” igazi profitélvezőinek asztalán: például még könyörületből a lerombolásra Ítélt házakban hagytak, melyekben a meny- nyezet többhelyen kilyukadt, a lépcső minden percben le­szakadhat s a szél és eső elöl alig van menedék. Ezek az úgynevezett sokgyermekes családok, akik számára lehe­tetlenség olyan lakást talál­ni, hogy annak bérét meg tudja fizetni egy munkásapa, ha amellett élelmezni és ru­házni is akarja családját. Az adófizetők pénze, az más! Tj A Ford 600-as lokál hiva­talos lapjának egyik riporte­re beszámol arról, hogy a Ford Motor Buildingben nagy tisztogatás folyik, porozás, seprés, festés. Az egész épü­let Hamarosan oiyan lesz, mintha uj volna. A gyár ve­zetősége minden lehetőt elkö­vet az épület megszépítésére, miután éveken át teljesen ie- rongáiódott az, tele volt por­ral és piszokkal, hogy a ripor­ter szerint inkább beillett disznóólnak, mint olyan mű­helynek, melyben a munká­sok egészségük veszélyezteté­se nélkül dolgozhatnak. A riporter elmondja, hogy a nagy tisztogatás és festés azért történt, mert az épület­ben ezentúl hadimunkát vé­geznek, a kormány költségé­re. Természetesen a kormány fizeti az épület tatarozását is. Amit a Ford társaság éveken át elmulasztott, most nagy­lelkűen pótolja, az adófizetők pénzéből. Mialatt azonban a hadimunkát végző üzemekben teljes a tisztaság, a polgári a por, festésük már évek óta fogyasztás számára termelő üzemekben tovább gyülemlik esedékes lett volna, azonban a költségeket a profitból kel­lene kifizetni. Azt már nem! Az automobiltröszt vezetői egyre hisztériásabban követe­lik a munkatempó állandó fo­kozását, miközben azt han­goztatják, hogy a fokozott egyéni termelés az “egyen­súly fenntartásához szüksé­ges. Természetesen a profit “egyensúlyát” értik alatta, miközben a munkások kidol­gozzák magukat a munkából. A Chrysler társaság vezetői a munkatempó fokozásának leghisztériásabb követelői kö­zött vannak s állandó jajga­tásuk után azt hinné az em­ber, hogy ha nem fokozzák a munka gyorsaságát, a tár­saság elveszti még az ingét is. A Detroit Free Press au­gusztus 7-iki számában aztán közli a Chrysler társaság hi­vatalos kimutatását az év el­ső feléről. A lap e vastag be­tűs címében ezt Írja: “Chrys­ler hat hónapos eladási re­kordja.” Alcím: “A tiszta profit meghaladja a 44 mil­liót.” A beszámolóból kiderült, hogy a társaság az év első felében 1 milliárd és 8?4 mil­lió dolláros üzletet bonyolított ie, uiig a múlt év ugyanazon időszakában 1 milliárd 256 milliót. A növekedés 518 mil­lió. Mig a múlt év első hat hónapjában az egyes részvé­nyekre 5 dollár 2 cent oszta­lék esett a profitból, ez év dső felében 5 dollár 7 cent. Természetesen csak a profit így részét osztják fel a rész­vényesek között. ■ oeptemper iu, inoa

Next

/
Oldalképek
Tartalom